Valami új...

Ha már ilyen szép ez a mai nap, vár titeket még egy kis meglepetés:  KATT

BUKTA:P

NA, KÉTELKEDIK MÉG VALAKI???????? UGYE, HOGY NEM....:D:D

44. fejezet

Premier és egyéb katasztrófák...

Lányok, meghoztam a következő fejezetet. Lehet nem fogtok szeretni, de tudjátok, hogy nem bírom sokáig kavarás nélkül.:P Jó hír, hogy a mostanában szokott, új rendszer szerint, ha megvan a 30 komi, csütörtökön kapjátok az új részt, ezután a csúnya függővég után. Addig lehet izgulni, hisz tudjátok, sosem lehet nálam tudni, mi lesz ebből…:D
Jó olvasást a részhez.
Puszi, Lady

- Kicsim…cica…ébresztő! – simogatott Rob, fogalmam sincs mennyi ideje. Fáradtan nyöszörögve felé fordultam, Ő mosolyogva szemlélt. – Jó reggel – adott egy csókot, mire azonnal belé csimpaszkodtam, és lehúztam magamhoz. – Erre most nincs időnk – közölte szomorúan, és lefejtette magáról a karjaimat. Fintorogva vettem tudomásul a visszautasítást, de miután elém tartott egy bögre gőzölgő kávét, mindent elfelejtettem. Azonnal szürcsölni kezdtem, majd kiugrottam az ágyból és néhány ruhát magamra kapva az erkélyre siettem, Robbal a nyomomban.

- Mikor kell indulni? – érdeklődtem, miközben az ölébe fészkeltem magam az erkélyen.
- Hamarosan. Pont van időd még felöltözni – majdnem visszaköptem a kávét.
- Miért nem szóltál hamarabb? – kérdeztem idegesen.
- Én szóltam, de úgy aludtál, mint aki kiütötte magát – mosolyogva a fülem mögé simította a hajam, én meg azonnal ajkaira vetettem magam. A cigi szinte érintetlenül égett el a kezemben. Rob felállított az öléből, majd a fenekemet paskolgatva terelt beljebb.
Elmentem zuhanyozni, hiába szerettem volna mást csinálni helyette, sietni kellett. Gyorsan összedobáltam a cuccaimat, majd lementünk a hotel elé, ahol a taxi már ránk várakozott, benne egy vigyorgó Tommal.

- Nem merem megkérdezni, miért késtetek – mondta rögtön, köszönés helyett.
- Sajnos, nem azért, amire gondolsz – közöltem fintorogva, miközben elhelyezkedtem a taxiban. Erre csak nevetett, Rob pedig vágyakozva megcsókolt, amivel csak még jobban felkorbácsolta bennem a vágyat, amit nagy sajnálatomra nem tudtunk reggel csillapítani.
Viszonylag hamar kiértünk a reptérre, ahonnan fél óra múlva már indult is a gépünk. Tom egy székkel előttünk ült, de néha egy kaján vigyorral a képén hátra fordult. Mivel semmi olyasmit nem csináltunk, csak egymás kezét fogtuk, azt is titokban, csalódottan nézett előre. Egy idő után megunta, és bekapcsolt egy filmet, én meg az út nagy részét alvással töltöttem.

A reptér természetesen nem volt paparazzi mentes, ezért Dean már a kijáratnál várt minket, és igyekezett gyorsan a kocsi felé terelni hármasunkat.
Gyorsan ott voltunk a szállodánál, és a szobáinkat is hamar kiadták. Rob és én egy szobában voltunk, Tom pedig a mellettünk lévőt kapta meg.
Ledobtam a cuccomat az egyik sarokba, szinte körül sem néztem, azonnal Robra vetettem magam. Már reggel óta tervezgettem, hogy fogom elcsábítani, de egy trükköt sem volt szükséges bevetnem. Azonnal visszacsókolt, és a nappaliban lévő kanapé felé kezdett tolni. Mondhatni már remegtem érte, türelmetlenül kezdtem lefejteni a pólóját, és örültem hogy végre megkaphatom. Ahogy lenni szokott, csak, hogy az ember mégse legyen olyan boldog, a telefonja zenélni kezdett. Káromkodva előkotorta a zsebe mélyéről, majd kelletlenül beleszólt.

- Szia…igen…mikor?...rendben…nem tudom, húsz perc, ok? …szia - a hangsúlyból, és abból, ahogy a telefon elhajítása után rám nézett, már tudtam mi a helyzet. Kezdtem beletörődni, hogy ebből ma már nem lesz szex…
- Menned kell – sóhajtottam elkámpicsorodva.
- Igen, de az este csak a miénk – mosolyogva még egy gyors csókot nyomott a számra, majd leszállt rólam, és a fürdőbe ment. Csalódottan ejtettem vissza magam mellé a karjaim. Az este még olyan messze van, és a mi szerencsénket elnézve, akkor is tuti lesz valami.

Kimentem az erkélyre, hogy rágyújtsak, majd a cigi után visszamentem. Amint beléptem, azonnal átkozni kezdtem magam, hogy miért nem szívtam el még vagy tíz szálat, ugyanis Rob egy szál törölközőben szedte elő a ruháit a bőröndből. Ahogy a vízcseppek lassan gyöngyöztek meztelen mellkasán, szinte fizikai fájdalmaim lettek. Felnyögtem, és inkább elmenekültem onnan, egész a fürdőig, hogy én is felfrissítsem magam. Éppen, hogy csak belekezdtem a zuhanyzásba, kinyílt a fürdő ajtaja, és Rob lépett a tükör elé. Persze csak az után, hogy jó alaposan végigmért. Neki is csak a szín tiszta kínt tükrözte a szeme, miközben igyekezett a haját belőni. Legszívesebben én is a kócos tincsei közt turkáltam volna, csak más helyzetben. Mondjuk vízszintesben…Elég legyen, Stewart!
Rob mosolyogva oda lépett hozzám, egy gyors csókot váltottunk.
- Már szóltam Tomnak, hogy jöhet. Tíz perc és itt van – mondta még, aztán már el is ment.

Megtörölköztem, majd felkaptam a ruhákat a szobában. Pont akkor kopogott, mikor kész lettem.
- Szia – nyitottam ajtót, majd levetettem magam a kanapéra.
- Na, mit csináljunk? Menjünk el enni? – kérdezte.
- Nincs kedvem sehova menni. A paparazzik most tuti figyelik a szállodát – fintorogtam.
- Igaz – vakarta meg zavartan a fejét, és látszott, hogy nagyon erőlködik, hogy kitaláljon valami mást. Aztán a hűtőhöz lépett, és elővett két sört. Az egyiket nekem nyújtotta – Akkor csináljuk, amihez a legjobban értünk. Igyunk! – letelepedett a fotelba, majd meghúzta az üveget. Mosolyogva követtem a példáját. Kimentünk cigizi, és azzal szórakoztunk, hogy megszámoltuk egy perc alatt hány taxi halad el az erkély alatt. Aztán a dugóban ücsörgő embereken röhögtünk, de egy idő után meguntuk.
- Rendelek vacsit – jelentettem ki, majd tárcsáztam a szálloda éttermét.
Fél óra múlva már előttünk is volt a kocsi.

- Nem lesz ez kicsit sok? – szemlélte mosolyogva a telepakolt zsúrkocsit.
- Nem tudtam választani – pislogtam ártatlanul. – Úgyis sokat eszel – tettem még hozz, mire csak egy gúnyos pillantást kaptam. Viszont igazam lett, Tom három felnőtt embernek is kielégítő adagot nyomott be. Én fele annyit sem ettem, mégis tele hassal szenvedtem a kanapén.
- Cigi – nyögtem, mire mellém lépett és felhúzott a kanapéról. Két szál cigit is elszívtunk, de én még mindig tele voltam. Viszont Tommal legalább nem unatkoztam, nem csak hülye poénokat nyomott be, amiken persze röhögtem, de normálisan beszélgettünk is. Persze, főleg Rob volt a téma. Akinek már lassan Robnak is ideje lett volna hazaérni. Mikor erre gondoltam valaki kopogtatott. Egy pillanatra megörültem, hogy megjött, de aztán eszembe jutott, hogy neki van kulcsa. Ha csak el nem hagyta a birkája…

- Kinyitnád? Nem bírok felkelni – kértem Tomot, aki azonnal az ajtó felé lépett.
- Szia – kezdte Tom. Tehát valami ismerős…
- Szia. Robot keresem – igen, ismerős…ráadásul az a hang, amit a legjobban utálok a világon. Emilie…mégis mit keres itt? Főleg, miért keresi Robot. Azonnal felültem a kanapén, és szembe találtam magam a szívből gyűlölt személlyel. Azt hittem megrázóbb lesz a találkozás, de amint ránéztem a gúnyos képre, inkább megsajnáltam. Szántam, és utáltam egyben.
- Kristen, hát te is itt vagy? – úgy tett mintha meg lenne lepve, de az arcán látszott, hogy csak játssza. Tom közben ideges pillantásokkal kapkodta a szemeit köztünk. Nem csodálom, a feszültség tapintható volt.

- Mintha meglepne – feleltem. – Mit akarsz itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen.
- Mint mondtam, Robot keresem – lépett beljebb, nem törődve Tom figyelmeztető pillantásával.
- Amint látod, nincs itt. Szóval, akár távozhatsz is – intettem az ajtó felé.
- Pedig azt hittem már Ő is visszaért. Nem baj, majd felhívom telefonon – vont vállat lezseren. – Amúgy örülök, hogy kibékültetek – legszívesebben abban a pillanatban töröltem volna le azt a kibaszott álmosolyt az arcáról, amivel engem méregetett.
- Gondolom mennyire – fintorogtam, majd felkeltem a kanapéról és közelebb léptem hozzá.
- Ne legyél ilyen rosszmájú, Kristen. Én tényleg örülök nektek…

- Akarsz még valamit, vagy végre lelépsz? Gondolom megérted, ha nem vágyom a társaságodra – vágtam közbe, egyszerűen felfordult a gyomrom ettől a cukormázba csomagolt rosszindulattól.
- Hogyne érteném?! De hidd el, nekem már nem fáj a fogam Robra…csak egy éjszakára kellett, és megkaptam – ennél a pontnál volt, hogy a fejem elvörösödött, ráadásul elég feltűnő lehetett, mert Tom azonnal Emilie előtt termett.
- Azt hiszem jobb ha mész, Emilie. Örülünk, hogy boldog vagy, mert ki tudtál játszani Robbol egy érzelemmentes, gyors menetet, mikor hulla részeg volt és a barátnője kidobta. Igazán nagyon büszke lehetsz magadra – tolta Tom az ajtó felé, miközben sértéseit hadarta.

- Tom! – szóltam rá, mire azonnal megállt és felé fordult. – Még egy pillanat – gúnyosan Emiliere mosolyogtam, majd elé álltam. – Nos, Tom már vázolta a helyzetet az imént, de azért én is szeretnélek felvilágosítani. Rob sosem lesz a tiéd, mert engem szeret, csakis engem. És valóban, ha te büszke vagy magadra, hát örülök. Ebből is látszik, hogy milyen ember vagy…egy gerinctelen ribanc, semmi több. Azt mondom, nem fáj rá a fogad? Nem hinném, akkor nem lennél itt és próbálnál minden áron bekavarni. Mert tudom, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy ide jöttél. De hiába. Szeretem Robot és bízom benne. Igazából még köszönettel is tartozom neked, Emilie. Tudod, azóta sokkal erősebb a kapcsolatunk, mélyebb a szerelmünk, sokkal jobban kötődtünk egymáshoz, mert megtapasztaltuk, milyen lenne a másik nélkül. Vagyis, jobb lenne, ha örökre letennél a dologról, és kivernéd a fejedből a pasimat – köpni, nyelni nem tudott, mikor befejeztem. Elégedetten elmosolyodtam, majd távolabb léptem tőle.

- Egyszer úgyis elhagy majd – mondta idegesen. Itt telt be a pohár, nem tudtam tovább türtőztetni magam, és olyan pofont kevertem le neki, hogy meg is ingott.
- Ezzel még tartoztam neked – közöltem vele színtelen hangon. Csak egy pillanatig nem tudta hova tenni a dolgot, majd idegesen megindult felém. Vagyis csak indult volna, mert Tom elkapta a derekát és az ajtó felé vitte, hiába kapálózott.
- Örülök, hogy láttalak Emilie – majd rávágta az ajtót. Aggódva felém sétált. – Jól vagy?
- Persze, azt hiszem ez kellett, hogy végképp lezárjam a dolgot – mosolyogtam Tomra.
- Kemény vagy, te csaj – röhögött, és magához ölelt. Jól esett, meg a pofon is, és az, hogy végre a fejéhez vághattam mindent. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és Rob meglepett arcával találtuk szemben magunkat.

- Valami baj van? – kérdezte rögtön a fejem láttán, és mellém lépett. Kibontakoztam Tom karjai közül, és hozzábújtam Robhoz, egy gyengéd csók után.
- Emilie itt járt, és nem éppen kedves dolgokat vágott a barátnőd fejéhez, de ezt majd Ő elmesélni. Én mentem is – hadarta Tom, majd az ajtóhoz lépett.
- Tom! Köszönöm, hogy itt voltál – mondtam hálásan. Elmosolyodott, majd magunkra hagyott minket.
- Gyere – leült a kanapéra, engem pedig az ölébe vont. – Mondj el, mindent.
Sóhajtva belekezdtem, és elmeséltem neki az egész beszélgetést. A végén, úgy kellett lefognom Robot, hogy ne menjen át, és küldje el melegebb éghajlatra. Nagyon ideges lett, talán idegesebb, mint én voltam.

Helyette csókolni kezdtem, simogatni és nyugtatni. Lassan kezdett felengedni, olyannyira, hogy fél perc múlva már meztelenül feküdtem fölötte a kanapén. Nem mintha ellenemre lett volna, hiszen reggel óta ezt várjuk. Óvatosan simított végig minden porcikámon, mintha porcelánból lennék. Melleimet gyengéd harapásokkal kényeztette, miközben eleinte halk nyögéseim, egyre hangosabbak lettek. Egyik kezem, befúrtam kettőnk közé és kényeztetni kezdtem nekem feszülő kincsét. Igyekezett elfojtani morgásait, de nem nagyon ment neki, én meg amúgy is imádtam hallgatni. Fölé helyezkedtem, majd lassan magamba vezettem, amitől mind a ketten felsóhajtottunk.

Ujjai a csípőmbe mélyedtek, így segítve engem a mozgásban. Hol elakadt a lélegzetem, hol pedig alig kaptam levegőt, miközben Rob egyre sűrűbb nyögésekkel válaszolt, minden mozdulatomra. Keze lecsúszott a mellemről, és lábaim közé nyúlva, lágyan simogatva sodort még közelebb a gyönyörhöz. Percek múlva zihálva rogytam Rob mellkasára, akinek szintén nehézkesen ment a levegővétel. Lágyan csókolgattam ajkait, és éreztem, hogy szemhéjam egyre jobban elnehezül.

*

Reggel az ágyban ébredtem, gyanítom Rob hozott ide, miután elaludtam rajta. Robci még az igazak álmát aludta mellettem, de én nem bírtam volna visszaaludni. Őt viszont hagytam, hiszen ráfér egy kiadós alvás végre, és ma csak valamikor délután lesz kötelező programja. Rendeltem reggelit, hogy mire felkel legyen neki. Sőt, még Tomot is felhívtam, hogy jöjjön át enni.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek – mondtam neki, mikor bejött az ajtón. Szegény, még aludt mikor hívtam.
- Semmi probléma, főleg ha kajáról van szó – mosolygott, és helyet foglalt az asztal mellett. Közben Rob is felébredt, és örömmel látta, hogy gondoskodom a gyomráról.
Rob csak estefelé jött vissza, addig Tom szórakoztatott engem, még a szálloda uszodájába is lerántgatott.

*
Másnap reggel, Rob már hajnalok hajnalán elment, mert jelenése volt egy reggeli showban. Meg még egynek a felvételén, vagyis csak a premieren látom újra. Ahova megmondom őszintén, semmi kedvem menni, mégpedig Emilie-nek köszönhetően.
Viszont kénytelen voltam, miután elkészültünk, Tommal beszálltunk az értünk érkező, fekete kocsiba. Tom látta, hogy ideges vagyok, azt is tudta miért. Próbált nyugtatni, hogy semmi baj nem lesz. Én csak egy dologtól féltem, hogy letépem Emilie fejét.

Érkezésünk után, Tom egyből a terem felé ment. Én Robot kerestem a szememmel, majd besétáltam a vörös szőnyegre, hogy fotókat készítsenek rólam a promóciós plakát előtt. Aztán Rob ügynöke, Steph megmentett. Mosolyogva mellém sétált, és mondta, hogy menjünk be. Mindig is kedveltem a nőt, és szerencsére Ő is engem, támogatta a kapcsolatunkat is, mindenben a segítségünkre volt. Most is láttam, mikor kell közbe avatkoznia, meddig bírom. Megköszöntem neki, hogy „elrabolt”, és követtem a terem felé. Tom már a helyén ült, én pedig a szememmel Clareéket kerestem. Fél perc múlva ki is szúrtam Őt, meg a két szőke lányát. Azonnal hozzájuk siettem, és megöleltem őket.

- Jól utaztatok? – érdeklődtem, hiszen nemrég érkeztek csak meg.
- Jól, kivéve, hogy utálom a repülést – fintorgott Vic.
- Tudom, én sem szeretem. Richard hogy van? – fordultam vissza Clarehez. Úgy volt, hogy Ő is jön, de lebetegedett.
- Jobban, de azért repülőre nem akart szállni. Majd a Londoni premierre eljön – mondta Clare. – Hallom, te nem leszel ott.
- Nem, ezek a mocskok pont arra a napra rakták a Runaways premierjét – fintorogtam.
- Biztos nem véletlen… - jegyezte meg Lizzy.
- Nem – értettem vele egyet. Clare sűrű integetésbe kezdett, mikor oda fordultam, láttam, hogy Rob beszélget valakivel. Úgy tűnt nem tud szabadulni, miközben le sem vette a szemét rólam. Egy idő múlva valaki finoman, és alig észrevehetően végigsimított a csípőmön, nem kellett sokat gondolkodnom, hogy tudjam ki az. Clare és a lányok is megölelgették Robot, majd leültek a helyükre. Mi is a helyünkre indultunk.

- Őrület, milyen jó a segged ebben a gatyában, egyszerűen nem bírom levenni róla a szemem – suttogta a fülembe, miközben a helyünkre ültünk, és mutatóujjával végigsimított rajta. Kicsit belepirultam a bókba, és majdnem ráugrottam ott helyben. Nehezen, de visszafogtam magam.
Miután a film kezdetét vette, mi leléptünk, egyenesen az after party helyszínére. Mi már láttuk a filmet, és Rob nem akarta még egyszer végignézni. A cipőmet már a kocsiban lecseréltem, a mosdóban pedig a nadrágot is átvettem, Rob nagy sajnálatára. Leültünk egy asztalhoz, és rögtön iszogatni kezdtünk. Még én egy sörrel végeztem, addig Tom és Rob kettővel. Kezdtek gyülekezni az emberek. Észrevettem Clareéket is, ezért rögtön hozzájuk mentem. Addig Rob elkezdte leróni a tiszteletköröket, Tom pedig az este elején kinézett pultos lány felé vette az irányát.

Leültem Rob családjához, hogy végre kicsit többet beszélgessek velük. Néha Rob is megjelent, nyomott egy csókot a számra, majd tovább állt. Mindig egyre részegebbnek látszott, mivel minden emberrel ivott egyet. Egyszer csak nem láttam sehol, teljesen kiesett a látószögemből. Keresni kezdtem a tekintetemmel, és végre kiszúrtam, nem éppen a legjobb társaságban. Egy oszlopnak dőlve beszélgetett Emilievel, aki illetlenül közel állt hozzá, néha még a mellkasát is megsimította. Rob nem úgy tűnt, mint akit zavar, csak mosolyogva csevegett vele. Azonnal belém bújt a kisördög, és egy újabb sörrel a kezemben figyeltem őket. Emilie hírtelen Rob füléhez hajolt, miközben a felkarjától a kézfejéig végigsimította, majd összekulcsolta kezeiket. Azt hittem abban a pillanatban esem össze, Rob pedig nem tett semmit. Elnézést kértem, letettem a sörömet az asztalra, majd feléjük indultam.

- Örülnék, ha levennéd róla a kezed – sziszegtem Emilie felé.
- Ahogy akarod…bár nem úgy látom, mintha Robot zavarná – suttogta felém, hogy csak én halljam.
- Te rohadt kis…
- Kristen, mi csak…csak beszélgettünk – kezdett bele Rob.
- Igen, Kristen – kacsintott rám Emilie, egy gonosz mosoly kíséretében.

- Látom, de Emilie nem elégszik meg ennyivel, igaz? – fordultam felé gúnyosan. – Ő téged akar, és nem riad vissza semmilyen mocskos eszköztől, hogy megszerezzen. De tudod mit? Legyen, magatokra hagylak titeket, és ha sikerül becserkészned, a tiéd. Én kiszálltam ebből, elegem van belőled – lehet, hogy csak a sörök beszéltek belőlem, de már nem bírtam mást csinálni. Tehetetlennek, és mérhetetlenül dühösnek éreztem magam. Csak el akartam onnan menni, és bízni Robban, hogy úgy sem tesz olyat, amit nem kéne. – Szeretlek, tudod mennyire, de nem fogok érted harcolni egy ilyen nővel, aki akárhányszor felbukkan, mindig bekavar nekünk. Ideje elgondolkodnod, hogy miért hagyod neki – közöltem Robbal, aki csak értetlenül pislogott rám, majd megfordultam és otthagytam őket.

- Kristen – szólt utánam, de most nem akartam visszafordulni. Nem akartam meghallgatni, itt a szavak már kevesek. Feldúltan mentem a kocsi felé, természetesen a paparazzik még mindig jelen voltak, akárcsak a megérkezésünknél. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket, és arra koncentrálni, hogy ne bőgjem el magam. Ugyan, ezalatt a pár nap alatt, csak kétszer találkoztam azzal a boszorkánnyal, mégis mind a két alkalommal sikerült olyan mélyen belém gázolnia, hogy úgy éreztem végem. Robra fáj a foga, aki pedig olyan naiv, hogy ezt még mindig nem fogja fel. Vagy csak nem akarja…Ez a lehetőség viszont nekem kételyeket okoz. Kezdek kételkedni Robban…

A szállodába érve, végre szabad utat adtam a könnyeimnek. Lerogytam a kanapéra, és hagytam, hogy jöjjenek. Még pakolás közben is sírtam. Úgy gondoltam, hogy Tomhoz megyek, de eszembe jutott, mit tervez a pultos csajjal, vagyis ez a lehetőség kilőve. Arra gondoltam, akkor kiveszek egy szobát itt, holnap délután már úgyis megyek haza. Megfogtam a bőröndöm, és sajgó szívvel az ajtó felé indultam…

Képek:
Érkezés New York-ba:
http://thevampireclub.files.wordpress.com/2010/02/044.jpg
Kristen a premieren:
http://cdn.picapp.com/ftp/Images/2/5/7/7/Kristen_Stewart_poses_029a.jpg?adImageId=10905769&imageId=8147889
Rob a premieren:
http://www.aceshowbiz.com/images/wennpic/robert_pattinson_07_wenn5436976.jpg
After party(Pattinson család):
http://www.twilightdisorder.com/news/wp-content/uploads/2010/03/95.jpg
Kristen elmegy az after partiról:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfSpejldrkgoAisfrSoOvZok5Yfoa9fpfipgKNusATBUBNIVDKhSLpvuXcevMOAN9CkLdC6VtZlyGnJxIvHvpeukSV8qbUycqVb-3_KM71pvzs-F0aTdHB1GVRnpX-8bHdpeA39OC8PdY/s400/Everly_KS_1.jpg

43. fejezet

Egy hónappal később...

Ahogy ígértem, meghoztam a következő, vagyis a 43. fejezetet. Remélem elnyeri ez is.
És tudjátok, 30 komment után, vasárnap hozom a következő részt is.
Gondolom sokan láttátok a képet, ami Kristenről, a szereplőtársáról és TomStu-ról készült valamelyik este. Én kicsit megijedtem, hogy mégis mit keres ott Tom. Kiderült, vagyis HIVATALOSAN meg lett erősítve, hogy Tom is szerepel majd, az On the Road-ban. Több twitteren írták, hogy már Rob is Montrealban van. Remélem, hasznosan töltik az időt...:D Na, nem beszélek többet, jöjjön a lényeg!
Jó olvasást!
Puszi. Lady

- Kérjük, csatolják be öveiket, nemsokára megkezdjük a leszállást Londonban – a pilóta hangjára kivettem az mp3 lejátszót a fülemből, és eleget tettem a kérésnek. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy ezt is megúsztam. Mindig is féltem a repüléstől, jobban mondva egyenesen utáltam azt. Viszont, ez a munkám velejáróra volt. Most is éppen egy díjátadó kedvéért repülök az esős Angol fővárosba, amit alig egy hónapja hagytam el. Akkor is csak azért, mert kénytelen voltam a Sundance filmfesztiválra ellátogatni, hogy promotáljam két filmemet is. Nem mondom, hogy nem élveztem azt a hetet, Dakotával remekül szórakoztunk, az amerikai városkában.

Csak a búcsúzás volt nehéz…na nem az eljövetel onnan, hanem Robot Londonban hagyni egy hónapja. Már javában kezdetét vette a forgatás számára, mikor nekem utaznom kellett. Az utolsó pillanatig halogattam, aminek az lett a vége, hogy magánk géppel kellett visszarepülnöm az államokba, ami egész a fesztivál helyszínéig vitt. A búcsúzás nagyon nehéz volt, hiszem ez az egy hónap intenzív együttlét, még szorosabbá fonta a szálakat köztünk, lassan már a ház egyik szobájából a másikba, is egymásba csimpaszkodva mentünk.

Rob, vagyis inkább az iránta érzett, szinte már felfoghatatlanul erős szerelmem megváltoztatott. Régen, egy kapcsolatban mindig én voltam az érdektelen, akinek minden mindegy. Talán, mert még sosem voltam igazán szerelmes. Mióta Robbal vagyok egész más a helyzet. A kölcsönös figyelem, a másik tisztelete, az, hogy nem Te vagy a legfontosabb, hanem a másik fél, akin az életed múlik, mert nélküle nem lenne értelme semminek. Ezt érzem, mikor együtt vagyunk.

Egy hónapja nem láttam, persze telefonon naponta több órát beszéltünk, de az mégsem ugyan az. Ott nem érinthetem, nem csókolhatom meg.
A szoros időbeosztása, a Bel Ami című film miatt lehetetlenné tette azt is, amit elterveztünk még az elutazásom előtt. Úgy volt, hogy ha lesz pár olyan napja, amin nem forgat, repül hozzám Los Angelesbe, vagy én megyek hozzá. Ez sajnos nem jött össze, mert nem sikerült szünnapokat kérnie hosszabb időre, csak egy két napra. Ráadásul nekem is akadt mindig valami dolgom, ezért én sem tudtam hozzá repülni.

Az egyetlen szerencsénk a BAFTA volt. Attól féltem, hogy erre az időpontra is beszerveznek nekem valami más programot, de nem. A menedzserem szerint itt kell lennem, nekem meg nemcsak, hogy kifogásom nem volt ellene, szinte repestem az örömtől, mikor megtudtam, hogy jöhetek. Így végre együtt lehetek Robbal megint, legalább egy hétig.

Arra eszméltem fel a gondolataim közül, hogy a pilóta elhadarja az elköszönő szöveget, majd mindenki sietősen kezd leszállni a gépről. Szépen komótosan leszálltam én is, majd a csomagjaimért mentem. Csak egy bőrönd volt nálam, ami szerencsére hamar megérkezett a futószalagon. Rob megadta a szálloda címét, ahova mennem kell. Mióta a forgatás elkezdődött, egy hotelben lakik London belvárosában, ahonnan minden sokkal közelebb van, mint a külvárosból.
Beültem egy taxiba, majd bediktáltam a sofőrnek a hotel nevét, miközben magamban hálát adtam, hogy egyetlen fotós sem sündörgött a reptér felé. Mondjuk, Londonban vagyok…

A belváros felé haladva, kissé bágyadtan figyeltem az esti fényekbe burkolózott Londont. Mindig is szerettem a várost, este különösen jó hangulata van. Menet közben Robnak is írtam egy sms-t, hogy megérkeztem, bár tudtam, hogy forgat. Csak a lelkemre kötötte, hogy tegyem meg, mert ha szünetben megnézni a telefonját, legalább megnyugszik, hogy rendben megérkeztem. Azt hiszem ma is egész késő estig forgat, viszont a holnap csak a miénk. Meg persze a ma éjszaka is, már ha fent bírok maradni olyan sokáig.

A taxi megállt egy luxusszálloda előtt, én meg a londinerrel a sarkamban a recepcióra léptem, bízva az alkalmazotti titoktartás szentségében.
- Jó estét. Segíthetek? – kérdezte a recepciós nő kedvesen.
- Jó estét. Robert Pattinson szobakulcsát szeretném elkérni – motyogtam fáradtan. Valamit pakolászott maga előtt, majd mosolyogva rám nézett.
- Igen, Mr. Pattinson szólt, hogy érkezik kisasszony. Tessék – nyújtotta felém a kulcsot, majd a csomaghordó sráccal az emeletre indultunk. Bőséges borravalót adtam a neki, majd ledobtam magam a kanapéra. Küzdöttem az álmosság ellen, pedig igencsak laposakat pislogtam már. Úgy döntöttem egy zuhany talán felébreszt. Éppen a fürdőbe mentem volna, mikor megszólalt a telefonom. Majd kiugrottam a bőrömből, mert Rob neve villogott rajta.

- Szia – szóltam, nem is inkább visítottam bele.
- Szia kicsim, na mi ez a nagy boldogság? Csak nem nekem örülsz? – kérdezte nevetve.
- Hülye, hát persze, hogy neked - forgattam a szemem. – Mikor jössz? – érdeklődtem.
- Még van hátra egy jelenet, ha minden jól megy, akkor maximum három óra és ott vagyok - felelte.
- Akkor húzzál vissza gyorsan, mert már nagyon hiányzol! Szeretlek – mondtam.
- Én is téged – hallottam, hogy mosolyog, majd letette. Én meg elindultam eredeti célom felé. A zuhany alatt átgondoltam újra a szavait. Vagyis ha minden igaz, akkor tizenegyre már megérkezik, annyit csak bírok még ébren.

A zuhany szerencsére egészen felébresztett, úgyhogy a kanapéra ülve benyomtam a tv-t. Elővettem egy sört a hűtőből, és belekezdtem egy filmbe. A film közepén megéheztem, ezért rendeltem egy csomó kaját, hogy Robnak is jusson hátha éhes lesz, mikor haza ér. Fél órával később, teli hassal feküdtem a kanapén, és egyre unottabban kapcsolgattam a tv-t, mivel már a filmnek is vége volt. Már öt perccel elmúlt tizenegy, de Rob még sehol sem volt. Egyre türelmetlenebb lettem, mi van ha még egy ideig nem is jön, mert sokszor kell újravenni a jelenetet.

Már a mobilom után kezdtem volna kutatni, mikor meghallottam az ajtó nyílását. Azonnal hevesebben kezdett verni a szívem, mikor meg az ajtó felé fordultam, konkrétan már majdnem kiszakadt a mellkasomból. Rob mosolyogva vágta le a cuccait a sarokba, miközben becsapta az ajtót maga után. Azonnal felugrottam a kanapéról, és szó szerint a nyakába ugrottam. Ajkaim azonnal az övére szorítottam, és nyelvem vadul kutatta az övét. Annyira hiányzott már, hogy képtelen voltam betelni vele. Percekig csak öleltük, és csókoltuk egymást.

- Nagyon hiányoztál – suttogta a nyakamba, majd oda is finom csókokat lehelt.
- Te is nekem – mondtam, majd újra összeforrtak ajkaink. – Rendeltem neked kaját, éhes vagy? – kérdeztem kicsivel később.
- Igen – felelte, mire megfogtam a kezét és a kajás kocsihoz akartam húzni, de hírtelen visszarántott magához. Értetlenül néztem rá, mire csak elmosolyodott. – Rád vagyok éhes – suttogta. Egy pillanatra elnevettem magam, majd komolyan a szemébe néztem.

- Akkor ne fog vissza magad – suttogtam a fülébe és kicsit beharaptam a fülcimpáját. Ennyi pont elég volt neki, vadállataként kapott az ajkaim után. Olyan hévvel csókoltuk egymást, hogy én, az egyensúlyomat is elvesztettem, Rob szorosan fonta körém a karjait, miközben ajkaival már a nyakamat kényeztette. Türelmetlenül téptem le róla az ingét, majd a nadrágját is elhajítottam valahova, miközben Ő is megszabadított a pólómtól. Szájával a melleimet kényeztette, kezével a fenekemet markolászta, folyamatos nyögéseket előcsalva belőlem. Befurakodtam a nadrágjába, kezembe véve merev férfiasságát, majd kényeztetni kezdtem. Sorozatban nyögte a nevem, majd kirántotta a kezem, és egész a falhoz nyomott. Cseppet sem volt kifogásom a hevesség ellen, amivel egymást ostromoltunk, csak még jobban beindított.

A hideg fal a meztelen hátamnak nyomódott, de még ez sem csillapította a bennem tomboló tűzet. Gyorsan lehúztam a bugyim, majd Rob vállaiba kapaszkodva, az ölébe beugrottam. Készségesen tartott meg, miközben igyekeztem valahogy lehámozni róla az alsónadrágját. Fél perc múlva éreztem, hogy lassan belém csúszik, mire türelmetlenül nyomtam neki a csípőm. Mind a ketten hangosan felnyögtünk, ahogy teljesen eltűnt bennem. Egy percig zihálva, kéjes pillantásokkal kényeztetve a másikat néztünk egymás szemébe, majd Rob mozogni kezdett.

A falat kapartam, ahogy lassú tempóban újra és újra testem mélyére temetkezik, úgy éreztem menten felgyulladok. Rob mosolyogva figyelte a kínlódásom, holott tudtam, neki legalább ennyire nehezére esik finomkodni. Nem is akartam, a vállába markolva gyorsítottam a tempón, hangos sikolyok közepette élveztem minden egyes lökését. Hírtelen tört rám a remegés, és úgy éreztem felrobbanok a karjai közt. A nyakába harapva igyekeztem csitítani a bennem tomboló hurrikánt. Rob egy utolsó határozott lökés után, egy férfias morgással követett engem a csúcsra. Azonnal a vállamba temette a fejét, apró csókokkal kényeztetve engem. Sokáig tartott lehiggadni.

- Nem így terveztem – lihegte a fülembe.
- Kár, mert tökéletes volt – mielőtt válaszolhatott volna, egy vad csókkal ismét ajkaira vetettem magam. Önkéntelenül modult a csípőm is, mire a csókba nyögött, és éreztem, hogy ismét megkeményedik bennem férfiassága. Keze a csípőmbe mélyedt, egész a kanapéig hátrált velem és mozgatni kezdett magán. Túl sok volt nekünk ez az egy hónap szex megvonás, ezt tökéletesen tükrözte, az este további részében végzett tevékenyesünk.

*

Másnap szinte egész nap aludtunk, csak este ettünk valamit, aztán folytattuk a valamikor hajnaltájt abbamaradt tevékenységünket.

*

A díjátadó reggelén halkan megjegyeztem neki, hogy az elmúlt két éjszaka alatt, azt hiszem bepótoltuk az egy hónapos kimaradást, mire csak nevetett.
Engem kora délután elvittek, hogy felkészítsenek az eseményre, ahogy Robot is. Hosszú csókban forrtunk össze, annak ellenére is, hogy néhány óra múlva ismét látjuk egymást.

A ruhám egy fehér pántnélküli, nem éppen az én ízlésemnek megfelelő darab volt, de általában senkit nem érdekel, hogy tetszik-e nekem, így már meg sem szólalok ilyenkor. Ez még nem is volt annyira rossz. Egész hamar kész lettek velem, és már csak arra eszméltem, hogy a sajtósom valamit magyaráz a vörös szőnyegről a fekete Merciben. Mikor kiszálltam, hatalmas sikítozás tört ki, lassan felfogtam, hogy ez nekem szól. Néhány percig pózoltam a fotósok előtt, majd a képembe dugtak néhány mikrofont és kamarát, kérdéssekkel bombázva engem. A várakozó rajongókhoz is oda mentem, akivel csak tudtam közös képet csináltam, és aláírtam mindent, amit elém dugtak. Alig volt időm erre, amit befelé meg is jegyeztem a sajtósomnak, aki elintézte annyival, hogy ez az este nem az aláírás osztogatásról szól.

Robot sehol sem láttam még, padig már vagy öt perce a helyemen fészkelődtem. Aztán hírtelen kicsit nagyobb zaj lett a teremben, mire hátra kaptam a fejem. Rob közeledett befelé, az ügynökével a nyomában. Mikor mellém ért, megajándékozott egy mosollyal, majd helyet foglalt, két sorral előttem. Irtó jól nézett ki, legszívesebben ott helyben letepertem volna.
Egész nyugodtan üldögéltem a helyemen, igazából nem hittem el, hogy nyerni fogok. Rob idő közben a színpadra lépett, én nem alig bírtam visszatartani a röhögést a szerencsétlen poénjai hallatán. Amúgy nagyon cuki volt.

Aztán következett annak a kategóriának az eredményhirdetése, amiben érintett voltam. Rob hátra fordul, és mosolyogva ezt tátogta felém:
- Te jösz – csak mosolyogva megráztam a fejem. Abban a pillanatban meghallottam a nevem, majdnem sokkot kaptam. Nyugi… összeszedtem magam, majd kisétáltam a sorból. Ahogy elhaladtam a nagyon tapsoló, és „ugye én megmondtam” fejet vágó Rob mellett, nem bírtam ki mosolygás nélkül. A színpadon sikerült előadnom egy szokásos gát beszédet, Kristen Stewart módra, majd lementem a színfalak mögé, újabb interjúkra és fotókra.

A show végén éppen a háttérben várakoztam, mikor két kéz ragadta meg a csípőm és rántott be egy függöny mögé, majd ajkaimra tapadt. Elsőre a meglepettség miatt nem tudtam sikítani, ahogy normális esetben tenné az ember, aztán meg felismertem az ajkakat, amik az enyémre tapadtak. Viszonoztam a csókját, amit Ő szakított meg.
- Gratulálok – motyogta a nyakamba. – Én…
- Tudom, te megmondtad! – fejeztem be fintorogva a mondatát.
- Bizony – nyomott egy csókot a számra. – Máskor majd hiszel nekem – közölte elégedetten, majd újra ajkaimra tapadt.

Majdnem tovább mentünk, de mindössze egy függöny választott el minket a többi embertől, így észrevétlenül kisurrantunk, majd átmentünk az after party helyszínére. Találkoztam egyik legkedvencebb kollégámmal, akivel a Kalandpark című filmben játszottam együtt. Bemutattam Robnak, aki kedvesen elbeszélgetett vele. Nem sokáig maradtunk – nem mintha sajnálnám-, mert Rob másnap hajnali öttől forgatott. Ilyen eseményeknél, még Londonban sem alszanak a paparazzik, már a kimenetelünket is lencsevégre kapták. Beültünk a ránk várakozó autóba, és rögtön összekulcsoltuk ujjainkat. Ez kicsit megnyugtatott mindkettőnket, hiszen utáljuk a fotósokat. A hotelban egy közös zuhany után, hagytam Robot aludni.
*
Hétfő reggel már egyedül ébredtem a szobában, Rob teljesen észrevétlenül surrant ki hajnalban. Csak egy papír várt rám a párnáján, amin csak ennyi volt: szeretlek.
Mosolyogva keltem ki az ágyból, a reggeli, jobban mondva délelőtti cigim-kávé párosítás után beraktam egy filmet.
Este egy újabb megjelenésre kellett mennem, az Elle díjátadójára. Ide már egyedül érkeztem, Rob késő estig fogatott, úgyhogy csak éjjel láttam.
Kedden a Burberry divatbemutatón jelentem meg, komolyan ennyi dolog pár nap alatt…

Másnap Robnak csak késő délelőtt kellett mennie dolgozni, ezért az esti show után – Rob meg a forgatás után-, egy Lizzy koncerttel egybekötött, kocsmázásra mentünk.
A srácok már ott voltak, akiket szintén egy hónapja nem láttam. Jennyvel telefonon is tartjuk a kapcsolatot, sőt míg Los Angelesben voltam, össze is futottunk egyszer-kétszer, mivel Ő és Marcus elég sokat vannak ott. Most is itt voltak. Leültünk egy boxba, ami közel volt a színpadhoz, hogy jól lássuk Lizzyt, aki néhány perc múlva már be is állt a kezdéshez. Még sosem voltam a koncertjén, de be kell látnom, tényleg jó hangja van. Közbe a srácokkal beszélgettünk, vagy éppen Robbal térképeztük fel a másik száját.

Lizzy is csatlakozott hozzánk az koncertje végén. Rob kivette a kezemből a cigit az egyik slukk közepén, mire csúnyán néztem rá. Ártatlanul pillantott rám, és közölte, hogy az övé elfogyott és lusta a pulthoz menni. Feláldoztam magam, és elindultam cigiért.
- Szia – köszönt rám valaki, mire meglepetten fordultam hátra. Kit is ismerhetnék én itt? – David vagyok, a szülinapi bulin találkoztunk még karácsony előtt – magyarázta zavartságom láttán.

- Persze, már emlékszem. Szia – két puszit adtunk egymásnak, majd udvariasan érdeklődtem a hogyléte felöl. Ő is így tett.
- Meddig leszel Londonban? – kérdezte, mikor már indulta volna vissza a többiekhez.
- Péntekig – feleltem egyszerűen.
- Oh, az már nem sok idő. Lenne kedved valamelyik nap találkozni? Persze, csak ha ráérsz – mosolygott. Most tényleg randira hívott?
- Én…

- Itt vagy kicsim? – kulcsolódtak Rob kezei hátulról körém, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen, én megyek egy pillanata – simítottam meg a kezét, miközben David zavart arcát néztem.
- Rendben, de siess. Már nagyon hiányzol – maga felé fordított, és birtoklóan szorította ajkait az enyémekre. Ez a csók Davidnek szólt, hogy lássa, én Robhoz tartozom. Eltoltam magamtól a fejét, és mondtam, hogy az asztalnál várjon meg. Köszönés nélkül visszaballagott, csak egy figyelmeztető pillantással ajándékozta meg szegény srácot.

- Emlékszem rá, akkor még az exed volt. Úgy látom rendbe jöttek a dolgok – jegyezte meg letörten.
- Igen – bólintottam.
- Akkor gondolom, a találkára sem jössz el – vonta le a helyes következtetést.
- Sajnálom – motyogtam, de igazából cseppet sem bántam. Nyomott az arcomra egy puszit, majd elköszönt. Kezemben a cigivel visszaballagtam az asztalhoz, és visszaültem Rob mellé, aki kifürkészhetetlen tekintettel bámulta az üveg sörét. Egyik kezem Rob combjára simítottam, amibe ugyan beleremegett, de továbbra is kitartóan fixírozta az üveget.

- Jó. Mi a franc bajod van? – kérdeztem kissé idegesen.
- Miért puszilt meg? – végre rám nézett, dühös volt és értetlen.
- Csak elköszönt – közöltem vele természetesen, mire felhorkant. – Rob – megfogtam a fejét és magam felé fordítottam. – Most komolyan féltékeny leszel? – kérdeztem nevetve.
- Örülök, hogy jól szórakozol – közölte gúnyosan, és kihúzta fejét a kezeim közül. – Nem tudom minek kéne lennem, ha más pasiknak hagyod, hogy csókolgassanak – duzzogott tovább.
- Egy: nem csókolgatott, hanem köszönésnél adott egy puszit. Kettő: tudnod kéne, hogy nem kell féltékenynek lenned, mert rajtad kívül senki más nem kell – kezdtem dühbe gurulni, soha nem adtam neki okot a féltékenységre. Erre nem válaszolt, csak tovább bámult maga elé. Úgy döntöttem, hagyom, hogy észhez térjen, ezért Jennyhez fordultam beszélgetni.

Körülbelül negyed óráig bírta, addig a hangját sem hallottam, csak szívta a cigiket, és itt a sörét. Aztán éreztem, hogy keze a hasamra csúszik, és a nyakamat kezdi csókolgatni. Nem törődtem vele, továbbra is Jennyvel beszélgettem, mintha semmit nem csinálna. Kezdte megunni, majd egy határozott mozdulattal maga felé fordította a fejem és megcsókolt. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy nyelve benyomuljon a számba, és lágyan kényeztesse az enyémet.

- Sajnálom, csak útálom, ha más pasi akárcsak rád is néz. Az meg egyenesen kiborít, ha valaki így néz rád, mint az – fintorgott. Igen, tudtam, mennyire féltékeny tud lenni, néha még a legkisebb dolgokon, amiket én észre sem veszek, halálosan képes felhúzni magát. – Néha elborul az agyam ilyenkor. De tudom, hogy engem szeretsz
- Jó, hogy negyed óráig tartott erre rájönnöd – vágtam a fejéhez. – Az egyetlen szerencséd, hogy szeretlek – mosolyogtam rá, majd újra megcsókoltam.
Utána már felszabadultan kapcsolódtunk be a beszélgetésbe együtt.

*

Csütörtökön Rob elment forgatni délelőtt, addig én elmentem a Pattinson családhoz. Jó érzés volt visszamenni a házba, szerettem ott lenni. Már hét eleje óta nyúzta Clare a fiát, hogy menjünk át, ezért én ma meg is tettem. Clare és Richard is nagyon örültek nekem, a délután folyamán még Tom is beesett.
- Nem tudod, mikor indulunk holnap? – kérdezte teli szájjal, mikor éppen a harmadik Clare féle sütit tömte be.

- Te is jössz? – kérdeztem meglepetten.
- Ühüm – bólogatott, még egy adagot betömve. – Rob, nem mondta?
- Nem – közöltem meglepetten.
- Fura, pedig miattad kell mennem – folytatta. Nem értettem, ezért tovább magyarázta – Mivel Ő sokat lesz távol a sajtó dolgok miatt, félt, hogy unatkozni fogsz. Nem akar egyedül hagyni. Jennyt kérdezte először, de neki dolgoznia kell. Aztán megkérdezett engem, nekem meg semmi dolgom. Amúgy is rég voltam New Yorkban – csodálkozva hallgattam végig a történetet.

- Nekem nem kell bébiszitter – közöltem sértetten.
- Ugyan már, nem bébiszitter leszek. Barátok vagyunk Kristen. Vagy te nem tartasz annak? – most Ő vágott durcás fejet.
- De, persze – vágtam rá rögtön. Nagyon kedveltem Tomot, sok mindent tett értem és Robért, mikor éppen szakítottunk. Még a reptérről is elhozott…Rob legjobb barátja, engem is azonnal elfogadott, és egy ideje tényleg barátként tekintek rá. Végülis, legalább nem leszek egyedül. – Bocs, csak meglepett, hogy Rob nem szólt – néztem rá ártatlanul.

- Jól elleszünk, majd meglátod – kacsintott, majd betömött még egy sütit. Már vagy a tízediket… Abban nem kételkedtem, hogy mellette unatkozni fogok. Ha csak a szobában ülünk is szórakoztató lesz, ismerve őt. Bármiből képes poént gyártani, egy gyerek, aki sosem nő fel. De így szeretjük!
Este kicsit megszidtam Robot, amiért nem szólt, de nem nagyon sikerült, mert ügyes módszerekkel elterelte a figyelmem.

Rob kimerülten hunyta le a szemét mellettem, de én még nem tudtam aludni. Eszembe jutott, hova is készülünk holnap, és ez teljesen kiűzte az álmot a szememből. New York egy dolgot jelentett, vagyis inkább egy személyt…Emilie…

Képek:
Kristen a BAFTA-n:
http://img2.timeinc.net/people/i/2010/stylewatch/bafta/kristen-stewart-435.jpg
Rob a BAFTA-n:
http://images.huffingtonpost.com/gen/142977/ROBERT-PATTINSON-HAIR-BAFTA.jpg
Távozás:
http://www.celebridoodle.com/.a/6a00e5536b2ba9883301310f2b11e8970c-500wi
Kristen Elle Style Awards:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVndN1n4K2NDxeSF7rC0t4mOigdujFJi3XhmJfCoMAoQ7ap57YaFITekXY1nkS8FEtOtc95StqZn9JU1_0PDyLga5Bs9akoOmo8LWOB3npnTflHj0NWBPcOZ0_ZA-GUp7udNBSQqgQWsLL/s1600-h/elle-aw4.jpg
Kristen Burberry divatbemutató:
http://uppix.net/7/1/d/8a89336b00832d071768417a05e3b.jpg

42. fejezet

Válasz?

Csajok, meghoztam a 42. fejezetet. Végül sikerült befejeznem, így felraktam nektek. Hmm, nem is tudom, mit kéne még hozzáfűznöm, most nem jut semmi más az eszembe. :D
Még annyi, hogy a következő rész csütörtökön jön. Viszont, mivel már igencsak a vége felé járunk, kicsit emelem a kommenthatárt, mégpedig 30 darab véleményt kérek az elkövetkezendő részekhez! Szóval csütörtökön jön a friss, ha megvan a 30 komi.:)
Puszi, Lady

Nem tudtam volna megmondani mennyit aludtam az éjjel, valószínűleg semennyit. Valahogy nem jött álom a szememre, pedig az egyetlen dolog, ami akartam az öntudatlanság volt. Ehelyett egész éjjel gondolkoztam, azon, amit Rob mondott este. Azon, hogy megkérte a kezem. Hiába volt részeg, teljesen komolyan mondta, ebben biztos volta. És nem csak ebben! Nem voltam felkészülve erre, tizenkilenc évesen még nincs itt az ideje. Egy dolog aggasztott csupán, mi van, ha nemet mondok neki és ezzel elveszítem őt. Azt nem bírnám ki. Szeretem Őt, mindennél jobban, mégsem akarok házasodni.

De miért? Ha szeretem, akkor miért nem akarok még hozzámenni? Nem mindegy, hogy most vagy három év múlva? Mert igenis csak Őt tudom elképzelni a férjemként, vele akarom leélni az életem. És ha csak meggondolatlanul jelentette ki, és reggelre már nem így fogja gondolni, csak a hév mondatta vele? Lassan kezdtem hozzászokni a gondolathoz, sőt a végére már egyértelműen eldöntöttem, hogy igennel fogok válaszolni. Ha Őt akarom örökre, akkor nem számít, hogy holnap vagy évek múlva megyek hozzá. A papír pedig főleg nem érdekel engem, mindig is csak egy fecninek tartottam, ami tök feleslegesen foglalja írásba azt, amit az embernek a lelkében kell éreznie, hogy örökre a másikhoz tartozik. De ha Robnak fontos, én nem bánom. Hozzá megyek!

Egy egész éjszakámba telt, hogy idáig jussak. Már bővel feljött a nap, aminek sugarai lassan fénybe burkolták a szobát. Tegnap este a függöny már nem húztam be, így egyre világosabb és világosabb lett a szobában. Életem értelme is nyitogatni kezdte a szemét, és nagyokat nyöszörögve mozgolódott. Felemeltem fejem a mellkasáról, hogy kissé kinyújtóztassa magát , és egy mosolygós szempárral találtam szemben magam.

- Jó reggelt, kicsim – hajolt felém egy pusziért.
- Hogy vagy? Nem fáj a gyomrod, nem kell már hánynod? – érdeklődtem aggódva, hiszen nekem sokszor még másnap reggel is a WC fölött kell görnyednem. Egyenlőre válasz helyett csak nagyokat pislogott.
- Hánynom? Miért kéne? – kérdezte meglepetten.
- Csak ha esetleg tegnap este nem jött ki belőled minden…
- Hánytam? – teljesen ledöbbent, és őszintén szólva, én is.
- Igen. Rob, mennyire emlékszel a tegnap estéből? – nevettem el magam.

- Hát…- összeszűkített szemekkel megvakarta a fejét, pont mint aki éppen próbál felidézni valamit. – A srácokkal ittunk…aztán emlékszem arra, hogy megjöttél és…- elhallgatott, majd megrázta a fejét. – Ennyi – mondta végül. Ennyi…ezek szerint nem emlékszik, hogy megkérte a kezem. Ez jó, remek!
- Semmi más? – kérdeztem még egyszer reménykedve.
- Semmi. Kéne valamire? – érdeklődött. Nos igen drágám, például arra, hogy megkértél, menjek hozzád.
- Nem –megráztam a fejem, majd kimásztam mellőle.

- Kristen én…- visszafordultam felé, hátha eddig csak szívatott. – Ő…csinálnál nekem pirítóst? – döbbentem bámultam rá egy percig, majd bólintottam és elindultam a konyhába.
Én hülye, egy pillanatra azt hittem, mégis emlékszik. Várjunk csak! Éjjel még teljesen biztos voltam benne, hogy nemet fogok mondani. Mostanra meg addig jutottam, hogy szomorú vagyok. Igazából jobb ez így, még túl fiatalok vagyunk. Még nem is akarok hozzámenni, csak féltem, hogy elveszítem és szépen rábeszéltem magam a dologra. Egy biztos, én teljesen bolond vagyok. Megsütöttem neki a pirítóst, és egy teát is főztem, talán ezek helyrerakják a gyomrát.

Két kart éreztem a derekam köré fonódni, majd egy puha száj tapadt a nyakamra. Lehunytam a szemem és átadtam magam az érzésnek, imádtam, mikor lágy csókokkal hinti be a nyakam. Az orrával is cirógatta egy kicsit, majd eltoltam magamtól. Ha el akarja fogyasztani a reggelit, jobban teszi, ha nem feszíti tovább a húrt. Együtt fogyasztottuk el a reggelit, a többiek csak ez után csatlakoztak hozzánk. Marcus sem nézett ki sokkal jobban, mint Rob, de Jenny nem volt olyan megértő, mint én. Most először láttam ezt az oldalát, egész délelőtt csúnyán nézett Marcusra, és nagyon meg volt lepve – amit szóvá is tett -, hogy én nem haragszom Robra. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy egyrészt férfiak, akik a mértéket nem nagyon ismerik, másrészt néha belefér az ilyen is. Úgy tűnt hatottam rá. Én egész nap Rob körül ugráltam, aki az ágyban fekvésen kívül nem nagyon csinált semmit, ellenben velem, aki egésznap foglalkoztatva volt.

*

Másnapra már mindenki teljesen rendben volt, viszont a hangulat mégsem volt az igazi. Ez volt ugyanis az utolsó napunk a szigeten. Azt hiszem ez volt életem legszebb két hete, valószínűleg, mert Robbal voltam. De maga a hely is varázslatos volt. Az utolsó napot kihasználva, még elmentünk egy utolsót kirándulni. Sétáltunk a parton, ahol Tomék még sziklát is másztak, bár ezek csak nagy kavicsok voltak, de már látom, ezt otthon hogy fogja előadni. Robbal kéz a kézben andalogtunk a tengerparti sétányon, és többnyire a barátainkon nevettünk.
Este tartottunk egy búcsúpartit, de most senki nem volt részeg. Ugyan iszogattunk, de most főleg a beszélgetés volt a fontos.

Jenny gyorsan lestoppolt a jövő héten az egyik napra, mikor Londonban elmegyünk vásárolgatni. Kérdezték, hogy meddig leszek még Angliában, és a válaszommal Robot is megleptem, ugyanis még nem közöltem vele, hogy egész január végéig tervezem, vagyis addig, míg el nem kell utaznom a Soundance-re, ahol két filmet kell promotálnom. Rob persze iszonyatosan örült, ahogy én is. Közben még majdnem egy teljes hétig egyedül is leszünk otthon, hiszen nemsokára esedékes lesz Clare és Richard utazása, amit karácsonyra kaptak tőlünk.

*

- Akkor ennyi! – zárta be szomorúan a házat Sam. Mind kint álltunk az ajtó előtt, és csendben néztük a házat. Marcus Jennyt öleltem, míg Rob engem.
- Ugyan, legkésőbb holnap után úgyis bulizunk – közölte Tom, mire mind elmosolyodtunk.
Elköszöntünk egymástól, és mindenki beült a maga kocsijába.
- Szomorú vagy, cica? – kérdezte Rob, mikor már a kocsiban ültünk. Eddig egy szót sem szóltunk, csak csendben ültünk egymás mellett.
- Kicsit. Hiányozni fog – mosolyogtam rá.
- Visszajövünk még ide, ne aggódj – biztosított, majd összekulcsolta ujjainkat. Rob kissé fáradtnak tűnt, meg is kérdeztem tőle, hogy vezessek-e, de azt mondta jól van.

Mikor haza értünk – fura ezt mondani, de már tényleg olyan, mintha az én otthonom is lenne -, a család majd kiugrott a bőréből.
- Meséljetek! – csapott a combjára Clare, miután sikeresen beráncigáltak minket a nappaliba. Rob már látványosan szenvedett, a feje az ölemben volt, miközben nagyjából csak én beszéltem. Akkor kezdtem csak igazán aggódni, mikor még enni sem volt hajlandó, pedig utoljára indulás előtt ettünk ebédet.

- Nem kicsim, inkább lefekszem – csókolt homlokon, mikor a konyhában befejeztük a kaját.
- Megyek – álltam fel rögtön, de visszanyomott a székre.
- Maradj még nyugodtan és mesélj tovább – motyogta.
- Nem akarlak egyedül hagyni, aggódom érted – akadékoskodtam, mire mosolyogva szájon csókolt.
- Csak fáradt vagyok – nyugtatott. – Szeretlek – még egy puszit kaptam majd felment a szobába.
- Nem tetszik nekem – sóhajtotta Clare. Egyet értettem vele, én sem tudtam, mi lehet a gond.
Még kicsit lent voltam a lányokkal és beszélgettünk, aztán én is felmentem a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán bebújtam Rob mellé az ágyba. Már aludt, de mikor a mellkasára húzódtam, azonnal körém fonódtak karjai.
Reggel arra ébredtem, hogy valami tűz forró nyomódik meztelen testemnek, szinte égetett. Aztán rájöttem, hogy még mindig Rob mellkasán fekszem, és ez a tűz forróság belőle árad. Azonnal a homlokára szorítottam a tenyerem, lázas volt. Ezek szerint ez kezdett kijönni rajta tegnap. Még aludt, és nem is terveztem felébreszteni, de muszáj lesz. Meg kell mérni a lázát, és gyógyszert is be kell vennie.

Felöltöztem, lerohantam Clarehez, aki azonnal teát kezdett főzni, míg én csináltam neki egy kis rántottát. Egy tálcára pakoltunk mindent, majd felvittem a szobába. Rob még mindig szuszogott. Lassan mellé ültem, és a fejét kezdtem simogatni.
- Édes, ébresztő! – nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd kissé kábán rám nézett. – Gyere, edd meg ezt – az ölébe raktam a tálcát.
- Nem vagyok éhes – nyöszörgött.
- Tudom, de lázad van és enned kell, hogy be tud venni a gyógyszert – erősködtem, mire fintorogva neki látott. Közben a lázmérőt is beraktam a hónalja alá, ami hamarosan csipogott is. A kijelző 39 fokot mutatott. Azonnal a szájba nyomtam a gyógyszert, majd a teával megitattam.

Lementem a konyhába és felhoztam még egy kancsó teát neki, közben Clare is megnézte a fiát. Hiába tudtam, hogy ez csak egy kis betegség, mégis halálra izgultam magam. Le akartam menni, hogy megkérjem Claret, hogy csináljon Robnak levest, de elkapta a karom, mikor fel akartam állni.
- Ne hagyj itt – kérdet gyenge hangon, mire azonnal fölé hajoltam és szájon csókoltam. – Ezt lehet nem kellett volna – mosolyodott el halványan, a csókra célozva. Jellemző, hogy még most is engem félt. Nem válaszoltam, csak ismét a szájára tapadtam, és nyelvemmel vadul felkutattam az övét.
- Szólok Clarenek, hogy csináljon neked levest, és jövök – mondtam, de leintett.

- Mikor fent volt, mondta, hogy már csinálja – hogy is gondolhattam, hogy megfeledkezik róla?! – Gyere inkább ide, te most olyan jó hideg vagy – szorongatta a kezem. Azt nem engedtem neki, hogy kitakarózzon, de így talán segíthetek neki. Befeküdtem mellé, szorosan a mellkasára húzódtam. Jobb ötletem támadt, felültem, levettem a pólóm, és tejesen ráfeküdtem. Már akkor elakadt a lélegzete, mikor a póló lekerült rólam, de bíztam benne, hogy most nem jut eszébe a dolog. Tévedtem. Alighogy a mellkasára kerültem, ajkai máris a nyakamat kezdték kényeztetni, míg egyik keze a fenekembe markolt, majd a bugyimat kezdte arrébb húzni. Akadozó lélegzettel próbáltam a kezét eltolni, mire dühösen felmorgott.

- Rob, ezt te sem gondolhatod komolyan! 39 fokos lázad van – dorgáltam, de mellkason egyre hevesebben emelkedett fel és le, minden alkalommal nekifeszülve az Ő szintén meztelen mellkasának.
- Nem érdekel! Itt fekszel rajtam meztelenül…kívánlak – nyögte a nyakamba, amitől majdnem elvesztettem a csatát, de nem engedhettem.
- Akkor inkább leszállok rólad, de most nem fekszem le veled – közöltem vele, és már készültem is.
- Ne – szorított magára azonnal. – Jó, befejeztem. Végülis érthető, hogy nem akarsz szeretkezni egy beteggel – nézett rám boci szemekkel. Meg kell hagyni nagyon ügyes, és ha nem ismerném, mint a tenyerem, még be is dőlnék neki. De így…

- Édes, eszméletlenül kívánlak, mint mindig, de a te érdekedben nem. Ha jól viselkedsz hamarabb gyógyulsz meg, és hamarabb szexelhetünk – nyomtam egy csókot a mellkasára, magunkra húztam a takarót és visszahajtottam a fejem rá, óvatosan simogattam, ahogy Ő is engem.
Vagy negyed órája mozdulatlanul feküdtem rajta, mikor halk kopogásra lettem figyelmes. Azt hittem Rob már elaludt, de tévedtem, mert a hangra azonnal felkapta a fejét. Annyi időm már nem maradt, hogy leszálljak róla, ezért vörös fejjel néztem, ahogy Clare besétál egy tálcával a kezében.

- Bocsánat, csak a levest hoztam – mosolygott, de emellett aggodalmas pillantásokkal vizslatott végig minket, és a nem éppen illedelmesnek nevezhető pozíciónkat.
- Csak…hűtöm – motyogtam zavartan, mire elnézően elmosolyodott, Rob pedig nevetni kezdett.
- Nem gondoltam semmi…öhm rosszra – felelte, majd letette a levest az asztalra. – Kisfiam, légy szíves edd meg! – intett Clare, aztán már el is tűnt. Elkezdtem lemászni Robról, aki kifejezte nemtetszését, majd odavittem neki a levest. Fintorogva ezt is elfogyasztotta, közben szemei egyre laposabbak lettek. Most mellé feküdtem, hogy tudjon aludni és öt perc múlva már édesen szuszogott. Egy órára én is bealudtam, aztán levittem a konyhába a koszos edényeket, de előtte még ellenőriztem Rob hőmérsékletét. Úgy tűnt hat a gyógyszer, már nem volt olyan forró.

- Hogy van? – érdeklődött Clare, miközben átvette tőlem az edényeket.
- Kezd lemenni a láza, most alszik, de ha felébredt megmérem – mondtam, majd leültem az egyik székre, és én is elfogyasztottam az ebédem, amit Clare oda készített. Közben folyamatosan aggódva az emelet felé tekintgettem. Mi van, ha szüksége van valamire, én meg nem vagyok ott. Clare csak mosolyogva csóválta a fejét, mikor megköszöntem az ebédet és a szoba felé indultam.
- Azért neked is enned kell Kristen – jegyezte meg. – Ha öt percig nem vagy mellette, nem lesz baj – kínosan elmosolyodtam, és mondtam neki, hogy nem igazán vagyok éhes. Látszott Claren, hogy valamilyen szinten jól esik neki ez a Kristen féle túlaggódás. Furcsa lehetett neki, hogy néhány éve valószínűleg még Ő csinálta ezt.

Visszafeküdtem Rob mellé, aki még mindig aludt. Én már nem tudtam volna, ezért elővettem egy könyvet és olvasni kezdtek. Órákkal később – amit csak az órára pillantva fogtam fel, úgy lekötött a könyv- Lizzy lépett be a szobába, egy újabb adag levessel. Megleste a bátyját, aki pont abban a pillanatban kezdett ébredezni, és mosolyogva megköszönte Lizzynek a vacsorát.
Miután a nővére távozott, azonnal Rob mellé kúsztam és megcsókoltam. Ismét szeretett volna tovább menni, de ügyesen kihúztam magam a dolog alól, és a lázmérőt tuszkoltam be a hóna alá. Megnyugodtam – persze nem teljesen -, mert már csak hőemelkedése volt, viszont a köhögése nem akart csillapodni.
Clare még reggel a kezembe nyomott egy tubus ilyen mentolos balzsamot, ami segíthet. Rob felé nyújtottam az üvegcsét, mire kérdően nézett rám.

- Kend a mellkasodra – utasítottam.
- Nem bírom, fáradt vagyok – tudtam jól, hogy az elcsábításomra megy ki a dolog, de nem bírtam ellenállni ártatlan bárány szemeinek. Sóhajtva lehúztam róla a takarót, és mellé ülve letekertem a tubus tetejét. Rob nem tartotta ideálisnak a helyzetet, ezért a következő pillanatban, minden erejét összeszedve magára rántott.
- Rob… - kezdtem volna szidni, de félbeszakított.
- Így neked is kényelmesebb – küldött felé egy ártatlan mosolyt, mire sóhajtva a csípőjére ültem. Lassan a kezemre tettem a hűs krémből, majd óvatosan elkezdtem rákenni.

Már az első érintésem nyomán halk sóhaj hagyta el az ajkait, amiből csak egyre több lett, ahogy mellkasának egyre nagyobb részén oszlattam el a krémet. Az én érzékeimre sem volt éppen hatástalan a dolog. Sem a krémezés, sem pedig az, hogy Rob jóleső sóhajait hallgattam, és ahogy kezei a combomat simogatták. Önkéntelenül hajoltam ajkaira, hogy egy csókkal lenyugtassam magam, de a tervem pont fordítva sült el. Képtelen voltam elszakadni ajkaitól, tovább ízlelgettem őket, egyre hevesebben. Aztán zihálva emelkedtem fel róla, Rob elégedett vigyorán már meg sem lepődtem. Eddig tartott az ellenállásom, önkéntelenül mozdítottam a csípőm és dörgöltem Rob nekem feszülő ágyékához.

Izgatott nyögés hagyta el a száját, majd a csípőmbe markolva leállított. Most én vigyorogtam rá elégedetten, hiszen alig csináltam valamit, mégis egyértelmű bizonyítékot kaptam arról, hogy kíván. Mindkét kezét becsúsztatta a pólóm alá, hogy finom masszázsba kezdjen a melleimen. A fejemet hátravetve nyögtem fel az érzéstől, és most már eszem ágában sem volt megálljt parancsolni egyre lejjebb kandikáló kezeinek. Türelmetlenül fúrtam kezem az alsónadrágjába, én is felnyögtem ahogy megérintettem vágyát, meg ujjai bugyimban végzett tevékenysége sem volt rám éppen hatástalan.

Most valahogy nem volt türelmem tovább várni, lassan már az elvonási tünetek jelentkeztek rajtam, mivel két napja nem volt semmi. Leráncigáltam róla az alsónadrágját, és a bugyimat, mialatt Rob letépte rólam a pólóm. Felrántottam magamhoz egy csókért, miközben visszahelyezkedtem az ölébe, és magamba vezettem lüktető vágyát. Hol a haját markoltam, hol pedig a vállába kapaszkodva mozogtam rajta, miközben apró csókokban forrtunk össze. Igyekeztem halk lenni, de mikor Rob a nyakamba harapott, elszakadt a már amúgy is igen vékonyka kötél. Hangosan sikítva húztam végig körmeim a hátán, amitől Ő vadult be sokkal jobban.

Hanyatt dőlt az ágyon, és fenekem alá nyúlva segített mozogni magán, ezzel gyorsabb tempóra ösztökélve engem. Most mellkasát karmolásztam, de ez sem bizonyult elégnek, a tűz csillapíthatatlanul tombolt bennem. Az őrült tempó, amit diktáltunk, megállíthatatlanul repített minket a gyönyör felé. Rob ajkaira hajoltam, ahogy a remegés kezdte átvenni testem felett az uralmat, ezzel elnyomva a hangos élvezetem. Rob nyögését is számban éreztem, mikor megfeszült testem mélyén. Zihálva borultam a mellkasára, és csak reménykedtem benne, hogy ezzel nem hátráltattam túlságosan a gyógyulását. Bár ez korántsem volt olyan megerőltető menet, amit egyébként produkálni szoktunk.

Fáradtan cirógatta a hátam, én pedig mellkasát hintettem be apró csókokkal. Miután lecsillapodtunk a lázmérő után nyúltam, és ráparancsoltam, hogy mérje meg. Megint kezdett felszökni a láza, én meg gondolatban fejbe vágtam magam.
- A francba! – dobtam idegesen a lázmérőt az asztalra. – Ezt nem kellett volna – morogtam.
- Nyugi – mosolyodott el fáradtan. – ennyit megér t – egy csókért hajolt hozzám, de visszanyomtam a fejét a párnára.
- Marha – motyogtam, és a szájába nyomtam a következő adag lázcsillapítót. Addig nem hagyott békén, míg mellé nem feküdtem és tovább nyugtatott, hogy holnapra tuti kutya baja nem lesz. Reméltem, hogy igaza van.

Kirándulás:
A falka:
http://i36.tinypic.com/5u1ycy.jpg
Robsten:)
http://i38.tinypic.com/30a7vk4.jpg

41. fejezet

A kérdés

Úgy döntöttem most nem érdekel, ha nem gyűlik össze a megfelelő kommentszám a mai napig, és megleplek titeket a 41. fejezettel. Viszont azt nem ígérem meg, hogy vasárnapi is lesz friss. Eddig úgy néz ki, kész leszek vele, de lehet, hogy valami közbejön. De igyekszem! És az eddigi komik a részhez...komolyan majdnem sírtam! Köszönöm nektek!:)
Másik dolog: Sokan írtátok a kommentekben, hogy nagyon sajnáljátok, hogy nemsokára vége. Én is! Viszont eljött az idő. Megnyugtatok mindenkit, az, hogy ezt befejezem, nem jelenti azt, hogy olvasnivaló nélkül hagylak benneteket!;) Bizony, bizony…:)
Aztán amiatt is aggódtatok, hogy törlöm a blogot. Soha!!! A szívem is belehasadna. Ez marad majd, bármikor újra tudjátok olvasni. Sőt, ha valaki szeretné, a történet befejeztével megkaphatja az összes fejezetet e-mailben. Ezt majd ha aktuális, megbeszéljük!
Most viszont jó olvasást a részhez, jó sok khm van benne, csak nektek!:D
Puszi, Lady

Egy idő után sikerült elaludnom, jobban mondva félálomban feküdtem a kanapén, a támla felé fordulva. Mozgást hallottam, gondoltam valamelyik srác lesz az, esetleg Jenny jött vissza. Mivel senkihez sem volt kedvem, úgy tettem, mint aki alszik. Éreztem, hogy valaki feljebb húzza rajtam a pokrócot, majd végigsimít a hajamon. Ismertem az érintést, pontosan tudtam, ki az. Úgy tettem, mint aki alszik, vártam mi lesz. Éreztem, ahogy továbbra is simogatja a fejem, majd egy csókot lehel a hajamba és fejét a nyakamhoz fúrja.

- Annyira szeretlek – suttogta. – Csak ezért bánt, ahogy viselkedtél – itt egy pillanatra abba hagyta, majd halkan kuncogni kezdett. Nem tudtam, mi üthetett belé. – Ez jó, már magamban beszélek. Ügyes vagy, Rob . Így mondod el neki, mit is jelent neked. Idióta. Ez aztán… - ismét felnevetett. Ezt már nem bírtam tovább, és felé fordultam.
- Engem azért érdekelne – mosolyogtam, mire kicsit meglepetten nézett rám.
- Azt hittem alszol – felelte zavartan.
- Nem tudtam – kinyújtottam felé a kezem, és végigsimítottam borostás arcán.
- Sajnálom, hogy…

- Nem Rob, én sajnálom. Hülyén viselkedtem, én nem is gondoltam rá hogy te már ilyen…szóval megint nem gondolkodtam, de ezt már megszoktad – mosolyodtam el kissé kínosan.
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy rajtad kívül senki más nem kell. Te vagy az egyetlen, akibe valaha is szerelmes voltam, és aki nélkül nem tudok élni. Nekem egy csoda, hogy velem vagy. A mai este után kicsit felidéztem azokat az időket – fintorodott el. Tudtam, mire gondol. – és rájöttem, hogy sosem reménykedtem benne akkoriban, hogy valaha is az enyém leszel. De megtörtént – elkápráztatva megcirógatta az arcom, majd folytatta. -, mert valami piszok nagy mázlim van. Sosem akarlak elveszíteni, főleg nem ilyen baromságokon vitatkozni veled! – motyogta. Igaza van, bár én a vitáinkra is inkább úgy tekintek, mint egy bizonyítékra, hogy mennyire is szeretjük egymást. Hiszen ha nem így lenne, szarnánk minden ilyen kis dologra.

- Gyere ide – húztam közelebb magamhoz a fejét, és megcsókoltam. – Én is útálom, téged viszont imádlak! És sosem fogsz elveszíteni, hozzád fogom kötözni magam, hogy még akkor se szökhess meg, ha meguntál. Nem bírnám nélküled – újra megcsókoltam, biztosítva efelől.
- Hülye vagy! Sosem unlak meg – mosolygott, majd óvatosan felhúzta a takarót, és rám feküdt. – Álmos vagy? – kérdezte. Megráztam a fejem, mire elvigyorodott. – Mondjuk akkor sem hagytalak volna aludni – közölte komolyan, majd megcsókolt. Óvatosan érintette ajkaival az enyémet, nyelve lágyan kutatott az enyém után. Keze lassan lecsúszott az oldalamon, és a combomat, majd a fenekemet kezdte simogatni. Én már ettől remegve vártam a dolog kibontakozását, miközben kezemmel Rob pólója alá nyúlva karmolásztam hátát, mintha az életem múlna rajta.
A hevességemen nevetve nézett a szembe, majd ajkai a nyakamat kezdték kényeztetni. Gyorsan lerántottam Robról a pólót, és lejjebb csúszva alatta, mellkasát kezdték feltérképezni ajkaim. Halk sóhajok hagyták el a száját, majd türelmetlenül visszahúzott magához, mielőtt még lejjebb értem volna. Feltűrte a pólómat és most ott feszítette tovább a húrt. Nagy nehezen kezeim közé fogtam az arcát.
- Menjünk fel – nyögdécseltem, mert vágytól duzzadó ágyékát idő közben nekem nyomta. Bólintott, lábaim a dereka köré csavarta, majd felkapott és a hálóig meg sem állt vele.
Továbbra is az ölében tartva leült az ágyra, majd a pólómat lerángatva róla, ismét testemen érezhettem ajkait. Hanyatt döntöttem, és kihámoztam az alsónadrágjából, hogy ajkaimmal kényeztessem. Nem hagyta sokáig, visszarántott magára, miközben két ujja megtalálta a bejáratot a bugyimba. Felnyögtem, ahogy megéreztem magamban ujjait, vonaglottam, sikítoztam az ölében, míg nem remegő testel borultam a mellkasára. Mosolyogva várta, hogy kicsit lenyugodjak, majd az utolsó zavaró ruhát is eltávolította rólam, és lassan belém csúszott.
Alig bírtam megtartani magam az ölében, a csípőmbe markolva segített benne. Ajkai a mellemen játszottak, miközben mozogtam rajta. Sikítva vonaglottam meg, mikor utolért a gyönyör, pont abban a percben, mikor Rob szorítása erősebb lett a csípőmön, ahogy ajkai is vadabbul szívták meg a mellemet. Fáradtan borultam a mellkasára, és csókokkal hintettem be a nyakát. Óvatosan felemelkedett velem együtt, majd kihúzódva belőlem, az ágyra fektetett. Mellém jött, és egészen addig simogatott, míg el nem nyomott az álom.

Másnap reggel a többiek látványosan könnyebbültek meg, mikor reggel rajta kaptak engem és Robot a konyhában, amint nevetve kenegetjük egymás képét a palacsintatésztával. Tapintatosak voltak, nem kérdezgettek minket a történtekről csak örültek, hogy minden rendben. Nagy nehezen a palacsinta is elkészült, persze csak az után, miután Bobby kizavart minket az erkélyre cigizni, mondván még az is gyorsabb, ha Ő süti meg. Nem tudom, mit hisztizik, vagy öt palacsintát sikerült megsütünk egy óra alatt. Rekordidő! Robbal csillogó szemekkel haladtunk kifelé, a cigi után pedig pihenésre hivatkozva felvonultunk a szobába.
Késő délután, vagyis inkább csak estefelé kerültünk újra elő. Persze meg is kaptuk a beszólásokat, egy ilyen lehetőséget sem Bobby, sem Tom nem fog elszalasztani. Ma volt Szilveszter. A srácok sokáig tanakodtak, hogy mit is csináljunk, végül úgy döntöttünk elnézünk egy közel kocsmába, de még éjfél előtt haza jövünk, hogy itt köszöntsük az Újévet.
A kocsmában elég sokan voltak, de számunkra mégiscsak akad egy szabad asztal. Nevetve hallgattam a történeteket, amiket Tom és Rob meséltek gyerekkorukból, mikor itt nyaraltak. Megtudtam, hogy Tom miként kapott egy óriási pofont egy Kinai csajtól, akinek oda üvöltötte, hogy milyen jó a segge. A probléma csak az volt, hogy a lány nem turista volt, hanem itt született. Meg Rob cikis helyzeteiről is tudomást szeretem, például, hogy hogyan ébredt reggel a sziklák között. Berúgtak egyik este, és Tomék viccesnek gondolták, ha kiviszik Robot a sziklás tengerpartra, persze teljesen meztelenül. Elmondásuk szerint ezután Rob, két napig egy szót sem szólt hozzájuk. A bosszú pedig az volt, hogy Rob azt mondta a szomszéd lánynak, aki nagyon bejött Tomnak, hogy Tom meleg. És Tom, két évig nem értette, hogy a lány miért néz rá olyan furcsán, és miért kerüli mostanság.

A végén már konkrétan folytak a könnyeim a sok nevetéstől. Persze a piát sem hanyagoltuk az este folyamán, Robbal – már nem emlékszem hogy – megint a tánctéren kötöttünk ki, pedig nem voltunk igazán táncos emberek. Tizenegykor – legalábbis állításuk szerint – Tomék elrángattak a helyről, hogy otthon tudjuk ünnepelni az Újévet. Robbal még egy kis időre eltűntünk a szobába, éjfél néhány perccel sikerült csak csatlakoznunk a többiekhez, akik mindkettőnk kezébe belenyomtak egy pezsgőspoharat. Még igencsak a szobában történtek hatása alatt voltunk, de lelkesen számoltunk vissza velük.
A Boldog Újévet már nem sikerült kimondanom, ugyanis Rob az első szótagnál a számra vetette magát, és addig csókolt míg ki nem fogytunk a levegőből.
- Boldog Újévet, cica – mondta aztán, majd összekoccintottuk a poharunkat.
- Boldog Újévet, édes – ismételtem mosolyogva, majd újabb csók következett. Az este további részére csak nagyon halványan emlékszem. Két óra felé járhatott, mikor elaludtam Rob ölében, és már csak arra eszméltem, hogy befektet az ágyba és vetkőztet. Lefeküdt mellém, de nem vetkőzött le.
- Visszamész? – kérdeztem félkómásan, felé fordultam és átöleltem.
- Nem tudom. Megvárom még elalszol, aztán meglátom – nyomott egy csókot a számra. Belefúrtam a fejem a mellkasába, majd lehunytam a szemem. Menjen ha tud, mosolyogtam magamban.
*
Csak valamikor hajnalban tértem magamhoz, kint már világosodott. Magam mellé néztem, Rob ott volt, így nyugodtan aludtam vissza.
Mikor később felkeltünk, már dél is elmúlt. Az elseje konkrétan a pihenésről szólt, mindenki aludt és vánszorgott egész nap.
*
Másnap megkértem Jennyt, hogy jöjjön el velem egy kicsit a városba.
- Én miért nem mehetek? – akadékoskodott Rob az ajtóban sokadjára, mióta megtudta, hogy kettesben készülök elmenni Jennyvel.
- Mert vásárolni megyünk, uncsi lenne neked – győzködtem, mire csak fintorgott. – Na ugye! – nevettem.
- Kibírom – próbálkozott tovább, és visszahúzott egy csókra, megint. – Biztos pasizni mentek! – vonta fel a szemöldökét, mire képen röhögtem.
- Persze szívem, de ne aggódj, nektek is hozunk csajokat – bokszoltam vállon, majd mit sem törődve a bosszankodásával, otthagytam. Ha tudná, hogy neki lesz a meglepi… Jennyivel beültünk a kocsiba, és elindultunk.
Útközben beavattam a tervembe, mire csak elgondolkodott, és közölte, hogy talán Ő is rendez egy kis show-t Marcusnak. Az első boltban nem találtunk semmi nekem tetsző darabot, kicsit féltem is, hogy ebben a kisvárosban hány fehérneműboltot fogunk még fellelni. Aggodalmam felesleges volt, ugyanis a következőben jobbnál jobb darabokra bukkantam. Bevittem vagy tíz szettet a próbafülkébe, és mindegyiknél kikértem Jenny véleményét, aki a mellettem lévő fülkében, szintén próbálgatott. A legjobban egy szexi fekete tetszett meg mindkettőnknek, amihez harisnyatartó is volt, természetesen harisnyával együtt. Egyben biztos voltam, ha ebben Rob meglát, nem sokáig tudja majd visszafogni magát. Márpedig kénytelen lesz kivárni a show végét. Gyorsan kifizettük, majd megkértem Jennyt, hogy nézzünk be egy cipőboltba is, mert kell ehhez egy magas sarkú, amit persze nem hoztam magammal.

Négy bolt után, végre sikerült találnom egy elfogadható cipőt, így elindulhattunk haza. Már jócskán a délután végét tapostuk, mire beértünk a házba. A fiúk a nappaliban söröztek, nem meglepő módon. Kihasználtam az időt, és felvittem a cuccokat a szobába, majd elgondolkodtam és inkább a fürdőszobaszekrénybe dugtam el őket. Úgyis ott fogom átvenni majd. Jenny megvárt az előtérben, hogy együtt lépjünk be a fiúkhoz, mintha csak most érkeztünk volna. Rob mosolyogva figyelte, ahogy haladok felé, majd az ölébe rántott, és hosszan csókolt. Úgy szorított, mintha legalább egy hete nem találkoztunk volna. Még annyi időre sem engedett el, hogy sört hozzak magamnak, inkább az övét adta oda. Csak mosolyogtam a ragaszkodásán, ami nagyon jól esett.

Vacsora után mondtam neki, hogy fáradt vagyok, és aludni szeretnék. Jött velem, azt mondta akkor Ő olvas egy kicsit majd. Befeküdt az ágyba, egy szál boxerban, én meg még elmentem zuhanyozni, meg persze felvenni a fehérneműt. Mert nagyon nem a fáradság miatt akartam feljönni. Belenéztem a tükörbe, amit lehet nem kellett volna megtennem. Ebben a fehérneműben, annyira természetellenes voltam. Ide-oda forogtam a tükör előtt, és kénytelen voltam bevallani, hogy igencsak szexisen festek benne. Ez volt az egyetlen dolog, amiért felmertem venni a köntösöm, és kilépni a fürdőből. Rob az ágyon feküdt és egy könyvet olvasott, annyira belefeledkezett, hogy észre sem vette, hogy kijöttem. Mondjuk, igyekeztem nagyon halk lenni. Odasomfordáltam az ággyal szembeni komódhoz, és bekapcsoltam a cd lejátszót, amibe már előzőleg bekészítettem a megfelelő lemezt.
A vállam fölött lopva hátrapillantottam Robra, aki a zene hallantán érdeklődve felnézett a könyvből. Egy szexi mozdulattal szembe fordultam vele, majd a szoba közepére lépkedtem, ekkor már érdeklődve figyelt. Ismét hátat fordítottam neki, és lassan elkezdtem leereszteni a köntöst a vállamon, figyelve arra, hogy mindig csak kis részeket fedjek fel. Rob elkerekedett szemekkel bámulta a mozdulatot, majd az ölében lévő könyvet az éjjeliszekrényre helyezte, miközben a szemét le sem vette rólam. Mosolyogva ejtettem a köntöst a földre, majd felé fordultam, és egy percig csak szexi pózban álltam előtte.
Hallottam, ahogy elakad a lélegzete, a szemei még nagyobbra nyíltak, majd egyre szaggatottabban kezdte venni a levegőt. Ekkor én is megmozdultam a zene által diktált ritmusra. Szinte megbabonázva figyelte, ahogy tekergetem a testem, vonaglom neki. Tudtam, hogy egyszer még valamire jók lesznek azok a táncórák, amiket a Wellcome To The Rileys kedvéért vettem. Hátat fordítottam neki, és a pucsítva előre hajoltam, ezzel még tovább borzolva az idegeit. Láttam, hogy mozdult, oda akar jönni, de visszafordultam és intettem neki, hogy maradjon. Legördült a szája, én meg megsajnáltam. Oda mentem hozzá, és egy vad, sokat ígérő csókkal jutalmaztam, miközben ujjaim végigszántottak meztelen felsőtestén. Felnyögött, mikor otthagytam, de jó fiú volt és nem jött utánam. Gyanítottam, hogy élvezi a show-t. Az végében álltam meg, és a támlába kapaszkodva ringattam a csípőmet, majd támla rúdjába kapaszkodtam, ami ugyan nem volt nagy, mégis megfelelt a következő mozdulatok elvégzéséhez.
Rob már szabályosan zihált, és egyre többször igyekezett elérni kezeivel, de ilyenkor mindig arrébbsuhantam. Éppen háttal táncoltam neki, mikor megéreztem kezeit a csípőmre feszülni, majd egy határozott mozdulattal magához rántott. Nyakamat csókokkal hintette be, ahogy a nyakamba zihált megőrjített. Fenekem úgy mozgattam, hogy időnként ágyékához nyomtam, amitől halk sóhajok hagyták el ajkait. Felé fordultam, vágytól izzó tekintete mélyen az enyémbe fúródott, és egy csók reményében hajolt felém. Viszont csók helyett az ágyig toltam, majd lelöktem rá, én pedig felmásztam az ágyra és fölé álltam. Ott is végeztem pár ingerlő mozdulatot, miközben Rob kezei a vádlimat simogatták, és egyre feljebb csúsztak. Lassan ágyékára helyezkedtem, és lágy csípőringatásba kezdtem rajta.
Akárcsak Ő, én is felnyögtem, ahogy egyre dudorodó ágyéka nekem feszült. Kezei végigsimítottak a hasamon, majd megbabonázva kezdte simogatni, az egyenlőre még melltartóba csomagolt melleimet. Felült, hogy ajkaival is hasonlóképpen tegyen. Időközben lefogtam a melltartókapocsnál matató ujjait, és ismét hanyatt löktem. Ajkaira hajoltam, nyelvemmel felkutattam az övét, de nem sokáig hagytam élvezkedni. Számmal a nyakára hajoltam, majd a mellkasát végignyalva megszabadítottam az alsónadrágjától. Felnyögött, mikor megérezte nyelvemet merev szervén, és hangos morgás hagyta el a száját, mikor teljesen elnyeltem. Lassan, kiélvezve minden másodpercet kényeztettem, miközben Ő a lepedőt markolászta, édes kínok közt vergődve. Néha kezeim is besegítettek, de azok inkább a hasát karmolászták szám játéka közben.
Rob ajkait egy vad és hosszú morgás hagyta el, megfeszült majd elernyedt alattam, és nedve is elöntötte a számat. Vigyorogva kúsztam vissza fölé, és nézetem, ahogy kapkodja a levegőt. Hírtelen háton fekve találtam magam az ágyon. Felkönyököltem, és mosolyogva figyeltem, ahogy Rob lefejti rólam a harisnyát, és minden egyes felszabadult centit megpuszil. Nekem már ennyi is sok volt, sóhajtozva vártam, hogy végezzen. Ajkai végre visszatértek az enyémre, miközben kezeivel szinte észrevétlenül hámozta le rólam a melltartót.

- Megőrjítesz…annyira, de annyira szexi vagy – sóhajtozta a nyakamba, mire felkuncogtam. Hihetetlen elégedettséggel töltöttek el szavai, hiszen ez az egész neki van. Lassan haladt lefelé a testemen, majd a bugyimat is lehúzta rólam, és ajkai máris a lábam közt kalandoztak. Persze először végigcsókolta a belsőcombomat, és csak utána hajolt a cél felé. Szemérmetlenül sikoltoztam, ahogy Rob nyelve mozgott rajtam, majd bennem, leírhatatlan érzés volt. Közben egyik kezével felváltva markolászta a melleimet, amivel még közelebb sodort a célhoz. A lepedőbe markolva sikoltottam fel, mikor a gyönyör magával ragadott. Szívverésem többszörösére ugrott, arról meg már rég lemondtam, hogy levegőt kapjak. Most Rob kúszott vissza fölém egy elégedett vigyorral a képén, mire a tarkójánál megragadva magamhoz húztam egy vad csókra. Azt hittem ennél már nem akarhatok többet ebben a pillanatban, de persze tévedtem. Ajkaival a mellemre hajolt, és kíméletlenül szívogatta, miközben két ujját ismét magamban éreztem.
A vágy elemi erővel tört utat kielégült testemben, és sóvárogva könyörögtem Robnak, hogy ne kínozzon tovább. Egy határozott mozdulattal a hátamra fordított, én készségesen térdeltem fel az ágyon, és szexisen kidugtam a fenekem. Mind ketten felnyögtünk, ahogy egy heves lökéssel belém hatolt, majd mozogni kezdett. Azt hittem ott helyben esek össze, ami lehetetlen lett volna, hiszen térdeltem, de még így is nagy erőfeszítésembe került tartani magam. A fejtámla rácsaiba markoltam, de legszívesebben a falat kaparásztam volna. Rob cseppet sem finomnak nevezhető módon mozgott benne, de én pont erre vágytam most, és úgy tűnik Ő is. Elégedett morgásai, amik minden egyes lökésénél elhagyták a száját is erről tanúskodtak. Hol a csípőmet, hol a melleimet markolászta, miközben ajkai a hátamon tevékenykedtek.
Hírtelen a nyakamra csúsztatta egyik kezét, másikkal pedig az alhasamon járt, majd remegő testem felrántotta az övéhez. Ajkai a fülemnél jártak, és azt hittem akkor ájulok el, mikor egyre sűrűbben nyögte bele a nevem. Körmeimmel a combját karmolásztam, miközben a ritmusunk ennél már nem is lehetett volna gyorsabb. Nekem eddig tartott a kéjes utazás, ugyani a következő lökésénél hangosan sikítva remegett meg testem kezei között. Rob és felnyögött, majd két hevesebb lökés után, éreztem, ahogy megfeszül bennem. Hangos morgás hagyta el a száját, majd azonnal nyakamra hajolt, és csókolgatni kezdett. Én még nagyon nem voltam magamnál, levegőt se nagyon kaptam, de ahogy hallottam Rob sem. Leült, magával húzva az én remegő testem is, és további édes csókokkal és simogatásokkal kényeztetett. Lemásztam róla, majd szembe helyezkedtem újra az ölébe, így végre rendes, hosszú csókokat válthattunk. Minden porcikám remegett érte, folyamatosan. Most mégis a fáradtság volt erősebb, így Robra pislogtam. Értette a célzást, megemelve az ágyra fektetett, majd mellém bújva, ránk húzta a takarót.

- Köszönöm kicsim, ez…ez, én nem tudom szavakba önteni milyen volt! Az egész tökéletes, felejthetetlen élmény – csókolgatta a nyakam.
- Örülök, mert nekem is az volt – motyogtam vissza.
- Eddig miért titkoltad előlem, hogy ilyen rejtett tehetségeid is vannak. Ezentúl nem úszod meg, táncolnod kell majd nekem néha – mosolygott.
- Neked bármikor – húztam magamhoz egy édes csókra.
- És ezt a fehérneműt hol szerezted? Új, nem? Eddig még nem láttam rajtad– bökött a földön lévő darabok felé.
- Ma vettem Jennyvel – mondtam neki. Ezután még megjegyezte, hogy akkor ezért nem jöhetett velünk vásárolni, aztán még vagy húsz csókkal megköszönte az estét.

*
Másnap reggel kicsit korábban ébredtem, mint Rob. Lementem kávézni, majd az erkélyen rágyújtottam. Jenny teljesen izgatottan ugrált ki mellém, és érdeklődött a tegnap estéről. Elmeséltem neki, hogy Rob mennyire oda volt a meglepetéstől, persze a nagyon részletekbe nem avattam be.
Kitalálta, hogy csapjunk egy csajos délutánt, és menjünk el csak ketten a városba kicsit sétálgatni meg kávézni.

Edéd után közöltem Robbal, aki most nem akadt ki, csak jó mulatást kívánt. Egy cukiban ültünk sokáig és beszélgettünk, nagyon megkedveltem a csajt. Teljesen fesztelenül tudtam neki mesélni mindenről, pedig nem arról vagyok híres, hogy könnyen barátkozom és nyílok meg az emberek előtt. Sétálgattunk is kicsit, majd megvacsoráztunk egy étteremben.
Mire haza értünk, elég meglepő látvány fogadott. Bár nem tudom, miért is lepett meg annyira, mikor öt kant hagytunk egyedül a házban. Éppen nagyon vihogtak valamin, mikor beléptünk a nappaliba, mind taj részeg volt. Megszámlálhatatlanul sok üres sörösüveg sorakozott a lábuknál, és két Tequilás üveg is volt az asztalon, szintén üresen.

- Ez történik, ha kicsit itt hagyunk titeket? – méltatlankodott Jenny, és kissé fejbe sózta a kettőig nem látó Marcust. Rob mellé léptem és végigsimítottam, szintén részeg kedvesem fején. Mosolyogva rám kapta a tekintetét, bár kételkedtem benne, hogy tényleg felfogja, itt vagyok. Tévedtem.
- Cica, annyira hiányoztál! – rántott az ölébe szemből.
- Azt látom – fintorogtam, mire elkomorult.
- Soha ne kételkedj az érzéseimben irántad – mormolta dühösen. Láttam, hogy ez nem a megfelelő pillanat lebaszni, szóval csak mosolyogva megráztam a fejem.
- Sose tenném – nyugtattam meg, és nyomtam egy puszit a homlokára. Ez neki nem volt elég, megragadta a tarkóm, és cseppet sem finoman kezdett csókolni.

- Auuu, Rob! – húzódtam el tőle, mire azonnal észbe kapott.
- Sajnálom, nem akartam – csókolgatta a nyakam. – Szeretlek, szeretlek – majd ismét megcsókolt, most már sokkal gyengédebben. – Nem akartalak bántani! – nézett rám bűnbánóan.
- Tudom, nem is gondoltam – feleltem neki, és hogy megnyugtassam újra megcsókoltam. Tudtam, hogy nem akart rosszat, csak ilyen állapotban az ember nehezen kontrolálja magát. Ő pedig szó szerint bűzlött a piától.
- Kicsim… - nyögte, mire megijedtem. – Azt…azt hiszem, nem…nem vagyok jól – fúrta arcát a mellkasomba, és tényleg mintha elfehéredett volna. Ajaj!
- Gyere – ragadtam meg a kezét, és az emeletig meg sem álltam vele. Behúztam a fürdőszobába, és a WC mellé térdeltettem. A következő pillanatban kijött belőle a pia. Mellette ültem és a fejét simogattam, miközben könnyített magán. Feltápászkodott a földről, és megmosta a fogát, majd az erkély felé indult, engem magával húzva.

- Kell egy kis levegő – dünnyögte, de az egyenest is alig találta. Leült a székbe kint, majd az ölébe húzott, és rágyújtott. – Ezer éve nem hánytam piától – merengett két slukk között.
- Jobban vagy? – kérdeztem aggódva, és végighúztam kezem a megszokottnál is csapzottabb haján.
- Most már igen – szorosan a mellkasára vont. – Sajnálom, nem akartam ilyen állapotba kerülni – kezdte.
- Nem baj, előfordul – mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam a szájára.
- Annyira szeretlek, te vagy a mindenem – mondta és a nyakamba csókolt. – Nem akartak elveszíteni – suttogta rémülten. Jól tudtam, hogy azt sem tudja, mit beszél, mégis olyan kétségbeesett volt. Megijesztett.
- Nem fogsz, nem beszélj már hülyeségeket – néztem mélyen a szemébe, és újra a haját simogattam. – Szeretlek, érted?! – biztosítottam róla, mire lehunyta a szemét és halványan elmosolyodott.

- Akkor gyere hozzám – a kezem megállt a hajában, levegőt is elfelejtettem venni. Kinyíltak a szemei, majd ismét lecsukódtak. Még mindig nem hittem a fülemnek, ez most tényleg megkérte a kezem? Nem volt időm rendesen végiggondolni, mert a feje oldalra hajlott. Felpattantam az öléből, és megfogtam a kezét, mielőtt itt helyben alszik el. A szobában alsónadrágra vetkőztettem , majd befektettem az ágyba. – Köszönöm – suttogta, szerintem már jócskán félálomban. Leguggoltam mellé, és lágy csókot nyomtam a szájára, majd levetkőztem én is és befeküdtem mellé. Lassan simogattam a mellkasát, miközben azon gondolkoztam, mégis, hogy tudtam ennyire kiütni magát. Már azt hittem alszik, mikor hírtelen kinyíltak a szemei, és csillogó tekintetét az enyémbe fúrta.

- Gyere hozzám – ismételte, amit az erkélyen, én pedig ismét megálltam a mozdulatban. Ezek szerint nem hallottam félre, tényleg megkérte a kezem. És most megint, másodszorra is. Nem várt a válaszomra, amit jól tett, hanem szemei ismét lecsukódtak, és néhány perc múlva már egyenletes szuszogása biztosított afelől, hogy tényleg elaludt. Fejem a mellkasára hajtottam, és hallgattam a szívverését. Közben pedig az előbbi szavait fontolgattam. Nem tudtam, mégis mennyire gondolta komolyan, hiszen részeg, de akkor is. Kimondta, engem pedig ez megrémített…

Kristen fehérneműje:
http://i30.tinypic.com/96ahwh.jpg

40. fejezet

Titok

Elérkeztünk a 40. fejezethez. Szinte el sem hiszem, hogy már itt tartunk!:) Olyan fura ez nekem…Viszont ezzel a fejezettel elérkezett az idő, hogy bejelentsek egy fontos dolgot. Innentől már csak 10 fejezet van vissza. Úgy érzem eljött az ideje, hogy lezárjam ezt a történetet. Úgy tervezem, hogy tíz fejezetbe belefér mindaz, amit még tervezek. Higgyétek el, nagyon nehezemre esik, de egyszer el kell engednem! Kerek számmal szerettem volna lezárni, ezért tűztem ki célul az 50. fejeztet. Ezután fogtok kapni még egy bónusz fejit, amiben kicsit majd a jövőbe tekintünk.;) Remélem, addig is élvezni fogjátok, ami még hátra van, kezdve ezzel a fejezettel!
Még akartam írni végre a szavazásról is. Nos, a 28. fejezet nyert, vagyis ezt fogom megírni valamikor Rob szemszögéből. Majd meglepetésként fogom egyszer csak feltenni nektek, a vasárnapi frissek közt.:D
Most nem jut eszembe más. Jó olvasást!
Puszi,Lady

Igyekeztem visszaigazítani a pólóm, hogy valamivel illedelmesebben fessek. Rob közben fintorogva felkelt, és a konyha közepén megállva várta, hogy bejöjjenek. Követtem. Némi zaj szivárgott be az ajtó túloldaláról, mi pedig Robbal nagyot sóhajtva vártuk, hogy megjelenjenek. Ezek szerint vége a kettesben töltött időnknek…
- Oh, helló srácok! – köszönt Marcus, aki elsőnek belépett a konyhába. Aztán sorra a többiek is megérkeztek.
- Nocsak, milyen lenge öltözékben vagytok! – jegyezte meg Bobby, ahogy végignézett rajtunk. Szerencsére Rob pólója volt rajtam, ami a combom közepéig leért, de azért kínosan próbáltam lejjebb húzkodni. – Csak nem megzavartunk valamit – vihogott, és Tomra kacsintott.

- Hmm Kristen, van valami fehér a szádon - köhécselt Tom, mire azonnal ijedten kaptam oda a kezem, és fél szemmel Robra sandítottam, aki először szintén meglepetten végigmért, majd dühös szemekkel meredt a tréfás barátaira.
- Bunkók! – dünnyögte Rob, majd egyik kezével átölelte a derekam.
- De legalább tudjuk, mit zavartunk meg – folytatta Bobby, mire Rob cseppet sem kedvesen oldalba vágta. Ekkor esett csak le, hogy önként és dalolva sétáltam bele a fiúk csapdájába.
- Látom, hozzátok a formátokat – lépett be a konyhába Jenny is, akinek láttán fellélegeztem. Nem tudom, hogy bírtam volna egyedül öt kannal. Azonnal Jenhez léptem, és megöleltem. Nyugi, ketten majd csak kibírjuk valahogy – suttogta a fülembe mosolyogva, ezek szerint hasonló félelmekkel. Robbal felmentünk felöltözni, amíg a fiúk elfoglalták a szobákat, és kicsit elrendezkedtek.

- Nincs pia? – nézelődött a hűtőben Sam meglepetten. – Ember, mit csináltatok ti eddig? – morogta csalódottan.
- Ne akard tudni! – jelentette ki Tom kaján vigyorral a képén, majd oda dugott egy sört az orra alá. – Ez a vésztartalékom, de gyorsan fel kell tölteni a készletet – közölte vele halál komolyan, mintha legalábbis valami létfenntartó dologról lenne szó. Bár ha jobban bele gondolok, náluk a sör valami hasonló lehet.
- Úgyis el kell menni bevásárolni, mivel legalább annyit esztek, mint isztok – bukkant elő Jenny a lenti szobából, Marcus pedig a sarkában.
- Milyen sokáig tartott a pakolás – jegyezte meg Tom kajánul, és Bobbyval összepacsiztak. Kicsit jobban éreztem magam, legalább nem csak minket „tisztelnek” meg a poénokkal.

- Én nem csak bebaszom a ruhákat a szekrénybe, mint egyesek – vigyorgott rájuk Jenny, mire elmosolyodtam. Edzettnek tűnt a pofátlan beszólások hárításában. Mondjuk többet is van a fiúkkal, mint én, volt ideje gyakorolni. – Kris, velem jössz? – kérdezte.
- Persze! – vágtam rá azonnal, mire Rob karjai szorosabban kulcsolódtak a derekam köré.
- Én is megyek – jelentette ki rögtön, mire Tom felnevetett és elsütött egy poént arra irányulóan, hogy milyen lett, hogy fél órát sem bír ki nélkülem.
- Tom, esküszöm, hogy keresek neked egy csajt! – rázta a fejét Marcus, mire Tom sértetten közölte, hogy van kikből válogatnia.
- Akkor hajrá, és talán nem kell majd irigykedned! – tett rá még egy lapáttal Rob.
- Hülye vagy? Hogy olyan papucs legyek, mint ti? – nevetve mutogatott Marcus és Rob között. - Én nem adom fel a függetlenségem! – közölte halál komolyan. Rob még morgott valamit, hogy ez nem erről szól, de aztán inkább legyintett egyet és a kocsikulcsért indult.

Természetesen a vége az lett, hogy nem kocsival mentünk. Csak Rob, Jenny, én és Marcus akartunk menni, de akkor már Bobby és Tom sem voltak hajlandóak otthon maradni. Ezért egy kész csipet csapat indult a boltba. Nagyon hideg volt, a kapucninkat a fejünkbe húzva araszoltunk a bolt felé, kb. úgy néztünk ki, mint egy csapat eszkimó. Rob szintén hideg kezeit szorongattam, míg megtettük azt a maximum tíz perces sétát a boltig. Amíg mi Jennyvel elmentünk beszerezni az ételeket - elég nagy mennyiségben vettünk mindenből-, addig a fiúk a bolt italkészletét csapolták meg, de szó szerint. Robbal a pénztárnál még feltankoltunk cigiből is jócskán, nem akartunk naponta boltba rohangálni.

- Várjatok! Nem vettem cigit – kiáltott fel Tom a bolt előtt, mire mindenki megtorpant. – Fél perc – mondta, és már újra a boltban volt. Jenny felé fordultam, hogy újra átgondoljuk, minden megvan-e. Jobb, ha addig ugrik be még valami, amíg a bolt előtt vagyunk. Éppen befejeztük, mikor egy vékony hangot hallottam meg magam mellett, aki éppen nem hisz a szemének.
- Úr Isten! Te Kristen Stewart vagy! – visította, szerencsére egész halkan, de annál magasabb hangon. Azonnal Robra néztem, a kislány pedig követte a tekintetem, mire újabb nyikkanás következett. Végül megtalálta a hangját, és megkérte, hogy készítsünk közös fotót. Rábólintottam, majd kikaptam a kezéből a telefont, és oda küldtem Rob mellé, mielőtt kitalálja, hogy mind a hárman legyünk rajta a képen. Aztán Rob fotózott le engem a kislánnyal. Mosolyogva megköszönte, majd visszarohant a boltba. Tom éppen abban a pillanatban lépett ki.
Csendesen ballagtunk visszafelé, én éppen a gondolataimba merültem, amikor Rob egy kicsit megszorította a kezem. Azonnal felnéztem rá.
- Ideges vagy? – kérdezte, mire meglepődtem. – Miért? –folytatta, meg sem várva a választ.
- Most már mindenki tudni fogja, hogy itt vagyok. Holnapra tuti tele lesz a net a fotónkkal – sóhajtottam lemondóan.
- Leszarom – közölte és megvont a vállát. Egy pillanatig értetlenül bámultam rá, majd átgondoltam az egészet. Igaza van, felesleges ezen idegeskedni. Pihenni vagyunk itt, senkinek semmi köze hozzá, hogy kivel töltöm a szabadságom. Igazából örülhetünk, hogy eddig nem derült ki, hogy Angliában vagyok, már ez is fél siker. Elengedtem Rob kezét, de csak azért, hogy a derekát átölelve, hozzá tudjak bújni. Mosolyogva a hajamba csókolt, így haladtunk tovább a házhoz.
- Mi lenne, ha ma este inkább elmennék valahova? – kérdezte Tom, mikor benyomtuk a vacsorát.
- A fasznak vettünk akkor ennyi sört?! - sóhajtotta Bobby. – Amúgy mire gondolsz?
- Nem tudom. Láttam egy hirdetés az utcán, egész jó kis pubnak tűnt – vonogatta a vállát Tom.
- Ha lehet táncolni, én benne vagyok! – mondta Jenny.
- Mi meg kettesben itthon maradhatnánk – suttogta Rob a fülembe. Langyos lehelete csiklandozta a bőröm, megborzongtam tőle. Eszembe jutott a délután, és azonnal jó ötletnek tartottam. Felnéztem Robra, aki mosolyogva rám kacsintott. Biztos voltam benne, hogy neki is hasonló képek pörögnek le a szeme előtt, majd mosolyogva bólintottam.
- Felejtős, ti is jöttök! – közölte Tom, mire mind a ketten rákaptuk a szemünk. – Most mi van? Nem vagyok süket – pufogott, majd még egyértelműben a tudtunkra adta, hogy ez alól a program alól nem húzhatjuk ki magunkat. Pedig annyira nem volt kedvem hozzá.

Mindenesetre felmentünk készülődni, mire Robnak az az ötlete támadt, hogy dobjuk fel a zuhanyzást. Már éppen kezdtem lehámozni róla a pólóját, mikor Bobby beszólt az ajtón.
- Csak semmi huncutkodás, még zárás előtt szeretnénk oda érni! – még a zárt ajtón keresztül is szinte láttam magam előtt a fejét.
- Akkor most tényleg vége a nyugodt napjainknak, igaz? – sóhajtotta Rob lemondóan, miután belecsókolt a nyakamba.
- Nagyon úgy néz ki! – egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd belökdöstem a zuhanyba. Majdnem oda kellett kötnöm magam az ágyhoz, hogy ne menjek utána. Szerencsére hamar végzett, és egy szál törölközőben feszegette az önuralmam, ami amúgy is elég labilis volt.
Gyorsan bevágtattam a fürdőbe, aztán kimentem öltözni. Rob az ágyon ült, mikor kiléptem, és majd kiesett a szeme.
- Khm, azt hiszem inkább… Lent várlak – köszörülte meg a torkát, mire lehervadt a mosolyom.
- Miért? – kérdeztem értetlenül.
- Nem bírnám végignézni, ahogy átöltözöl. Ha most meglátnálak meztelenül, tuti rád vetném magam – bizonyítékképpen magához rántott egy vad csókra és mielőtt még kiment volna, rácsapott a fenekemre. Mosolyogva kezdtem ruha után kutatni, mikor valaki kopogott.

Jenny lépett be, és alapozót kért kölcsön. Meglátta az ágyra kidobált cuccokat, majd közölte, hogy bulizni megyünk és a szekrényembe vetette magát. A farmerom maradhatott az amit kivettem, de egy új felsőt talált nekem. A biztonság kedvéért hoztam néhány jobb cuccot is, amiből most sikerült kiemelnie egyet. Egy fekete, pántos, testhez simuló, igencsak kivágott felsőről volt szó. Addig könyörgött, míg fel nem próbáltam és a tükörbe nézve még tetszett is a végeredmény. Elégedetten hagyott magamra, amíg kisminkelem magam. Szerencsére már a hajam is hosszabb volt, így nem kellett vele túl sokat foglalkozni, csak megfésültem.
Jenny már lent volt a fiuknál, mikor én is leértem, és mosolyogva rám kacsintott. Rob is felém fordult, éppen Tommal beszélgetett a kanapén, egy sörrel a kezében, és mikor meglátott, kikerekedtek a szemi. A srácok szóltak, hogy akkor menjünk, mire Rob nagyot nyelve mellém lépett.
- Meg akarsz ölni, igaz? – suttogta a fülembe, miközben rám segítette a kabátom.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem kacéran, természetesen pontosan tudtam, mire érti.
- Észbontóan nézel ki – motyogta a nyakamba, és finoman bele is harapott egyet. A hideg is kirázott, és majdnem berántottam a legközelebbi szobába, de Sam megköszörülte a torkát, vagyis ideje volt indulni.

Végül taxival mentünk, mert Tom természetesen nem tudta pontosan, hova is megyünk. Szerencsére a taxis sejtette melyik helyre gondol, kocsival egyáltalán nem is volt messze. Nem voltak olyan sokan, alig pár ember táncolt a parketten, a többek a pultnál vagy az asztaloknál iszogattak. Leültünk egy eldugott boxba, majd a pincértől megrendeltük az első kör piát. A fiúk már egy sörrel előrébb voltak, mint mi. Én elsőre egy Long Island Ice Teat rendeltem, enyhébbel akartam kezdeni, bár ebben is bőven volt alkohol. A koktél után már nem finomkodtam, Tequilát ittam Jennyvel, és kezdtem egyre jobban érezni magam.
Rob és a többiek sem panaszkodhattak, lassan már mindenkinek keresztbeállt a szeme. Rob egyik keze folyamatosan rajtam volt valahol, most éppen a combomon járt fel és alá, az én érzékeimet igencsak felborzolva. Egy idő után nem bírtam magammal, az én kezem is a combjára siklott, miközben tovább beszélgettem Jennyvel.
- Kicsim, ha nem szeretnéd, hogy itt helyben teperjelek le, ezt sürgősen hagyd abba – kapta el a kezem, vágytól szikrázó szemekkel. Szégyenlősen beharaptam az alsó ajkam, miközben lenéztem a kezemre. Észre sem vettem, hogy egyre feljebb siklik. A füléhez hajoltam.
- Lehet, hogy pont ezt szeretném – suttogtam, mire egy kicsit megremegett. Lassan a szájára csúsztattam az enyémet, és nyelvemmel kezdtem feltérképezni ajkainak finom vonalait.
Kissé zihálva rántott közelebb magához. Készségesen túrtam bozontos tincsei közé, mialatt másik kezem férfiasságára csúsztattam. Belenyögött a számba, a csókja pedig még követelőzőbbé és szenvedélyesebbé vált. Nem törődtünk a körülöttünk felhangzó kuncogásokkal, egyszerűen csak élveztük a pillanatot, ami egyre intimebb kezdett lenni. Hirtelen arra eszméltem, hogy Rob ölében ülök, és ajkaimmal a nyakát szívogatom, halk morgásokat előcsalva belőle. Egyik keze a pólóm alatt volt, a mellemet masszírozta, amitől én is egyre sűrűbben nyögtem a nyakába. Csak félig fogtam fel a külvilágot, akik jelen pillanatban Rob barátaiból tevődtek össze. Már nem kuncogtak, hanem igyekeztek nem ránk figyelni, és valamiről beszélgetni.

- Na, azt hiszem ideje táncolni! Kristen, gyere – Jenny óvatosan megkocogtatta a vállam, de csak fél szemmel néztem fel, közben továbbra is Rob ajkait faltam. Türelmesen, mosolyogva várta, hogy végre kiszabaduljak Rob karjai közül, de nem nagyon akaródzott. Sóhajtva toltam el a fejét, mire morogva rászorította mind két kezét a csípőmre.
- Szerintem nem itt akarod - ziháltam.
- Akarlak, és nem érdekel hol vagyunk! – Újra a nyakamra vetette magát, én meg felnyögtem. Jenny ekkor elégelte meg a dolgot, biztos látta rajtam, hogy az akaraterőm már rég elhagyott engem, és kirántott Rob öléből. Majdnem találkoztam a földel, de szerencsére sikerült megállnom. Rob morgott valamit az orra alatt, de a srácok rögtön beszélni kezdtek hozzá, figyelemelterelésképpen.
Jenny behúzott a parkettre, és táncolni kezdtünk. Ekkor fogtam fel, amit a fátyolos elmémmel az előbb nem sikerült. Körbe néztem a helyen, ahol egy csomó másik ember volt, és én majdnem… Mi majdnem itt estünk egymásnak. Nem akarunk lebukni, mégis mindig a tűzzel játszunk. Most örültem, hogy Jenny elrángatott. Egy icipicit szédültem, de könnyű volt figyelmen kívül hagyni, mert a tánc elterelte a figyelmem róla. Mindig tiltakozom a tánc ellen, de mikor mégis elkezdem, rájövök, mennyire is szeretem én ezt. Talán ezért is élveztem annyira annak a filmnek a forgatását, ahol egy sztriptíztáncosnőt kellett játszanom. Jó, ez kicsit más tánc, de akkor is. Jennyire néztem, aki az alkoholnak köszönhetően, egyre merészebb mozdulatokkal ringatta testét. A fiúkra pillantva láttam, hogy Marcus nem bírja róla levenni a szemét. Robban sem kellett csalódnom, bár én jóval visszafogottabb voltam, mint Jenny, mégis az üveget markolászta, és vágyakozó pillantásokkal nézegetett.
Mosolyogva elfordultam, és én is bevetettem, amit tudtam. Gondoltam adok egy kis ízelítőt Robnak abból, amivel hamarosan az őrületbe fogom kergetni. Egy pillanatra megrémülten, mikor két kéz markolt a csípőmbe, és megállásra kényszerített.
- Kicsit visszafoghatnád magad, minden pasi utánad csorgatja a nyálát – sziszegte a fülembe feszült hangon. – Emberi életekkel játszol, Kristen! – suttogta már valamivel nyugodtabban.
- Ez csak egyvalakinek szól! - Hátranyúltam a fenekéhez, és szorosan magamhoz préseltem.
- Kikészítesz – nyögte, mikor fenekem szorosan az ágyékának dörgöltem. Kuncogtam egy sort, majd felé fordultam, hogy megcsókolhassam.
Tényleg csak egy ártatlan csókot akartam adni, de nemsokára már előjátéknak is simán nevezhető módon vonaglottunk. Marcus és Jennyi pár méterre tőlünk, jóval visszafogottabb módon viselkedtek egymással, de hiba a jó példa, én nem tudtam türtőztetni magam, ahogy Rob sem. Nyelve szüntelenül az enyémmel játszott, miközben kezeink mindenfelé kalandoztak a másik testén. Egyszer csak Rob elszakadt tőlem, vágytól izzó tekintetét az enyémbe fúrta, és hátrálni kezdett velem, egészen a falig. Ott a nyakamra vetette magát, és kezét visszavezette a pólóm alá.

- Rob – nyögtem, fulladozva a vágytól. – Neh…ne! – próbáltam értelmesen összerakni a szavakat, nem tudom, mennyire jártam sikerrel. Rob mélyen a szemembe nézett.
- Csak egyetlen jó okot mondj, hogy miért ne – zihálta, majd gondolkodás nélkül a már így is nedves bugyimba fúrta a kezét, mire felnyögtem. – Úgy látom te is kívánsz! – jelentette ki mosolyogva.
- De ne itt – néztem rá könyörgő szemekkel, bár ha még két percig így néz rám, tuti, hogy az sem fog érdekelni, ha minden ittlévő végignézi. Körbetekintett, majd megragadta a kezem.
- Gyere! – húzott maga után, nekem meg eszem ágában sem volt tiltakozni. Gyorsan maga elé rántott, és úgy vezetett tovább a tömegen keresztül.
Ahogy vágytól kemény ágyéka a fenekemnek feszült, kapkodni kezdtem a levegőt, és gyorsabban szedtem a lábaim, hogy minél előbb kiérjünk innen. Egy hátsó folyosóra vezetett, majd a női mosdóba akart bejutni, de foglalt volt. Két káromkodás közt tovább húzott, majd egy nyitott ajtón bevezetett, amit gondosan bevágott mögöttünk. Valami raktárszerű hely lehetett, de nem nagyon volt időm megnézni, mert Rob már ajkaimat ostromolta csókjával. Finoman szívogatta a nyakamat, miközben kigombolta a farmeromat, és a bugyimmal együtt letolta. Kezdtem kínok közt vergődni, mikor felfogtam, hogy még a cipőm is hátra van. Nem voltam olyan állapotban, hogy túl sokáig bírjam, a további szenvedés helyett, gyorsan lehúztam én is Rob nadrágját, és hátat fordítottam neki.
Kezeit máris a lábaim közt éreztem, belenyögtem, a vágy pedig egyre intenzívebben lett úrrá rajtam. Nem érdekelt hogyan , de magamban akartam már érezni. Hátranyúltam és sürgető mozdulatokkal magamba vezettem merev férfiasságát. Azonnal elöntött a megkönnyebbülés, végre újra egyek voltunk. Mintha az egész csak egyetlen elmosódott pillanat lett volna, a gyönyöröm folyamatos volt. A lábam közti pulzálás szétterjed az egész testemben, felmorzsolva a maradék önuralmamat. Nem bírtam magammal, a nagyobb élvezet hajszolása közben: sikoltottam, karmoltam, öleltem, haraptam. Olyan voltam, mint aki elvesztette az eszét. Szerencsére Rob ugyanilyen állapotban lehetett, legalábbis vad morgásai, és még vadabb tempója erre következtetett.
Forgott a szoba, forgott az épület, forgott az egész város. Csak mi maradtunk egy helyben, ketten, együtt. Végül bevégeztetett kéjhajhász utazásunk, és elégedettségtől zihálva omlottunk egymásra. Remegő testünk kimerülten ölelte a másikat. A szokottnál tovább tartott, míg lélegzetünk visszatért a megszokotthoz, aztán Rob elhúzódott tőlem, visszaöltöztette magát, és engem is, majd megint a karjaiba zárt, nyakamat és számat csókolgatva. Mintha megállt volna az idő körülöttünk, még hosszú percekig álltunk, és néztük egymást szerelmes, sokat mondó pillantások között.
Nagy nehezen visszasétáltunk a többiekhez, bágyadt és elégedett mosollyal az arcunkon. Persze a srácok nem bírták ki, hogy ne ejtsenek el néhány, nagyon epés megjegyzést, az iménti eltűnésünkre célozgatva. Most valahogy ez sem érdekelt minket, hiszen egész nap egymásra vágytunk, és végre megkaptuk. Innentől kezdve a világ vége sem érdekelt volna, csak fogtuk egy más kezét és sorra ittuk az alkoholt.
*
A következő nap csak halványan emlékeztünk arra, hogyan is kerültünk haza előző éjjel. Az egész falka hulla másnaposan fetrengett egész nap, próbálva kipihenni az előző esti töménytelen alkoholmennyiséget.
*
Egy egész napnyi semmittevés után, másnapra sikerült összeszedni magunkat. Egész délután a városban sétálgattunk, igyekeztünk felfedezni egy kicsit. Egy aranyos étteremben vacsoráztunk, majd haza mentünk, és mivel már mindenki kipihente azt a csúnya éjszakát, újra piálni kezdtünk. Valaki felvetette, hogy pókerezhetnénk, amihez én egyáltalán nem értettem, de biztosítottak róla, hogy hamar megtanulom majd. Igazuk volt, a harmadik körben már én nyertem. Közben fogytak a sörök rendesen, igazán tömény alkoholra még senki szervezete nem volt felkészülve. Újabb menetet nyertem, mire Rob egy édes és hosszú csókkal ajándékozott meg.

- Édesek – jegyezte meg Jenny, mire elnevettem magam, és elhúzódtam Robtól.
- Ja, Kristennel nagyon összeillenek. Sokkal jobban, mint Nikkivel – mondta Bobby, miközben újra osztott, de megállt a kezében a kártya, ahogy nekem a tüdőmbe áramló levegő. Egy pillanatig csak elgondolkozva bámultam magam elé, majd felnéztem Robra, aki gyilkos pillantásokat intézett barátja felé.
A szobára rászállt a kínos csend, mindenki maga elé bámult, csak Jenny kapkodta a fejét zavartan ide-oda. Én nem voltam zavart, inkább csak értetlen, és kissé zabos. Tudtam, mit jelent ez, csak azt nem, miért nem tudok én erről. Aztán bevillant egy emlék régebbről, pontosan Vancouverből, mikor az Eclipset forgattuk. Egyik este Bobby koncertjén voltunk, Nikki is velünk volt, és nem mutatkozott be Bobbynak, hanem régi ismerősként üdvözölték egymást. Szóvá is tettem a dolgot.

3 hónappal korábban

„- Ti ismeritek egymást? – kérdeztem meglepetten. Valahogy sehogy sem rémlett, hogy honnan vagy miként.
- Igen, Rob mutatta be mikor még…
- A Twilightot forgattuk! – szólt közbe Rob gyorsan.
- Jah – nyögte Bobby. Olyan érzésem volt, mintha valami háttér információt nem tudnék, de biztos csak képzelődöm.”
Jelen

Most már tudtam, hogy nem csak képzelődtem, az akkori kimaradt darabok a helyükre kerültek. Nikki és Rob együtt voltak, és én nem tudtam róla. Azt hittem nincs több titkunk a másik előtt, de tévedtem. Csak azt nem értem, miért nem mondta el. Sok lehetősége lett volna rá, mégsem tette. Több variációm is volt, de egyik sem tetszett.
- Miért nem mondtad el? – kérdeztem tőle rögtön, némi nyugalmat erőltetve magamra.
- Én…nem tudom, csak nem akartam, hogy félre értsd! – kezdte rögtön.

- Mégis mit? Talán érzel még iránta valamit? – kérdeztem kissé hisztérikusan, és felpattantam a kanapéról. Ez volt az egyik variáció, ami azonnal eszembe jutott és nagyon nem tetszett.
- Dehogy! – pattant fel mellém és a kezem után nyúlt, de elrántottam. Ezt tisztázni kell. – Pont ez az, sosem éreztem iránta semmit. Egy hét volt az egész, és semmi nem történt köztünk igazán, csak jó barátok voltunk, és úgy gondoltuk megpróbáljuk. Nem ment, nem illettünk össze, ennyi! – hadarta egy szuszra, kicsit hangosabban a kelleténél.

- Van még valami, amiről tudnom kéne? Esetleg más barátnőm is szerepel a listádon? – gúnyos hangnememre kissé meglepődött, és megrázta a fejét.
- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni – kezdte, de leintettem.
- Nem így reagáltam volna, ha Te mondod el. Miért így kell megtudnom, hogy bízzak így benned? – talán valóban túlreagáltam, de nagyon bántott a dolog.
- Kristen… Semmit nem számít, nem működött! – motyogta újra.
- Talán a bizalom hiánya miatt nem működött, biztos vele sem voltál őszinte! – vágtam a fejéhez kíméletlenül, mire felhorkant.

- Azt hiszed? Akarod tudni, miért nem működött? Tessék, elmondom! – most már ő is kíméletlen volt, szinte köpte felém az előbbi szavakat. Aztán meglepett, a tekintete megenyhült, és egész más hangon folytatta. – Miattad! Mivel már akkor is beléd voltam szerelmes – mondta, majd idegesen elsétált mellettem, már csak az ajtó csapódását hallottam. Tátott szájjal bámultam az előttem lévő üres helyet, ahol az előbb még Rob állt, és a szavait próbáltam felfogni. Azóta engem szeret? Jézus! Megsemmisülve rogytam le a kanapéra, és gondoltam végig mindent.
Az összes pillanatot, azt, hogy milyen nehéz lehetett neki úgy a barátomnak lenni, hogy Mike-al voltam. Mennyi fájdalmat okozhattam neki azzal, amikor a volt kedvesemről meséltem, de ő jó barát lévén meghallgatott, és úgy tett, mintha örülne nekünk. Lehet, hogy úgy is volt, ez pedig csak még jobban bizonyítja mennyire értékes ember. Ráadásul amikor szakítottam Mike-al, és elő jöttem a nyitott kapcsolat ötletemmel, ő bele ment, mert szeretett. Inkább volt velem úgy, mint sehogy. Mennyit kínoztam és bántottam, pedig ő csak szeretett. Most fogtam csak fel igazán, mekkora szerencsém is van vele. Minden egészen más megvilágításba került. Mindig is szeretett, és most is, én meg folyton bántom. Ki kell engesztelnem!

Amint ezt kimondtam magamban, az erkélyajtó hangos csapódással bevágódott, majd Rob oda nyögte a többieknek, hogy lefekszik. Rám sem nézett, a szívem szinte belehasadt. Nagyon megsértettem, de valahogy jóváteszem. A többiek tapintatosan várták, hogy mégis mi lesz, mikor felnéztem.
- Sajnálom, hogy ezt végig kellett hallgatnotok – mondtam kínosan, mire csak megrázták a fejüket. – Meg… Megpróbálom valahogy kiengesztelni. – Sok sikert kívántak, majd felmentem Robhoz. Az ágyon feküdt, befelé fordulva. Sóhajtva levettem a nadrágom, felhúztam a takarót és bebújtam mellé. Meg sem mozdult, mintha ott sem lennék. Ez elkeserített. Lassan közelebb húzódtam hozzá.

- Rob, én… - finoman hozzá értem a karjához, de elhúzódott tőlem, még jobban az ágy szélére. Sóhajtva feküdtem a hátamra, a könnyek már mardosták a szemem. Nem bírtam itt lenni így, ezért fogtam magam és lementem a nappaliba. Már a többiek is elmentek aludni. Remek az ő estéjüket is sikerült elbasznom. Elszívtam egy cigit a teraszon, aztán a kanapéra telepedtem. Hallottam, hogy nyílik a hűtő ajtaja, majd láttam, hogy Jennyi kivesz egy vizet. Csöndben maradtam, hátha nem lát meg. Most senkivel nem akartam beszélni.

- Kristen, azt hittem fent vagy – hiába, a szerencse ma nem áll mellettem. Leült mellém a kanapéra.
- Rob, nem hajlandó hozzám szólni, jobbnak láttam lejönni – motyogtam magam elé.
- Meg fog bocsájtani, hidd el. Holnapra el is felejti – bíztatott.
- Nem, ezzel most túllőttem a célon – sóhajtottam elkeseredetten.
- Nem tudtad, hogy már akkor is téged szeretett, igaz? – bólintottam. – Vagyis, ez nem egy megbocsájthatatlan tévedés. Ráadásul nem volt őszinte veled, érthető a kibukásod – folytatta.
- Meg sem érdemlem őt! – bukott ki belőlem, mire Jennyi meghökkenve járatta rajtam a szemeit.

- Én ezt nem így látom – kezdte elgondolkodva. – Figyelj, nem ismerem őt jól, vagyis csak annyira, mint Marcus többi barátját. Mindig is egy magának való emberke volt, nem szerette a társaságot, de nem is ez aggasztott. Olyan magányos volt, hiányzott belőle valami, de sosem jöttem rá, mi. Aztán augusztusban bemutatott nekünk téged, akkor láttam először az igazi Robot. A szemei csillogtak, kisimult volt az arca, és boldog volt. Pont, mint most. Vagy mindig, mikor veled van, jobban mondva mióta te vele vagy! Szeret téged, jobban, mint azt bárki is el tudja képzelni és nem hülye, tudja, hogy te is így érzel iránta. Higgy magatokban, ez nektek semmiség! – Közölte mosolyogva, majd megsimogatta a karom. Furcsa, pont azt éreztem, amit Jennyi szavakba öntött. Mióta Robbal vagyok, más vagyok és ezek szerint ő is. Én is láttam, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, de nem feltétlenül a kapcsolatunknak tudtam be. Azt tudtam, hogy engem ő változtatott meg, és boldog vagyok, hogy én is ezt tettem vele.

- Köszönöm! – suttogtam Jennynek meghatottan, mire megölelt.
- Most megyek aludni, ha bármi van, tudod hol találsz – nyomott egy puszit az arcomra, majd bevonult a szobájukba. Lehúztam a takarót a kanapé háttámlájáról, majd eldőltem rajta. Amit most Jenny mondott segített nekem, de hagynom kell, hogy Rob is megeméssze a dolgokat, és holnap tiszta fejjel át tudjuk beszélni. Legalábbis remélem, hogy így lesz…

Képek a kislánnyal:
Rob:
http://cdn2.team-twilight.com/wp-content/uploads/2010/01/RobWight2.jpg
Kristen:
http://kristenstewarttwilight.com/wp-content/uploads/2010/01/kristen-stewart-robert-pattinson-6033-0.jpg
A bolt:
http://api.ning.com/files/eAweEiG*m84Yq-HjzFD-lSRMDwK9kJ1SQrcfVHJ5s9VxXnARs7HdCe4OXV7U5OAxjnir22kbggDhUt6uMK9xYmFPZuskGaIj/somerfield.jpg