30. fejezet

Premier #2

Lányok, meghoztam a soron következő, vagyis a 30. fejezetet! Nem tudom, hogy mit fűzzek hozzá… talán, hogy ne utáljatok! :D Remélem tetszeni fog…
Tudjátok, jövő vasárnap jön a következő, ha megvan a 20 komment! Jó olvasást!:)
Puszi: Lady


Az előző éjszakánk hosszúra sikerült, hiába próbáltunk meg korán aludni…a tökéletes terv befuccsolt, mikor Rob zuhanyzás után visszatért a szobába.
Ennek eredménye képen hulla fáradtan kászálódtunk le a délelőtti órákban a gépről. Hideg volt New Yorkban, kellemetlenül fújt a szél, ami nem meglepő november közepén. Csak ilyen fáradtan, valahogy még elviselhetetlenebb volt.
- Rég nem voltam New Yorkban, egész pontosan a Remember Me forgatása óta! – közölte, mialatt gyors tempóban a kijárat felé haladtunk.
- Te miről beszélsz? – kérdeztem meglepetten. – Két hónapja voltunk itt azon az MTV izén… - világosítottam fel, azt a selejtes memóriáját.
- Huh tényleg… talán mégis aludni kellett volna az éjszaka! – arcára kúszott egy kínos mosoly, mire megráztam a fejem.

- Majd legközelebb szólj, hogy lökjelek le magamról! – feleltem gúnyosan.
- Ugyan cica, tudod, hogy nem úgy gondoltam! Inkább egy hétig nem alszom, csak rajtad lehessek – kacsintott rám. Ettől a gesztustól és a szövegtől együttvéve, elpirultam. A reakciómat látva, elégedetten somolygott a bajsza alatt. Hiába kiábrándítóan elégedett magával, én megörülök érte. Minden porcikámmal remegek az értéseiért, a csókjaiért. Szóval be kell lássam, van miért elégedettnek lennie!

A szállodába érve az első utam a fürdőszobába vezetett. Rob azt mondta nemsokára utánam jön, de nem tette. Kicsit furcsálltam, de a langyos víz jótékony hatása által nem kerítettem nagy feneket a dolognak. Kimásztam a zuhanyból és egy törölközőbe bugyoláltam magam, majd visszamentem a szobába. Vicces, hogy a menedzsereink már nem is fáradoztak a külön szobával, hanem egyet foglaltak kettőnk részére. Rob éppen akkor tette le a telefont és mikor meglátott, csalódottan futatta végig rajtam tekintetét. „Igen…ezt lekésted, szivi!” – gondoltam magamban. Odasompolygott elém, egészen közel hozzám és a csípőmnél közelebb húzott magához. Lágy tekintetének és teste forróságának érzésétől, azonnal elkábultam.

Végképp akkor vezetettem el lényegemet, mikor finom ajkai az enyémhez értek. Lágy csókokat nyomott a számra, minden egyes után kis szünetet tartva, hogy a reakciómat vizsgálhassa. Le sem tagadhatta volna, mennyire élvezi a helyzetet, amiben van. Aztán ajkai hosszabban időztek enyémeken, megvárva még sóhajtva szétnyílnak előtte és utat engednek édes nyelvének. Karjaim eddig a testem mellett pihentek, de a csók hatására a nyakában kötöttek ki, cirógatva az érzékeny területet. Mert tudtam ám, hol és hogyan kell megérintenem ahhoz, hogy kiváltsam belőle a megfelelő hatást. Ez a legérzékenyebb területei egyike volt… Finoman beletúrtam a hajába, amivel végképp elszakítottam nála, azt az amúgy sem túl vastag cérnát. Kezei sürgősen a fenekemre siklottak. Lassan, körkörös mozdulatokkal simogatta végig, majd gondolt egyet és hírtelen az ölébe kapott. Ajkai átvándoroltak a nyakam és a mellkasom vonalára. Szorosabbra fogtam lábaimat a csípője körül és egész testemmel hozzá tapadtam.

- Szeretnéd megnézni a Remember Me-t? – susogta a nyakamba.
- Mih? – ziháltam értetlenül. Rob elhúzta a fejét a nyakamtól és mosolyogva a szemembe nézett.
- Hívott a rendező, hogy kész a film első vágása. Holnap meg tudnánk nézni, ha szeretnéd! – magyarázta.
- Persze, hogy szeretném! – elmosolyodott heves bólogatásom láttán.
- Ennek örülök, mert utálom visszanézni a filmjeimet, de ha te ott vagy úgy el tudom viselni! – válaszolni nem volt lehetőségem, mert ajkai ismét rátaláltak az enyémekre.


Este – miután elkészítettek minket a premierre – a fekete, sötétített üvegű autók felé vettük az irányt. Robot belökte az egyikbe a menedzsere, és én követni készültem, mikor egy kezet éreztem a vállamon. Kérdően pillantottam a kéz tulajdonosára, aki az én menedzserem volt.
- Másik kocsi! – bökött a fejével a Rob kocsija mögött álló felé.
- Mert? – kérdeztem, cseppet sem titkolva meglepettségemet.
- Summit! – fintorogva megártotta a vállát, miközben kiejtette ezt a szót a száján. Megértettem, lassan káromkodásnak fogom használni. Lemondóan beültem a számomra fent tartott kocsiba és vártam, hogy megérkezzünk a helyszínre.

A vörös szőnyegen leszedték rólam a kabátot, annak ellenére, hogy szerintem mínusz két fok biztos volt. Mondjuk a lámpák valamennyit javítottak a helyzeten. Csodálkoztam, hogy hagyják, hogy Rob mögött haladjak és nem rakják be közénk Taylort vagy Nikkit. A szokásos pózolás után végre bemehettünk a helyiségbe.
Marcus és Tom vigyorogva fogadtak minket a bejárat mögött.
- Azt hittük már be sem jöttök! – törte meg a csendet Marcus.
- Jaja – tette hozzá unottan Tom – És hol lesz az utóparti? – érdeklődött már valamivel vidámabban. Robékkal csak egymásra mosolyogtunk… mi is érdekelné Tomot a legjobban?! – Jó tudom, nektek a szállodában, privátban…na de a többieknek? – próbált poénkodni.
- Majd megadjuk a címet! – biztosította Rob, majd kezeit a derekamra csúsztatta és a terem felé kezdett tolni.

Robbal úgy döntöttünk, hogy a privát – ahogy Tom fogalmazna – parti előtt, azért tiszteletünket tesszük a bulin is, amit hamar meguntunk és átmentünk egy éterembe kettesben. Tom örömmel maradt a partin, mivel távozásunkkor éppen egy flört kellős közepén volt, az egyik szőke pincérlánnyal. Nem tudom a paparazzik mégis honnan tudták meg, hova megyünk, de mire oda értünk már egy tucat várakozott ránk, bekészített fényképezőgépeik társaságában. Szerencsére, mire távoztunk már nem voltak ott. Boldogan haladtunk Robbal a szálloda felé, hogy úgy ünnepelhessünk, ahogy nekünk kedvünk tartja.

- Édes… - halk suttogásra ébredtem, ami közvetlenül a fülem mellől jött. Felismertem a hangot, akár ezek közül is meg tudtam volna mondani, kihez tartozik. Ujjaival a karomat simogatta, miközben lágy csókokat lehelet a nyakamra. Mosolyogva felé fordultam. – Jó reggelt! – motyogta és megcsókolt. Hiába, ezeket a reggeleket szeretem a legjobban. Mindig kitalál valami, számomra remek ébresztőt. A csók után elhúzódott és felült, hogy elvegyen valamit az éjjeliszekrényről. Meghatódva fogtam fel, hogy az egy csésze gőzölgő kávé, nekem. – Gondoltam jól esne – felém nyújtotta, miközben figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert még meleg.

- Köszönöm! - mondtam neki boldogan. – Nagyon figyelmes vagy.
- Igyekszem… neked mindenből a legjobb jár! – ismét lágy csókot nyomott ajkaimra, amitől összerezzentem.
- Úgy tűnik ez igaz… te is az enyém vagy! – tudtam, hogy nem hiszi el, mennyire értékes ember. És azt sem, nekem mennyit jelent! Ezért minden lehetséges alkalommal, igyekeztem ezt a tudtára adni. Mint máskor, most sem vett komolyan… elmosolyodott és a fülemhez hajolt.
- Ez az én szerencsém! – dörmögő hangjától testemen végigfutott a hideg. Már éppen ajkai után kaptam volna, de váratlanul témát váltott. – Ha szeretnénk megnézni, akkor indulnunk kéne!
- Mennyi az idő? – kérdeztem zavartan. Azt sem tudtam, mennyit aludtam.
- Fél egy.
- Úr isten! És kettőre kell menni, igaz? Jaj, akkor fél perc és kész vagyok! – villámgyorsan felugrottam az ágyról és bevetődtem a fürdőbe. Fél óra múlva már kész állapotban álltam előtte. – Mehetünk!

Szerencsére addigra már Ő is kész volt. A taxisnak bediktált egy címet, mire az motyogott valamit egy étteremről.
- Nem filmet nézni megyünk? – elmosolyodott értetlen arckifejezésem láttán, majd magához ölelt.
- Gondoltam éhes vagy. Ma még nem ettél semmit, szeretném ha megebédelnénk előtte! – nem terveztem vele vitatkozni, főleg mivel valóban éhes voltam. Fejemet a vállára hajtva figyeltem a várost. De a mellettem ülő férfi, sokkal jobban lekötötte a figyelmem. Felemeltem a fejem, hogy őt nézhessem. Egyik kezével a vállamat ölelte, másikkal pedig a combomat simogatta. Ugyan előre nézett, kifelé az ablakon, de arcán látszott, hogy gondolatai egész máshol járnak.

Óvatosan állához érintettem orrom és végighúztam rajta, egészen a nyakáig, ahol magamba szívtam, számomra annyira csábító illatát. Ezzel kizökkentettem, éreztem ahogy megremeg. Érdeklődve néztem vissza rá és mikor tekintetünk találkozott, mind a ketten elmosolyodtunk.
Állam alá nyúlva közelebb húzta magához arcomat, hogy gyengéd csókkal ajándékozzon meg.
- Mind gondolkodtál annyira az előbb? – kérdeztem néhány percnyi csönd után.
- Semmin, csak úgy járt az agyam! – vonta meg a vállát a mondat közben. Tudtam, hogy az nem semmi volt. Akkor szokott így nézni és ennyire megijedni, mikor hozzá érek, ha erősen töri valami a fejét. Nem akartam tovább zaklatni, ha akarja úgyis elmondja. Lakatott tettem a számra és visszahajtottam fejem a vállára.

Az étterem ahova mentünk eszméletlen szép volt. Rob azt mondta, mikor New Yorkban forgatott, gyakran megfordult itt. Csak reméltem, hogy Emilie nem tartott vele…
A pincér nagyon kedves, 30 év körüli srác lehetett. Látszott rajta, hogy felismert minket, de egy szót sem szólt. Ezt meg is jegyeztem Robnak. Csak annyit mondott, hogy ezért is jöttünk ide, mivel már a nyáron sem zaklatták itt. Arról nem is beszélve, hogy az étel is nagyon finom volt.

Tele hassal igyekeztünk a New York-i stúdióba, ahol a Remember Me utómunkálatait végzik. Robot a portán várta a vágásért felelős ember - mint bemutatkozása után kiderült -, Joe.
- Gyertek utánam! – egy lifthez vezetett minket, majd a 23. emeleten haladtunk végig, egészen egy folyosói ajtóig. Benyitott egy műszerekkel teli szobába, ahol már sötét volt. Két fotel el volt helyezve a fallal szemben, ahol a kivetítő volt. Leültetett minket, majd megnyomta az indítás gombot. – Akkor most megyek is! – válaszolni sem volt időnk, mert ahogy kimondta a mondatot, már ott sem volt. Éppen, hogy csak elkezdődött a bevezető, éreztem, hogy Rob máris fészkelődik mellettem. Átnyúltam hozzá és megfogtam a kezét. Elmosolyodott és abbahagyta a nyugtalankodást.

Ezt a szerepet Robra írták… ez már az első percekben kiderült számomra. Csak a képernyőre összpontosítottam, a külvilág megszűnt számomra, annyira magával ragadott a színészi teljesítménye. Eddig is tudtam, hogy jó… az összes filmjét láttam, szóval tisztában voltam vele, mire képes. Emilie-t kiütöttem volna, de az más kérdés….
A hangulatom akkor hágott a tetőfokára, mikor igencsak intim viszonyba került vele! Tudtam, hogy ez színészet. Pontosan tudom, mi történik ilyenkor és, hogy van megcsinálva egy-egy ilyen jelenet, mégis ideges voltam. Rob is észrevette a hangulatváltozásom.

- Szeretnéd, hogy áttekerjem? – kérdezte kedvesen, szorosan hozzám simulva, ezzel is kimutatva, hogy számára csak én létezem a képernyőn kívül. Legszívesebben, azt feleltem volna: „Igen!” De nem, ezt nem mondhattam. – Ellenkező esetben, én ezt kérném tőled! – nocsak… rámosolyogtam és megráztam a fejem. Úgy döntöttem, Én erős leszek. És különben is, ez semmi volt ahhoz képest, ami a végén történt.
Rob nem győzött nyugtatatni, annyira bőgtem. Megölelt gyengéden, de lelöktem magamról a kezeit. A következő pillanatban, meg mint egy dúvad az ölébe vetettem magam és olyan szorosan csimpaszkodtam belé, amennyire csak lehetséges volt. Tudnom kellett, hogy mellettem van és épségben. Úgy tűnik ez a film valóban nagy hatással volt rám.

- Nyugi, ez csak egy film… nincsen semmi baj! Kristen, én még nem láttalak ennyire kiborulni egy filmen! – nevetett fel, de semmi jókedv nem volt a hangjában. Csak aggodalom.
- Ez… ez is miattad van, mert… - szipogtam, az orromat törölgetve.
- Szeretlek! – olyan hírtelen rántotta magához az arcomat, hogy majdnem lefejeltem. Hevesen és sürgetően csókolt. Alig kaptam levegőt a meglepettségtől, de végülis kinek kell ilyenkor levegő?! Nyelve vadul kutatta az enyémet, átszellemülten simogatott, ahol ért.
- Én… én is téged! – kapkodtam a levegőt, az előző szenvedélyes megnyilvánulásától – amit nem is nagyon tudtam mire vélni - még most is kavargott a fejem.
- Menjünk! – felalított az öléből és kivezetett az ajtón. Az volt a szerencsém, hogy szorosan ölelt magához. Még mindig nem álltam biztosan a lábaimon. Elköszöntünk Joe-tól, aki éppen az ebédjét fogyasztotta.

- El sem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rád! – már a taxiban ültünk, mikor megtaláltam a hangom. Furcsán nézett rám, mint akinek elment az esze, ezért folytattam: - Hiába nézel így, ez a film tökéletes volt. Vagyis nem is a film, mert az semmi extra, hanem Te! Te vagy benne tökéletes! El sem tudom mondani, mit éreztem amikor néztem. Annyira nagy hatást gyakoroltál rám… - mondandóm közben lehajtotta a fejét, de nem hagytam. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen, ezt végig kell hallgatnia! - Ez is közrejátszott a sírásomban. Nem csak a vége miatt volt, hanem mert annyira csodálatos volt végi, amit csináltál! - nem foglalkoztam a hitetlenkedő tekintetével, fogtam magam és megcsókoltam. Most én adtam bele mindent: szenvedélyt, törődést, és főleg szerelmet. Azt a mérhetetlen szerelmet, amit iránta érzek. Amiért nem tudom elképzelni nélküle az életemet!
- Csak a te véleményed számít! – suttogta.
- Ezt ne mond, mert nem igaz! – feleltem. Mélyen a szemembe nézett, amiben, most egy pillanatra felcsillant a harag.
- De igaz! Lehet, hogy nem abban az értelemben… de nekem csak az számít, hogy neked tetszett! – elhittem neki. Nem volt, miért kételkednem a szavában, mikor ilyen őszintén mondja.

Este még azt is megjegyezte, hogy azért mentek ilyen jól a szenvedős részek – amiből igen sok volt -, mert mikor forgatták, mi pont fasírtban voltunk és akkor igazából is szenvedett. Visszaemlékeztem, arra az időszakra. Mennyit gyötörtük egymást… de szerencsére az már csak a múlt.

Rob baráti szombat reggel elutaztak, a hétvége csak a miénk volt. Annyira hamar elrepült, hogy már csak azt vettük észre, vasárnap van és holnap visszautazunk Los Angelesbe. De ezzel a promo időszak is véget ér és mi végre élvezhetjük jól megérdemelt szabadságunkat.
Még egy ideig LA-ben maradunk. Úgy tervezzük, huszadika környékén megyünk Londonba és addig maradok ott Robbal, amíg nem akad valami dolgom. Remélhetőleg jó sokáig.
És szombat este kaptam még egy hírt! Megszületett a keresztlányom, Mandy kislánya. Szóval, amint ismét Los Angelesben leszünk, meglátogatjuk. Mandy még úgy sem ismeri Robot, itt a remek alkalom, hogy végre találkozzanak. Szerdát beszéltünk meg, mert hiába akarom minél hamarabb látni őket, Robnak sajnos a keddje foglalt.

Vasárnap este éppen kedves barátnőmmel telefonáltam, mikor megláttam Robot a fürdő felé menni. Aztán hallottam, hogy megnyitja a zuhanyt és bennem erős vágy támadt, hogy kövessem. Gyorsan letettem a telefont és utána sunnyogtam. Halkan nyitottam be az ajtón és elállt a lélegzetem a látványtól.
Háttal állt nekem, ami pont jó rálátást biztosított tökéletes hátára és fenekére. Halkan becsuktam az ajtót, eddig még nem vette észre, hogy bementem. Továbbra is háttal az ajtónak engedte magára a vizet. A cseppek kis patakokban folytak le izmos hátán, amitől egyre nehezebben vettem a levegőt. Hátamat a falnak vetettem és igyekeztem kiűzni a fejemből a perverz gondolatokat. De Rob nem könnyítette meg a dolgom. Beletúrt nedves hajába, amivel több, az érzékeimre nagyon is ható dolgot követett el. Egyrészt majd meg őrjített, ahogy ujjai végigszántanak nedves haján. Másrészt, ahogy karja felemelkedett, a hátán lévő izmok megfeszültek, még jobban kiadva testének tökéletes formáit. Úgy éreztem meghalok ha nem kapom meg minél előbb.

Ebben a pillanatban Rob megfordult. Észrevette, hogy ott állok és őt bámulom. Látványa megint meghozta a várt eredményt. Így elölről még súlyosabb hatást gyakorolt rám. Ajkaim szinte eltátottam, ahogy ott állt velem szemben, teljes testi valójában és meztelenül. Vajon megfogom szokni valaha ezt? Nem hiszem, mindig ugyan így fogok reagálni a látványára. Elmosolyodott, de ezt már csak futólag láttam, mert szemeim végigsiklottak újra és újra testének minden apró részletén.
- Khm… - ijedten visszakaptam rá a tekintetem és csak ekkor fogtam fel, hogy elég sokáig pihentettem szemeim egy bizonyos testrészén. Kínos vigyoromra csak egy mosollyal válaszolt és kinyújtotta felém kezét.

Szinte villámtempóban ellöktem magam a faltól, de aztán lassítottam. Egyáltalán nem sietve húztam le magamról a pólóm, aztán levettem a tangám is – már csak ezek voltak rajtam -, és lassan felé indultam, hogy megfogjam a kezét. Úgy láttam őt sem hagyja teljesen hidegen fedetlen testem. Nyelt egy nagyot, de igyekezett rezzenéstelen arcot vágni. Beléptem mellé a kádba, mellkasán támasztottam meg a kezem, miközben a langyos víz már rám is folyt. Hosszan néztünk egymás szemébe, majd egy- egy lágy csókot váltottunk. Megengedtem magamnak, hogy nedves haján az én ujjaim is végigszántsanak. Mosolyogva figyelte ténykedésemet. Az ő ujjai a hátamon írtak le apró köröket, amitől piciket, de folyamatosan borzongtam.
- Azt hittem már sosem érsz be! – nyelvét végighúzta a nyakamon. Ismét megborzongtam.
- Szóval előre megfontolt terv volt! – kezeimmel átfogtam a nyakát és szorosan hozzápréseltem magam.
- Úgy is mondhatjuk! – csibészesen elmosolyodott és ajkait az enyémekre szorította.
- Esélytelen volt, hogy kihagyjam, mivel imádlak nézni meztelenül! – szemei felcsillantak vallomásom hallatán.


- Nem jobban, mint én téged! – kezei hátamról közénk préselődtek, hogy végigsimítson testemen. Tekintetében szikrát ütött a vágy. Nem bírtam tovább türtőztetni magam, jelen pillanatban a csókjára vágytam és nem is késlekedtem. Ajkaink szinkronban nyíltak szét, hogy nyelveink összegabalyodhassanak, és vad táncba kezdhessenek, még jobban feltüzelve egymást.
Rob keze egyre lejjebb merészkedett, egészen addig míg be nem csúsztatta ujjait a lábam közé. Beleremegtem az érintésébe, számat egy jóleső sóhaj hagyta el, miközben fogaimmal beleharaptam ajkába. Nem kegyelmezett, szüntelenül simogatott, addig míg zihálva szakadtam el ajkaitól. Szemei vágytól voltak fátyolosak. Kétségbeesetten kapaszkodtam a karjába, mialatt ujjai egyre kínzóbban tevékenykedtek. Mellkasába temettem a fejem és egyre hangosabban nyögtem, éreztem, hogy testem már nem sokáig bírja ezt a fajta gyötrést. Igazam lett. Rob ujjai elérték azt a pont, amire testem remegve reagált, és amitől ajkaimat sikítva hagyta el Rob neve. Pihegve öleltem át izmos testét, fejemet a nyakába temetve próbáltam visszatérni a földre.

- Szeretlek, el sem hiszed mennyire szeretlek! Rob, én el sem tudom mondani, mennyire szerelmes vagyok beléd! – mondtam neki, mikor már kicsit lenyugodtam. Addig ő türelmesen várt, magához ölelve. Felemeltem fejem, hogy a szemébe nézzek. A vágy még mindig ott volt, de más is bujkált emellett, méghozzá az, amit az imént én szavakba öntöttem neki. Meghatottan simította végig az arcomat, majd lágyan megcsókolt.
- Én is beléd… sőt, azt hiszem az már nem a megfelelő kifejezés! Te vagy a mindenem, Kristen! Fogalmam sincs, mit csinálnék nélküled! Nem lenne, miért élnem! – kétségbeesetten szorított magához, mintha féle, hogy ebben a pillanatban elszakítanak tőle. De nem, soha… nincs olyan, hogy külön, csak együtt!
Ajkai ismét az enyémeket kényeztették. Akartam, most azonnal, de neki nem ez a terv volt a fejében. Eltolt magától, majd kilépett a kádból. Értetlenül néztem rá, mire mosolyogva kisegített engem is.
- Most mi van? – kérdeztem kétségbeesetten. Csak nem akarja itt abbahagyni…
- Mi lenne? – fordult felém kíváncsian.
- Azt hittem aka… áh mind egy! – felvettem a földről egy törölközőt, hogy leitassam magamról a vizet. Rob nevetve kikapta a kezemből és elhajította jó messzire. Én már tényleg nem értem…

- Gondoltad, hogy ennyi volt? – megfogta a kezem és odanyomott a falhoz. Ajkai fél perc múlva már a nyakamat kényeztették. – Nem rázol le ilyen könnyen! – suttogta, miközben ajkaival finom szívogatni kezdte a nyakamat. Nem bírtam megállni, nyögdécselve vártam az újabb kínzásokat.
- Reméltem, hogy ne… - nem jutottam tovább a mondatban, mert Rob ajkai rátaláltak a mellemre. Alig kaptam levegőt, ahogy szája a mellbimbómra tapad és kegyetlenül szívogatni kezdte, egyre jobban felkorbácsolva a már amúgy is fájdalmas vágyakozásomat. Sikoltva mélyesztettem körmeimet Rob csípőjébe, mikor finoman fogai közé fogta az érzékeny területet. A lábam felmondta a szolgálatot, Rob kapott utánam, hogy el ne terüljek a padlón. Szorosan a falhoz nyomva tartott és akárhogy könyörögtem, hogy ne tegye, folytatta a kínzásomat. Ebben a helyzetben, vágyának ékes bizonyítéka nekem nyomódott, amitől csak erősebb nyomás keletkezett a hasamban. Befúrtam a kezem kettőnk közé és kezembe vettem kőkemény férfiasságát, ajkaimat beharapva vártam a reakcióját. Néhány percig még kitartóan kényeztette melleimet, majd mikor már nem bírt nyögéseivel a szembe nézett. Megragadta a kezem és visszanyomta a falhoz, mire dühösen fújtatva lehunytam a szemem.


Abban a pillanatban nem láttam semmit, csak érzékeltem, hogy lábaim elemelkednek a talajtól és egy másodperccel később már valami keményet éreztem a fenekem alatt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy már a mosdó szélén ükök, Robbal a lábaim közt.
Kitartóan tovább próbálta nyújtani a pillanatot, de én már nem bírtam magammal.
- Kérlek… - nyögtem vágytól elfúló hangon. Talán az ő tűrőképessége is a végéhez közeledett, mert a következő pillanatban már magamban éreztem, vágytól lüktető férfiasságát. Egyszerre hagyta el szánkat egy kéjes nyögés és testünk egy ritmusban kezdett mozogni. Heves mozgásunk alatt igyekeztem ajkaimmal kényeztetni szexi felsőtestét. Néhol nyelvemmel is besegítettem a biztosabb hatás érdekében. Játékom nem maradt viszonzatlan, nem csak férfias morgásokat kaptam, de az ő ajkai sem tétlenkedtek. Főleg a nyakam környékét borította be finom csókokkal, mivel azt érte el ebben a helyzetben. A mennyekben éreztem magam, főleg, mikor nevem többször is elhagyta száját.

Arcom visszarántotta magához, hogy nyelvünk is felvehesse testünk ritmusát. Most szánk elnyelte élvezetünk hangjait. Rob lassított a ritmuson és egyik keze felcsúszott a melleimre, amit először megszorított, hangos nyögést előhívva ajkaimból, majd lágy masszírozásba kezdett. Ezzel a tettével, nem sejtette milyen lavinát indított el. Csípőmet türelmetlenül, egyre gyorsabban kezdtem mozgatni. Belemarkoltam a fenekébe, ezzel irányítva őt is, hogy ismét kapcsoljon gyorsabb fokozatra. Meglepetten nézett a szemembe, de teljesítette szavak nélküli kérésemet. Szám újra az övét kereste, hogy elnyelje kielégülésünk hangját. Testemben éreztem a kicsiny szikrák pattogását, amik egy fél perccel későbbi robbanást idéztek elő. Rob testét megmerevedett, majd erősen magához szorítva engem, kezdett fellazulni. Ajkaink szétváltak, hangos zihálásunk belehasított a csendbe. Fejét a nyakamba temette, langyos lélegzetére libabőrrel válaszolt testem.

- Szeretlek! – suttogta.
Néhány perc múlva felemelt a mosdóról és a szobába sietett velem. Végigdőlt az ágyon, majd maga alá fordított és egy gyengéd csókot követően, kicsusszant belőlem. Kiterülve próbáltam lehiggadni, ahogy néhány centire tőlem Rob is tette. Ahogy testünk szétvált már nem éreztem egésznek magam teljes mértékben. Mintha egy puzzle egyik darabja lennék, ami önmagában nem állja meg a helyét. Rob elhelyezkedett az ágyon, majd magára húzott és egy hosszú csókot követően, lehunytuk szemeinket.

Másnap későn keltünk és már csak arra volt időnk, hogy megebédeljünk és menjünk a repülőhöz.
Los Angelesbe érve több paparazzi is várakozott ránk, hogy lekapják, amit hazaérkezünk. Szigorúan tartva a távolságot közelítettünk a kocsik felé, amik elvisznek majd miket. Robot a szállodába, engem meg haza.
Szerettem volna rendesen elbúcsúzni tőle, de ez a piócáknak köszönhetően lehetetlen volt.
Hazaérve felhívtam, hogy legalább telefonon elbúcsúzzak tőle.

Reggel viszonylag korán ébredtem és türelmetlenül néztem az órámat, hogy mikor lesz már hat óra. A percek rémesen lassan teltek és bár anyám lefoglalt, mégsem találtam a helyem.
De hiába, Robot még nagyban fotózzák Emilie táraságában, ami megint csak az őrületbe kerget.
Fél hatkor bepattantam a kocsimba és a hotelig meg sem álltam. Felmentem Rob szobájába és vártam, hogy az óra hatot üssön. Mikor ez megtörtént csalódottan vettem tudomásul, hogy nem annyira pontos. Negyed óra után, már kicsit idegeskedtem, de gondoltam csak csúszik a fotózás. Fél óra múlva már elővettem a telefonom, hogy megkérdezzem merre jár, de hiába csörgettem, nem vette fel. Aztán eszembe jutott, hogy a fotózásnak már ötkor vége volt és, hogy azt mondta még elmegy vacsorázni Emilievel. Már tegnap sem tetszett az ötlet, de gondoltam nekem is könnyebb, ha elfogadom, hogy jóban vannak. De az, hogy fél órát késik, mert azzal a szutyokkal eszik, nagyon kiakasztott. Egyre jobban hergeltem bele magam és úgy éreztem el kell vele beszélgetnem kicsit.
Viszont mikor eltelt háromnegyed óra, már nem éppen beszélgetést terveztem, hanem kiadós fejmosást. És mi az, hogy nem veszi fel a telefonját.

Mikor az óra mutatója elérte hetest, úgy döntöttem nem várok tovább. Ha ennyire jól érzi magát Emilie társaságában, akkor folytassa vele az estét. Abban a pillanatban, hogy megfogtam a táskám és az ajtó felé indultam, kinyílt. Rob lépett be rajta, olyan fejjel, mintha semmi sem történt volna. Idegesen levágtam a táskám a kanapéra és felé fordultam. Az arca megváltozott, talán tudta, hogy most nem éppen bájcsevej fog következni.
- Mégis hol a francban voltál? – kérdeztem, cseppet sem titkolva mennyire ideges vagyok. A szemembe nézett, de a tekintetéből nem tudtam kiolvasni semmit és ez megijesztett.


New Moon New York-i vetítés:
Kristen:
http://i40.tinypic.com/3537400.jpg
Rob:
http://i43.tinypic.com/14dn53s.jpg
Rob és mögötte a másik lényeg:
http://i39.tinypic.com/2rxiubt.jpg
Megint egy Rob, Kristennel a háttérben+ a Londoni falka két tagja!:P
http://i40.tinypic.com/1z217bp.jpg

Rob és Kristen az étterembe mennek:
http://i40.tinypic.com/dcggsy.jpg
http://i42.tinypic.com/2ylojk6.jpg

JKF-en:
http://i44.tinypic.com/15pq3hl.jpg
Érkezés LA-be:
http://i39.tinypic.com/bdllie.jpg