36. fejezet

Valami vége, valami kezdete...

Itt a legújabb, azaz a 36. fejezet. Remélem, mindenkinek elnyeri majd a tetszését, és nem fogtok megharagudni, amiért kicsit megszalad a fantáziám!:D
Ne feledjétek, hogy még mindig várom, ki, melyik részt olvasná el szívesen, Rob szemszögéből. Keddig még mindenki, aki nem írta be, tegye meg, mert mint mondtam, addig várom az óhajokat. Aztán jön a szavazás…
Nem is beszélek többet, jöjjön a lényeg! Jó olvasást kívánok.
Puszi, Lady

Nagyot sóhajtva szólásra nyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta. Mintha elfelejtettem volna beszélni. Rob türelmesen várta, hogy végre megtudja, mi ütött belém.
- Nem akarod nekem elmondani – vonta le a teljesen helytelen következtetést csalódottan. Félreértett.
- De, el akarom. Csak… csak félek, hogy kinevetsz, és bolondnak tartasz majd – suttogtam magam elé.
- Ettől nem kell tartanod – biztosított mosolyogva, amitől a szívem vagy két ütemet kihagyott.
- Csak ma a kórházban történtek hatására kicsit elgondolkodtam, tisztán kezdtem látni – kezdtem bele zavartan. Igazából azt sem tudtam, hogy mondjam, hogy legyen értelme. Izgultam, mint egy tini az első randi előtt. – Szóval ma, mikor Kate barátjának leállt a szíve, és láttam Kete-et… Rob, én azt képzeltem, hogy te vagy ebben a helyzetben és… én – motyogtam kétségbeesetten, és a szemem újból könnybe lábadt. Mint egy hisztis picsa…
- Kris, én itt vagyok, jól vagyok – kezdett azonnal nyugtatni.

- Nem, nem érted. Elképzeltem, hogy elveszíthetlek. Nem így, hogy szakítunk, hanem, hogy végérvényesen! – magyaráztam neki szinte hisztérikusan. Rápillantottam, de úgy tűnt, nem nagyon érti hova is akarok kilyukadni. – Az, amit akkor éreztem, mikor lejátszódott előttem, hogy te lebegsz élet és halál közt, leírhatatlan volt és sok mindent megváltoztatott. Igazából csak egyet… Rob, én nem tudnék nélküled élni. Eddig is nehezen tudtam, de a feltételezés, hogy már nem is hozhatnánk rendbe, mert te… szóval nem akarlak elveszíteni. Vagyis inkább vissza akarlak kapni! – mondtam neki félénken. Ledöbbent, nem kicsit.
- Ezt úgy értsem, hogy… hogy megbocsátasz? – kérdezte hitetlenkedve.
- Szeretném, ha elfelejtenénk, ami történt és tiszta lappal kezdenénk. Sikerülni fog? Akarod még egyáltalán, mert ha… - mutatóujját az ajkaimra tette, mert közben nagyon belelendültem a szövegbe, csak úgy jött belőlem.

- Semmi másra nem vágyom. Mégis, hogy gondolhatod, hogy nem akarom? – kérdezte meglepetten, egy hitetlen mosollyal az arcán.
- Csak arra gondoltam eleged lett belőlem, a viselkedésemből, és inkább megpróbálsz továbblépni – hitetlenül megrázta a fejét egy kis félmosollyal a szája sarkában.
- Sosem tudnék továbblépni – felelte természetesen.
- Úgy néz ki, én sem – mondtam neki, és egy halvány mosoly kúszott a számra. Közelebb lépett hozzám és megfogta a kezem, hogy összekulcsolt ujjainkat felemelje, és kézfejével megsimítsa az arcomat. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és csak élveztem az érzést, ami átjárt.
- Én annyira sajnálom, olyan hülye voltam…
- Ne kezdd el – szakítottam félbe. – A tiszta lap azt jelenti, a múltat kitöröljük. Ezentúl, nem vagyok hajlandó még csak egy mondatot sem szentelni a történteknek. Csak az számít, ami ezután következik – másik kezemmel, ami nem az övében volt, most én simítottam végig bűnbánó arcán.

- Nem érdemellek meg! – sóhajtotta bánatosan. Nem akartam, hogy szomorú legyen, azt meg főleg nem, hogy így érezzen.
- Ne rontsd el a pillanatot – kértem mosolyogva.
- A világért se tenném – erre már ő is elmosolyodott. Úgy éreztem, mintha hatszáz pillangó röpködne a gyomromban, miközben vártam, hogy végre megcsókoljon.
- Szeretlek – őszinte volt, a szeme ragyogott. Mosolyogva kulcsoltam karjaim a nyaka köré, könnyedén, mintha ’mi se történt volna. Aztán ajkai rátaláltak az enyémre, és többé már tényleg nem érdekelt semmi rajta kívül. A szívem ismét hevesebben dobogott, csakis érte, ahogy ajkaival az enyémeket kóstolgatta. Egy pillanatra elszakadtam tőle, és még félig lehunyt szempilláim alól is láttam, hogy megijed.

- Én is szeretlek – suttogtam ajkai közé, egy mosolyt kicsalva belőle. Ajkaink ismét szinkronban mozogtak, miközben Rob egyre szorosabban ölelt magához. Egy kósza hajtincsét tekergettem az ujjaim körül, majd óvatosan a tarkóját kezdtem cirógatni. Kicsit féltem, hogy ez csak egy álom, és hamarosan felébredtek, Rob pedig nem lesz sehol. A gondolatra, ha lehetséges egyáltalán, még inkább közelebb húztam magamhoz, ami ellen természetesen nem volt kifogása.
Ujjai a hátamon játszottak, ismeretlen mintákat karcolva, a póló által befedett bőrömre. Én ennél többre vágytam. Egyik kezemmel megkerestem a pólója alját, hogy kezemmel bejárhassam az olyannyira szeretett testfelületet. Számban éreztem sóhaját, mikor körmeimmel óvatosan végigszántottam a mellkasát. A következő pillanatban elhúzódott, és mielőtt méltatlankodni kezdtem volna, kézen fogott. Szinte gyerekes izgatottsággal vártam, hogy felérjünk a szobájába. A gyomrom is beleremegett az izgalomba, mikor belegondoltam, hogy végre ismét vele lehetek. Mikor a nappali felé indult, meglepetten megtorpantam. Visszafordult felém, és kérdően várta, hogy mit csinálok.

- Nem a szobádba megyünk? – egy féloldalas mosollyal közelített felém, amitől levegőt is elfelejtettem venni. A karjába zárt, megcsókolt és közben éreztem, hogy a lábam alól eltűnik a talaj. Nem is érzékeltem merre megyünk, csak azt, hogy finom nyelve szédítő táncot jár az enyémmel. Kábultan nyitottam ki a szemem, mikor ismét talajt észleltem a lábam alatt. Csak egy másodpercig ráncoltam a szemöldököm, pontosan annyi ideig, még fel nem tűnt valami furcsa. Nem a szobájában voltunk, hanem a nappaliban. A furcsaság, pedig a szoba homálya volt. Körbenéztem, és alig hittem a szememnek. A szoba körbe volt rakva mécsesekkel, melyek sejtelmes félhomályba burkolták a helységet. A dohányzóasztal négy szélén – szemben a kanapéval – is volt egy-egy mécses, az asztal közepén, pedig két borospohár és egy üveg bor álldogált. A szám tátva maradt a meglepetéstől. Ide-oda kapkodtam a fejem a rajtam mosolygó Rob, és a romantikus fényárban úszó szoba között.

- Ezt… ezt hogy? Mikor? – hebegtem.
- Miközben zuhanyoztál ide készítettem mindent. Mikor én is kész voltam és hallottam, hogy a konyhában vagy, gyorsan bejöttem és meggyújtottam a mécseseket – még mindig csak a számat nyitogattam, de megszólalni nem tudtam.
- Miért? – nyögtem ki.
- Mert kétségbeesetten vissza akartalak hódítani, és mert szeretlek – felelte mosolyogva, majd a kanapéhoz húzott. Töltött nekem egy pohár bort, magának is, és felém tartotta a poharát, de még mielőtt megszólalhatott volna, én tettem.
- Ránk – néztem mélyen a szemébe. Féltem, hogy megint előad valami öngyűlölő szöveget.
- Ránk – ismételte mosolyogva. Újra és újra végignéztem a szobán, miközben a bort szürcsölgettem a poharamból. Rob is hasonlóképpen cselekedett, de Ő a szoba helyett engem bámult. Kissé zavartan letettem a poharat, aztán felé fordultam, és közelebb húzódtam hozzá.

Keze azonnal az arcomra siklott, a bőröm bizseregni kezdett, ahogy puha kezével végigsimított a nyakamon, hogy kicsit oldalra tűrje a hajam, majd a nyakam felé hajolt. Lágy csókokkal borította be, az én ereimben már ettől az apróságtól lüktetni kezdett a vér. Kétségbeesetten túrtam a hajába, hogy ajkait az enyémekre húzzam. Nem ellenkezett, azonnal vad csókjával forgatta fel körülöttem a világot. Kivettem a kezében tartott poharat, az asztalra helyeztem, miközben nyelvünk játéka egy pillanatra sem állt le. Hirtelen ötlettől vezérelve az ölébe telepedtem, Rob pedig hátrébb csúszva a kanapén húzott még közelebb magához. Nem tudtam, mit tervez, csak reméltem, hogy neki is hasonló elképzelései vannak az éjszakát illetően.
Amint puha keze a pólóm alá csúszott, már tudtam, hogy egyet akarunk. A nyakára hajoltam, hogy most én kényeztessem lágy csókjaimmal, mire fejét a kanapé háttámlájának döntötte, és sóhajtozva élvezte ajkaim és nyelvem játékát. Kezem bedugtam a pólója alá, érezni akartam a bőrét ujjaim alatt. Aztán türelmetlenségem eluralkodott rajtam, és egy mozdulattal áthúztam fején az utamba álló anyagdarabot. Rob mosolyogva követte a példámat, és amint rólam is lekerült a felső, hanyatt döntött a kanapén, és ajkaival kezdett kényeztetni.

A bőrömet vészesen forrónak éreztem ott, ahol ajkai érintettek. Felsóhajtottam, ahogy nyelve a köldököm körül körözött, közben pedig szinte észrevétlenül kigombolta a nadrágom, majd egy gyors mozdulattal megszabadított tőle. Éhes vadat megszégyenítő tekintettel nézett végig szinte meztelen testemen. Éreztem, hogy az arcom bizseregni kezd, ezért inkább egy csókra húztam magamhoz. Egyre dudorodó vágya nekem feszült, amitől a hasamban lévő nyomás egyre erősebb lett. Végre nekem is sikerült róla letornásznom a nadrágot, de ahelyett, hogy visszafeküdt volna fölém, a lábamat kezdte csókolgatni. A vádlimtól haladt lassan felfelé, szinte fájdalmasan lassan. A combom belső felénél, már nem bírtam visszatartani a nyögéseimet, akaratlanul is egyre hangosabban adtam tudtára, mennyire élvezem a kis játékát. Vigyorogva kezdte volna lehúzni a bugyimat, de nem hagytam neki. Visszalöktem ülőhelyzetbe, és rátelepedtem.

Rob zihálva kapcsolta ki a melltartómat, amint körkörös mozdulatokat kezdtem végezni rajta a csípőmmel. Ajkai azonnal a mellemre tapadtak, vadító szívogatásától ismét nyögdécselni kezdtem. Vágytól izzó tekintetét rám emelte, amint megérezte kezemet az alsónadrágján. Mosolyogva toltam beljebb, és elakadt a lélegzetem, mikor megérintettem. Hangos morgás-szerű hanggal adta tudtomra, hogy kezem jó helyen van. Számmal a mellkasát kezdtem feltérképezni, hosszan elidőzve az alhasán, ám amikor szerettem volna számmal is megízlelni, amit kezem előkészített, visszarántotta a fejem. Kissé meglepetten néztem rá, mire csak egy szédítő mosolyt kaptam válaszul. Már e nélkül is ájulás közeli állapotban voltam, az érintései olyanok voltak számomra, mint szomjazónak egy korty víz. Csillapította a szomjamat, de nem oltotta el. Egyszerűen nem tudtam betelni vele.

Megemelte a csípőmet, és kezével megkereste a bugyim tetejét. Hangosan felnyögtem, mikor megéreztem ujjait a vékony anyag alatt. A kanapé hátulját markoltam egyre szorosabban, miközben Rob kényeztető simogatásba kezdett. Másik kezével az arcomat mega felé fordította, mélyen a szemembe nézett. Az ajkaimat harapdálva élveztem, amit Rob ujjai művelnek. Mikor megéreztem magamban egyik ujját, felsikítottam a rég tapasztalt bizsergés feszítő érzésétől. Rob elmosolyodott, és mozgatni kezdte bennem. Egyre jobban markoltam a kanapét, az ujjaim már elfehéredtek a szorítástól. Rob a nyakamat csókolgatta, miközben én remegve vártam a beteljesülést. Nem is váratott magára és neki köszönhetően ismét a fellegekben éreztem magam. Mosolyogva tűrte el a hajam, és figyelte, ahogy remegve próbálok levegőhöz jutni. Már csak egyetlen dologra vágytam, érezni akartam őt. Gyorsan felpattantam, magammal húzva őt is, majd lehúztam a bugyim, amit mosolyogva szemlélt, ahelyett, hogy vetkőzött volna.

Türelmetlenül kezdtem leráncigálni róla az alsónadrágot, majd visszalöktem a kanapéra, és magamba vezettem lüktető vágyát. Egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzéstől, amire mind a ketten egy hónapja vártunk. Feljebb toltam magam rajta, de Rob egy határozott mozdulattal megragadta a csípőmet, és visszanyomott magára teljesen. Hangos sikoly tört fel belőlem, aztán ismét szerettem volna elkezdeni, de Rob nem hagyta. Hitetlenkedve néztem rá, talán nem akarja?

- Egy kicsit… olyan jó ez így – zihálta. Egy pillanat alatt megértettem, ajkaimmal az övét kerestem, amit nem tagadott meg tőlem. Nekem is hiányzott, mintha egy részem nem lenne velem. Most újra egésznek éreztem magam. Lassan, de mégis szenvedélyesen csókoltuk egymást, aztán Rob szorítása enyhült a csípőmön. Ezt zöld útnak vettem, ezért ismét feljebb toltam magam, és ezúttal nem akadályozott meg benne. Hangos nyögéseink törték meg a csendet, ahogy egy ritmusra mozgott testünk. Egy ideig szépen lassan mozogtunk, hagyta, hogy én diktáljam a ritmust, kiélvezve minden mámorító pillanatát újraegyesülésünknek. Rob kezei a csípőmre tapadtak, így kényszerítve engem gyorsabb mozgásra. Sikítva tapadtam az ajkaira, ahogy egyre gyorsabban mozogtam fel és le rajta. Fogaimmal az ő ajkait haraptam, nem is, inkább téptem, ahogy testem remegve feszült meg rajta. Lihegve próbáltam szabályozni testem vonaglását, ahogy a kéj végigsöpört rajtam. Rob magához szorított és várta, hogy kicsit lenyugodjak.

- Olyan gyönyörű vagy – suttogta a fülembe vágytól érdes hangján. Tudtam, hogy nagy önuralmába került visszatartani magát, hitetlenkedve emeltem rá a tekintetem, de Ő csak mosolyogva, és vágyakozó szemekkel nézte remegő testemet.
- Szeretlek – feleltem neki, és újra mozogni kezdtem, mire egy hangos nyögés szakadt fel belőle. Éreztem, hogy már nem sok van neki hátra, gyorsabb ritmussal hajszoltam magamat a második, míg őt az első kielégülés felé. Kezeivel a mellemet kényeztette, míg ajkaival a nyakamat kóstolgatta. Nem bírtam visszatartani sikolyaimat, ahogy Ő sem férfias morgásait, amik a nyakam bőrét csiklandozták. Testünk egy időben merevedett meg. Rob egy hangos kiáltás kíséretében a fenekembe markolt, én pedig a vállába harapva nyomtam el valamennyire a sikolyomat. Végigdőlt a kanapén, engem is magával húzva.
Szorosan összeölelkezve feküdtünk, és vártuk, hogy lecsillapodjunk.

Kicsivel később leszálltam róla, egy csalódott sóhajjal jelezte, hogy nagyon is ellenére van a dolog. Félig rajta, félig mellette helyezkedtem el, ahogy a nem túl széles kanapé engedte. Rob kicibálta a párnák alól a plédet, és betakarta vele izzadt testünket. Annyira jó volt így feküdni vele, szótlanul, az érintéseink és csókjaink mellett nem volt szükség szavakra.
- Annyira hiányzott már ez – sóhajtotta egy kis idő múlva.
- Hát persze – fintorogtam – te is csak pasiból vagy – céloztam a szex utáni vágyára.
- Ezt most miért mondod? Nem értem – érdeklődött panaszosan, miközben csodás szemeit az enyémbe fúrta. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy felidézzem, mire is mondtam.
- Hiányzott a szex… jellemző! – mondtam neki kicsit gúnyosan, mire olyan angyalian nevetett fel, hogy azt hittem elájulok.

- Nem a szexre gondoltam… - egy pillanatra elgondolkozott, miközben egy hajtincsemmel játszadozott. – Bár meg kell hagyni, az is nagyon! – egy féloldalas mosollyal kápráztatott el. – De most arra gondoltam, hogy mennyire hiányzott az, hogy a karjaimban tarthatlak. Hogy itt vagy, megcsókolhatlak, – egy puszit nyomott a nyakamra – megérinthetlek – végigsimított meztelen hátamon. – Erre értettem! – erre már én is elmosolyodtam.
- El sem tudod képzelni, mennyire értem – fejemet a mellkasára hajtottam, de előtte még belecsókoltam. Egy ideig még így feküdtünk, de nekem jelentkezett a nikotin éhségem is. Bár ez igazán elhanyagolható volt azzal szemben, mennyire kívántam még mindig Robot. Feltápászkodtam, mielőtt ismét rávetem magam.

- Mit csinálsz? – kapott utánam kétségbeesetten. Elmosolyodtam.
- Elszívnék egy cigit – fintorogva elengedett, majd nézte, ahogy a ruháim kutatom. Nem mozdult, csak engem nézett. – Te nem jössz? – kérdeztem értetlenül.
- Mindjárt – közölte, de le sem vette a szemét a testemről. Amilyen gyorsan csak tudtam, felkapkodtam a ruháim. Ekkor Ő is felkelt végre. Nem tudtam nem végigmérni alaposan meztelen testét. Ajkaimat beharapva próbáltam elnyomni a fintorom, mikor felvette az alsónadrágját. Feltűnt neki, mert mosolyogva elém állt, és egy láb-remegtető csókot adott.
Jól esett a hűvös levegő, ami megcsapott, mikor kiléptünk az erkélyre. Rob leült egy székbe, engem pedig az ölébe húzott. A cigi szinte érintetlenül sistergett a kezünkben, mert inkább egymás csókolgatásával voltunk elfoglalva. Nevetve nyomtuk el az elégett cigit, majd megpróbálkoztunk egy újabb szállal. Ebből már kicsit több került a tüdőnkbe.

Bementünk a konyhába, hogy együnk is valamit, bár én egyáltalán nem voltam éhes. Mosolyogva figyeltem, ahogy Rob teljesen tanácstalanul nézegeti a hűtő tartalmát, majd becsapja, és felém fordul.
- Inkább rendeljünk – közölte szórakozottan. Csodálkoztam is, mikor közölte, hogy csinál valami vacsorát, mert köztudottan nem egy konyhatündér. Egy kenyér megkenése is komoly problémát okoz neki.
- Majd én főzök – mondtam és eltoltam a hűtőtől. Kinyitottam a hűtőt, és lehajoltam, hogy jobban lássam, mi van benne. Ebben a pillanatban Rob keze a fenekemre simult, és izgató simogatásba kezdett. – Rob, így nem lesz vacsora – fordultam felé elszántan, de Ő csak kajánul vigyorogva magához rántott, és megcsókolt.

Nagy nehezen eltoltam magamtól, mert még fél perc, és mással fogunk jól lakni. Megadóan a konyhapultnak dőlt, és figyelte, ahogy előveszem a paradicsomot meg a tojást. Gondoltam egy rántotta jó lesz, hamar megvan, és egy kis salátával tűrhető kaja. Rob elővett egy kést, amit ki akartam venni a kezéből, de elhúzta és bosszúsan közölte, hogy egy paradicsomot még Ő is képes felvágni. Gondoltam ráér még a tojás, ezért egy székre ülve szemléltem, ahogy Rob a paradicsommal szenved. Nagyon is kedvemre való volt a látvány, ugyanis tökéletes rálátásom nyílt feszes fenekére, ami még a farmeron keresztül is felbolygatta érzékeimet. Nem is bírtam tovább egy helyben ülni, Rob mögé somfordáltam, és elölről átkarolva a hátára hajtottam a fejem. Ahogy ujjaim a pólóján keresztül kitapintották kívánatos felsőtestét, nem bírtam uralkodni a kezem fölött. Becsúsztattam Rob pólója alá, és úgy simogattam. Sóhajtva igyekezett a szeletelésre koncentrálni, de mikor kezem lejjebb tévedt, kiesett a kezéből a kés. Most már úgyis mindegy alapon befúrtam a kezem a nadrágjába, és kezembe vettem újra éledező vágyát.

- Tényleg nem lesz vacsora – mondta elfúló hangon, mire csak ördögien felkacagtam.
- Még csak – az órára pillantottam – fél kilenc van. Később is ehetünk – közöltem vele, a hátát puszilgatva. Hírtelen felém fordult, tekintetét az enyémbe fúrta, majd elnevette magát. Nem hagytam megszólalni, ajkaimat az övére nyomtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Leszedtem róla a pólóját, és számmal bejártam a mellkasát, miközben halk sóhajait hallgattam. Nem bírtam magammal, kibontottam a nadrágját, és kezem ismét rátalált. Felnyögött, ahogy mozgatni kezdtem a kezem, és próbált leállítani, de nem hagytam magam. Igazából nem is volt olyan nagyon ellenkező. Tekintetem az övébe fúrtam, vágyakozó szemeitől elolvadtam és még többet akartam neki adni. A telefon szakított félbe minket. Rob megragadta a pulton heverő, hevesen zenélő mobilját, és egy káromkodás kíséretében közölte, hogy Tom az.

- Ne vedd fel! – közöltem vele, és a kezem újra mozgásba lendült.
- Muszáj, ha nem veszem fel, akkor ide fog jönni – Tomból én is kinéztem ezt, ezért sóhajtva bólintottam.
- Szia – szólt bele Rob. – Ma nem… nem érek rá…- mondta neki unottan, én meg egy vad gondolat hevében elé térdeltem, és letoltam róla a nadrágot, meg az alsónadrágot. Ijedten rám kapta a szemeit, miközben Tomnak válaszolgatott. Egy mosollyal feleltem neki, majd végighúztam nyelvem, merev férfiasságán. – Neh… - nyögte. – Nem, nem neked… - válaszolta Tomnak, miközben kezem és nyelvem megállíthatatlanul kényeztette. – Öhm… igen… - nyögdécselte a telefonba, miközben hallottam Tom hangját is, aki meglepetten érdeklődött, hogy mi baja van. Megpróbálta eltolni a fejem, de ahelyett, hogy engedtem volna, a számba vettem. – Kristen – nyöszörögte, ujjai vészjóslóan elfehéredtek, ahogy szorította a fülén tartott készüléket. – Nem, Tom.
Figyelj… hmm… vissza… visszahívlak… mondjuk ho… holnap… igehn. Szia – azzal a lendülettel eldobta a telefont, és hitetlenkedve rám nézett.

- Te boszorkány – nevetett, de a vége átment nyögésbe, ahogy szinte teljesen eltüntettem a számban vágytól lüktető kincsét. Néha a kezem is beszállt a játékba, miközben élvezettel hallgattam Rob morgásait. Az arcomat simogatta, mialatt nézte, hogy mit csinálok. Folyamatosan tartottam vele a szemkontaktus, az érzelmek, amik a szemében váltották egymást, még jobban felizgattak. Körmeim a hasán játszottak, tovább borzolva élvezetét. Rob a hajamba tűrt, gyorsabb mozgásra ösztönzött, amit örömmel teljesítettem. Nem sokkal később, éreztem, hogy férfias kiáltásával együtt megmerevedik, aztán a langyos nedvesség elöntötte a számat, élvezete végső bizonyítékaként. Elégedetten mosolyogva keltem fel, és néztem végig Robon, aki még mindig kapkodta a levegőt. Ahogy egy szintbe kerültem vele, magához rántott, és egy szenvedélyes csók közepette, türelmetlenül rángatta le rólam a nadrágot, majd a pólót. Először a ruha alól kiszabadult melleimet szívogatta, majd a hasam élvezhette nyelve cseppet sem szelíd játékát. Levegő után kezdtem kapkodni, mikor a bugyimat is letépte, majd mögém nyúlva, egy mozdulattal lesöpört mindent a pultról és felültetett rá. Széttárta a lábaimat.

- Ne – nyöszörögve próbáltam eltolni a fejét, de csak felnevetett.
- Te is megkapod a magadét – ujjaim azonnal ellazultak a hajában, mikor nyelvével a lábam közé siklott. Már kicsit sem volt kedvem ellenkezni, ezt az érzést nem kívántam megtagadni magamtól. Sóhajtozva élveztem a kínzást, testem bizseregve reagált a földöntúli érzésre. Egyik ujját belém vezette, miközben nyelve még mindig fáradhatatlanul kényeztetett. Remegve szorítottam a vállát, körmeim belemélyedtek a puha bőrbe, de nem panaszkodott. Egyik meze felcsúszott a mellemre, finoman masszírozva azt, míg másik még mindig a testem mélyén volt. Aztán ujja hírtelen eltűnt, és hangos sikoly szakadt fel belőlem, mikor annak helyén megéreztem a nyelvét. Remegő kézzel túrtam a hajába, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Tehetetlenül nyögdécselve figyeltem tevékenységét. Aztán jött az ismerős remegés, és sikítva hagytam, hogy szétáramoljon a testemben a megsemmisítő érzés. Rob hagyott nekem néhány percet, amíg lenyugszom, bár nem segített benne. Ajkaival a mellemre hajolt, hol az egyiket szívogatva vadul, hol a másikat. Kezei ismét a lábam közt cirógattak, újraélesztve bennem a vágyat.

A következő pillanatban lerántott a pultról, magának háttal fordított. Vadul markolta a melleimet, mire csak nyögdécselni tudtam. Újraéledt vágya a fenekemnek nyomódott. Eltoltam magamtól, és a pultra hajoltam, a fenekemet kidugva csalogattam magamhoz. Kezei a fenekemre csúsztak, lassan végigsimított rajta, majd a csípőmet megragadva magára húzott. Felsikoltottam az érzéstől, ami átjárta a testem. Rob egy pillanat alatt dermedt kővé, ekkor már éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Kristen? – kérdezte ijedten.
- Nem… semmi baj. Nem azért… kérlek folytasd – igyekeztem megnyugtatni, mert tudtam, hogy azt hiszi, fájdalmat okozott. Biztatásképpen egyik kezemmel hátra nyúltam, és a fenekébe markolva buzdítottam folytatásra. Eleget tett a kérésemnek, én meg újabb nyögésekkel reagáltam vad lökéseire. Rám hajolva csókolta végig a hátam, de én ajkait az enyémeken akartam érezni.

Lassan felegyenesedtem, és a fejem hátra fordítva nyújtottam számat csókra. Fenevadként kapott utánam, és ahogy lökései, csókja is eszeveszett volt. Hangos nyögéseink töltötték be a teret, fogaival harapdálta az alsó ajkam, majd átcsúsztatta száját a nyakamra. Már nem voltam messze, melleimet kényeztette kezeivel, majd az egyik lejjebb kúszott a testemen, és lábaim közé nyúlva hajszolt minket a végső robbanás felé. Pillanatokon belül a testem megremegett a gyönyör okozta édes kíntól. Hangos sikolyom átment, halk nyöszörgésbe és a szívem majd kiugrott a helyéről. Rob egy pillanattal később, egy állatias morgás kíséretében megfeszült bennem. Lihegve csókolgatta a nyakam, a vállam, miközben szorosan tartott. Kezeivel pille finoman simogatta a hasam, én meg hátranyúlva ahol értem.

Vagy öt perce álltunk így összeölelkezve, mire valamennyire sikerült szabályozni a légzésünket. Rob lassan kicsúszott belőlem, mire fintorogva felé fordultam és átöleltem. Máris hiányzott. Lágy csókokkal kényeztettük egymást, majd felkapott és a hálóba száguldott, velem a karjaiban. Az ágyra fektetett, mellém gördült és ránk húzta a takarót. Azonnal a mellkasára húzódtam, amit a kezemmel simogattam. Az Ő kezei is engem kényeztettek, hol a karomon, hol a hátamon váltott ki kellemes bizsergést érintésével.
- Szeretlek kicsim – búgta a hajamba, majd finom csókot lehelt rám.
- Én is szeretlek – feleltem neki, de már csak halk suttogás volt. Pillanatok alatt nyomott el az álom Rob karjai közt.
Nem tudtam, hány óra van, mikor kipattant a szemem, de kint még bőven sötét volt. Nem tudtam többet foglalkozni az idővel, mert az ébredésemnek oka volt. Méghozzá elég különös…