26. fejezet

Rejtély

Lányok, köszönöm a türelmet és a jutalmatok ez a fejezet! :P Jó nem… Szóval lehet, hogy nem fogtok szeretni ezután a fejezet után, sőt biztos!xD Ha valami nem világos lehet kérdezni a chatben, ha elolvastátok! Persze, csak olyat, amire válaszolhatok!:)
Na, de nem húzom tovább az időt!
Puszi: Lady

A telefon csörgésére ébredtem fel, de mire megfordultam, Rob már nem volt mellettem. Megdörzsöltem a szemem és kimásztam az ágyból, hogy megkeressem és megtudjam, ki az hajnalok hajnalán. Igazából tíz óra van, de mind egy.
Álmosan kibotorkáltam a nappaliba, aminek a közepén ott állt és éppen beszélt. Megálltam és vártam, hogy letegye.
- ez igaz, de nem a te dolgod!... nem… figyelj, ez nem a legalkalmasabb erre, majd megbeszéljük máskor!... jó, szia – letette, majd megfordult és úgy tűnt, mint aki meglepődött, hogy ott lát.

- Ki volt az? – kérdeztem ásítva. Beletúrt a hajába és egy pillanatnyi gondolkozás után válaszolt.
- A menedzserem – felelte tömören. Felvontam a szemöldököm a válasz hallatán, majd vállat vonva el akartam sétálni mellette. – Hova mész? – elkapta a derekam és visszahúzott magához.
- Cigizni indultam! – mondtam és igyekeztem lefejteni időközben csípőmre vándorolt kezeit.
- Inkább bújjunk vissza az ágyba! – kezei mintha rám ragadtak volna, nem engedtek. Sóhajtva engedtem a „kényszernek” és ismét Rob mellkasán találtam magam. Aminek örültem, hiszen az elkövetkezendő napokban megint forgatunk és alig lesz időnk egymásra.

*

Így is volt. Átkoztam Davidet, amiért teljesen leszívta az energiánkat és nem tudtunk rendesen egymással foglalkozni.
- Kicsim, hányra is megyünk? – szólt ki a fürdőszobából egyik este. A mai program Jackson koncert. De lehet, hogy én nem megyek, ugyanis ez a hiú félnótás már fél órája a fürdőszobában trónol és én nem jutok be. Még mindig zuhanyzásra állok sorba.
- Kilencre! – megálltam a fürdőszoba ajtóban és mily meglepő módon Rob éppen a haját babrálta a tükör előtt. – Ugye tudod, hogy pontosan tizenkét perce foglalkozol a hajaddal – egy lemondó sóhaj szakadt fel belőlem.
- Tényleg? Észre sem vettem – hát persze hogy nem vette. Fintorogva kimentem, hogy elővegyek néhány ruhát. El sem hittem, mikor végre bemehettem a fürdőszobába és elkezdhettem a készülődést.

Két óra múlva, fél óra késéssel – természetesen Rob miatt – már meg is érkeztünk a helyszínre. Nem volt nagyszabású buli, csak kevesen voltak és én pont ezt élveztem. Rob már legalább a hatodik sört itta zsinórban. Általában nem szokott zavarni, mivel én is szeretem a piát, de most valahogy nem tetszett.
Természetesen minden nő körülötte legyeskedett és a sör hatására, valahogy nem volt olyan visszautasító, mint szokott. Már elég régóta beszélgetett egy barnával, amit nem néztem jó szemmel. Sőt, a csaj fejét már el is képzeltem egy jó kis dárctáblaként, amelyet unalmas óráimban dobálhatok.

Mikor meguntam a beszélgetést Nikkivel – miközben folyamatosan szemmel tartottam Robot -, leültem egy asztalhoz. Úgy döntöttem nem idegesítem magam, miért ne beszélgethetne másokkal is.

Unottan pöckölgettem a szalvétámat, mikor Kellan és valami haverja leült hozzám. Velük kezdtem beszélgetni és meg is feledkeztem a zavarom okáról. Kellan haverja legalább olyan idióta volt, mint a mi mackó barátunk, így remekül szórakoztam rajta. Egyszer csak Rob csúszott mellém és néhány percnyi csönd után a fülemhez hajolt.

- Megyünk? – kérdezte sürgetően. Persze, hogy akkor akar menni, mikor végre jól érzem magam.
- Maradjunk még egy kicsit – néztem rá boci szemekkel.
- De én fáradt vagyok! – folytatta türelmetlenül.
- Én meg most kezdem magam jól érezni! – közöltem vele, mire felsóhajtott. – De ha szeretnél menj, én még maradok! – erre rám meredt, majd felvonta a szemöldökét és úgy válaszolt.
- Ahogy gondolod! – felállt és otthagyott, se puszi se pá. Megütközve bámultam magam elé, nem szokott ilyen lenni. Talán egy fél órát beszélgettem még a fiúkkal, de már koránt sem éreztem jól magam. Aztán úgy döntöttem megyek Rob után.

Beléptem a szobába és meglepetten tapasztaltam, hogy Roba a kanapén fekszik és unottan kacsolgatja a tv-t.
- Azt hittem fáradt vagy! – ledobtam a kabátomat és leültem vele szembe.
- Azt hittem nem érdekel! – mondta gúnyosan. Ennek tényleg van valami baja, nem csak én vagyok a paranoiás.
- Mi a franc bajod van? – kérdeztem kissé talán túl hevesen.
- Azon kívül, hogy egy idegen pasival szórakoztál és engem le se szartál semmi! – közölte két csatorna váltás között.
- Talán ha nem a kis barnával vagy elfoglalva, akkor nem kellett volna más társaságát keresnem! – fújtattam dühösen.

- Én nem…
- Persze, te sosem! – fogtam magam és a szoba felé indultam, nem volt kedvem vitatkozni vele. Mégis mit képzel ez? Ő szórakozik és még neki áll feljebb.
Jól felhúztam magam, még akkor is puffogtam, mikor a pizsamámat készültem átvenni. De mikor megfordultam, észrevettem, hogy az ajtónak támaszkodva figyel. Vajon mióta állhat ott?

- Kimennél? Szeretnék átöltözni! – hangomból csak úgy áradt a düh.
- Mióta kell kimennem, mikor átöltözöl? – kérdezte, miközben próbált elfojtani egy mosoly. Ilyen viccesnek találja? Lássuk ez mennyire tetszik neki.
- Most óta! Kifelé! – intetem neki, de egy tapodtat sem mozdult. – Hát jó! – fujtatva elindultam kifelé, gondoltam majd máshol átöltözöm. De ez csak terv maradt. Elkapta a karom és a falhoz szorított.

- Nagyon beindít, mikor ilyen vagy! – suttogta a nyakamhoz. Beleborzongtam, ahogy lehelete finoman csiklandozta azt a területet. Rob elégedetten elmosolyodott, ahogy észlelte a hatását. Én meg felsóhajtottam, mikor megéreztem finom nyelvét a nyakamon. Elég Kristen, állj ellen!
- Azt hiszed ennyivel el van intézve? Mert akkor nagyot tévedsz. Nem érdemeltem ki ezt a viselkedést! – igyekeztem minél határozottabban mondani, de a mondta közben, néha elakad a lélegzetem.

- Igazad van! – elhúzódott a nyakamtól és komoly tekintetét az enyémbe fúrta. – Sajnálom, de nem bírom elviselni, ha egy pasi akár csak rád néz! Csak magamnak akarlak – komoly tekintetéből valami furcsa, új dolgot olvastam ki. Mintha félne…
- Csak a tiéd vagyok! – nyögtem elkápráztatva kitartóan vizslató szemeitől. Aztán valami furcsa kezdődött. Először egy szenvedélyes csókkal örvendeztetett meg, alig kaptam levegőt, ahogy nyelveink vadul játszottak egymással. Már vártam a folytatást, de nem az történt amire számítottam.

Rob egy cseppet sem finomnak nevezhető módon lehúzta rólam a pólóm, de ez még csak a kezdet volt. Ugyan így szabadított meg a többi ruhámtól is. Ledöbbenve álltam a falnál, nem értettem, most mi van. De nem zavartatta magát, egy pillanat alatt megszabadult a saját ruháitól is – a segítségem nélkül - és az ágy felé húzott. Meg akartam kérdezni, mégis mit tervez most, de nem volt rá lehetőségem. Leült az ágyra és se szó, se beszéd engem az ölébe rántott.
Több dolog történt egy időben. Megéreztem magamban, mire Robbal szinkronban felnyögtem. Testem átjárta az ismerős bizsergés és ebben a pillanatban már semmi sem érdekelt. Csak Ő! Kezei a fenekemre csúsztak, erősen tartva. Furcsa, nem volt semmi előjáték, mégis annyira élveztem, mintha már egy órája várnék erre.

Rob hangosan nyögve a melleimet szívogatta és egyre gyorsabban mozgott.
Körmeimmel végigszántottam meztelen hátán, mire finoman beleharapott az érzékeny bőrbe. Teljes eufóriában kapaszkodtam vállaiba, semmit sem lassítva a Rob által diktált észveszejtő tempón. Úgy éreztem menten felrobbanok, túl sok volt nekem. Arcomat nyögve Rob nyakába temettem, miközben beleharaptam. Egyre jobban szorított és egyre hangosabban nyögött, amiből tudtam, hogy nemsokára bekövetkezik. Én is a végén jártam már, egyre közeledett a felszabadító érzés.

Aztán hirtelen bekövetkezett, hullámokban öntött el a végső gyönyör. Szavakkal nehéz lenne leírni, mit éreztem akkor. Éreztem, ahogy Rob teste megfeszül alattam és végső üvöltése is biztosított róla, hogy Ő is révbeért. Kimerülten dőltem a mellkasának, miközben karjai bilincsként zárultak körém. Testem még mindig remegett és a levegőt is csak szaggatottan tudtam venni. Rob lélegzete simogatta a vállamat, ahogy apró csókokat lehelt rá. Néhány perc után képes volta ismét érzékelni a külvilágot és nagy nehezen felemeltem a fejem, hogy Rob arcára nézhessek. Tekintetéből sütött az aggodalom. Hiába mosolyogtam erőtlenül, Ő továbbra is feszülten figyelt.

- Ez… ez
- Tudom! Bocsáss meg, nem tudom mi ütött belém. Képtelen voltam türtőztetni magam, én…
- Hé-hé! Nem hagytad, hogy befejezzem! Ez egyszerűen csodálatos volt. Én nagyon élveztem! – motyogtam kicsit zavartan.
- Ezt nem csak azért mondod…
- Nem! – szóltam közbe gyorsan. – Komolyan mondom Rob!
- Akkor jó, mert én is és nagyon rosszul éreztem volna magam, ha neked nem lett volna jó! – mosolyogva belecsókolt a mellkasomba, majd eldőlt az ágyon, magával húzva engem is. – Szeretlek cica!
- Én is szeretlek! – utolsó erőmmel lemásztam róla, hogy mellégördülve megcsókoljam.

Másnap reggel egy kis reggelivel ébresztettem, amit ugyan nem én csináltam, hanem a szálloda, de nagyon büszke voltam magamra. Aztán cigizés közben épp azt ecseteltem neki, hogy már alig van egy hónap a forgatásból és kezdhetjük a promóciós körutunkat. De a telefonja megzavart minket. Elővette, de csak nézete és nem vette fel, majd visszacsúsztatta a zsebébe.
- Nem veszed fel? – kérdeztem meglepetten, hiszen Ő mindig felveszi.
- Nem, mert indulnunk kell! – felállított az öléből és befelé kezdett terelni. Valami nem stimmel vele…egy óra múlva kell odaérni a forgatásra. Ki lehet, akivel ennyire nem akar beszélni és mi az amiről nekem nem akar beszélni.

Ezzel a kérdéssel szórakoztattam magam egész nap, David ki is volt bukva rám, mert sok szöveget rontottam és nem tudtam figyelni. Rob már végzett a jeleneteivel, már csak nekem volt egy. A kamerák mögül figyelt, ahogy – szerinte – csodálatosan alakítom a szerepem. Éppen David azt magyarázta, mit kéne máshogy csinálnom, mikor ismét Robra tévedt a tekintetem. Aki éppen akkor indult meg a telefonjával a kezében kifelé.
- Kristen! Figyelsz? – integetett David a képembe.
- Öhm, persze, csak ki mehetnék egy pillanatra? – meg sem vártam a válaszát, hanem kikerültem és Rob után siettem.

- Láttam, hogy hívtál… persze, ezt meg kell még beszélnünk pontosan…nem hiszem, hogy tudja… – ebben a pillanatban hátra fordult és én lebuktam. – Ö, majd visszahívlak, most nem alkalmas! Szia. – azt hittem leég a bőr a képemről. Lehajtott fejjel piszkáltam a parókát a fejemen. Közelebb lépett és kérdően belefúrta tekintetét az enyémbe.
- Csak nem tudtam, hova tűntél! – magyaráztam a kínos helyzetet, de nyilván valóan nem vette be. – Na ne nézz már így… csak aggódtam! – közelebb léptem és próbáltam nagyon ártatlan fejet vágni.
- Akkor menjünk vissza, hogy minél előbb végezzünk! – gyengéden megcsókolt és visszaterelt a forgatásra.
Talán megint csak én vagyok paranoiás és nem is titkol semmit.

*

A következő héten Rob ügynöke elhívott minket vacsorázni és Sam is evünk tartott. Stephanie szerint ez egy eldugott étterem, nem leszünk feltűnőek. Mint kiderült nem ok nélkül mentünk és nem is csak a puszta kedvesség vezérelte erre. Bár jó fej a nő, egész bírom.
A vacsora közben elkezdett a kapcsolatunkról érdeklődni, hogy mennyire akarjuk ezt nyilvánosan felvállalni. Robbal szinkronban, azonnal rávágtuk, hogy semminyire. Ez a magánügyünk és nem szeretnénk ha a sajtó ezen csámcsogna. Hiszen amíg csak találgatnak, nem olyan veszélyes a dolog.

Stephanie közölte velünk, hogy örül, hogy így gondoljuk, mert a Summit is ezt akarja. Ám ők nem feltétlenül a magánéletünket féltik, hanem a saját hírnevüket. Hiszen amíg találgatnak rólunk és érdekesek vagyunk, addig nekik jó. Plusz szerintük nem tenne jót a filmnek, ha a kapcsolatunk kiderülne és mondjuk szakítanánk… Igazából leszarom őket, ha ezt akarják ez lesz. Nekünk itt nem sok szavunk van. De így nekünk is jobb, ezt már rég megbeszéltük Robbal. Kíváncsi voltam a Summit mikor áll elő ezzel, már vártam.

Amint vége szakadt a kínos témának, már oldottabb lett a hangulat. Éppen Sam viccén nevettünk, mikor egy kiscsaj odajött hozzánk. Robbal mosolyogva fordultunk felé, gondoltuk aláírást szeretne.

- Hogy gondolod, hogy Rob tényleg a tied lehet? Nézz már magadra és nézz rá…sokkal jobb nálad és jobbat érdemel mint te! Te csak egy kis senki vagy, aki azt hiszi több lehet, ha Robbal nyomul! De nem… jó lenne ha észrevennéd magad és békén hagynád végre őt, te kis hülye ribanc! – azt hittem menten leájulok a székről. Nem hittem el, hogy ezt tényleg az én fejemhez vágja hozzá. Megkövülve ülte ott és néztem, ahogy elégedetten elsétál. A többiek is csak tátott szájjal bámultak utána, kivéve egy valakit.
Rob egy sor káromkodást elszavalva pattant fel a székéből és megindult a csaj után, de elkaptam a karját.

- Engedj el Kristen, ezt nem teheti! – fortyogta és azt hittem mindjárt felrobban.
- Haver, ha utána mész, akkor semmivel sem leszel több nála! – Sam mellém állt és próbálta meggyőzni Robot.
- Nem érdekel! – szűrte a fogai közt és megint meg akart indulni.
- Rob… Rob nézz rám! – fogtam és magam felé fordítottam a fejét. Szemeiben csak úgy lobogott a düh. – Édes ez az egész nem ér ennyit…
- Hogy nem ér ennyit? Senki nem mondhat neked ilyeneket! Érted? Senki! – dünnyögte még mindig megfeszült testel. Ez a Rob egész megrémített. Soha nem láttam még ennyire kikelni önmagából.

- Kérlek! – kétségbeesetten néztem rá, mire tekintete megenyhült. Kaptam az alkalmon és visszaültem a székre, magammal húzva őt is, mielőtt megint rájön a gyilkolhatnék. Tudtam, ha most a lány után ment volna, nem bírta volna fékezni magát és olyat tesz, amit megbán. Kezeinket összekulcsoltam és csendben vártam, hogy teljesen lenyugodjon.
- Legalább Kristennek helyén van az esze! Szerencs, hogy így tud rád hatni! – mosolyogott rám elismerően Sam.
- Nem tudom te mit tettél volna a helyemben, ha valaki ilyeneket mond a barátnődnek! Inkább engedtetek volna utána – még mindig nem volt teljesen magánál, éreztem, hogy a dühtől újra megfeszül a teste.

- Köszönöm, hogy nem mentél utána! – odahajoltam hozzá és megsimítottam a mellkasát, amitől megint enyhülni látszott. Piszmogott valamit az orra alatt, de nem hagytam, hogy ismét beleélje magát. Fogtam magam és megcsókoltam. Még szerencse, hogy egy eldugott sarokban volt az asztal, így csak Stephanie és Sam kezdett zavartan mással foglalkozni, miközben mi teljes átéléssel ízlelgettük egymása ajakit, cseppet sem foglalkozva azzal, ki mit gondol.
Egy idő után Sam feltűnően megköszörülte a torkát, mire nagy nehezen elszakadtunk egymástól.
Rob most már teljesen lenyugodott, bennem meg kezdett tudatosulni, miket is vágtak a fejemhez az imént. Eddig túlzottan lefoglalt Rob leszerelése, nem volt lehetőségem átgondolni a történteket.
Eldugott hely ide vagy oda a paparazzikat sajnos így sem sikerült elkerülni. Még a szállodában is ott voltak. Emiatt elég idegesek is voltunk.

*

Valahogy nem bírtam elfelejteni amit a fejemhez vágtak, beárnyékolta a napjaimat és az elkövetkezendő heteket is. Rob nem értette mi bajom van, nem mondtam neki, nem voltam hajlandó az esetről beszélni. Ő próbálta volna, de én mindig lerendeztem egy „nem érdekel” válasszal. Pedig ez hazugság volt. Sokszor gondoltam vissza azokra a szavakra… tudtam, hogy a legtöbb tini lány utál engem – még így is, hogy nem biztosak abban, hogy tényleg Rob barátnője vagyok – és azt gondolják nem illek hozzá. Igazából én sem értem mit eszik rajtam. Rossz bele gondolni mire lennének képesek, ha felvállalnánk a kapcsolatunkat!
Egyik hétvégére haza utaztam, bár nem szívesen hagytam itt Robot, de anyám már nyaggatott, így muszáj volt meglátogatnom. És apával is rég találkoztam már.

Egyik szabadnapunkon éppen a kanapén szürcsöltem a kávém, mikor Rob telefonja megcsörrent.
- Igen?... most nem alkalmas… elég rosszul hallak amúgy is… ja…rendben, akkor lemegyek most, hátha ott jobb! – felkaptam a fejem a beszélgetésre. Miért van az, hogy mostanában elég sok telefonbeszélgetésében szerepel a most nem alkalmas válasz? Mégis mi nem alkalmas. Az elmúlt héten is többször hívták és ha én ott voltam, a beszélgetés mindig furcsán titokzatos volt. Lehet, hogy tényleg az agyamra ment a csaj által lenyomott szöveg. Mindenesetre rossz előérzetem volt.

- Ki volt az? – már csak megszokásból kérdeztem rá, mert a választ már úgy is tudtam. Általában ezek az alternatívák vannak: a menedzserem, az ügynököm, a rendező vagy valamelyik barátja.
- Egy barátom… de nem volt jó a vétel úgyhogy lemegyek telefonálni! És lehet, hogy átugrom Jacksonhoz is, valamit akart mondani! – hadarta, de olyan gyorsan, hogy válaszolni sem volt időm. Bár azt sem tudom mit mondtam volna. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra és már ott sem volt.

- Neked is szia! – hallottam meg Ash hangját. – Jaj de sietős! – puffogott és bevágta az ajtót. – Hova siet? – kérdezte Ash és leült mellém.
- Állítólag telefonálni! – sóhajtottam és beleittam a kávémba.
- Állítólag? Ez nem hangzik túl jól – már meg is bántam, hogy kiejtettem a számon, ez hosszú lesz. – Nem akarsz mesélni? – kérdezte sürgetőleg.
- Áh, lehet, hogy csak én vagyok kicsit paranoiás. De mostanában úgy érzem titkol valamit és érdekes telefonokat kap! Valami nem stimmel – Ash arca megváltozott, mintha gondolkodna valamin.
- Úgy érted… - jelentőségteljesen elhallgatott a mondat végén.
- Nem tudom, mondom, lehet csak én reagálom túl! – legyintettem, pedig rossz előérzetem még mindig megvolt.

- Nem tudom Kris nehezen tudom elképzelni Robról, hogy megcsalna. De az ilyen előérzetekre érdemes odafigyelni! – Ash szavai még jobban összezavartak. Talán igaza van és jobban kéne figyelnem. – De azért jöttem, mert jövő héten mi már nem leszünk itt! – a mondat végére elszomorodott. Valóban, a csapat megint feloszlik. A jövő héten már csak Rob és én leszünk itt, hogy leforgassunk még néhány Edward-Bella jelenetet.
- Tudom és szomorú is vagyok. Egy búcsú buli? – kérdeztem. Ash szeme felragyogott, tudtam én, hogy erre vágyik. Ha már a stáb bulin nem voltam ott – mert nem volt kedvem, de Rob ott volt egy kicsit -, akkor legalább egy ilyet kell csinálni.

*

Az utolsó héten már tényleg csak Rob és én voltunk a szereplők közül. Hiányoztak a többiek, de a buli nagyon jól sikerült. Ash már szervezi a következőt, mikor mindenki Los Angelesben lesz.

Unottan nyomkodtam a telefonom és Robra vártam, aki megint elment valahova. Hírtelen valami pittyent egyet. Az asztalra néztem, amin Rob telefonja hevert, úgy tűnik itthon hagyta. Azonnal érte nyúltam, majd figyelmeztettem magam, hogy ezt nem kéne. Bíznom kell benne, nem használhatom ki, hogy nincs itt. Sajnos az az énem nyert, aki meg akarta nézni. Úgy döntöttem nem olvasom el, csak megnézem ki írta. De ahogy megláttam a nevet, azonnal meggondoltam magam. Emilie… Megnyitottam az sms- t és már az első mondatnál padlót fogtam.

„Rob ezek a gyűrűk gyönyörűek! Remélem még nem késtem el… szóval én azt választanám, amit elsőre néztünk, de természetesen ez a te döntésed! Bármelyiket választod tökéletes lesz! Már nagyon kíváncsi vagyok!;) Em”

Azt hittem ott helybe elájulok! Az ereimben meghűlt a vér, a külvilágot már alig észleltem. Ahogy felfogtam mit jelentenek az előbb olvasott szavak, már biztos voltam benne, nem tévedtem. A megérzésem jó volt. Megcsaltak… megcsalt! A szemeim égni kezdtek, a düh egyre jobban terjedt szét bennem. Hogy is gondoltam, hogy elég jó vagyok neki? Csak addig kellettem amíg nem jön egy jobb.
Aztán tompán ugyan, de meghallottam a szobában lévő vonalas telefon csörgését. Odasétáltam és akár egy zombi a fülemhez emeltem.

- Igen? – kérdeztem színtelen hangon.
- Kristen kérlek, gyere a szobámba! – válaszolt az ismerős hang.
- Megyek! – feleltem és letettem a kagylót. Megyek… hogyne mennék? Már nem is érdekel mit keres ott, mikor azt mondta valamit el kell intéznie a városban. Nyilván most akarja közölni velem a dolgot! De előtte még lesz egy pár szavam hozzá. Ahogy felfogtam, hogy vége a könnyek előbuggyantak a szememből. Egy percig némán álltam és bámultam magam elé, majd megtöröltem az orrom és elindultam, hogy végső sebet ejtsen rajtam.

A szoba előtt nagy levegőt vettem, eszemben sem volt kopogni, csak egyszerűen benyitottam. Rob a szoba közepén állt, úgy tűnt már várt rám…

Képek:

Rob és Kristen távoznak az étteremből:
http://i45.tinypic.com/hvck76.jpg
http://i50.tinypic.com/2nr3kok.jpg
Szállodában:
http://i46.tinypic.com/jq6xhl.jpg
Kristen haza látogat:
http://i47.tinypic.com/2mc7dc5.jpg

25. fejezet

MTV Video Music Awards

Csajok, meghoztam a 25. fejezetet. Ez megint egy hosszú fejezet lett, hat és fél oldal. :D Köszönöm a véleményeket és ne felejtsétek jön a következő rész jövő vasárnap.:) A kommenthatár még mindig 15!
Puszi: Lady


Ahogy kinyitottam a szemem, megpillantottam a legcsodálatosabb lényt a világon. Itt feküdt mellettem, egy szirén szépségét tudhatta magáénak és tökéletes volt. De ezt még sem hiszi el magáról. Nem baj Rob, addig jó neked! Ha tisztában lenne azzal mennyit ér, biztos lelépne tőled, hiszen te vagy a főlúzer. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg belém szerelmes… én vagyok a világ legmázlistább idiótája az már tuti. Na ébreszd fel a Csipkerózsikád, te mázlista herceg! Herceg....pff! Csókkal? Nem még a végén megfullad… akkor mi legyen?

Istenen, miért vagyok én ilyen határozatlan? Bezzeg Kristen… na ő nem ilyen. Határozott és mindig tudja, mit akar. Többek közt ezt szeretem benne! Mellém, pont ilyen kell… tesze-tosza RPattz és határozott KStew! Tökéletes. De még sincs kiegyenlítve, hiszen Ő csodás, én meg… inkább hagyjuk.
Nem fárasztottam magam tovább a Kristen jobbat érdemel témával, ha már ekkor mákom van – vagyis Kristenem -, akkor inkább vele foglalkozom.

Lassan végigsimítottam meztelen hátán. Még jó párszor megismételtem a mozdulatot, mire végre kinyíltak gyönyörű szemei és elkápráztatott egy csodás mosollyal. Mikor azt hittem ez a reggel nem lehet szebb, tévedtem.
Alig, hogy válaszoltam mosolyára, az Ő arca elkomorodott. Ajaj, talán tudtomon kívül valami rosszat tettem volna?
- Mi a baj? – hiába próbáltam türtőztetni magam, hangomból ki lehetett hallani az aggodalmat.

- Jah semmi komoly, ne idegeskedj! – finom kezei az arcomra csúsztak és mosolyogva megsimította. – Csak eszembe jutott, hogy ma New Yorkba megyünk! – sóhajtotta fintorogva.
- Tudom… nekem sincs kedvem megint vásárai majmot játszani! – az én kedvem sem volt jobb a gondolattól, hogy ma este jelenésünk van.
- Majd lelépünk, amilyen hamar csak lehet! – serényen bólogattam válaszul az ötletre. Legalább együtt leszünk. Ezzel a tudattal, már kibírhatónak tűnt az este. Vele a semmi közepére is elmennék.

Nagy sajnálatomra, Kristen kimászott mellőlem. Aztán ahogy eljutott a tudatomig, hogy tökéletes testét semmi nem takarja szemeim elől, rögtön tudtam, hogy jobban jártam. Nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert lebuktam. A fejét csóválva magára kapta az ágy mellett lévő köntöst.
- Ne már! – nyavalyogtam, a szemem szinte visszakövetelte a látványt. Figyelmen kívül hagyta a könyörgő tekintetemet és a fürdőszobába vonult.
Egy ideig még gondolkoztam azon, miért kínoz folyton. Bár ettől csak még jobban oda vagyok érte.

Bementem én is a fürdőbe, éppen zuhanyozott, a kabin tiszta pára volt… nem mintha meglesni jöttem volna. Borotválkozni akartam, de rájöttem, hogy tegnap előtt már megtettem. Ma elhanyagolható.
- Rob? – kérdezte és hallottam, hogy elzárja a zuhanyt.
- Mond!
- Valahol ott van a törölköző! Ideadnád? – merre lehet? Áh, megvan.
- Viszem! – ahogy ezt kimondtam, kinyílt a kabin ajtaja. Majdnem orra buktam a kurva szőnyegben, ahogy megláttam. Levegőt venni is elfelejtettem – nem, hogy a lábam elé nézni -, ahogy észrevettem a testén végiggördülő vízcseppeket. Felé nyújtottam a törölközőt, de nem vette el.

- Segítesz? – kérdezte kacéran. Nagyot nyeltem… nem tudom, hogy fogom ezt kibírni két lábon. Elé léptem és óvatosan elkezdtem leitatni róla a vizet. A nyakán legördülő vízcsepp egyre jobban vonzotta ajkaimat. Nem bírtam nekik megálljt parancsolni. Odahajoltam, hogy ne csak kezem dolgozzon. Kristen elnevette magát, valószínűleg már az elején tudta, hogy ez lesz a vége. Megembereltem magam és tovább törölgettem kívánatos testét. – Köszönöm! – mosolygott és kezemből kivéve, maga köré tekerte azt az átkozott rongyot. Bár ne tette volna. Észre sem vettem, hogy már végeztem… bármeddig folytattam volna.

- Bármikor! – vontam vállat kicsit feszülten. A jutalmul egy csókot kaptam, amiből sokkal több is lehetett volna, ha rajtam múlik. Ahogy nyelve ajkaim közé kéredzkedett, azzal egy időben csúszott kezem formás fenekére. Éreztem, hogy elmosolyodik ezen, de nyelveink még mindig sebesen kalandoztak. Finom ujjai a hajamba túrtak, amit ha Ő csinált nagyon érzékenyen érintett. Már épp azon járt az eszem, hogy az ágyba vigyem vissza, vagy a zuhanyba, mikor elhúzódott. Ajkaink apró csókokat váltottak, majd végleg eltávolodott.
- Na készülődj! – megpaskolta a mellkasom és mire észhez tértem már ott sem volt.

*

Két órával később már a magángépen ücsörögtünk, New York felé repülve.
- Ha megérkeztünk elmegyünk kicsit várásolgatni? – a kérdés nyilván valóan nem nekem szólt. Amúgy észre sem vettem, hogy Ash felkelt és mellénk araszolt.
- Mégis mikor? Ahogy megérkeztünk mehetünk is a szalonba, hogy kicicomázzanak az estére! – nyögött fel Kristen, cseppet sem boldogan.
- Tényleg! – sóhajtott fel Ashley csalódottan. – Pedig olyan szívesen vettem volna pár új rucit – ez engem miért nem lep meg? Ash szomorúan visszakullogott a székébe, Kristen pedig folytatta az olvasást. Próbáltam valamiféle kontaktust felvenni vele, de mikor kezem a lábára simult, csak egy: „Rob, hagyjál!” volt a válasz. Ha olvas, egyszerűen nem lehet hozzászólni. Fintorogva bedugtam a fülembe az ipodomat lejátszómat és próbáltam nem a repülésre koncentrálni.

Olyan jól sikerült, hogy csak arra eszméltem fel, hogy Kristen rázogat, mert megérkeztünk.
Ahogy Ashnek mondta, mindössze annyiból állt a nap, hogy elvittek minket a szállodába, hogy onnan tovább cipeljenek a stylisthoz.
Nem sokkal később a már a folyosón cigiztem Taylor társaságában. Ash valami vörös szőnyeges interjúvolós izé lesz, ezért már ott van a helyszínen.
Hamarosan megjelent Kristen is. Ahogy felém sétált, megint csak elállt a lélegzetem. Valami elképesztően gyönyörű volt. Mellém állt és apró kezeit az enyémbe csúsztatta. Odasúgtam neki, hogy lélegzetelállítóan szép, amitől zavarba jött és lehajtotta a fejét. Taylor közölte, hogy neki mennie kell, mert díjat ad át és a vörös szőnyegen is végig kell vonulnia. Milyen mázlink van. Ugyan nekünk is ott kell lenni és bemutatni a New Moon trailert, de ennyi.

Amint Taylor lelépett, Kristenhez fordultam. Majd meg haltam egy csókjáért és nem szándékoztam tovább kínozni magam. Mikor végre megéreztem édes ajkait a sajátomon, fellélegeztem. Olyannyira szükségem volt erre a nőre, mint a levegőre. Egyre közelebb húztam magamhoz és a végén egy pálcikányi hely sem maradt köztünk. Éreztem, ahogy dobog a szíve, egyre sebesebben és sebesebben vert. Az enyém is hasonló ütemet diktált, mint mindig, mikor a közelemben van. Egyre mohóbban ízlelgettem ajkait, aztán a következő pillanatban már sehol sem volt. Csalódottan kinyitottam a szemem, nem értettem mi történt.
- Most szóltak, hogy indulnunk kell! – én semmit sem hallottam…
Nem vitatkoztam vele, követtem a kocsiig.

A hátsó ajtón vittek be minket, mire oda értünk Madonna beszéde már ment. Gyorsan odasétáltunk a székünkhöz és megálltunk a többiek mellett. Mindenki állva hallgatta a beszédet.
Aztán Janet Jackson lépett fel, de az Ő előadása helyett Kristen figyeltem, ahogy énekelgeti a dalokat. Ez jobban elvarázsolt. Mikor észrevette, hogy figyelem, azonnal abbahagyta és mosolyogva továbbfigyelte a showt.

Mikor leültünk elkezdődött az unalmas rész. Aztán szünet következett és Kristen Ashleyvel beszélgetett. Taylor időközben eltűnt, gondolom most jön Ő, mint díj átadó.
Egész felvidultam, mikor megláttam a sorok közt szambázó pincéreket. Az egyik csaj odajött hozzám, kedvesen megkérdezte, mit kérek, így végre sörhöz jutottam a mai estén először. Kristennek egy narancslevet kértem és mikor felé fordultam, hogy oda adjam már nem Ashleyvel beszélgetett. Szúrós szemmel figyelte, ahogy a pincérlány elsétál. Amint észrevett engem, rendezte a vonásait, de már késő volt. Láttam milyen fejet vágott a rám mosolygó lányra és nagyon élveztem a helyzetet.
Féltékeny… pedig semmi oka nincs rá, nekem rajta kívül senki nem kell. Felé nyújtottam a poharat, de még mielőtt elvette volna, gyanakodva végigmért.

- Nem csináltam semmit – suttogtam mosolyogva a ki nem mondott kérdésére.
- Persze – fintorgott és kivette a kezemből a narancslevét. Elégedett mosoly terült el a képemen, mire elnevette magát. – Elég csak rámosolyognod és máris nem kap levegőt! – közölte mindentudóan. Tovább vigyorogtam, egyszerűen imádnivaló mikor féltékeny. Még ezzel a gondolattal szórakoztattam magam akkor is, mikor Kristen hátra fordult majd vissza hozzám nevetve. Nem értettem a hirtelen támadt nevethetnékjét.
- Egy csaj szólított minket! Ezt kiabálta: Robsten! – suttogta és tovább nevetett. Szóval ez dobta fel ennyire. Én is elkezdtem nevetni… milyen ironikus a dolog.
- És milyen igaza van – elgondolkodva ültem a székben. Milyen ötletesek a rajongók…nem mintha most hallanánk először. Mondjuk mióta ténylegesen együtt vagyunk, most mondták először.

A szünetnek vége lett és újra kezdődött a show. Marhára nem kötött le, vártam már, hogy végre mehessünk innen. Aztán mégis történt valami. Taylorunk új kedvence, a lány Taylor megkapta a díjat és West felugrott a színpadra, hogy közölje nem neki kellett volna kapnia. Ledöbbenve figyeltem az eseményeket. Mégis mi a fasz volt ez?
- Mi a szar? Rohadék! – súgta nekem Kristen. Aztán be is vágtak egy gyors szünetet. Ez ciki volt…

Kristen kiment Ashleyvel a mosdóba, gondolom egy ideig nem is térnek vissza onnan. Előttem P. Diddy is legalább annyira meg volt döbbenve, mikor hátra fordult mint én. Elkezdtünk beszélgetni, először a történtekről aztán pedig más témák is előkerültek. Elég vicces arc, az idő legnagyobb részében röhögtem a hülyeségein.
Aztán a lányok visszatértek. Kristen leült mellém és elvette a poharam, hogy megnézze mit iszom. Innentől kezdve megint övé volt a figyelmem -Ash pedig szórakoztatta Diddyt-. Ha a közelemben van, nem tudok másra figyelni. Megszűnik a külvilág és csak Ő van. Ha nincs velem sem más a helyzet, akkor is csak körülötte járnak a gondolataim. Gyönyörű arca, szexi teste mindig bekúszik az agyamba, kizárva onnan minden mást. Nem mintha zavarna… szeretek rágondolni, hiszen Ő a mindenem.
Megfogta a kezem, magam is meglepődtem rajta, de elég sötét volt, így nem volt akkora a lebukás veszély. Elkezdtünk beszélgetni, nagyjából a műsort kommentáltuk és nevettünk.

Végül eljött a mi időnk. Besétáltunk a színpad mögé és vártuk – azért annyira nem -, hogy bemutathassuk az új New Moon trailert. Nem is kellett sokáig ácsorognunk ott és szólítottak minket. Aztán szintén a színpad mögött kötöttünk ki és fogózkodtunk. Kristen nagyon elemében volt… megállj csak, majd akkor legyél ilyen élénk, ha visszaérünk a szállodába. Taylor jó kisfiú lévén vissza akart menni a közönség soraiba, de mi nem és ez meg nélkülünk nem indult el.

Egy sört szürcsölgetve figyeltem Beyoncét a kivetítőn, amint legújabb számát adja elő. Nem volt rossz, egész jó volt a ritmusa. Kristen átkarolt hátulról és valahogy már nagyon nem érdekelt a szám, meg Taylor jelenléte sem. Megfogtam apró kezét és a számhoz húztam, hogy megpusziljam.
Kristen sem zavartatta magát, kezével folyamatosan a hasam és a mellkasom simogatta, néha még az ingem alá is befurakodott ujja, a gombok közt. Taylor mosolyogva rázta a fejét, mikor észrevette mit csinálunk.

Éppen Lady GaGa csinálta a showt a színpadon, amit Taylor nagyon élvezett. Úgy ringott az ütemre, mint valami profi. Kristennel leültünk a kihelyezett kanapéra és onnan figyeltük az előadást ala Taylor. Kezem a combján volt, valamiféleképpen muszáj volt hozzáérnem.
Mikor GaGa lesietett a színpadról, csak némán figyeltük. Taylor úgy tűnt nagy rajongója a nőnek, mert szinte Istennőként figyelte, ahogy közeledik. Észbe kaptam és elrántottam a kezem Kristen combjáról. Csak úgy mellesleg tiszta művér volt és ahogy elhalad előttünk először csak ránk mosolygott, aztán egy kacsintást is bevetett. Ez vagy a vér miatt volt, vagy mert későn rántottam el a kezem. Erre nem jöttem rá. Újra szerettem volna Kristennel foglalkozni, de mire Tay befejezte a szónoklatát, GaGa megjelent tetőtől talpig vörös csipkébe bugyolálva és ezt már nem bírtuk ki. Kitört belőlünk a nevetés, elég viccesen festett. Kristen szerint legalább eredeti, amiben van valami.

Még újabb gyötrelmes tíz percet töltöttünk ott, aztán jött a megmentő telefon, hogy kint vár az autó. Ash és Taylor beugranak az after partyra, de mi nem. Nekünk jobb terveink vannak az estét illetően…

*

A napok csak úgy pörögtek, mi meg alig bírtuk követni. Kristen folyton azt mondta, hogy még egyik forgatás sem fárasztotta ki ennyire, mint ez. Egyet kellett értenem vele, én is extra fáradt voltam. David egy rendező bőrébe bújt, szívtelen hajcsár. Kifulladásig forgattunk minden áldott nap. Vagy mi voltunk a bénábbak, vagy David volt maximalista, de minden jelenetet ezerszer vettünk fel. Viszont egy jó dolog volt. Nem kotnyeleskedett egy halom pióca a forgatás helyszínein és a rajongók sem kerülhettek a közelünkbe. Megnövelték a védelmet és a külső helyszíneken óriási paravánokat alítottak a biztonság érdekében.

Egy péntek este fáradtan mentünk be a hotelszobába. Már azt sem tudtam merre van a jobbra és a balra, de a napomnak itt még koránt sem volt vége. Egy partira kellett mennem. Próbáltam rávenni Kristent, hogy tartson velem, de nem volt hajlandó. Ezért Kellanal kettecskén vetettük bele magunkat az éjszakába.
Nagyon unalmas volt, egyik sört ittam a másik után, de így is nehezen bírtam. Kellan talált magának valami szőke csajt, akivel beszélgetett. Egyenlőre… úgy tűnt ennek akár folytatása is lehet. Hiába, egy nőcsábász, az mindig is az marad. Aztán kiderült az elméletem úgy rossz, ahogy van. Ő nem más, mint Kellan barátnője. Valami sorozatból ismerik egymást és nemrég jöttek össze.

Mellém kavarodott valami csajszi, aki kedvesen elkezdett velem beszélgetni. Nem akartam megbántani - azt sem tudom ki volt az-, ezért illedelmesen mosolyogtam és bólogattam, miközben halálra untatott. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, egy új üzenet villogott a képernyőn.

„Hol a faszban vagy már?” - Imádom, komolyan mondom imádom ezt a nőt. A kis barna velem szemben, nem értette, mi ez hirtelen harminckét fogas vigyor. Értetlenül bámult rám.
„Igyekszem és kárpótollak!”- pötyögtem gyorsan, majd az órára pillantottam. Nem volt késő, talán másfél órája lehettem itt, mégis úgy éreztem ideje lenne menni. Főleg, mert cica már türelmetlen és ha azt szeretném, hogy az este még doromboljon nekem, igyekeznem kell. Én sem vagyok normális azt biztos, de ezt eddig is tudtuk.

Finoman próbáltam beadni neki, hogy lelépnék, de nem vette a lapot. Sőt teljesen félreértelmezte a dolgot és azt gondolta vele lépnék le. Kínosan mosolyogva kért elnézést, mikor közöltem vele, hogy én mennék haza, ráadásul egyedül. Fél órával később végre sikerült elszabadulnom a helyről, mivel még Kellanal is közölnöm kellett, hogy megyek. Mellesleg Kellannak a reakciója nagyon jellemző volt: „ Az asszony rövid pórázon tart, mi?” Mosolyogva ráztam a fejem a „poén” hallatán és elsétáltam.

Gondoltam gyalog megyek, mivel két saroknyira voltam a szállodától. Esett az eső és kicsit Londonra emlékeztetett, így még élveztem is. Vagyis élveztem volna, ha pár fotós nem talál meg. Igen, nagyon érdekes…Rob Pattinson visszamegy a szállodába. Micsoda esemény öcsém.

Kicsit elázva léptem be a szobába, ahol néma csend fogadott. A nappaliban nem volt ott Kristen, ezért a lerúgtam a cipőm és a hálóba mentem.
Hát ezért volt ekkora csönd… Kristen az ágyon szuszogott, egy könyvel a hasán. Jobban szemügyre vettem és feltűnt, hogy csak egy őrjítően szexi fehérnemű feszül kívánatos testére. Te idióta barom, te… ha előbb jössz… jaj én hülye. Ebből már nem eszel, te kretén. Odasétáltam mellé és az éjjeliszekrényre tettem a könyvet, miközben kínok kínjában vergődve újra végig néztem szinte csupasz testét. Ezt jól elintéztem.

Éppen a kislámpát készültem lekapcsolni, mikor valami selymeset éreztem a csukló köré fonódni. Lenéztem és láttam, hogy Kristen szeme nyitva van. A remény szikrája újra fellobbant bennem. Talán meg van mentve az este…
- Sajnálom! – leültem mellé, az ágy szélére és összekulcsoltam kezeinket.
- Nagy bajban vagy! – közölte komolyan, mire az ereimben meghűlt a vér. Rémült képem láttán elnevette magát. – Nagy bajban vagy, mert nem akartál felébreszteni! – erre már én is elnevettem magam. – Pedig puccba vágtam magam miattad! – folytatta még mindig nevetve.

„Hülyéknek áll a világ!” – szokták mondani. Ezért van nekem ekkora szerencsém.
- Nagyon szexi, de a kedvenc összeállításom rajtad a semmi! – mondtam elfojtott hangon, miközben kezemmel végigsimítottam meztelen hasán.
- Ez már csak rajtad áll! – közölte és szexin beharapta alsó ajkát. Hát rajtam nem fog múlni, az tuti. Lehajoltam ajkaihoz, mialatt kezem felcsúsztattam a nyakára. Az ő finom keze egy pillanat alatt találta meg az utat a hajamba, míg másik a kabátom alatt ténykedett.

- Tiszta víz vagy! – fintorgott, ahogy elhajolt az ajkaimtól és már tolta is le rólam a kabátot. Elmosolyodtam és hagytam, hogy a pulcsimat is leszedje. Lassan simítottam végig a combján, mire a derekam köré fonta a lábát, így húzva közelebb magához. Az ereimben egy pillanat alatt megindult a vér, ahogy szája elhagyta az enyémet és a nyakamon simított végig édes nyelvével. Aztán már csak azt vettem észre, hogy velem szemben ül az ölemben. Nagy koncentrációval gombolta ki az ingemet és egy lemondó sóhaj hagyta el a száját, mikor az ing alatt még egy póló is volt.

- Remélem trikó már nincs alattad! – fintorgott és áthúzta a fejemen a feleslegessé vált darabot, hogy ajkai végre birtokba vehessék mellkasomat. A kulcscsontomnál kezdte kínzó játékát és lassan, nyelvével a bőrömön kőrözve halad egyre lejjebb. Egy határozott lökéssel hanyatt döntött az ágyon és addig ügyeskedett még le nem húzta rólam a nadrágot.

Visszahúztam magamra, hogy nyelvünk vad játékba kezdhessen egymással. Kitapogattam a melltartó csatját, hogy az a szexi kis darab se állhasson az utamba többé. Kristen elégedetten emelkedett fel, hogy leszedhessem róla. Újra csókolózni kezdtünk, miközben a keze lágyan simított végig a mellkasomon, hogy végül a az alsónadrágomban kössön ki. Egyre követelőzőbben csókoltam és egyre jobban akartam őt. Egy gyors mozdulattan visszarántottam a kezét. Mosolyognom kellett döbbent arcán. Aztán a hátára fordítottam és lágy csókokkal hintettem be kívánatos felsőtestének minden kis részletét, halk sóhajokat elcsalva belőle.

Lábai közé helyezkedtem és hozzá nyomtam egyre duzzadó férfiasságomat. Elmosolyodott és a hajamba kapaszkodva ajkaihoz rántott. De én nem tágítottam… visszatértem formás melléhez és kíméletlenül szívogattam, hallgatva egyre erősödő nyögéseit. Apró kezei végigszántottak hátamon és türelmetlenül tolta lefelé az alsónadrágomat. Engedtem neki, minden porcikámmal vágytam rá, érezni akartam, ahogy vékony teste nekem remeg. Letéptem róla a piciny tangáját és csípőjét magamhoz rántottam. Ahogy megéreztem a forróságot, elöntött a köd. Nem bírtam fékezni magam, gyorsan és kíméletlenül mozogtam benne. Aztán észhez tértem és egy pillanatra leálltam, hátha nem így akarja.

- Ne, folytasd! – utasított nyögdécselve. Nekem sem kellett több bíztatás és máris eszeveszett ritmusban folytattam. Körmei a hátamba vésődtek, vadságom végső pecsétjeként, miközben egyre hangosabban hagyta el nevem a száját. Megragadtam a csípőjét és magam fölé húztam karcsú testét, ami remegve folytatta megkezdett ritmusomat. Én sem bírtam tartani magam és egyre hangosabban adtam tudtára élvezetem. Megragadta csípőjén nyugvó kezeimet és felvezette őket a melleire. Elégedetten tartottam kezeimben és kényeztettem a tökéletes testrészét, miközben Kristen sikolyok közepette köröket írt le csípőjével. Zöld szemei kinyíltak és fogolyként tartottak fogva engem. Nem bírtam máshova nézni, egyszerűen elvesztem tekintetében. Szemeiben ezer féle érzelem játszott. Extázis, élvezet, kínlódás és a számomra legfontosabb: szerelem.

Lehajolt, hogy megcsókoljon, de éreztem, hogy közeledik a vég. Végső, hangos sikollyal támaszkodott meg a mellkasomon, de a mozgást nem hagyta abba. Tovább mozgott nekem, hogy egy perccel később én is vad morgással jelezhessem révbe érésemet. Erőtlenül támaszkodott még mindig mellkasomon és elégedetten mosolyogva kapkodta a levegőt. Felültem, hogy magamhoz ölelhessem gyenge testét, ami még mindig remegett az előbb átéltek miatt. Ajkaimmal lágyan csókolgattam verejtéktől nedves nyakát.

- Szeretlek – suttogta a fülembe erőtlenül és mosolyogva beleharapott a fülcimpámba.
- Én is téged édes! – feleltem még mindig a nyakát kényeztetve. Legalább tíz percre szükségünk volt még így. Aztán feltápászkodtam – Kristent a karomban tartva –, hogy lefektessem az ágyra. Egy utolsó hosszú csókot váltottunk, aztán lemásztam róla, kicsúszva belőle, hogy aztán a mellkasomra húzódhasson. Magunkra húztam a takarót és a hátát simogattam, amitől pillanatokon belül már békésen szuszogott. Egy ideig még néztem Őt, kipirult arcát, aztán engem is elnyomott az álom.

Gyűlöltem a telefonra kelni! Gyorsan felkaptam és kiszáguldottam a nappaliba, nehogy Kristen felébredjen rá. Idegesen szóltam bele:
- Igen?... ja, de mindegy mondjad!... miért fontos ez?...ez nem válasz!... nem, nem tud róla!... ez igaz, de nem a te dolgod!... nem… figyelj, ez nem a legalkalmasabb erre, majd megbeszéljük máskor!... jó, szia – letettem, és gondoltam visszabújok Kristen mellé. De korai volt az elhatározás. Mikor megfordultam Kristen kérdő tekintetével találtam szemben magam…


Képek:

Kristen elemében van(:P):
http://i48.tinypic.com/dh5mv8.jpg
Rob megy vissza a szállodába a parti után:
http://i50.tinypic.com/260z993.jpg

24. fejezet

Nincs több titok?!

Nos Lányok, remélem elégedettek lesztek velem, ugyanis a fejezet hét oldal lett! Nem tudom, hogy csináltam!XD De nem is ez a lényeg, hanem, hogy remélem tetszeni fog!
Nem is húzom tovább a szöveget, jöjjön a lényeg!
Ja, még annyi, hogy ezentúl hetente kerül fel új fejezet, de az is csak akkor, ha elértek egy bizonyos kommenthatárt, ami most 15! Szerintem nem túl sok… :)
Puszi: Lady


Egy újabb fárasztó forgatási napon vagyunk túl. Már szinte robotként mentünk be a szállodai szobánkba és vetődtünk be az ágyba. Így ment ez azóta, mióta ténylegesen elkezdődött a forgatás. Az a szerencsének, hogy ma szombat van és holnapra pihenőnapot kaptunk.
Rob bedőlt mellém és vártam, hogy szokásához híven átöleljen és végre aludhassunk. Az ölelés helyett azonban a nyakamat kezdte csókolgatni. Először azt hittem ez csak egyfajta elalvás előtti kényeztetés, de tévedtem. Finom keze a takaró alá csúszott és elkezdte feltűrni a pólómat, keze egyre feljebb csúszott.

- Rob… tudod, hogy normális esetben ilyet nem mondanék, de ne most! – elhajolt a nyakamtól és a szemembe nézett.
- Kérlek, nem bírom tovább. Négy napja nem voltunk együtt! – nézése esdeklő volt. Igen, a forgatások mind a kettőnket nagyon kifárasztottak, esténként általában már annak is örültünk, ha megtaláltuk az ágyat.
- Nem leszel mérges, ha esetleg elalszom közben? – kérdeztem elfojtva egy mosolyt. Úgy tűnt neki nagyon fontos lenne, én viszont nem bántam volna, ha alszunk inkább.

- Garantálom, hogy nem fogsz! – közölte mindent tudóan. Megadóan felsóhajtottam és magamra húztam. Fáradságom mit sem változtatott azon, hogy majd meg őrültem a közelségétől és, attól, mennyire kívánom. Mikor megcsókolt el is felejtettem, hogy aludni akartam, megint csak mi voltunk.
Lassan húzta le rólam a pólóm, hogy ajkai bejárhassák a testemet, minden apró részletét. Ahogy finom lehelete cirógatta hasamat, libabőrös lettem. Kezei lejjebb kúsztak, megszabadítva a falatnyi fehérnemümtől. Ajkai visszataláltak az enyémre és játékosan becézgették azt, miközben keze egy másodpercre sem pihent meg. Kapkodtam a levegő után, mint egy tüdőbeteg és szépen lassan a halk nyögések is előtörtek belőlem. Rob lélegzése is egyre szaporább volt, a fejére meg szinte rá volt írva: „ugye megmondtam, hogy nem fogsz elaludni.” Alvás? Ki akar aludni…

Szájával most a mellem kényeztette, aztán tovább haladt és ajkai felváltották kezét. Majdnem elájultam, ahogy nyelve finoman, majd egyre gyorsabban nyújtott élvezetet. Egyre csak közeledtem a vég felé, már majdnem elértem, mire Rob leállt. Könyörögve néztem rá. Mégis, hogy teheti ezt velem? Elégedett vigyor csücsült az arcán, mire ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Megállj, csak… ezt visszakapod!
Magamra húztam, mintha meg akarnám csókolni és mikor elengedte magát, egy határozott lökéssel a hátára döntöttem. Már éppen készültem volna az akciómra, mikor elkapott és újra fölém gördült. Most meg mi a fasz van?

- Fáradt vagy! Hagyd, hogy ma este csak én kényeztesselek – már éppen nyitottam a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Aztán megéreztem magamban. Számat szavak helyett csak egy hangos nyögés hagyta el. Nem volt időm gondolkodni. Igazság szerint, már nem is tudtam. Készségesen feleltem Rob mozgására. Hagytam magam… hagytam, hogy Ő irányítson, minden mozdulatot uralt. Kezem a fenekére csúsztattam, gyorsabb ütemre bíztatva. Ez volt a maximum, amit engedett nekem. Olyan voltam, mint egy rongybaba, teljesen elengedtem magam. Hol gyorsan mozgott, aztán megint lassított, mindig pontosan, amire vágytam. Mintha olvasna a gondolataimban, ijesztően tökéletesen csinált mindent. Tudta, mikor hol érintsen vagy csókoljon meg, hogy még hangosabban nyögjek. Ezt akartam kihagyni? Idióta Stew!

A vége felé már azt sem tudtam hol vagyok, csak a tökéletes arcát láttam magam előtt. Persze, azt pontosan felfogtam, mi történik éppen. Egy utolsó sikoly hagyta el a számat és levegő után kapkodva dőltem vissza a párnára. Rob fél perccel később követett. Szorosan magamhoz öleltem egyre izmosodó testét. A csendet csak a mi zihálásunk szakította meg, ami végre lassulni látszott. Mellém gördült és elmosolyodott. Azt hiszem igen elégedett volt magával, ahogy elnézte még mindig remegő testemet. Nekem még szükségem volt pár percre.
- Személyes sikerként élem meg, hogy ébren maradtál! – közölte önelégülten, rekedtes hangján. Ránéztem, de csak nevetni tudtam, azon az elégedett fején. Ma rendes leszek és nem rombolom le az egóját.

- Őrület, hogy még hulla fáradtan is órákig tudnék szeretkezni veled – felkönyököltem, hogy jobban lássam azt az elégedett fejét.
- Hiába, szexisten vagyok! – vigyorgott vidáman, úgy tűnt tisztában van a képességeivel. Hiszen kijelentése teljes mértékben igaz volt. Azt hiszem eleget fényeztük mára a Mr.-t.
- Akkor jó éjt, Te szexisten! – jó éjt csókot váltottunk és a mellkasára húzódva elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valami puha csikizi a bőröm. Ez a puha nem más volt, mint Rob hosszú ujjai. Elmosolyodtam, ahogy bámult és közben lágyan cirógatta bőröm.
- Mióta vagy ébren? – kérdeztem ásítva.
- Talán fél órája – motyogta, mialatt egy pillanatra sem hagyta abba simogatást.
- Azóta ezt csinálod? – felnevettem, ahogy elképzeltem, hogy fél órája ezt csinálja, én meg csak most ébredek fel rá.
- Ne nevess! És nem csak ezt… néha meg is csókoltalak – mosolygott és megcsókolta a nyakam, majd a mellkasom. Beleborzongtam a csókokba. Erre sem ébredtem fel? Fura… - Tudod álmodban is ezt csináltad! – mondta vidáman.

- Mit? – kérdeztem értetlenül.
- Beleborzongtál, mikor megcsókoltalak… és néha még hümmögtél is. Akkor azt hittem felébredtél, de nem. A szemed csukva volt és mosolyogtál – azt hiszem lebuktam. A vigyorom egy pillanat alatt eltűnt az arcomról. – Tetszik, hogy még, öntudatlan állapotodban is ilyen hatással vagyok rád! – megsimította az arcom, mire a szívem hevesebben kezdett verni. Remek… már egy puszta érintése is elég és bennem eluralkodik a teljes káosz.
- Gondolom – fintorogva felsóhajtottam.

- Ne legyél ilyen… ennél boldogabb nem is lehetnék. Fogalmad sincs, milyen érzés ezt tapasztalni – mondta panaszosan.
- Eddig is tudtad, milyen hatással vagy rám! - jegyeztem meg, csak úgy mellékesen.
- Így akkor is teljesen más! – úgy látszik, tudtomon kívül tettem ilyen boldoggá. Igazából nem bánom… legalább egy új dologgal szembesültem, amit eddig nem tudtam magamról. – Szeretlek! – búgta a fülembe, amivel kizökkentett a gondolataimból.
- Én is téged – átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz, hogy könnyedén meg tudjam csókolni.

Ahogy nyelveink találkoztak, elöntött a vágy. Nem csak engem… Felemelte a takarót, hogy rám feküdhessen és ez által még közelebb kerüljön hozzám. A vér csak úgy lüktetett az ereimben, a közelsége szinte megőrjített. Végigsimított az oldalamon, majd a combomon halad tovább és végül keze a bokámon állapodott meg. Felrántotta és a csípőjére húzta elgyengült végtagomat. Finoman beleharaptam alsó ajkába, ingerelve kicsit. Erre elég érzékeny volt, tudtam jól. De most nem vadult be tőle, sőt elhúzódott. Ahogy meghallotta a lemondó sóhajomat, rögtön elmosolyodott.

- Folytathatnánk a zuhany alatt! – csábosan végighúzta nyelvét a nyakamon, ami még csábítóbbá tette az ajánlatot.
- Menj előre, addig én felhívom Ash-t, hogy rakjuk kicsit későbbre a találkozót. Már így is öt perc múlva ott kéne lennem, ami nem fog összejönni! – mondtam és elkezdtem letolni magamról.
- Kérj két órát! – utasított mosolyogva és még utoljára belecsókolt a nyakamba, majd lemászott rólam. Ahogy a fürdőbe halad, egyszerűen megakad a szemem meztelen hátsófelén. Mégis, hogy lehet ilyen jó segge? Megráztam a fejem, elnyomva a perverz énem – ami nem volt egyszerű – és a telefonomért nyúltam.

Hupsz, öt nem fogadott hívás és mind Ashleytőt. Kis türelmetlen… pedig még van öt percem, vagyis már csak három odaérni!
Most meg foglalt… alig, hogy kinyomtam a telefont kopogtak. Ez tuti Ő lesz.
- Gyere! – kiabáltam mosolyogva, miközben magamra tekertem a takarót és felkészültem a kiakadásra, amit le fog vágni. Nagy meglepetésemre Ash helyett, Nikki csörtetett be a szobába.

- Kristen az isten áldjon meg! Hol a telefonod? És még nem vagy kész? – hadarta egy szuszra. – Amúgy Ash azért hívott, mert rosszul van és nem jön velünk! Viszont mi elvileg most indulnánk! – oktatott ki egy fél perc alatt. De legalább minden fontos információ elhangzott.
- Figyelj, bocsi csak kicsit elaludtam! Egy óra múlva a recepción? – próbáltam bevetni az ártatlan mosolyt, de Nikki nem úgy tűnt, mint akit meghat.
- Egy frászt Stew… kapsz öt percet, hogy összeszedd magad! – közölte erélyesen. Milyen harapós kedvében van ma a kisasszony.
- Jól van…

- Édes, mégis meddig akarsz még várakoztatni? – ott állt a fürdőszoba ajtóban egy szál törölközőben, vizes hajjal, amibe beletúrt, ahogy felfogta, hogy Nikki itt van. Olyan szexi volt, ahogy a megvilágosodás kiült az arcára. Legszívesebben… nem, elég!
Nikki döbbent arccal nézett ide-oda köztünk.
- Oh… - ennyi volt. Nikki nem volt képes mást mondani. Végülis nincs is mit hozzá tenni, a helyzet elég egyértelmű. Én egy takaróval takargattam magam az ágyon, míg Rob kincsét egy törölköző fedte. – Akkor a recepción várlak Kris. Mondjuk negyed óra? – kérdezte, mintha semmi sem történt volna. Kedves volt tőle, hogy nem kezdett el itt kérdezősködni, de ennek is csak egy oka van. Szép kis napnak nézek elébe… Zavartan bólintottam, hogy felfogtam, mire egy sziasztokot elrebegve és még kicsit topogva távozott.

- Bassza meg! Nem tudtam, hogy itt van, különben nem jöttem volna ki – kezdte a magyarázkodást azonnal.
- Ugyan, már úgy sem tudtuk volna előttük sokáig titkolni. Így tisztább. - odaléptem elé és megöleltem azt a bűnbánó fejét. Felsóhajtott, mintha megnyugodott volna és megpuszilta a fejem búbját.
Megegyeztünk abban, hogy jobb, ha külön zuhanyunk, különben soha nem érek le. Felkaptam a ruháim és egy gyors csók után már a recepcióra tartottam.
- Kristen, szívem! Nem fogsz fázni pulcsiban? – aggódott Elisabeth, amikor odaértem hozzájuk. Úgy tűnik agyára ment a szerep. Ha nincs itt MamaStew, itt van helyette MamaSer, anyám helyett anyám, az már tuti. Bár imádom a nőt, tényleg.
- Szeptember eleje van! – emlékeztettem kedvesen, hogy meg ne bántsam.
- Vancouverben vagyunk! – mosolyodott el, mintha ezzel cáfolhatatlan indokot állított volna elém. Csak válaszoltam a mosolyára és megnyugtattam, ha fázom, majd veszek egy kabátot út közben. Amúgy sincs egy normális kabátom sem.

Fél óra múlva már felszabadultan sétálgattunk Vancouver utcáin. Láttam Nikkin, hogy alig várja már, hogy néhány percre kettesben maradjon velem és kifaggathasson. Egyenlőre ez nem adatott meg neki…
Éppen egy ruhaboltban vásárolgattunk – nem is értem Paris miért nincs még kiakadva. Komolyan mondom jobban bírja, mint én. Nagyon oda lehet Nikkiért… -, mikor megakadt a szemem a fehérnemű részlegen. Miért is ne?

Rögtön megakadt a szemem egy csodás darabon, ami nem kifejezetten az én stílusom… bár ezek közül, mi az én stílusom? Leakasztottam a csipkecsodát és jó alaposan körbenézve, besiettem a fülkébe.
Anyám, mit tud tenni egy jól kiválasztott fehérnemű az emberrel. Leesett az állam a látványtól.
- Szexi! – azt sem tudtam hova kapjak első ijedtségemben, mikor meghallottam a hangot. Aztán észrevettem, hogy csak Nikki az. – Robnak tetszeni fog… gondolom neki lesz! – rám nézett azokkal a Nikki Reed féle vallató szemekkel és várta a válaszom.
- Igen. – szerettem volna lerendezni egyetlen szóval, de Nikki már mellettem állt a fülkében.

- Akkor ez nem csak egy éjszaka volt… régóta tart? Miért nem mondtad el? Úr isten…most, hogy visszagondolok, annyi dolog utalt rá – szinte levegő nélkül nyomta a szöveget, így kénytelen voltam félbeszakítani.
- Nikki! – lengettem meg a kezem előtte, mire végre befogta. – Sajnálom, hogy nem mondtam még, de nem akartuk nagy dobra verni – reméltem, hogy sajnálkozó tekintetem meghatja, de megint elfelejtettem, hogy Nikkivel állok szemben.
- Szóval már tart egy ideje… szomorú vagyok Stew, hogy pont nekem nem mondtad el! Főleg, hogy már egy ideje megy ez köztetek… furák voltatok mostanság. Legalább van rá magyarázat is! – nevetett fel keserűen, de látszott, hogy nagyon szíven ütötte, hogy nem kötöttem az orrára.

- Most csak annyit mondok, hogy a ténylegesen másfél hónapja vagyunk együtt – próbáltam rövidre fogni. A hely sem a legalkalmasabb erről beszélni.
- Ténylegesen… szóval lesz mit mesélni! Remélem tudod, hogy nem úszod meg. Amúgy meg egy magas sarkú még többet dob a fehérneműn! – hírtelen váltott témát, aztán már ott sem volt. Éppen kezdtem volna visszaöltözni, mikor megjelent egy fekete magas sarkú cipővel. Addig nyúzott még be nem láttam, hogy tényleg jó vele. A végén meg már csak azért vettem meg, hogy befogja.

Végre belátták, hogy enni sem ártana valamit. Nekem már kopogott a szemem és mikor bevághattam egy fél pizzát, mintha újjászülettem volna.
Liz közben belenézett a szatyromba és elégedetten közölte, hogy jól választottam. Mikor megkérdezte kinek lesz, azt hittem a képébe köpöm a piát. Köhögő rohamom véget értével, elkezdtem magyarázni, hogy van egy fekete ruhám, amihez már hónapok óta nem találok normális fehérneműt… de hiába. Kedvesen elmosolyodott és a fülembe súgta, hogy már azóta tudja, hogy Rob és köztem van valami, mióta Robbal és Emilievel vacsorázott New Yorkban. Döbbent arccal idéztem fel azt az estét, mikor Ő vette fel a telefonját. Ahogy eszembe jutott a hangja, meg a reakcióm, amikor közölte, hogy Emilie is ott van… szóval szépen lebuktattam magam már akkor. Úgy sem számít… Ők olyanok, mintha a családom tagjai lennének. Inkább szégyellenem kéne magam, hogy eddig hallgattam.

Hazaérve Robot Jacksonnal találtam a szobában, éppen söröztek. És én még féltettem, hogy unatkozni fog. A csomagokat ledobtam az egyik sarokba és leültem közéjük, hogy csatlakozzam az ivászathoz. Rob keze a combomra csúszott, nekem meg ismét önuralmat kellett gyakorolnom. Negyed óra után már feltűnően fészkelődtem, de Jake nem vette a lapot.
- Milyen fárasztó nap volt – ásítottam színpadiasan. Rob szemei kipangattak a felismeréstől. Jackson csak mosolyogva belekortyolt még egyet a sörébe. Idegesen fújtam egyet, Rob túl jófiú volt, hogy elküldje, velem meg nem tudom mi volt. – Akkor lefekszem aludni, ha senkit nem zavar! – sóhajtottam és vártam hogy Jake észbe kapjon.
- Semmi gond, pihend ki magad! – legszívesebben ledugtam volna az üveget Jackson torkán. Az a megértő képe... Miért nem veszi észre magát? Odahajoltam Robhoz és nyomtam a szájára egy csókot, aztán meggondoltam magam. Nyelvemmel szétnyitottam ajkait, miközben kezemmel benyúltam a pólója alá és végigsimítottam meztelen mellkasán.
- További jó szórakozást! – suttogtam a fülébe és otthagytam azt a két jómadarat. Reméltem, hogy összeszedi magád és hazaküldi Jaket.
Egy ideig ébren vártam Robot, de tényleg fáradt voltam, ezért elnyomott az álom.

Mikor felébredtem még aludt. Gyorsan felöltöztem és átmentem Ashez, hogy megnézzem, hogy van. Szerencsére már nem volt rosszul, azt mondta, csak valami rosszat evett.
Egy órával később Rob hívott, hogy hol a fenébe vagyok és követelte, hogy menjek vissza hozzá. Csak már beígértem egy ebédet Ashleynek, így mondtam, hogy majd később. Kicsit ugyan megsértődött, de nehogy azt higgye, hogy füttyent én meg pattanok.
Kényelmesen megebédeltem csacsogó Ash táraságában, majd visszaballagtam az én sértett lovagomhoz.
A kanapén ült, mártírt megszégyenítő arckifejezéssel.

- Köszönöm, hogy hazafáradtál! – közölte gúnyosan, miközben kifelé bámult az ablakon. Elnevettem magam, olyan cuki volt, azzal a sértett fejével. És ez a haza kifejezés egy hotelszobára… bár nekünk tényleg ez az otthonunk. Szánalmas! – Örülök, hogy viccesnek találod. Én nem szórakozom ilyen jó, azon, hogy szarsz a fejemre! – figyelmen kívül hagytam a hisztijét. Fogtam magam, odasétáltam és beleültem az ölébe.
- Ugyan már kicsim, tudod, milyen Ash! – két kezem közé fogtam az arcát és vártam, hogy végre hajlandó legyen a szemembe nézni. – És te sem igyekeztél lerázni Jacksont tegnap este! – emlékeztettem.

- Szóval ez volt a visszavágó? – kérdezte meglepetten.
- Szó sincs róla! Csak hiányoztál mellőlem – lebiggyesztettem az ajkaim és próbáltam nagyon boci szemekkel nézni rá.
- Te is! – úgy láttam kezd felengedni. Közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Egyébként tegnap este lett volna egy kis meglepetésem…
- Milyen meglepetés? – azt sem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, olyan izgatott lett.
- Majd megtudod, ha eljön az ideje! – húztam tovább mosolyogva.
- Nagyon gonosz vagy – sóhajtotta lemondóan.
A délutánt alvással töltöttük, két ilyen lusta dögöt mint mi…

Aztán elindultunk Bobby koncertjére, ahova a fotósok követtek minket. Alig, hogy üdvözöltük Bobbyt nagy meglepetés ért, ugyanis megjelent Nikki, Paris és Liz is. Kedvesen köszöntek nekünk, majd akik nem ismerték Bobbyt bemutatkoztak nekik. Meglepett, hogy Nikki ismerősként üdvözölte őt.

- Ti ismeritek egymást? – kérdeztem meglepetten. Valahogy sehogy sem rémlett, hogy honnan vagy miként.
- Igen, Rob mutatta be mikor még…
- a Twilightot forgattuk! – szólt közbe Rob gyorsan.
- Jah – nyögte Bobby. Olyan érzésem volt, mintha valami háttér információt nem tudnék, de biztos csak képzelődöm. – Akkor hozunk piát, Rob? – kérdezte Bobby. Rob bólintott és leléptek.

Ott maradtam a csajokkal és Parissal, meg egy nagyon érdekes témával. Szerencsére hamar visszajöttek a fiúk, én meg úgy húztam vissza Rob mellé, mint egy drogos, aki nem kapja meg az adagját. Mosolyogva átölelt és a koncertterem felé terelt.
Mivel a jelenlévő társaságban már mindenki tud rólunk, nem kellett megjátszanunk a legjobb barátokat, nyugodtan foghattam a kezét. Sőt még meg is csókolhattam, amit talán nem kellett volna. Ahogy nyelve játékba kezdett az enyémmel, a változatosság kedvéért megfeledkeztem a külvilágról. Először csak az ingen keresztül simogattam izmos hátát, aztán utat törtem magamnak és becsúsztattam alája a kezem.

Nem értem miért nem tudunk viselkedni! A végén nem mehetünk majd emberek közé. Rob keze a fenekemre csúszott és egy elégedett sóhaj szakadt fel a torkából, mikor belemarkolt. Mondanom sem kell, hogy én is belenyögtem a csókba. A hangunktól valahogy kitisztult a fejem és megszakítottam a csókot és ahogy elnéztem Rob lebiggyesztett ajkait ismét elfogott a vágy. De uralkodtam magamon. Helyette csak odasúgtam neki, hogy viselkednünk kéne. A többiek elnézően mosolyogtak, mi meg igyekeztünk a már javában elkezdett koncertre figyelni.
Rob mögöttem állt és karjai körülöttem voltak, míg állát a fejemen tartotta. Néha megcsókolt, de nagyon figyeltünk, hogy ne ragadjon el minket ismét a hév.

A koncert végén a többiek előbb távoztak, mi még elköszöntünk Bobbytól és csak utána mentünk. A kitartó piócák még mindig ott szobroztak, és ahogy kiléptünk, szorgosan kattintgattak. Robal nem győztük magunkat takarni a kocsiban.
A hotelszoba biztonságában végre fellélegezhettünk és átadhattunk magunkat egymásnak.
A következő napokban nagyjából a forgatás kötött le minket, megint alig volt időnk egymásra.

Egyik reggel Rob cirógatására keltem, amit úgy szerettem. Erre volt a legjobb felébredni a világon. Aztán eszembe jutott, mi vár ma ránk és máris nem vonzott annyira a reggel…

Shopping Vancouverben:
http://i47.tinypic.com/qnvfvn.jpg
Ebéd után:
http://i49.tinypic.com/jzve6s.jpg
Érkezés a Bobby Long koncertre:
http://i49.tinypic.com/2jg5lhj.jpg
http://i47.tinypic.com/16m2bfs.jpg
Beszélgetés a csajokkal:
http://i46.tinypic.com/2copijo.jpg
Távozás a koncertről:
http://i49.tinypic.com/149t3rl.jpg

23. fejezet

Édes percek

Lányok, meghoztam az ünnepi fejezetet! Bizony, ünnepi, mert két szülinaposunk is van! Ma(szombat) Briannának van a születésnapja, holnap(vasárnap) pedig Fanninak! Ezért úgy döntöttem, a fejezetet 23:55-kor rakom fel, így ez mind a kettőjük születésnapi fejezete!
Boldog Születésnapot lánykáim!:)
Annyit még hozzá tennék, hogy ez a fejezet tényleg és igazán nektek íródott. Mivel annyi kis(és nagy:P) perverz dolog van benne, csak nektek!:D
Puszillak titeket: Lady


A hangulatomon valamennyit javított Rob jelenléte és a szenvedő fejének látványa. Legalább nem csak én kívánom a pokolba ezt az egész bulizzunk együtt dolgot. Három hónapig leszünk itt együtt…miért nem ér ez rá?

A teraszon kezdtünk cigivel, a kellemes augusztusi időben, majd bementünk a számunkra lefoglalt terembe. Hiába, Ash igazán alapos tud lenni. Egy külön bárrész is volt ott, csak nekünk. Behúzódtam az egyik U-alakú bokszba. Rob leragadt a bárpultnál, ahol Kellanal kezdett egy számukra – számomra kevésbé – érdekes beszélgetésbe. A Jackson - Ashley páros is csatlakozott hozzám, és Jacke egy koktélt tolt az orrom elé, majd közölte, hogy Rob küldi.

Nagyon jó, gondoltam…inkább magát küldené. És miért koktélt? Egy tequilának jobban örültem volna. Csendesen odasétáltam a pulthoz, ahol Rob és Kellan még mindig elmélyült beszélgetésben voltak. Óvatosan végigsimítottam a hátán, mire megakadt a beszédben. Helyes…a hatásom még a régi. Ördögien elvigyorodtam magamban és a füléhez hajoltam.

- Egy koktéllal akarod kiszúrni a szemem? Inkább valami erősebbet küldtél volna… - suttogtam a fülébe, mire rögtön megfordult. Már épp készültem kikérni magamnak valami ütősebbet, ha már itt vagyok, érezzem jól magam.
- Nem, ma este nincs lerészegedés! Józanon akarlak… - nem volt nehéz kitalálni, mi lenne a mondat vége, ha Kellan nem figyel minket.

- Én meg most akarlak! – vágytól teli hangomtól, csak nyelt egye nagyot. Elégedett vigyorral hagytam ott és ültem vissza Ashleyékhez. Ahogy szemem körbejárt a teremben lévő embereken, úgy tűnt Nikkinek nem okoz gondot, hogy mi is itt vagyunk. A bárpult végén nyalták-falták egymást Parissal. Taylor is jól érezte magát, éppen az egyik pultos csajjal flörtöl, visszafogottnak nehezen nevezhető módon. Sóhajtva beleittam a koktélomba és figyelmemet Robra összpontosítottam.

Néztem, ahogy a beszélgetés közben ráncolja a homlokát, néha beletúr a hajába és ahogy nevet. Rájöttem, hogy minden cselekedetét imádom. Ezektől lesz Rob… az én Robom, aki teljesen magába bolondított. Én meg lassan kezdem magam egy nyálas sorozat főszereplőjének érezni.

Annyira el voltam foglalva a hülye gondolataimmal, hogy észre sem vettem, hogy Rob mellém csúszott. Aztán egy mosollyal konstatáltam, hogy keze a combomra csúszik, és kedvesen beszédbe elegyedik Jacksonnal. Magának is hozott egy koktélt… ez tényleg komolyan gondolta, hogy ma este nem rúgunk be. Megörültem a koktélcseresznyéjének és lekaptam a pohara széléről, az enyémet már megettem.

- Hé, azt meg akartam enni! – méltatlankodott, miközben már a számban volt a cseresznye.
- Akkor vedd el! – közöltem vele és csábosan kinyomtam a nyelvemmel a szám elejére. Neki sem kellett több bíztatás. Ajkait már a sajátomon éreztem és egy pillanat alatt kiszívta belőle a kis piros golyót. Elszakadt a számtól és kikapva sajátjából a cseresznyét, ismét az ajkaim után kapott. Ellentmondását nem tűrően nyomta nyelvét a számba, nem mintha szándékomban állt volna tiltakozni.

Boldogan csúsztak kezeim a nyakára, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Na Ő már nem volt ilyen szerény… kezei azonnal a fenekemre simultak, miközben nyelvünk vadul térképezte fel a másik ajkait. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól… kéjes pillantása szinte rabul ejtett. Lassan nyelvem körberajzolta ajkait, tudtam, hogy ez feltüzeli. A várt hatás nem is marad el, hevesen ismét csókot követelt. Készségesen teljesítettem kívánságát.

- Már megint megfeledkeztek a külvilágról? – nehezen elszakadtam Robtól, az ismerős hang hallatán. Persze, hogy Kellan vigyorgott a képembe… eléggé a bögyömben volt már.
- Mi örülünk, hogy minden rendben veletek, de velünk is foglalkozhatnátok! – szólalt meg Ash is. Visszanéztem Robra, ismét a vágytól izzó szemeivel találtam szemben magam. Aztán már nem láttam semmit… úgy tűnt Rob is figyelmen kívül hagyja a letolást, amit kaptunk, mert ismét ajkai ostromoltak.

- Innen folytatjuk… - nehezen, de eltoltam magamtól. Sóhajtva helyezkedett vissza a helyére.
Kellan röhögcsélve visszavonult a pulthoz, úgy tűnt neki esze ágában sincs ma józansági fogadalmat tenni.
Robbal kimentünk egy újabb cigire, de amilyen hamar csak tudtunk visszamentünk. Ketten voltunk kint és a magam részéről majdnem letepertem ott helyben. Így helyes gondolatnak tűnt visszamenni, hátha ott tudunk viselkedni. Bár…

- Mi van nagyfiú? Bejön a pultos csaj? – kérdeztem a vállára támaszkodva.
- Nem rossz, de nem az esetem! És neked ki az eseted? – kuncogott és kezét a derekamra csúsztatta.
- Természetesen te! – feleltem és szexisen beharaptam az alsó ajkamat.
- Helyes válasz! – dünnyögte, miközben keze a fenekemre csúszott és belemarkolt. Ezen jót nevettünk mind a ketten. Máskor is szívattuk már egymást hasonló dolgokkal… ez olyan megszokott volt köztünk. Most viszont megfeledkeztem róla, hogy talán van, akinek ez nem tetszik.

- Vedd le róla a kezed! – morgott mögöttem Rob és a derekamnál fogva maga elé húzott, mint aki védi a tulajdonát. Kellan erre úgy felvihogott, mint egy ötéves. Mosolyogva simultam Robhoz, tetszett a dolog.
- Egyébként ti mióta is… - halkan megköszörülte a torkát – szóval mióta is vagytok így egymással? – kérdezte zavartan, mire a mosolyom még nagyobb lett.
- Egy ideje! – válaszoltam tömören, mire Kellan szeme kikerekedett.
- Fura – jegyezte meg. – Igazából jó rátok nézni! Elcsábított a kis csaj, mi? – Robra nézett, és ismét ott csücsült az a kaján vigyor a képén.

- Ha úgy érted teljesen belezúgtam-e Kristenbe és minden pillanatban rá vágyom-e, akkor a válasz igen! – mondta. Kezei előrecsúsztak a hasamra és még közelebb vont magához. Hátradöntöttem a fejem, hogy megcsókoljon… tudtam, hogy így érez, hiszen nekem már számtalanszor mondta és bizonyította is, de hogy ezt most kimondta valaki másnak, valahogy egész más hatást keltett bennem.
- Nem kell több bizonyíték elhiszem, hogy odavagytok egymásért! – nevetett, mire abbahagytuk a csókot. – Meg ez úgyis egyértelmű volt. – közölte, mintha értenünk kéne és beleivott a sörébe.
- Mi? – kérdeztük egyszerre Robbal. Úgy nézett ránk, mintha valami alapvető dolgot nem vennénk észre.

- Hát ti! Mármint az, hogy együtt lesztek egyszer… ugyan ne mondjátok, hogy szerintetek ez nem volt egyértelmű! Tudtam, már az elején, hogy egymás mellett fogtok kikötni! – magyarázta, mintha fogyatékosok lennénk. Ez eddig fel sem merült bennem. Soha nem gondoltam, hogy valakinek is eszébe jut a dolog, hiszen kezdettől fogva nagyon jó barátok voltunk. Még nekünk sem jutott soha eszünkbe… vagyis nekem nem.
Rob maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. Eddig is tudtam, de most már szinte fájt az, mennyire szeretem.

- Szeretlek! – suttogta, mély férfias hangján, amitől olvadás közeli állapotba kerültem. – Lassan mehetnénk! – mosolygott ördögien. Én is egy hasonló vigyorral néztem a szemébe.
- Talán nem bírsz ott lent valakivel? – fogtam magam, kezem lecsúsztattam a mellkasáról és benyúltam ellenőrizni a nagyfiút odalent. Egy kis visszavágó a koncertes akcióra… gonosz vigyorral a képemen figyeltem, ahogy elakad a lélegzete. – Hm… jó esténk lesz! – tettem hozzá, végső döfésként.

- Ne kínozz! – dadogta, mikor magához tért. Nocsak, úgy tűnik, elértem a megfelelő hatást.
- Ahogy akarod! – kihúztam a kezem a nadrágjából, mire elkapta.
- Kérlek… menjünk! – könyörgő szemeit elnézve, gondolkozni kezdtem. Gonosz húzás volt… húzzam még? Nem, nekem is jobb ha megyünk.

- Most már én könyörgöm, hogy lépjetek le! Kezdem egy pornófilmben érezni magam. Holnap találkozunk – sopánkodott Kellan.
- Ne reménykedj Kellan… holnap tuti nem látsz minket! – nevettem. Robak felcsillant a szeme és Kellan képére is visszatért az elmaradhatatlan vigyor.
- Jó éjszakát. Vagyis inkább jó szórakozást! – nem is Kellan lenne, ha ezt kihagyja.
- Meglesz! – már éppen rángattam Robot, mikor még egy utolsó kacsintással odaszólt Kellannek.

Elköszöntünk a többiektől és futólépésben távoztunk egy taxihoz. Szerencsére így hajnali kettő tájban, nem nagyon van ember az utcán. A kocsi biztonságában és a sofőr árgus szemeivel magunkon haladtunk a hotel felé. Rob ujjai a combomon kőröztek, ezt biztos nem látta a kíváncsi vezető sem.
A pokolba kívántam a liftes srácot, akinek hiába mondtuk, hogy pihenjen csak egy kört, egyedül is be tudjuk nyomni azt a rohadt gombot. A pihenés helyett örömmel jött velünk, mintha tudná, hogy rosszalkodni akarunk a liftben.

Ráztam magam, de most kivételesen nem az ideg hatására. Minden egyes porcikám sóvárgott Rob után. Csak olaj volt a tűzre, mikor kezével végigsimított a hátamon. Szinte beleremegtem. Szegény, biztos azt hitte ideges vagyok és meg akart nyugtatni. De nem ez volt a helyzet és jelen pillanatban csak egyetlen dolog nyugtatna le és az Ő… de nem ilyen formában.

Olyan sok időnek tűnt az a néhány perc, míg a lift felért a szobám emeletére.
Éppen, hogy csak becsukódott a szobaajtó mögöttünk, én már a hátammal nyomódtam neki. Rob meg teljes testével nekem. Puha ajkai már a nyakamon cikáztak fel és le. A kezével sem tétlenkedett…villámgyorsan leszedte rólam a pulóverem és még ennyi időt sem vett igénybe, hogy a pólóm is a földön landoljon. Ujjaimmal végigszántottam a haján és egy határozott mozdulattal magamhoz rántottam a fejét. Belenyögött a vad csókomba.

Nem tudtam elég közel lenni hozzá…levegőt is alig kaptam, úgy egymásnak voltunk nyomódva, mégsem volt elég. Elengedtem kusza tincseit és kihámoztam a pulóveréből, majd a pólójából. Ahogy ajkai végigjárták testem minden kis részletét, ha lehetséges, még jobban elöntött a forróság. Olyan gyengéden csókolgatott, hogy remegtem tőle. Majdnem, hogy ujjongtam magamban, amikor kikapcsolta a melltartómat, hogy ott is csókokkal tudjon elhalmozni.

Fejemet az ajtónak döntve és kezemmel a vállában kapaszkodva nyögtem, ahogy egyre jobban beindult és már nem csak csókolgatta melleimet. Ügyes kezei úgy szedték le rólam a nadrágot, hogy észre sem vettem. Na, én sem maradhatok le. Én is letoltam a gatyáját. Arcát két kezem közé fogtam és visszahúztam az arcomhoz, hogy megcsókoljam. Elsőként az arcát, aztán az orrát és végül ajkait. Lassan elindultam a nyaka irányába és tovább haladtam végig izmos mellkasán. Aztán hírtelen megint szemben találtam magam vele… vágytól izzó szemei nem hagytak szabadulni. Végig a szemébe néztem, miközben ismét csókban forrtunk össze. Nem bírtam levenni róla tekintetem és úgy tűnt Ő sem tud elszakadni. Rob volt nekem a minden… nélküle üres vagyok. Egyre inkább vágytam rá, hogy újra egymáséi legyünk. Végigsimítottam meztelen felsőtestén és az alsónadrágja sem akadályozhatott meg a továbbhaladásban.

Valahogy elbotorkáltunk a kanapéig, amire leült és az ölébe akart húzni, de nem engedtem még. Elé álltam és letoltam a bugyim, mire Ő is észbe kapott és egy kábító mosollyal – amitől a szívem kihagyott egy ütemet- elhajította az alsónadrágját. Ismét értem nyúlt és ekkor már nem ellenkeztem.
Lélegzetem elakadt, ahogy óvatosan leeresztettem a csípőmet. Rob ajkaim után kapott, miközben lágy ritmusra ringott testünk. Én irányítottam, rajta ülve könnyű dolgom volt. Aztán úgy tűnt megunta a helyzetet, mert villámsebesen felemelkedett velem a kanapéról. Azt hittem maga alá gyűr majd, de helyette, a legközelebb eső helyre sietett velem.
Jelen esetben ez az asztalt jelentette. Ráültetett, én meg felnyögtem, ahogy gyorsabb ritmusra kapcsolt. Erősen szorítottam magamhoz és féltem, hogy felébredek.

Ajkaival a nyakamon indult felfedező útra, mire én is követtem a példáját. Óvatosan harapdáltam a nyakát, vállát, amivel egyre hangosabb és igen férfias nyögéseket csaltam elő belőle. Veszett vadként a melleimre vetette magát és csak még jobban feltüzelte, mikor neve egymás után többször is kéjes sikolyok kíséretében hagyta el a számat. Már levegőt is alig kaptunk, azt hittem el fogok ájulni, de legalábbis meggyulladok. De nem. Ahogy elöntött minket a megsemmisítő érzés, még egy utolsó sikolyra futotta az erőmből. Aztán csak Robnak támaszkodva pihegtem.

- Mi lenne, ha ….
- Igen! – mondtam kéjes hangon, még mielőtt befejezhette volna a mondatot. Úgyis tudtam, mit akar, én is ezt akartam. Mosolyogva kapott fel és sietett velem a halóba. Végigdőltünk az ágyon és kezdődött elölről minden. Úgy tűnik ma tényleg nem nagyon fogunk aludni…


*


Előző esti kijelentésem, miszerint ma nem nagyon fogunk aludni, csak viccnek szántam. Nem gondoltam, hogy tényleg így lesz… pedig így történt.
Már nem tudom hányadszorra másztam vissza Robra, még egy kör reményében. Kicsit fáradtan, de annál nagyobb hévvel csókolt meg, immár sokadszorra ezen az éjjelen. Vagyis most már inkább reggelen, ugyanis az óra szerint már kilenc múlt.

- Ha fáradt vagy, akkor inkább hagyjuk. Már így is túlteljesítetted magad! – mosolyogtam bele a mellkasába, amit épp ajkaim fedeztek fel.
- Te csak ne aggódj értem! – közölte durcásan és megfordított, hogy fölém tornyosulhasson. Már éppen kezdtem volna magam teljesen átadni, a kényeztetésnek, mikor szitkozódva lemászott rólam. Az éjjeliszekrényen csörgő telefonjáért nyúlt. Ebben csak az a gáz, hogy én észre sem vettem eddig, hogy csörög…

- Mi van? – szólt bele nagyon durván, majd kihangosította és a takaróra dobta, hogy visszatérhessen hozzám.
- Én is szeretlek öcsi! – jött a durcás válasz a telefonból. – Talán felébresztettelek? Már kilenc is elmúlt! – megismertem, ez Lizzy volt. Igaz, a másik nővérével még nem találkoztam, de Lizzyt jól ismertem.
- Nem, annál sokkal rosszabbat tettél! – nyögte Rob még mindig durva hangnemben.
- Jézus… azért nem kéne lenyelni keresztbe. Csak hiányzott a hangod, rég beszéltünk! – Lizzy hangja most már kedves volt.

- Tegnap előtt Lizzy! – világosította fel Rob szemét forgatva, amitől olyan viccesen nézett ki, hogy elnevettem magam.
- Ki van ott Rob? – hangjából csak úgy sütött a kíváncsiság. Mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, mire Rob a nyakamba csókolt. – Hé, öcsi valami csaj? Ez egy lány nevetése volt! Te becsajoztál? – türelmetlenkedett tovább Lizzy.
- Kristen van itt! – ahogy ezt kimondta elnevette magát.
- Szia, Lizzy! – mondtam neki nevetve.
- Oh… szia Kristen! Azt hittem már… várjunk csak… - Rob és én is abba hagytuk a nevetést. Mind ketten éreztük, hogy lebuktunk. – oh…azt hiszem összeállt a kép! Ti ketten…úgy értem, Úr isten! – visított, de úgy, hogy majd kiszakadt a dobhártyám. – Én tudtam, én megmondtam, hogy össze fogtok jönni! – szinte láttam magam előtt, ahogy körbeugrálja a szobát.

- Nyugi Lizzy… - sziszeget Rob.
- Hogy lennék már nyugodt? Az örök agglegény öcsémnek végre van barátnője… anyuék tudják már? Majd számolok velünk, hogy nem mondták el. Mit szóltak? Örültek, nem? Anya is nagyon szereti Kristent, biztos odáig volt…
- Állj már le egy percre! – szólt közbe Rob, mire Lizzy csöndben maradt. – Még nem tudják… majd, ha megyünk Londonba a promóciós körúton, akkor elmondom nekik. Szóval értékelném, ha tartanád a szád! – mondta neki mézes mázos hangon.
- Jaj, akkor én tudtam meg elsőként a családból! Cuki vagy, Robbie…és persze, hogy nem mondok semmit! – de Rob erre már nem figyelt, ugyanis éppen a szám feltérképezésével volt nagyon elfoglalva.

- Jó! – sóhajtotta, mikor észbe kapott, de egy pillanatra sem tágítottak rólam ajkai, mire a kezem lentebbi fertájakra tévedt. – Holnap beszélünk… most… oh… izé…mennem…mennem kéne …hmm…majd...
- Értem öcsi! – vihogott Lizzy. – További jó szórakozást nektek… és bocsi, hogy megzavartam a… mind egy. Sziasztok! – majd kinyomta a telefont. Robbal egymásra néztünk egy „honnan tudja, mit csinálunk” fejjel. Aztán rájöttünk, de csak elmosolyodtunk és ismét átadtuk magunkat egymásnak.


*


A vasárnapot átaludtuk, hiszen tevékeny éjszaka állt mögöttünk. De hétfőn már elkezdődtek a komolyabb előkészületek a forgatásra. Míg Rob ruhapróbára ment, addig én parókákat próbálgattam. Sajnos nem sikerült megfelelőre, a számomra készített paróka, ezért levették a méreteimet rendesen és azt ígérték két nap múlva kész. Nem értem, miért vesznek fel ilyen pancsereket. Mégis, hogy a francba gondolták, hogy a méreteim nélkül, el tudják készíteni a parókámat. Idióták gyülekezete.

Szóval szerdán már valamivel vidámabban távoztam a szalonból. Már majdnem minden kész… hamarosan elkezdődik a forgatás nekünk is!

Képek
A bár erkélyén:
http://i47.tinypic.com/211pcic.jpg
Rob és Kris hazafelé mennek:
http://i49.tinypic.com/10wlmax.jpg
Paróka próba(1):
http://i50.tinypic.com/nclb83.jpg
Paróka próba(2):
http://i49.tinypic.com/1znykpx.jpg

22. fejezet

Minden jó, ha a vége jó...

Csajok! Azt hiszem végre mindenki megnyugodhat, ez egy kedvező fejezet lesz a romantikus és a bonyodalmas csapat tagjainak is! Kis ez, kis az…:) És Fanni! KOL koncert!!!!:P
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog… nekem nem a kedvenc részem!
Kíváncsi vagyok, kiből mit vált ki!:)
A rész végén extra sok képet találtok!
Puszi: Lady

Tudom, hogy megbánta… de amiket mondott, én nem bírom csak úgy elfelejteni neki. Túlságosan fájtak azok a szavak. Akármit is mond, akkor komolyan gondolta. Tényleg elhitte, hogy nem szeretem és játszom vele, ami arra utal, hogy nem szeret eléggé.
De azt mondja igen és látom is rajta, mégis hezitálok. Talán igaza van és én nem szeretem eléggé? Nem, én jobban szeretem, mint bárkit valaha. Ezért is vagyok ilyen állapotban.
Ma este gyorsan nyomott el az álom.

*

Reggel a jól megszokott próba várt ránk. Tudtam, hogy ott lesz, direkt az utolsó pillanatban érkeztem, hogy még véletlenül se legyen esélye odajönni hozzám.
Még mindig az asztalt bámultam a nap nagy részében, de mikor felnéztem rá - mert nem bírtam ki, hogy ne tegyem -, találkozott a tekintetünk. Bűntudattal volt teli a szemem, de még egy halvány mosolyt is megengedett magának. Én csak elfordítottam a fejem.

Este Nikki hívott, hogy vacsorázni megyünk. Próbáltam kifogásokat találni, de Nikki kezdett megsértődni, így a békesség kedvéért beadtam a derekam.
Az étteremben az egész csapat ott volt. Épp Nikkivel és Taylorral beszélgettem, mikor Ash oda jött.

- Haragszol rám? – kérdezte bűntudattal teli hangon.
- Nem. Tudom, hogy csak jót akartál! – miért is haragudnék rá, neki is rossz ez a helyzet. Önző vagyok, hogy belevontam, hiszen Ő mindkettőnek szeret.
- És sikerült megbeszélni? – arca reménnyel teli volt.
- Időre van szükségem – ismételtem, amit tegnap este Robnak is.
- Aha, Rob is ezt mondta – gondolkodott el. Tehát őt is kifaggatta már. – Megértem, de tudom, hogy meg fogjátok oldani! Csak kérlek légy belátó és ne kínozd sokáig magatokat. Csak azért, mert látom, hogy mind a ketten szenvedtek. Könnyebb ez, mint megbocsátani? – igaza van. Megráztam a fejem, de ettől még nem éreztem úgy, hogy képes vagyok rá.

- Igyekezni fogok! – ígértem.
- Jaj, gyere ide te – megöleltem, ami jó érzés volt. Tudtam, hogy Ashre mindig számíthatok.
Vacsora után taxikba szálltunk. Én Taylorral és Robbal mentem együtt. Talán ez az első lépés…

Mint kiderült vacsora after partit tartunk Jackson szobájában, de ide csak a szokásos kis csapat jött. Vagyis Jackson, Kellan, Nikki, Ashley, Taylor, Rob, én és csatlakozott hozzánk Paris is. Ennyien még pont kényelmesen elfértünk, bár Kellan és Nikki összevesztek a fotelon. Náluk mindig van valami paláver.

Jackson bárszekrényéből előkerültek a keményebb piák is, nem csak sör volt. Én rávetettem magam a Jim Bim-re. Ash a lelkiállapotomra hivatkozva, halkan ugyan, de megjegyezte, hogy szerinte inkább a sörnél kéne maradnom ma este. Majdhogynem kiröhögtem és teletöltöttem a poharam. Ahogy elnéztem a többieket, ők sem szándékoztak ma sört inni. Kellan és Taylor elkapták a tequilás üveget, úgy tűnt azt egyedül szeretnék elfogyasztani. Én Jacksonnal és Nikkivel osztoztam a piámon, míg a maradék a vodkára cuppant rá.

Ahogy az lenni szokott, egy óra múlva a banda már eléggé a pia hatása alatt volt és ilyenkor szokás nálunk a közös éneklés.
Általában, mikor Nikki már elég részeg, fel szokott pattanni és elüvölti magát, hogy énekeljünk. Most sem volt ez másképp.

Jackson kihozta a gitárját, mi meg rákezdtünk a kornyikálásra. Ilyenkor már valahogy senki nem találta a tiszta hangokat, kivéve Rob, aki ittasan is olyan jól énekelt, mint józanon. Sosem értettem, neki miért megy és nekünk miért nem.

És igen, ilyenkor következik, hogy Ash elkezd könyörögni Robnak, hogy énekelje el a Let Me Sign-t. Rob persze mindig tiltakozik, aztán beadja a derekát.
Most is így történt, csak annyi volt a változás, hogy nem azt a dalt énekelte.

Mikor megszólalt mély, öblös férfihangja, azonnal libabőrös lettem. Ismertem ezt a számot. Csendesen, a pohárka Jim Bimemmel figyeltem, ahogy pengeti a húrokat.
Ekkor felnézett rám, pontosan a szemembe.

Derry down green
Color of my dream
A dream that's daily coming true.
And ohhh when the day is through
I will come to you and tell you of
Your many charms

Engem nézett és nekem énekelte, ez biztos. Nem képzelődtem. Fájdalom volt a szemében, amitől az én szemem égni kezdett.

And girl you look at me
With eyes that see
And we'll melt into each others eyes

Az utolsó soroknál elszakadt a cérna, nem bírtam tovább hallgatni. Rob arca megváltozott, amint észrevette, valami nincs rendben velem. Felpattantam és az erkély felé siettem. Azt még hallottam, hogy Rob abbahagyja az éneklést.

- Kristen, várj… - de addigra én már kint voltam és lefelé bámultam az erkélyről.
Az ajtó kinyílt, majd azon nyomban be is csukódott. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, ki van ott.
- Miért jöttél utánam? – kérdeztem idegesen.
- Mert szeretlek! – nagyon jó, kitörölhetem vele a seggemet. Felé fordultam és a szavak csak úgy jöttek.

- Miért? Miért csinálod ezt velem? Miért énekelsz nekem ilyeneket? Éppen eléggé padlón vagyok enélkül is! Erre te, mit csinálsz? Ráteszel még egy lapáttal – a monológom közben egyre közelebb és közelebb sétáltam hozzá. A végén már majdnem a mellkasának ütköztem és úgy mondtam a magamét. Közben folyamatosan a szemébe néztem.

Nem mondott semmit, csak megsimította az arcomat. Hülye síros kis ribanc vagyok, tudom én. Már én is hányok magamtól, de nem tudok mit csinálni, egyszerűen csak jön, nem bírok neki megálljt parancsolni. Talán az új becenevem lehetne bőgő Stew!

Rob mellkasára hajtottam a fejem, szükségem volt a közelségére. Átölelt, én lábujjhegyre álltam, hogy a kezemmel átfoghassam a nyakát és arcomat a nyakába temethessem. Lassan simogatta a hátamat, ami megnyugtatott. Megpuszilta a hajam, majd megszólalt.
- Sajnálom! – jött a válasz az előbbi kifakadásomra. Elhúzódtam, de ő nem engedett messzebb magától. Ránéztem és láttam rajta, hogy nagyon kínlódik.

- Igazából most nem tettél semmi rosszat. Én vagyok kicsit túlérzékeny – törölgettem az orrom, még mindig szipogva. Nagyon szexi lehetek, talán egy zsepi alkalmasabb lenne a feladatra. De már ezt is leszarom.

Rob is besegített… ujjaival az arcomat törölgette finoman. Benéztem a szobába, ahol a többiek ültek. Beszélgettek, de látszott, hogy fél szemük rajtunk van.
- Azt hiszem szép kis showt csináltam nekik! – vihogtam fel idegesen és fejemmel a szoba felé böktem. Bár úgyis mind részeg… holnapra nem nagyon fognak emlékezni erre.
- Leszarom – Rob megrántotta a vállát és úgy tűnt, mint akit tényleg hidegen hagy a dolog. – Te jobban érdekelsz! – az arcomat fürkészte.

- Azt hiszem most szépen visszamegyek a szobámba és alszom! – mondtam és elléptem tőle.
Csalódottan leejtette a kezeit maga mellé, de nem akadályozott meg.
- Rendben! – sóhajtotta. Úgy éreztem valamit még mondanom kell… talán elég lesz, ideje túllépnem a dolgon és elfogadnom, hogy megbánta és szeret.
- Aludj jól! – talán inkább holnap beszélek vele.
Megsimítottam a mellkasát és bementem. Rob a sarkamban volt. Lehajtott fejjel kullogott utánam. A bentiek mind felém fordultak, nem mertek semmit kérdezni, de láttam rajtuk, hogy majd meghalnak a kíváncsiságtól.

- Jó éjt! – hebegtem zavartan és az ajtó felé indultam. Egy kis fáziskéséssel ők is elköszöntek. Egy pillantást még vetettem Robra, majd tényleg távoztam.
Előkerestem a pizsamaként használt trikómat és belebújtam, majd bevetődtem az ágyikómba.
Nem volt szükségem altatóra, ahogy lehunytam a szemem, már aludtam is.

*

Furcsán jól aludtam az éjjel, ami az elmúlt napokban nem volt rám jellemző. Viszont, reggel valami a hátamnak nyomódott. És egy kéz is átkarolt… vájunk csak. Egy kéz? Ismerem ezt a kezet. Mi a faszt keres itt?

Fészkelődni kezdtem, mire eltűnt a kéz rólam és a melegség a hátamtól. Megfordultam és alig lepődtem meg, a most már hátán fekvő Rob láttán. Odakúsztam mellé és kényszert éreztem rá, hogy megcsókoljam.
Nem, azt mégsem teheted. Úgy tűnik valamelyik felem még észnél van!
A nyakához hajoltam és mélyen magamba szívtam az illatát. Hmm, mennyire hiányzott ez nekem. Bolond vagy, Stew. Mint valami narkós.
Az arcát kezdtem simogatni. Mikor felébredt és meglátott, kétségbeesett lett az arca.

- Bocsáss meg! A francba, úgy terveztem, hogy lelépek mielőtt felkelsz! – mentegetőzött és már fel is ült.
- Nyugi! – fogtam és visszanyomtam az ágyba. – Nem haragszom, sőt… örülök, hogy nem volt időd lelépni! – mosolyogtam.
- Úgy érted nem haragszol rám? Ennek örülök, de hogy- hogy? Mármint azt gondoltam nem fogsz neki örülni, hogy bemásztam melléd, mikor már aludtál! – tényleg merész lépés volt, hiszen még nem tudja, mire jutottam.

- Jó, hogy itt vagy, mert beszélnünk kell! – az arca elkomorodott, talán megijedt. Egész másra számított, mint amit mondani akartam, ez jól látszott rajta. – Szeretném, ha elfelejtenénk az elmúlt napokat és azt a sok mindent, amit a másik fejéhez vágtunk. Tegyünk úgy mintha meg sem történt volna és kezdjünk tiszta lappal! – ez volt az én ajánlatom. Rájöttem, hogy Ashnek igaza volt. Könnyebb megbocsátani.

- Komolyan mondod? Megbocsátanál nekem mindent? – úgy tűnt, nagyon meglepődött.
- Pontosan! De csak, ha te is nekem! Mert én is makacs voltam és nem úgy viselkedtem…
- Nem. Nekem nincs mit megbocsátanom! Itt egyedül én vagyok az, aki hibás bármiben is. Egyáltalán nem érdemellek meg téged, de köszönöm, hogy te valamilyen oknál fogva vak vagy és ezt nem veszed észre! – egy pillanatra szükségem volt, hogy felfogjam, amiket mondott.

- Te vagy vak! Túl kevésre tartod magad. Azon már meg sem lepődöm, hogy csak magadat hibáztatod! De ezen most nem fogunk vitatkozni – ujjainkat összekulcsoltam, a másik kezemmel pedig megsimítottam bűntudattal teli arcát.
- Tényleg nem fogunk, de csak mert túl makacs vagy és úgy sem hagynád, hogy nekem legyen igazam! – nevetett, el sem hittem, hogy újra nevetni hallom. – Tényleg nem tudom hogyan tehetném jóvá, amiket tettem és mondtam! Csak annyi mentségem van, hogy szeretlek és, hogy hülye vagyok! – folytatta a már csontig lerágott témát.

- Nem tudom, miről beszélsz! Én nem emlékszem semmire! - vontam vállat. Megint felnevetett, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- Rendben. Szeretlek! – megfordult, ezzel engem hátrakényszerítve.
- Ez a szerencséd! – egy pillanatig csak néztük egymást, majd tétovázva ajkát az enyémre szorította.
Talán még mindig bizonytalan volt. De én nem. Óvatosan össze-össze érintettük ajkainkat, majd végre nyelvünk is beszállt a játékba. Hiányzott a csókja. De Ő még ennél is jobban. Nem tudom, meddig csináltuk ezt, csak arra figyeltem fel, hogy már fáj a szám.

Furcsa volt ez a nap. Egész nap az ágyban voltunk. Csak feküdtünk, beszélgettünk és aludtunk. Felhozattuk a kaját, amit szintén az ágyban fogyasztottunk el.
Aztán elérkezett az este, ami tegnap még kínszenvedésnek tűnt, de most meg alig vártam, hogy kimozduljunk Robbal. Együtt.
A liftben még egymásba csimpaszkodva álldogáltunk, viszont, mikor kinyílt az ajtó varázsütésre rebbentünk szét.

Taylor mosolyogva felénk indult, hogy vár a kocsi. Igen, Ő is velünk jön. Pedig hasznosabban is tölthettük volna az időt Robbal, míg meg nem érkezünk. Így „szórakozás” helyett maradt a csendben ülünk és bájosan mosolygunk Taylorra.

Gyors léptekkel beslisszoltunk a helyre és beültünk a sorokba, akár az átlagemberek. Természetesen én Rob mellett foglaltam helyet, másik oldalamon meg Jackson ücsörgött. Ő és Ash már mikor beléptünk nyugtázták, hogy Rob és köztem minden rendben. Nem is zavartak minket, Ash csak felém nézett egy „úgyis el kell mesélned” pillantással és elment beszélgetni.

A koncert kezdetét vette. Szerettem ezt a zenekart, de valahogy most más dolgokkal voltam elfoglalva. Vagyis csak eggyel. Itt volt minden, amire egy jó estéhez szükségem van. Rob, Heineken és cigi.


Valahogy nem bírtam magammal és folyamatosan Robot szórakoztattam. Persze, őt sem kellett félteni. Nem bírtuk befogni a szánkat. Aztán valahogy mégis megtaláltuk a módját. Először csak félreérhetetlen pillantásokkal bombáztuk egymást, ezzel jócskán feltüzelve a másikat. A füléhez hajoltam és halkan belesuttogtam, hogy szeretem. Erre felém nézett, ajkaink már csak pár centire voltak egymástól. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet-e, de kényszerem volt rá.

Felpakoltam a lábam magam elé és jól lecsúsztam a székben. Rob elmosolyodott, nem kellett neki több jelzés, odahajolt és megcsókolt. Legszívesebben ott helyben letepertem volna. Úgy tűnt, ő sincs ezzel másképp. Éreztem, hogy egyik keze a hasamra siklik. Először azt hittem csak simán simogatni fog. De tévedtem. Egész a farmerom széléig merészkedett és egy óvatlan pillanatban már a bugyimban éreztem a kezét. Huh, a kurva életbe, talán ezt nem itt kéne, de képtelen voltam cselekedni. Még többet akartam.

- Oh, basszus! Talán ezt nem kellett volna látnom! – Rob egy szempillantás alatt elhúzta a kezét és visszarendeztük magunkat ülőpózba, mintha mi sem történt volna. Hátrafordultunk, de Kellan nem úgy nézett ki, mint akit nagyon megrázott a dolog. Sőt, vigyorgott, mint egy jóllakott óvodás. Rob beszólt neki valami kedveset, mire még szélesebb lett a vigyora.
Valahogy elment a kedvem az egésztől, Kellan egy pillanatgyilkos kis mocsok. De még visszakapja. Kamatostul!
Aztán már csak nevettünk a dolgon, Kellannal az élen… még Jackson is felkapta a fejét a dologra.

Ezek után mindenféle akció nélkül ültük végig a koncertet. Nehéz volt, főleg hogy Rob vágyakozó tekintetét folyamatosan magamon éreztem… nem baj Kristen, már csak percek kérdése és vége, aztán mehetünk haza. Szerettem a zenekart, de a jelen helyzetben alig vártam, hogy végre letudják az összes ráadást és én leléphessünk a hotelszobánk nyugalmába, végre átadva magunkat egymásnak.

Sóhajtva nyújtottam ki elernyedt végtagjaimat… már egy ideje mozdulatlanul ültem a székben. Éppen, hogy csak elindultunk az ajtó felé, de már hallottam is Ashley hangját. Visszafordulva láttam, ahogy jobb kezével hevesen integet, míg a ballal Jackson kezét szorongatja, és maga után vonszolja.

- Hé, le ne lépjetek már! Most kezdődik csak az igazi buli. Megyünk tovább! – tudtam, hogy Ash fáradhatatlan parti arc, de ez már nekem is sok volt. Éppen udvariasan visszautasítani készültem volna az ajánlatot, de Rob megelőzött.
- Elég fáradtak vagyunk, inkább haza mennénk. De nektek jó bulit! – egyik kezével átfogta a derekamat és kifelé húzott… volna.

- Ne nézz már madárnak Pattinson, ti nem aludni akartok menni… még egy kis időt szánhattok ránk. Fiatal még az idő! – Rob arca elkomorult a válasz hallatán, de kitartóan szorította a derekam… mosolyogva engedem a „kényszernek”, hogy távozzunk.
- Pontosan. Arra még lesz időtök… - Jackson kajánul elvigyorodott, a mondandója közben. Milyen egyetértésben van ez a két jómadár. De nekem egész más terveim vannak és nem hagyom, hogy keresztbehúzzák.

- Majd holnap gyerekek, de most….
- Oké srácok, indulhatunk! – kiáltott a többieknek, semmibe véve a tiltakozásunk. Nekünk meg semmi esélyünk nem volt ellenük. Ellentmondását nem tűrően ragadott karon, elszakítva Robtól, akinek egy csalódott fintoron kívül nem nagyon volt esélye más reakcióra. Ashley ellen nincs fegyver…

Csalódottan és elég durcásan szálltam be a taxiba. Még akkor is puffogtam, mikor megérkeztünk a bárba, ahova akaratom ellenére ráncigáltak. Ashely elégedetten táncolt be a helyre… miközben én kint ácsorogva vártam, hogy Rob is megérkezzen a következő taxi kőrrel.

VACSORA:
Beszélgetés:
http://i50.tinypic.com/iylwdj.jpg
Ash ölelés:):
http://i48.tinypic.com/2pynf35.jpg
Távozás:
http://i47.tinypic.com/qri3gz.jpg

KONCERT:
Sutyorgás(szeretlek Rob..:D):
http://i48.tinypic.com/2mmcuif.jpg
http://i45.tinypic.com/25kpykx.jpg
Majdnem csók…
http://i46.tinypic.com/15pib11.jpg
Csók!:)
http://i50.tinypic.com/10wlfvb.jpg
Csók utáni cikis helyzet(Kellanékkal:P)
http://i48.tinypic.com/4t0r2o.jpg

21. fejezet

A kimondott szavaknak súlya van ...

Csajok! Eljött az ideje, hogy feltegyem a 21. fejezetet. De annak még nincs itt az ideje, hogy kibéküljenek… vagy mégis? Na, majd a fejezetből kiderül! Nos Robsten nem épp életük legszebb időszakán mennek keresztül, de ilyen is kell. Remélem, attól még élvezhető a történet és nem utáljátok jelenlegi állását. Most kiderül, Kristen mennyire megbocsátó és, hogyan dolgozza fel Rob viselkedését! De gondolom az is érthető, miért ilyen…
Na, nem is húzom tovább az időt, olvassátok, és ne felejtsétek el leírni, mit gondoltok!
Puszi: Lady


Mikor oda értem, már majdnem mindenki ott volt. Ash, Jacksonnal álldogált, és mikor oda léptem hozzájuk, azonnal a karjaiba zárt. Ott volt Ő is, éppen Nikkivel beszélgetett. Úgy tűnt, Ő sincs jobb bőrben nálam.

Mikor Nikki meglátott, rögtön odaszaladt hozzám és megölelgetett.
- Mi van Stew, másnapos vagy? – majd kicsattant a jókedvtől, igazából nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Fogjuk rá! – Nikki nem tud semmit Róla és Rólam, vagy arról, mi volt köztünk. Talán nem is most kéne megtudnia.
- Jaj képzeld, itt van Paris! Szeretnélek neki bemutatni titeket, már nagyon kíváncsi rátok. Ma este elmehetnénk kajálni – akkor azért, ez a nagy jókedv. Tudhattam volna, hogy pasi van a dologban. Igaz, kurvára nincs kedvem sehova menni, de nem hagyhatom cserben Nikkit.

- Persze, én is szeretném már megismerni – próbáltam valami mosolyt erőltetni magamra, de Nikki fejét elnézve nem sikerült.
- Elég rossz bőrben vagy, Kris. Máskor ne igyál ennyit! – dörzsölgette a karomat. – Akkor este kilenckor az éttermben. Jobb, ha itt maradunk, itt nincs paparazzi veszély! – nagyon is támogattam az ötletet.

Végre megérkezett David a kulccsal, így mindenki bemehetett végre. Eddig, mint a rendes kisiskolások várakoztunk az ajtó előtt. Megvártam, míg leül, aztán Ashleyt és Nikkit a terem legtávolabbi pontjára tereltem. A lehető legmesszebb akartam lenni Tőle.
David megkezdte a tájékoztatást. Nagyjából vázolta a forgatás tervezett menetét. Elmondta a helyszíneket, a jelenetekről beszélt. Mindenkinek kiosztott egy lapot, amin a saját menetrendünk volt. Mikor kell forgatni, hol, mit, hánytól és ehhez hasonló információkkal volt tele.

Igyekeztem nem felé nézni, de néha nem sikerült kordában tartanom a szemem és odapillantottam. Úgysem láthatta, a napszemüveget végig magamon tartottam. Ahányszor odanéztem, általában egy pontot bámult maga előtt az asztalon.
David egész nap magyarázott nekünk, amiből én természetesen szart sem fogtam fel. Csak egy rövidke ebédszünetet kaptunk, meg néha öt perc cigiszünetet.
Aztán hétkor befejezte a kínzásunkat és elmehettünk. Vagyis csak mehettünk volna. Engem, Őt és Taylort odarendelt magához és közölte, hogy holnap szöveg-összeolvasásra vár minket, tizenegytől. Nagyon jó, holnap Vele leszek egész nap.

Ledőltem az ágyamba és csak a plafont bámultam. Nem hiszem el, hogy ezt csináltam két teljes órán keresztül. Pedig de. Aztán fogtam magam és lementem az étterembe, hogy megismerjem Parist.
Természetesen Ashley, Jackson, Kellan, Taylor, Nikki és Paris mellett ott volt Ő is. Nikki bemutatott a barátjának, majd helyet foglaltam Ash mellett.
Egész este feszengtem, ami abban nyilvánult meg, hogy végig magam elé, néztem és csak akkor szólaltam meg, ha konkrétan engem kérdeztek. Sőt, néha akkor sem.

- Kristen! – a valóságba Nikki hangja rángatott vissza.
- Igen? – ha megkérdezték volna min gondolkoztam eddig, nem tudtam volna válaszolni. Talán, mert nem gondolkoztam semmin. Ahogy azt sem tudtam volna megmondani, miről beszélgettek körülöttem.
- Mi van ma veletek, srácok. Te és Rob olyanok vagytok, mintha itt sem lennétek! – odanéztem az említett félre, aki szintén akkor kapta rám a tekintetét. A mai napon először volt köztünk szemkontaktus. Tudtam, hogy üres a tekintetem, az övé is az volt. Vagy egy percig csak némán bámultuk egymást, a feszültség érezhető volt köztünk. De ahogy a szemébe néztem, ha kétségbe ejtett is, nem tagadhattam. Szeretem Őt. Az érzés majdnem megfojtott, tudtam, hogy nem kéne így éreznem. El kell innen mennem, most! Végre sikerült elszakadnom a szemétől és Nikkire néztem.

- Én csak fáradt vagyok, nem baj, ha most felmegyek? – kérdeztem és felkeltem az asztaltól.
- Majd én! – állt fel Ő. Úgy döntöttem nem veszek róla tudomást.
- Ne haragudj Nikki, ma valahogy nem tudom élvezni a bulit! – egy pillanatra még ránéztem, de Ő újra az asztalt bámulta. Aztán betoltam a székem és kisétáltam a bárból. Felfelé újra emlékeztetnem kellett magam a tegnapi fogadalmamra, mert már megint a bőgés határán álltam. Befeküdtem az ágyba, de még órákig képtelen voltam elaludni.

*

Sajnos a megbeszélt időpontra nem sikerült odaérnem, de csak öt percet késtem. A két fiú már bent ült Daviddal, aki egy „örülünk, hogy megtisztelsz minket” beszólással fogadta a késésem.

Az elején arról beszélgettünk, milyen Jacob és Bella kapcsolata az Eclipseben. David szerint ahhoz, hogy jól meg tudjuk formálni a karaktereket, nagyon át kell rágnunk magunk a könyvben megjelenő érzéseken.
- Ezt kiveséztük. Akkor most a Bella és Edward közötti kapcsolatról beszéljünk! Mondjuk Rob! – bökött felé a tollal.
- Tessék? – értetlenül David felé kapta a fejét.
- Mi van ma veletek? – rázta a fejét - Edward és Bella… Te kezded! – David úgy magyarázta neki, mint egy fogyatékosnak.

- Szerintem Bella nem érdemli meg, hogy Edward ennyire szereti – puff… mi van? Eddig nem ilyen véleményen volt. Beszélgettünk már az Eclipseről és teljesen mást mondott.
- Aham… Ez érdekes. Kifejtenéd? – ösztönözte David.
- Edwardnak Bella jelent mindent és ezt a lány tudja, mégis megbántja. Edward pedig túl szerelmes ahhoz, hogy észrevegye milyen is Bella igazából. Hogy önző és döntésképtelen! – ezt hallgatni is rossz volt.

- Bella nem döntésképtelen! Az egy dolog, hogy szereti Jacobot is, de tud dönteni és döntött is. Azt választotta, aki nélkül nem tud élni! – keltem Bella védelmébe.
- Van benne valami! – David elmerengett, de mi nem figyeltünk rá.
- De közben nem törődik azzal, mit okoz Edwardnak. Neki is fáj, amit Bella csinál. Ezzel kínozza őt! És gyakorlatilag meg is csalta őt, hiszen mással csókolózott – folytatta a vitát.
- Az nem megcsalás! – szóltam közbe azonnal.

- De az! – mélyen a szemembe nézett, amitől hátrahőköltem.
- Ez relatív is lehet – dünnyögött bele megint David. Taylor csak a fejét kapkodta.
- Szerintem nem. És nem tudja szabályozni, az érzéseit. Ha tudná, már rég kiszeretett volna Edwardból… de nem megy neki! - visszanéztem rá és rájöttem egy fontos dologra, itt már nem Edwardról és Belláról van szó…
- Talán, ha nem csalja meg és nem játszik vele, akkor nem kéne kiszeretnie belőle! – ez már több a soknál.
- Talán, ha szereti észreveszi, hogy a látszat néha csal! – felkeltem és az asztalra támaszkodva mondtam neki.

- Szeretlek, pont ezért fáj annyira, amit tettél velem! – kelt fel Ő is.
- Én nem tettem semmit! – jóval hangosabban mondtam, mint kellett volna.
- Legalább most ne hazudj! – itt telt be a pohár. Hitetlenkedve hátrébb léptem és már majdnem sírtam.
- Cseszd meg! – nyögtem. David és Taylor döbbent fejjel ültek a széken és talán várták a folytatást.

- Azt hiszem, kicsit eltértünk a tárgytól! – találta meg a hangját rendezőnk. – Rendben. Gondoljátok, hogy a szöveget össze tudjuk olvasni, mindenféle öhm… extra előadás nélkül? – mutogatott ide-oda köztünk. Bólintottunk és helyet foglaltunk, így folytattuk a munkát. Bár végig nagyon ideges voltam, folyamatosan a hajamat tekergettem és ráztam magam, mint egy idegbeteg. Talán, mert jelenleg az is vagyok.
Ha vele közös szöveget mondtam, még véletlenül sem néztem fel a papírról. Nem akartam látni. Elég volt, hogy a hangját hallanom kell.

Este nyolckor végeztünk az összeolvasással. Zombikét sétáltam ki a teremből, két napja nem alszom rendesen, tényleg leginkább valami földönkívülihez hasonlíthatok.
Nem vettem észre, hogy követett, csak arra eszméltem fel, mikor a falhoz szorított.
Lehajtott fejjel álltam előtte, mint egy csapdába ejtette vad. Tudtam, hogy nem szabad ránéznem, mert akkor minden önkontrollom elszáll… de megtettem. Ott állt előttem és én nem voltam elég erős. Csak bámultunk egymásra, mint akik megnémultak.

Megsimította az arcomat, amibe beleremegtem. Keze lecsúszott a derekamra és közelebb vont magához. Néhány másodpercig a szemembe nézett, aztán ajkai az enyémre simultak. Egyből engedtem neki, hogy ne tettem volna. Ajkaim varázsütésre nyíltak meg előtte, hogy nyelvével felkutathassa az enyémet. Gondolkozni jelen pillanatban nem tudtam, a pillanat varázsa teljesen megszédített. Mennyire hiányzik ez nekem. Kezem a tarkójára csúszott, finoman simogattam a nyakát, míg az ő kezei a derekamon kőröztek. Ezért a csókért a pokolba is mentem volna, az sem érdekelt, mi következik ezután, csak neki éltem.

De aztán elszakadt tőlem, homlokát az enyémnek döntötte. Néhány pillanatra szükségem volt, hogy kinyissam a szemem, hogy felfogjam ez a való világ. Mélyen a szemembe nézett.
- Csak annyit mondj, hogy nem csaltál meg vele, hogy tévedtem és mindent elfelejtek! – suttogta. Tehát még mindig nem hisz nekem. Miért voltam olyan naiv, hogy azt gondoltam ez a csók jelent valamit. Hogy gondolhattam, azt, hogy mostantól minden rendben és visszakapom. És hogy képzeli, hogy Ő mindent elfelejt? És aztán minden rendben? Nem, nem. Amiket Ő mondott nekem? Az nem semmisül meg csak úgy.

- Most elmegyek! – arrébb löktem és ott akartam hagyni.
- Tudtam… - egy pillanatra megálltam, nagy levegőt vettem és továbbsétáltam. Azon az estén megszegtem a fogadalmam. Felmentem a szobámba és csak sírtam, míg el nem aludtam. Lassan kezdtem már jobban hasonlítottam egy bőgő masinára, mint saját magamra. És kezdett elegem lenni!

*

A következő nap megint úgy telt, mint a többi. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Azt hiszem mind a ketten túl sértettek voltunk hozzá. Még a pillantását is kerültem.
Aztán csütörtökön valami megváltozott. Éppen végeztünk a szövegpróbával. Az ajtó előtt álltunk, nem sokan, csak Én, Ash, Ő és Jackson voltunk már ott.

- Szóval, akkor a szombati koncert rendben? – mind szerettük a Kings Of Leon-t és holnap este a városban játszanak. A többiek mind rábólintottak, ezért nekem kételyeim voltak. Nem biztos, hogy Vele szeretnék egy koncerten ülni. Ash észrevette a kínlódásom. – Kris nincs kedved? – kérdezte kedvesen.
- Nem is tudom! – jelenleg döntésképtelen állapotban voltam.
- Mond meg őszintén, ha nincs kedved és akkor csinálunk valami mást! – Jackson cuki pofa volt, épp akartam neki mondani, hogy nincs gond, menjünk csak, mikor megszólat a negyedik tag.

- Kristen nem tud őszinte lenni! – mondta gúnyosan. Ashley egy szigorú pillantást intézett felé, de semmi hatása nem volt.
- Jó lenne, ha nem előttük csinálnád! – fordultam felé.
- Miért, Ők nem tudhatják? Talán ha néha gondolkodnál is, akkor nem kerülnél ilyen helyzetbe! – folytatta cseppet sem kedves hangnemben.
- Robert! – Ashley ráüvöltött. Ráüvöltött? Nem nagyon hallottam még Ash-t ilyen hangon beszélni.

- Hagyd! – mosolyogtam Ash-re, aztán visszafordultam Mr. sértett felé. – Nem kell a melodráma! – tényleg kezdett kiakasztani a viselkedése. Miért nem tud egyszerűen csak békén hagyni?
- Ez nem melodráma! Maximum a te gyerekes hozzáállásod teszi azzá – elfelejtettem, milyen köcsög tud lenni.
- Remek, most már gyerekes is vagyok! Még szerencse, hogy addig jó voltam még dughattál! – azt hiszem beletrafáltam, legalábbis a döbbent feje erre utalt.
- Hogy vagy képes ilyet mondani? Ne tegyél úgy, mintha te lennél a szenvedő fél. Nem én játszottam veled! – arca kifürkészhetetlen volt, nulla érzelem volt rajta.
- Oh, pardon! Elfelejtettem, hogy itt csak te lehetsz megsértődve, ez a te szerepköröd. De tudod mit? Innentől kezdve nem érdekelsz, én nem beszélek veled többet! – ezzel lezártnak tekintettem a témát. Csak sóhajtott egyet és idegesen elhúzott.

- Tudjátok, már nagyon unlak titeket. Ez valami elképesztő, amit csináltok. Talán ideje lenni tisztázni a félreértést! – Jackson ötlete nem is lett volna olyan rossz, de én már eldöntöttem, hogy nem fogok olyasvalakinek magyarázkodni, akinek annyit nem jelentek, hogy Ő maga járjon utána a dolgoknak.
- Elég! – nyögtem és otthagytam őket minden magyarázat nélkül.
Bebújtam a puha ágyikómba és szerettem volna elaludni.

Sikerrel jártam, de két óra kellemes öntudatlanság után csörgött a kibaszott telefonom. Mikor negyedjére kezdődött újra, érte másztam. Persze, hogy Ash… csak Ő ilyen kitartó.
- Mondjad! – nem voltam éppen vidám.
- Most azonnal át kell jönnöd a szobámba. Fontos! – mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mégis mi a szarnak, már le is rakta.
Átkullogtam és bekopogtam. Kinyitotta az ajtót és szó szerint berántott a szoba közepére, ahol nem kis meglepetésemre ott állt, akire jelenleg a legkevésbé voltam kíváncsi. Éppen indultam volna ki, mikor megláttam Jackson az ajtó ellőtt.

- Ashley? – fordultam felé.
- Sajnálom, muszáj volt! Jackson elmondta neki és…
- Te elmondatd neki? – a hangom vagy két oktávval magasabban szólt, ahogy Jake felé fordultam. Csak bólintott és lehajtotta a fejét. Pedig külön megkértem, hogy tartsa a száját.
- Kristen, de csak, mert… mind egy. Ezt csak azért, mert szeretlek titeket és nem bírom tovább nézni a szenvedéseteket! Még hálásak lesztek. - jelenleg egy kanál vízben tudtam volna megfojtani. Háláról szó sem volt. Aztán csak arra eszméltem, hogy kirohan az ajtón és bezárja. Ashley kijátszott engem. Hitetlenkedve bámultam az ajtót.

- Ketten maradtunk! – visszafordultam felé. Ketten maradtunk… milyen szellemes!
- Szóval miattad kellett ide jönnöm! – horkantam fel.
- Gondoltam, hogy velem nem beszélnél a múltkoriak után. – úgy tűnt szégyelli magát. Helyes, nagyon helyes.
- Miért Jacksontól kellett megtudnom? Miért nem mondtad el? – kérdezte kétségbeesetten.
- Mégis mikor mondtam volna el? Nem vetted fel a telefont, mikor hívtalak… és mikor végre megtaláltalak elhordtál mindennek! Ezek után nem volt kedvem magyarázkodni! – az arcán fájdalom jelent meg és felém lépett.

- Sajnálom, amiket akkor mondtam… én nem gondoltam komolyan, csak az idegesség mondatta velem! – erre végképp nem voltam kíváncsi, a magyarázkodására.
- Olyan dolgot feltételeztél rólam… én képtelen vagyok felfogni, hogy gondolhattad, hogy Mikeal még mindig együtt vagyunk és téged átverlek. Hogy lehet… ennyire nem ismersz? Nem bíztál bennem. És nem csak azok fájtak, amit akkor mondtál! Hanem, amit tegnap vagy ma. Úgy beszéltél velem, mint még soha… olyanokat vágtál a fejemhez, amit nagyon rosszul esett hallanom, különösen a te szádból! És a legrosszabb, hogy igenis komolyan gondoltad. – letöröltem a könnyeket az arcomról, mert megint sírni kezdtem. Elém állt és megfogta a kezem.

- Kristen…
- Nem, ezt nem intézed el ennyivel! – elrántottam a kezem. - Itt nem elég a sajnálom… ezek csak üres szavak! – kikerültem és a kanapéra ültem. Utánam jött és letérdelt elém, megfogta a kezem és könyörögve rám nézett.
- Tudom! Azt is tudom, hogy nagyon megbántottalak és igazságtalan voltam veled. Hidd el, megőrjít a tudat, hogy nem szívhatom vissza azokat a szavakat. Hogy nem tehetem a dolgokat meg nem történté. Mondd meg mit tegyek! Bármire képes vagyok, csak bocsáss meg nekem! – láttam rajta, hogy ő is szenved, de képtelen voltam neki elfelejteni.
- Nem tudom…

- Kérlek, én nem bírom ki nélküled! Szükségem van rád. Szeretlek. Te vagy nekem a legfontosabb, nem bírom, ki ha elveszítelek! – itt térdelt előttem életem szerelme, és mégsem bírtam neki megbocsátani.
- Most hírtelen már aggaszt, hogy elveszíthetsz? – kérdeztem.
- Ne gondold azt, hogy eddig nem szenvedtem tőle. De akkor könnyebb volt, mert azt hittem te nem szeretsz engem. Hülye voltam, a legnagyobb idióta, aki csak létezhet. Könyörgöm bocsáss meg! – szájához emelte a kezem és apró csókokat lehelet rá.

- Időre van szükségem. – át kellett gondolnom a dolgokat. A szemében fájdalom volt, ahogy ezt kimondtam.
- Rendben, én türelmesen fogok várni! – engedte, hogy felkelljek, nem akart megakadályozni benne. Már az ajtó előtt voltam, mikor megszólalt: - Csak még egy kérdés! – megálltam és vártam a folytatást. – Szeretsz még? – hogy kérdezhet ilyet? Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Még mindig a kanapé előtt térdelt. Újabb könnycseppek lepték el az arcomat. Nagy levegőt vettem és válaszoltam neki.

- Szeretlek, túlságosan is! – ahogy kinyitottam az ajtót, Ash és Jackson szinte beestek rajta. Gondolhattam volna, hogy oda vannak tapadva. Nem szóltam semmit, csak kisétáltam…


A megbeszélés és a szövegpróba helyszíne:
http://i49.tinypic.com/so65c3.jpg
Az étterem:
http://i50.tinypic.com/w7o1nm.jpg