2. fejezet

Majdnem csók... és csók!

(Rob szemszöge)

- Tudom! Sam Bradley vagyok!- mosolygott Kristenre és elengedte a kezét. - Én is örülök, nem is tudod menyire! Végre megismerhetlek, már sokat hallottam rólad! – vigyorgott és rám kacsintott. Kínomban egy köszi-t tátogtam neki, amit Kristen valószínűleg nem látott, mert Sam nekem célzott beszólása után lehajtotta a fejét.

Biztos kínosan érintette, hiszen egyértelmű lehet a számára, hogy mit érzek iránta. Bár sosem mondta, de biztos vagyok benne, hogy tudja, nem tudok csupán barátként tekinteni rá. De ez a dolog esélytelen, hiszen neki ott van Michael, nekem pedig marad a barát szerep. De nem akarom elrontani, örülök, hogy a közelében lehetek.

- Ö pedig Kristen testvére, Taylor! – törtem meg a kínos csendet, bár Sam letörölhetetlen vigyorát nézve, úgy tűnt csak nekem kínos a szituáció. Bemutatkoztak egymásnak, majd bekísértem Samet az öltözőbe a gitárjáért.

- Bocsi haver, de mikor megláttam veled azt hittem már együtt vagytok! – becsuktam az ajtót és az asztalon lévő üveggel kezdetem babrálni.
- Semmi gond! – Sam lehuppant a kanapéra és engem fürkészett.
- Még mindig nem sikerült becserkészni? – érdeklődte vigyorogva.
- Állj le! Erről szó sincs! – felé fordultam és szúrósan néztem rá.

- Jaj, Rob. Ne hantázz már. Én még emlékszem, mikor izgatottan hívtál fel, hogy most azonnal Los Angelesbe repülsz, egy meghallgatásra, mert láttál valami csajt egy filmben és ő lesz a főszereplő! És neked nagyon bejön. – elégedetten elvigyorodott, mint aki ezzel megnyerte a csatát. És tényleg nem nagyon tudtam mit felelni.

- Jah. – nyögtem végül. – De már mind egy! Elfogadtam, hogy csak barátok leszünk. Ez így jó! – Sam csak a szemét forgatta, de mit csináljak, ha nem vagyok az a harcolós fajta. Ráadásul ez esélytelen csata lenne a számomra.
- A te dolgod, de ha érdekel én nem adnám fel! – vállon veregettet. – Gyere, mert a lányok már várják, hogy elkapjam a bugyijukat! – kacsintott.
- Fel szokták dobni a bugyijukat? – kérdeztem meghökkenve.
- Csak vicceltem! A reménnyel együtt a humorérzéked is elvesztetted? – folytatta a viccelődést, amire én csak fintorogtam. – Egyébként volt már rá példa! – felelte egy kis szünet után.

Megvártam még Sam felmegy a színpadra és elkezdi a koncertet. Aztán visszamentem Kristenékhez, de ők addigra már előrébb álltak. Pontosabban Taylor a fal mellett támaszkodott, míg Kristen közvetlenül a színpad mögött ült. Épp oda akartam menni hozzá, mikor egy srác belépett a képbe, egyenesen Kristen mellé.

Meglengetett előtte egy üveg sört, amit Kristen elfogadott és beszélgetni kezdtek. Próbáltam a koncertre figyelni, de valahogy folyton feléjük siklott a pillantásom és azt vártam, hogy Kristen mikor küldi végre el. Különösen idegesített, hogy a pasi olyan közel áll hozzá. Oda akartam menni és bepancsolni neki egyet, de nem tehettem. Mégis mit mondtam volna, miért teszem. Így Samre figyeltem, vagy legalábbis nagyon igyekeztem.

Kristen egyszer csak felállt és odasétált Taylor mellé. A srác nem követte, hanem fancsali képpel arrébb ált. Én pedig virultam magamban, bár nem értem miért. Biztos Michael miatt küldte el. Egyre jobban kezdtem érezni magam, a sörök megtették a hatásukat.

(Kristen szemszöge)

Rob és Sam már egy ideje elmentek, ezért Taylorral bementünk a terembe és helyet foglaltunk a színpad mögött. Közben a Rob által hozott sör elfogyott és további kettő is. Miután Sam elkezdett játszani vártam, hogy Rob odajöjjön hozzám, de nem volt sehol. Valaki más viszont megtalált.

Egy srác nyújtott felém egy üveg sört, mondtam neki, hogy nem kérem, de addig győzködött, míg elfogadtam. Viszont ezután nem bírtam lerázni. Ott marad és a leggázabb csajozós szövegekkel próbált meg felszedni. Egy idő után nem bírtam tovább és oda álltam Taylor mellé.

Hozott még egy sört magának és nekem is, amitől egyre jobban éreztem magam. Robot kezdtem keresni a tömegben és megláttam, hogy hátrébb áll az ajtóban. Ott hagytam Taylort, aki idő közben egy lánnyal kezdett beszélgetni és oda botorkáltam Rob mellé.

- Hé, te hol voltál? – kérdeztem szemrehányóan, mikor oda értem hozzá.
- Itt! – felelte egyszerűen.
- Akkor miért nem jöttél oda hozzám? Vártalak! – végigsimítottam a karján, amin igen csak meglepődött, ezért leengedtem a kezem.

- Nem akartalak zavarni! Éppen beszélgettél valakivel! – mondta és a színpad felé nézett.
- Pont ezért kellett volna oda jönnöd basszus, alig bírtam lerázni! – megfogtam az arcát és visszafordítottam magam felé, hogy rám nézzen.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy le akarod rázni? – elmosolyodott. – Úgy tűnt élvezed! – folytatta.

- Hah, dehogy élveztem! - felhorkantam a feltételezésen. Elengedtem az arcát, de Őt nem. Kezemet a mellkasára helyeztem.
- Igaz, gondolnod kell Michaelre. – és megint a távolba meredt.
- Nem kell rá gondolnom! – csúszott ki a számon. Elfelejtettem, hogy még nem mondtam neki. Összeszűkült szemekkel nézett rám.
- Ezt nem értem! – zavarodottan megrázta a fejét. Sóhajtottam.

- Szakítottunk. – suttogtam magam elé. – Vagyis én szakítottam vele! Három napja, mikor haza mentem. – ránéztem, hogy lássam, mit reagál. Mikor felpillantottam, mintha mosoly futott volna át az arcán, de lehet, hogy csak a sok sör van rám ilyen hatással.
- De miért? – kérdezte.
- Mert már nem szerettem és nem akartam kínozni. – válaszoltam egyszerűen. – De hagyjuk ezt! Nem akarok ezzel foglalkozni! – elnéztem a színpad felé, ahol Sam kitartóan szórakoztatta a közönséget.

(Rob szemszöge)

Kristen elnézett a színpad fel, és nekem azon nyomban vigyor ült ki az arcomra. Olyan boldog voltam, hogy szakított vele. Bár tudtam, hogy ez nem jelent semmit, de azért mégiscsak örültem neki. Remélem Kristen nem vette észre, hogy mikor megmondta elmosolyodtam az örömtől.

- Hozok még sört! – elindult, de elkaptam a karját.
- Majd én! – elmosolyodott és engedte, hogy én menjek. Gyorsan, széles vigyorral a képemen megvettem a két sört és visszatértem vele.
- Köszi! – átvette az övét és bele is kortyolt. Én csak néztem Őt. Gyönyörű volt, bár mindig az.

Természetesen lebuktam miközben bámultam. Azt hittem megkérdezi, mit nézek rajta, de helyette közelebb jött és elnevette magát. Az arca nagyon közel volt az enyémhez.
- Lehet, hogy ennek kellene lennie az utolsó sörnek! Eléggé csillog a szemed! – ugratott.
- Nem jobban, mint a tiéd! – visszavágtam, nehogy már azt higgye, hogy jobban bírja a piát, mint én. Bár…

-Az nem az alkoholtól van! – beharapta az alsó ajkát és úgy nézett velem farkasszemet.
- Nekem sem! – bele mentem a játékba, bár nem hinném, hogy Ő is arra gondolt, amire én.
- Akkor mitől? – kicsit lábujjhegyre állt és az arcunk már szinte összeért. Mégis mit csinál? Teljesen meg akar őrjíteni? Hát nem veszi észre, hogy már így is eléggé oda vagyok érte? Semmi kétség játszik velem és élvezi… Viszont ez ebben a pillanatban cseppet sem zavart, nem amíg ilyen közel van.

Az arcunk csak egyre közeledett, már csak néhány centi választotta el a szánkat egymástól, de akkor az óriási sikítás és tapsvihar miatt elfordítottuk a fejünket. Automatikusan eltávolodtunk egymástól és a színpad felé fordultunk, ahonnan Sam jött lefelé.

Nem tudom, hogy mi történt volna, ha két perccel később fejezi be a koncertet Sam. Vagyis van elképzelésem. Lehet, hogy megcsókoltuk volna egymást, de ez is lehet, hogy nem. Ez már sosem derül ki. Kristen zavartnak tűnt, nyilván megbánta, ami majdnem megtörtént. Pedig egyértelműen flörtölt velem, de neki ez biztos csak egy játék. Ő is nőből van. Hiú, miért is ne lenne az?

- Meg vagytok elégedve? – Sam vigyorogva közelített felénk.
- Persze Sam, remek volt, mint mindig! – szemrebbenés nélkül hazudtam, ugyanis szinte egy percre sem tudtam a mai estén ráfigyelni. Kristen elmosolyodott, tudta, hogy hazudok. De úgy tűnt Sam bevette.
- Gratulálok! Nagyon jó volt! – Kristen valamivel jobban hazudott. Mert Ő sem igazán a koncertet figyelte este.
- Köszi, srácok! Akkor elmegyünk valahova? – Sam nagyon lelkes volt, bár nekem már nem kéne inni a mai este.

- Persze! – azért nem hagynám ki a bulit Sammel, az mindig jó.
- Öhm, ti menjetek csak, de én haza megyek! Fáradt vagyok! – mondta Kristen.
- Szeretnéd, ha visszakísérnélek a hotelba? – kérdeztem tőle, bár lehet, hogy nem szeretne velem jönni, a ma esti „majdnem csókunk” után.
- Taylor úgyis jön velem! – ellenkezett. Sejtettem, hogy ez lesz a válasz.
- Oké! – csak ennyit bírtam mondani. Elköszönt Samtől és elmentek. Mi pedig bevetettük magunkat az éjszakába.

(Kristen szemszöge)

Az ágyamban feküdtem, és közben azon gondolkoztam, hogy vajon Rob is ennyire sajnálja-e, hogy megzavartak minket! Mert, ha azok az idióták nem kezdenek visítozni semmi nem tartott volna vissza, hogy megcsókoljam. Valahogy mindig arra lyukadok ki, hogy Ő nem ezt akarta.

Pedig a flörtben benne volt, legalábbis úgy éreztem rajta. De akkor mégis miért ilyen kibaszott bonyolult személyiség, egyszerűen képtelen vagyok kiigazodni rajta. Meg magamon is, de ez nem újdonság. Furcsa, hogy egy nap alatt mennyi minden megváltozott bennem.

Vagyis nem egy nap alatt, de most kezdek rájönni, hogy vonzódom hozzá, nem is kicsit. Ahogy ott feküdtem, azon járt az eszem, hogy akár az este itt is véget érhetett volna. „Hülye liba, még a végén kurvának nézne”, figyelmeztettem magam. De nem bírtam nem arra gondolni, hogy most semmire nem vágyom jobban, mint, rá! Hogy itt legyen velem.

*

Az elkövetkezendő egy hétben alig beszéltünk egymással. Csak a forgatáson találkoztunk meg két este a bárban, mikor többen lementünk. A hét közepén Nikki szóvá is tette a dolgot:
- Történt köztetek valami Robbal? – kérdezte.
- Mi? Köztünk nincs semmi, csak barátok vagyunk! – zavartan válaszoltam a kérdésére, de csak elmosolyodott.

- Nem így értettem Kris! Hanem, hogy összevesztetek-e? – úr isten, de kínos. Persze, hogy nem úgy értette, én meg… akkora kretén vagyok, hogy lebuktatom saját magam.
- Nem! Miért? – érdeklődtem.

- Csak, mert olyan furcsán viselkedtek. Szinte alig szóltok egymáshoz és érezhetően valami nem kóser! – Nikki várta, hogy mondjak valamit. De mégis mit mondhattam volna, hogy „ja igen, majdnem megcsókoltuk egymást, és én akartam, de azt hiszem Rob nem”. Nem hangzana túl jól, így egyszerűbben intéztem el:
- Tényleg nincs semmi gond! – közöltem egyszerűen, Nikki nem úgy tűnt, mint aki elhitte, de nem szólt semmit.
*

- Egy száraz vörösbort kérek! – én rendeltem utoljára. Taylor kedvesen próbált velem beszélgetni, de nem igazán kötött le. Kedveltem őt, jó barátom volt, egy jó humorú aranyos srác. De most egy kurva ember járt a fejemben és fél percenként lestem az ajtót, hogy mikor toppan be végre, ha egyáltalán eljön. De igazán nem hagyhatja ki a New Moon Stáb bulit, hiszen ez a búcsú parti.

- Szóval mit gondolsz? – basszus, miről is beszélt?
- Nézzétek, végre megérkezett Mr. Pontatlan is! – Kellan felkiáltott, mire mindenki oda kapta a fejét, köztük én is! Amint megláttam besétálni az ajtón, egy mosoly kúszott az arcomra, az este folyamán először.

- Sziasztok! – beletúrt a hajába és üres helyet keresett. Volt egy mellettem és egy Nikki mellett. Reméltem, hogy mellém ül és egy hét után végre beszélhetek vele. Rám nézett és elkápráztatóan visszamosolygott. Észre sem vettem, hogy még mindig vigyorgok. Odajött és leült mellém. A többiek néma csöndben figyelték a történteket, de amint Rob leült rögtön folytatta mindenki a maga párbeszédét.

- Azt hittem már nem is jössz! – félénken felnéztem rá, de ő csak mosolygott. Mi a fasz olyan vicces?
- Gondoltam rá! – erre a válaszra halkan felszisszentem. – Talán hiányoztam volna? – vigyorgott.
- Tudod, hogy igen! – feleltem egyszerűen. Kicsit meglepte a nyíltságom, de ezzel úgysem árulok el semmit. Hiszen barátok vagyunk, miért ne hiányozna? – Egész héten alig találkoztunk! – mondtam panaszosan.

- Együtt forgattunk Kristen! – ráncolta a szemöldökét.
- Nem erre gondolok, hanem forgatáson kívül. – ezen kicsit elgondolkodott.
- Majd ma bepótoljuk! – rámosolygott. Bólintottam.

Bekapcsolódtunk a közös beszélgetésbe. Egész jó kedve volt mindenkinek, nem voltunk szomorúak, pedig nemsokára vége a forgatásnak. Megvacsoráztunk és Robal kimentünk cigizni.

Leültünk a földre és beszélgettünk. Igaz semmi komolyról, de beszéltünk. Mikor elszívtuk a cigit visszamentünk a többiekhez és velük beszéltünk megint. Egyre több üres borosüveg volt az asztalon, amitől a hangulat is emelkedett. Javasoltam Robnak még egy cigit, ezért ismét kimentünk a teraszra, de most nem ültünk le.

Olyan témára terelődött a beszélgetés, amit nem gondoltam, hogy meg tudunk beszélni egymással. Lehet, hogy a bornak köszönhetően lukadtunk ki itt…
- Tudod sajnálom, hogy majdnem megcsókoltalak a múltkor! Butaság lett volna! – mondta zavartan nevetve.
- Miért? – közelebb léptem hozzá.

- Nem lett volna az? – zavarodottan nézett rám.
- Nem hiszem!- még közelebb álltam hozzá. A bátor viselkedésemet csak annak tudtam be, hogy elég bor volt már bennem.
- Szóval nem zavart volna? – ő is közelebb jött, már alig volt köztünk néhány centi. Két ujja közé fogta egy előre lógó tincsemet és hátra simította.

- Nem hiszem! – nyeltem egy nagyot, ahogy ezt kimondtam és összeszorítottam a szemem.
- És ha most tenném meg? – suttogta a fülembe. Kipattantak a szemeim és ránéztem.
- Jobb mint a semmi! – motyogtam válaszul. Elmosolyodott, úgy látszik eldöntötte, hogy tovább húz. Lehet, hogy a végén meg itt hagy?
- Biztos? – érdeklődött nyájas hangon.

- Az istenit, csókolj már meg! – felcsattantam és vártam, hogy ott hagyjon nevetve. De ehelyett megragadta a derekamat és magához rántott. Belenézett a szemembe, mintha egy pillanatig még tétovázott volna, majd ajkát az enyémhez nyomta. Sóhajtva nyitottam szét ajkaimat, hogy nyelvünk megtalálhassa egymást.

Megragadtam a tarkóját hogy még közelebb húzzam magamhoz, mialatt nyelveink teljes harmóniában mozogtak. Furcsa volt őt így csókolni, hiszen nem így szoktuk. Általában egy tucat ember vesz minket körül és figyelik minden lélegzetvételünket. Ez most más volt, csak ő és én, meg egy egészen másfajta csók. Egy igazi csók.

Egyre szenvedélyesebb lett ő is és én is. Egyikünk sem akarta abbahagyni. Erősen szorított magához, egyik keze a csípőmön volt, míg a másik hol a hátamat, hol a karomat, hol pedig az arcomat simogatta. Egyikünknek sem jutott eszébe, hogy talán ezt nem itt kéne. Elég könnyen lebukhattunk volna és ezt nem lehet kimagyarázni.
Jó pár perc után váltunk csak szét.

- Menjünk! – megragadtam a kezét és húzni kezdtem.
- Hova? – olyan értetlen képet vágott, hogy úgy éreztem kicsit egyértelműbb célzásra van szüksége. Visszaléptem hozzá, végigsimítottam a mellkasán és végezetül egy puszit nyomtam a szájára.
- A szállodába. – feleltem.
- Oké. – elmosolyodott és készségesen követett.

A többiektől gyorsan elköszöntünk, mondtuk, hogy fáradtak vagyunk és eljöttünk. Útban a limuzin felé, egy csomó ember várt minket. Fotósokkal együtt. Rob kedvesen osztott pár aláírást, nekem semmi kedvem nem volt. Beszálltunk a kocsiba. Rob leült velem szemben.

Olyan zavart volt, ami nagyon tetszett. A lábamat sorosan az övéhez nyomtam és rávigyorogtam. A fotósok egészen addig kattintgattak, míg be nem csukta a sofőr az ajtót. A kocsi elindult, én pedig felhúztam az elválasztófalat, hogy a sofőr ne lásson minket. Hiszen semmi köze ahhoz, ami itt fog történni.

Remélem tetszett lányok!!!:) Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok és, hogy véleményt is írtok! Nagyon jó érzés!:)

Sam Bradley:

http://i49.tinypic.com/dpjlmu.jpg

Rob és Kristen a koncerten:

http://i49.tinypic.com/qy8qwo.jpg

Majdnem csók:P:

http://i45.tinypic.com/300w6l0.jpg

New Moon Stáb buli:

http://i49.tinypic.com/oadtp4.jpg

A limuzinban...

http://i47.tinypic.com/2q1fpqb.jpg