24. fejezet

Nincs több titok?!

Nos Lányok, remélem elégedettek lesztek velem, ugyanis a fejezet hét oldal lett! Nem tudom, hogy csináltam!XD De nem is ez a lényeg, hanem, hogy remélem tetszeni fog!
Nem is húzom tovább a szöveget, jöjjön a lényeg!
Ja, még annyi, hogy ezentúl hetente kerül fel új fejezet, de az is csak akkor, ha elértek egy bizonyos kommenthatárt, ami most 15! Szerintem nem túl sok… :)
Puszi: Lady


Egy újabb fárasztó forgatási napon vagyunk túl. Már szinte robotként mentünk be a szállodai szobánkba és vetődtünk be az ágyba. Így ment ez azóta, mióta ténylegesen elkezdődött a forgatás. Az a szerencsének, hogy ma szombat van és holnapra pihenőnapot kaptunk.
Rob bedőlt mellém és vártam, hogy szokásához híven átöleljen és végre aludhassunk. Az ölelés helyett azonban a nyakamat kezdte csókolgatni. Először azt hittem ez csak egyfajta elalvás előtti kényeztetés, de tévedtem. Finom keze a takaró alá csúszott és elkezdte feltűrni a pólómat, keze egyre feljebb csúszott.

- Rob… tudod, hogy normális esetben ilyet nem mondanék, de ne most! – elhajolt a nyakamtól és a szemembe nézett.
- Kérlek, nem bírom tovább. Négy napja nem voltunk együtt! – nézése esdeklő volt. Igen, a forgatások mind a kettőnket nagyon kifárasztottak, esténként általában már annak is örültünk, ha megtaláltuk az ágyat.
- Nem leszel mérges, ha esetleg elalszom közben? – kérdeztem elfojtva egy mosolyt. Úgy tűnt neki nagyon fontos lenne, én viszont nem bántam volna, ha alszunk inkább.

- Garantálom, hogy nem fogsz! – közölte mindent tudóan. Megadóan felsóhajtottam és magamra húztam. Fáradságom mit sem változtatott azon, hogy majd meg őrültem a közelségétől és, attól, mennyire kívánom. Mikor megcsókolt el is felejtettem, hogy aludni akartam, megint csak mi voltunk.
Lassan húzta le rólam a pólóm, hogy ajkai bejárhassák a testemet, minden apró részletét. Ahogy finom lehelete cirógatta hasamat, libabőrös lettem. Kezei lejjebb kúsztak, megszabadítva a falatnyi fehérnemümtől. Ajkai visszataláltak az enyémre és játékosan becézgették azt, miközben keze egy másodpercre sem pihent meg. Kapkodtam a levegő után, mint egy tüdőbeteg és szépen lassan a halk nyögések is előtörtek belőlem. Rob lélegzése is egyre szaporább volt, a fejére meg szinte rá volt írva: „ugye megmondtam, hogy nem fogsz elaludni.” Alvás? Ki akar aludni…

Szájával most a mellem kényeztette, aztán tovább haladt és ajkai felváltották kezét. Majdnem elájultam, ahogy nyelve finoman, majd egyre gyorsabban nyújtott élvezetet. Egyre csak közeledtem a vég felé, már majdnem elértem, mire Rob leállt. Könyörögve néztem rá. Mégis, hogy teheti ezt velem? Elégedett vigyor csücsült az arcán, mire ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Megállj, csak… ezt visszakapod!
Magamra húztam, mintha meg akarnám csókolni és mikor elengedte magát, egy határozott lökéssel a hátára döntöttem. Már éppen készültem volna az akciómra, mikor elkapott és újra fölém gördült. Most meg mi a fasz van?

- Fáradt vagy! Hagyd, hogy ma este csak én kényeztesselek – már éppen nyitottam a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Aztán megéreztem magamban. Számat szavak helyett csak egy hangos nyögés hagyta el. Nem volt időm gondolkodni. Igazság szerint, már nem is tudtam. Készségesen feleltem Rob mozgására. Hagytam magam… hagytam, hogy Ő irányítson, minden mozdulatot uralt. Kezem a fenekére csúsztattam, gyorsabb ütemre bíztatva. Ez volt a maximum, amit engedett nekem. Olyan voltam, mint egy rongybaba, teljesen elengedtem magam. Hol gyorsan mozgott, aztán megint lassított, mindig pontosan, amire vágytam. Mintha olvasna a gondolataimban, ijesztően tökéletesen csinált mindent. Tudta, mikor hol érintsen vagy csókoljon meg, hogy még hangosabban nyögjek. Ezt akartam kihagyni? Idióta Stew!

A vége felé már azt sem tudtam hol vagyok, csak a tökéletes arcát láttam magam előtt. Persze, azt pontosan felfogtam, mi történik éppen. Egy utolsó sikoly hagyta el a számat és levegő után kapkodva dőltem vissza a párnára. Rob fél perccel később követett. Szorosan magamhoz öleltem egyre izmosodó testét. A csendet csak a mi zihálásunk szakította meg, ami végre lassulni látszott. Mellém gördült és elmosolyodott. Azt hiszem igen elégedett volt magával, ahogy elnézte még mindig remegő testemet. Nekem még szükségem volt pár percre.
- Személyes sikerként élem meg, hogy ébren maradtál! – közölte önelégülten, rekedtes hangján. Ránéztem, de csak nevetni tudtam, azon az elégedett fején. Ma rendes leszek és nem rombolom le az egóját.

- Őrület, hogy még hulla fáradtan is órákig tudnék szeretkezni veled – felkönyököltem, hogy jobban lássam azt az elégedett fejét.
- Hiába, szexisten vagyok! – vigyorgott vidáman, úgy tűnt tisztában van a képességeivel. Hiszen kijelentése teljes mértékben igaz volt. Azt hiszem eleget fényeztük mára a Mr.-t.
- Akkor jó éjt, Te szexisten! – jó éjt csókot váltottunk és a mellkasára húzódva elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valami puha csikizi a bőröm. Ez a puha nem más volt, mint Rob hosszú ujjai. Elmosolyodtam, ahogy bámult és közben lágyan cirógatta bőröm.
- Mióta vagy ébren? – kérdeztem ásítva.
- Talán fél órája – motyogta, mialatt egy pillanatra sem hagyta abba simogatást.
- Azóta ezt csinálod? – felnevettem, ahogy elképzeltem, hogy fél órája ezt csinálja, én meg csak most ébredek fel rá.
- Ne nevess! És nem csak ezt… néha meg is csókoltalak – mosolygott és megcsókolta a nyakam, majd a mellkasom. Beleborzongtam a csókokba. Erre sem ébredtem fel? Fura… - Tudod álmodban is ezt csináltad! – mondta vidáman.

- Mit? – kérdeztem értetlenül.
- Beleborzongtál, mikor megcsókoltalak… és néha még hümmögtél is. Akkor azt hittem felébredtél, de nem. A szemed csukva volt és mosolyogtál – azt hiszem lebuktam. A vigyorom egy pillanat alatt eltűnt az arcomról. – Tetszik, hogy még, öntudatlan állapotodban is ilyen hatással vagyok rád! – megsimította az arcom, mire a szívem hevesebben kezdett verni. Remek… már egy puszta érintése is elég és bennem eluralkodik a teljes káosz.
- Gondolom – fintorogva felsóhajtottam.

- Ne legyél ilyen… ennél boldogabb nem is lehetnék. Fogalmad sincs, milyen érzés ezt tapasztalni – mondta panaszosan.
- Eddig is tudtad, milyen hatással vagy rám! - jegyeztem meg, csak úgy mellékesen.
- Így akkor is teljesen más! – úgy látszik, tudtomon kívül tettem ilyen boldoggá. Igazából nem bánom… legalább egy új dologgal szembesültem, amit eddig nem tudtam magamról. – Szeretlek! – búgta a fülembe, amivel kizökkentett a gondolataimból.
- Én is téged – átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz, hogy könnyedén meg tudjam csókolni.

Ahogy nyelveink találkoztak, elöntött a vágy. Nem csak engem… Felemelte a takarót, hogy rám feküdhessen és ez által még közelebb kerüljön hozzám. A vér csak úgy lüktetett az ereimben, a közelsége szinte megőrjített. Végigsimított az oldalamon, majd a combomon halad tovább és végül keze a bokámon állapodott meg. Felrántotta és a csípőjére húzta elgyengült végtagomat. Finoman beleharaptam alsó ajkába, ingerelve kicsit. Erre elég érzékeny volt, tudtam jól. De most nem vadult be tőle, sőt elhúzódott. Ahogy meghallotta a lemondó sóhajomat, rögtön elmosolyodott.

- Folytathatnánk a zuhany alatt! – csábosan végighúzta nyelvét a nyakamon, ami még csábítóbbá tette az ajánlatot.
- Menj előre, addig én felhívom Ash-t, hogy rakjuk kicsit későbbre a találkozót. Már így is öt perc múlva ott kéne lennem, ami nem fog összejönni! – mondtam és elkezdtem letolni magamról.
- Kérj két órát! – utasított mosolyogva és még utoljára belecsókolt a nyakamba, majd lemászott rólam. Ahogy a fürdőbe halad, egyszerűen megakad a szemem meztelen hátsófelén. Mégis, hogy lehet ilyen jó segge? Megráztam a fejem, elnyomva a perverz énem – ami nem volt egyszerű – és a telefonomért nyúltam.

Hupsz, öt nem fogadott hívás és mind Ashleytőt. Kis türelmetlen… pedig még van öt percem, vagyis már csak három odaérni!
Most meg foglalt… alig, hogy kinyomtam a telefont kopogtak. Ez tuti Ő lesz.
- Gyere! – kiabáltam mosolyogva, miközben magamra tekertem a takarót és felkészültem a kiakadásra, amit le fog vágni. Nagy meglepetésemre Ash helyett, Nikki csörtetett be a szobába.

- Kristen az isten áldjon meg! Hol a telefonod? És még nem vagy kész? – hadarta egy szuszra. – Amúgy Ash azért hívott, mert rosszul van és nem jön velünk! Viszont mi elvileg most indulnánk! – oktatott ki egy fél perc alatt. De legalább minden fontos információ elhangzott.
- Figyelj, bocsi csak kicsit elaludtam! Egy óra múlva a recepción? – próbáltam bevetni az ártatlan mosolyt, de Nikki nem úgy tűnt, mint akit meghat.
- Egy frászt Stew… kapsz öt percet, hogy összeszedd magad! – közölte erélyesen. Milyen harapós kedvében van ma a kisasszony.
- Jól van…

- Édes, mégis meddig akarsz még várakoztatni? – ott állt a fürdőszoba ajtóban egy szál törölközőben, vizes hajjal, amibe beletúrt, ahogy felfogta, hogy Nikki itt van. Olyan szexi volt, ahogy a megvilágosodás kiült az arcára. Legszívesebben… nem, elég!
Nikki döbbent arccal nézett ide-oda köztünk.
- Oh… - ennyi volt. Nikki nem volt képes mást mondani. Végülis nincs is mit hozzá tenni, a helyzet elég egyértelmű. Én egy takaróval takargattam magam az ágyon, míg Rob kincsét egy törölköző fedte. – Akkor a recepción várlak Kris. Mondjuk negyed óra? – kérdezte, mintha semmi sem történt volna. Kedves volt tőle, hogy nem kezdett el itt kérdezősködni, de ennek is csak egy oka van. Szép kis napnak nézek elébe… Zavartan bólintottam, hogy felfogtam, mire egy sziasztokot elrebegve és még kicsit topogva távozott.

- Bassza meg! Nem tudtam, hogy itt van, különben nem jöttem volna ki – kezdte a magyarázkodást azonnal.
- Ugyan, már úgy sem tudtuk volna előttük sokáig titkolni. Így tisztább. - odaléptem elé és megöleltem azt a bűnbánó fejét. Felsóhajtott, mintha megnyugodott volna és megpuszilta a fejem búbját.
Megegyeztünk abban, hogy jobb, ha külön zuhanyunk, különben soha nem érek le. Felkaptam a ruháim és egy gyors csók után már a recepcióra tartottam.
- Kristen, szívem! Nem fogsz fázni pulcsiban? – aggódott Elisabeth, amikor odaértem hozzájuk. Úgy tűnik agyára ment a szerep. Ha nincs itt MamaStew, itt van helyette MamaSer, anyám helyett anyám, az már tuti. Bár imádom a nőt, tényleg.
- Szeptember eleje van! – emlékeztettem kedvesen, hogy meg ne bántsam.
- Vancouverben vagyunk! – mosolyodott el, mintha ezzel cáfolhatatlan indokot állított volna elém. Csak válaszoltam a mosolyára és megnyugtattam, ha fázom, majd veszek egy kabátot út közben. Amúgy sincs egy normális kabátom sem.

Fél óra múlva már felszabadultan sétálgattunk Vancouver utcáin. Láttam Nikkin, hogy alig várja már, hogy néhány percre kettesben maradjon velem és kifaggathasson. Egyenlőre ez nem adatott meg neki…
Éppen egy ruhaboltban vásárolgattunk – nem is értem Paris miért nincs még kiakadva. Komolyan mondom jobban bírja, mint én. Nagyon oda lehet Nikkiért… -, mikor megakadt a szemem a fehérnemű részlegen. Miért is ne?

Rögtön megakadt a szemem egy csodás darabon, ami nem kifejezetten az én stílusom… bár ezek közül, mi az én stílusom? Leakasztottam a csipkecsodát és jó alaposan körbenézve, besiettem a fülkébe.
Anyám, mit tud tenni egy jól kiválasztott fehérnemű az emberrel. Leesett az állam a látványtól.
- Szexi! – azt sem tudtam hova kapjak első ijedtségemben, mikor meghallottam a hangot. Aztán észrevettem, hogy csak Nikki az. – Robnak tetszeni fog… gondolom neki lesz! – rám nézett azokkal a Nikki Reed féle vallató szemekkel és várta a válaszom.
- Igen. – szerettem volna lerendezni egyetlen szóval, de Nikki már mellettem állt a fülkében.

- Akkor ez nem csak egy éjszaka volt… régóta tart? Miért nem mondtad el? Úr isten…most, hogy visszagondolok, annyi dolog utalt rá – szinte levegő nélkül nyomta a szöveget, így kénytelen voltam félbeszakítani.
- Nikki! – lengettem meg a kezem előtte, mire végre befogta. – Sajnálom, hogy nem mondtam még, de nem akartuk nagy dobra verni – reméltem, hogy sajnálkozó tekintetem meghatja, de megint elfelejtettem, hogy Nikkivel állok szemben.
- Szóval már tart egy ideje… szomorú vagyok Stew, hogy pont nekem nem mondtad el! Főleg, hogy már egy ideje megy ez köztetek… furák voltatok mostanság. Legalább van rá magyarázat is! – nevetett fel keserűen, de látszott, hogy nagyon szíven ütötte, hogy nem kötöttem az orrára.

- Most csak annyit mondok, hogy a ténylegesen másfél hónapja vagyunk együtt – próbáltam rövidre fogni. A hely sem a legalkalmasabb erről beszélni.
- Ténylegesen… szóval lesz mit mesélni! Remélem tudod, hogy nem úszod meg. Amúgy meg egy magas sarkú még többet dob a fehérneműn! – hírtelen váltott témát, aztán már ott sem volt. Éppen kezdtem volna visszaöltözni, mikor megjelent egy fekete magas sarkú cipővel. Addig nyúzott még be nem láttam, hogy tényleg jó vele. A végén meg már csak azért vettem meg, hogy befogja.

Végre belátták, hogy enni sem ártana valamit. Nekem már kopogott a szemem és mikor bevághattam egy fél pizzát, mintha újjászülettem volna.
Liz közben belenézett a szatyromba és elégedetten közölte, hogy jól választottam. Mikor megkérdezte kinek lesz, azt hittem a képébe köpöm a piát. Köhögő rohamom véget értével, elkezdtem magyarázni, hogy van egy fekete ruhám, amihez már hónapok óta nem találok normális fehérneműt… de hiába. Kedvesen elmosolyodott és a fülembe súgta, hogy már azóta tudja, hogy Rob és köztem van valami, mióta Robbal és Emilievel vacsorázott New Yorkban. Döbbent arccal idéztem fel azt az estét, mikor Ő vette fel a telefonját. Ahogy eszembe jutott a hangja, meg a reakcióm, amikor közölte, hogy Emilie is ott van… szóval szépen lebuktattam magam már akkor. Úgy sem számít… Ők olyanok, mintha a családom tagjai lennének. Inkább szégyellenem kéne magam, hogy eddig hallgattam.

Hazaérve Robot Jacksonnal találtam a szobában, éppen söröztek. És én még féltettem, hogy unatkozni fog. A csomagokat ledobtam az egyik sarokba és leültem közéjük, hogy csatlakozzam az ivászathoz. Rob keze a combomra csúszott, nekem meg ismét önuralmat kellett gyakorolnom. Negyed óra után már feltűnően fészkelődtem, de Jake nem vette a lapot.
- Milyen fárasztó nap volt – ásítottam színpadiasan. Rob szemei kipangattak a felismeréstől. Jackson csak mosolyogva belekortyolt még egyet a sörébe. Idegesen fújtam egyet, Rob túl jófiú volt, hogy elküldje, velem meg nem tudom mi volt. – Akkor lefekszem aludni, ha senkit nem zavar! – sóhajtottam és vártam hogy Jake észbe kapjon.
- Semmi gond, pihend ki magad! – legszívesebben ledugtam volna az üveget Jackson torkán. Az a megértő képe... Miért nem veszi észre magát? Odahajoltam Robhoz és nyomtam a szájára egy csókot, aztán meggondoltam magam. Nyelvemmel szétnyitottam ajkait, miközben kezemmel benyúltam a pólója alá és végigsimítottam meztelen mellkasán.
- További jó szórakozást! – suttogtam a fülébe és otthagytam azt a két jómadarat. Reméltem, hogy összeszedi magád és hazaküldi Jaket.
Egy ideig ébren vártam Robot, de tényleg fáradt voltam, ezért elnyomott az álom.

Mikor felébredtem még aludt. Gyorsan felöltöztem és átmentem Ashez, hogy megnézzem, hogy van. Szerencsére már nem volt rosszul, azt mondta, csak valami rosszat evett.
Egy órával később Rob hívott, hogy hol a fenébe vagyok és követelte, hogy menjek vissza hozzá. Csak már beígértem egy ebédet Ashleynek, így mondtam, hogy majd később. Kicsit ugyan megsértődött, de nehogy azt higgye, hogy füttyent én meg pattanok.
Kényelmesen megebédeltem csacsogó Ash táraságában, majd visszaballagtam az én sértett lovagomhoz.
A kanapén ült, mártírt megszégyenítő arckifejezéssel.

- Köszönöm, hogy hazafáradtál! – közölte gúnyosan, miközben kifelé bámult az ablakon. Elnevettem magam, olyan cuki volt, azzal a sértett fejével. És ez a haza kifejezés egy hotelszobára… bár nekünk tényleg ez az otthonunk. Szánalmas! – Örülök, hogy viccesnek találod. Én nem szórakozom ilyen jó, azon, hogy szarsz a fejemre! – figyelmen kívül hagytam a hisztijét. Fogtam magam, odasétáltam és beleültem az ölébe.
- Ugyan már kicsim, tudod, milyen Ash! – két kezem közé fogtam az arcát és vártam, hogy végre hajlandó legyen a szemembe nézni. – És te sem igyekeztél lerázni Jacksont tegnap este! – emlékeztettem.

- Szóval ez volt a visszavágó? – kérdezte meglepetten.
- Szó sincs róla! Csak hiányoztál mellőlem – lebiggyesztettem az ajkaim és próbáltam nagyon boci szemekkel nézni rá.
- Te is! – úgy láttam kezd felengedni. Közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Egyébként tegnap este lett volna egy kis meglepetésem…
- Milyen meglepetés? – azt sem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, olyan izgatott lett.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje! – húztam tovább mosolyogva.
- Nagyon gonosz vagy – sóhajtotta lemondóan.
A délutánt alvással töltöttük, két ilyen lusta dögöt mint mi…

Aztán elindultunk Bobby koncertjére, ahova a fotósok követtek minket. Alig, hogy üdvözöltük Bobbyt nagy meglepetés ért, ugyanis megjelent Nikki, Paris és Liz is. Kedvesen köszöntek nekünk, majd akik nem ismerték Bobbyt bemutatkoztak nekik. Meglepett, hogy Nikki ismerősként üdvözölte őt.

- Ti ismeritek egymást? – kérdeztem meglepetten. Valahogy sehogy sem rémlett, hogy honnan vagy miként.
- Igen, Rob mutatta be mikor még…
- a Twilightot forgattuk! – szólt közbe Rob gyorsan.
- Jah – nyögte Bobby. Olyan érzésem volt, mintha valami háttér információt nem tudnék, de biztos csak képzelődöm. – Akkor hozunk piát, Rob? – kérdezte Bobby. Rob bólintott és leléptek.

Ott maradtam a csajokkal és Parissal, meg egy nagyon érdekes témával. Szerencsére hamar visszajöttek a fiúk, én meg úgy húztam vissza Rob mellé, mint egy drogos, aki nem kapja meg az adagját. Mosolyogva átölelt és a koncertterem felé terelt.
Mivel a jelenlévő társaságban már mindenki tud rólunk, nem kellett megjátszanunk a legjobb barátokat, nyugodtan foghattam a kezét. Sőt még meg is csókolhattam, amit talán nem kellett volna. Ahogy nyelve játékba kezdett az enyémmel, a változatosság kedvéért megfeledkeztem a külvilágról. Először csak az ingen keresztül simogattam izmos hátát, aztán utat törtem magamnak és becsúsztattam alája a kezem.

Nem értem miért nem tudunk viselkedni! A végén nem mehetünk majd emberek közé. Rob keze a fenekemre csúszott és egy elégedett sóhaj szakadt fel a torkából, mikor belemarkolt. Mondanom sem kell, hogy én is belenyögtem a csókba. A hangunktól valahogy kitisztult a fejem és megszakítottam a csókot és ahogy elnéztem Rob lebiggyesztett ajkait ismét elfogott a vágy. De uralkodtam magamon. Helyette csak odasúgtam neki, hogy viselkednünk kéne. A többiek elnézően mosolyogtak, mi meg igyekeztünk a már javában elkezdett koncertre figyelni.
Rob mögöttem állt és karjai körülöttem voltak, míg állát a fejemen tartotta. Néha megcsókolt, de nagyon figyeltünk, hogy ne ragadjon el minket ismét a hév.

A koncert végén a többiek előbb távoztak, mi még elköszöntünk Bobbytól és csak utána mentünk. A kitartó piócák még mindig ott szobroztak, és ahogy kiléptünk, szorgosan kattintgattak. Robal nem győztük magunkat takarni a kocsiban.
A hotelszoba biztonságában végre fellélegezhettünk és átadhattunk magunkat egymásnak.
A következő napokban nagyjából a forgatás kötött le minket, megint alig volt időnk egymásra.

Egyik reggel Rob cirógatására keltem, amit úgy szerettem. Erre volt a legjobb felébredni a világon. Aztán eszembe jutott, mi vár ma ránk és máris nem vonzott annyira a reggel…

Shopping Vancouverben:
http://i47.tinypic.com/qnvfvn.jpg
Ebéd után:
http://i49.tinypic.com/jzve6s.jpg
Érkezés a Bobby Long koncertre:
http://i49.tinypic.com/2jg5lhj.jpg
http://i47.tinypic.com/16m2bfs.jpg
Beszélgetés a csajokkal:
http://i46.tinypic.com/2copijo.jpg
Távozás a koncertről:
http://i49.tinypic.com/149t3rl.jpg