39. fejezet

Isle of Wight

Csajok, még egyszer bocsánat a késésért. Most viszont itt van a lényeg, azaz a 39. fejezet. Remélem mindenki tetszését elnyeri majd, igyekeztem nagyon!:)
Jó olvasást kívánok hozzá!
Puszi, Lady

Másnap csak a délelőtt folyamán tértem magamhoz. Majdnem – vagyis teljesen – belepirultam, ahogy magam elé idéztem a tegnap este emlékeit. Eddig is igen színes volt az életünk együtt, szexuális téren sem panaszkodhattam, de tegnap este a legvadabb elképzelésim is valóra váltak. Rob teljesítménye mindig is kifogástalan volt, de tegnap az őrületbe kergetett – persze a legpozitívabb értelemben –, azzal a fajta vadsággal, amit kihoztam belőle. Ezt az oldalát eddig még nem ismertem, de a vele töltött éjszakáimon szerezett élményeim szerint felállított tízes listán, mindenképpen az első helyek egyikén van. Már meg is született a fejemben a terv, hogyan fogom ezt viszonozni neki. Méghozzá olyan módon, amit talán ki sem nézne belőlem.

Fordultam egyet, amint végigpörgettem újra a képeket, de meglepődtem, mert Rob nem volt mellettem. Arról nem is beszélve, hogy a „reggelem”, még az iszonyatos fejfájásom is beárnyékolta. Még szenvedtem öt percig, majd úgy döntöttem, felkutatom, merre is mászkál ez a kis vadállat, és menetközben keresek egy gyógyszert is.

A konyhában találtam rá, amint valamin nagyon ügyködik. Ez nem más volt, mint gondolom az ebédünk. Az ajtónak támaszkodva, mosolyogva figyeltem, ahogy valami papírról igyekszik leolvasni a hozzávalókat, miközben a tészta szétforr. A jobbik felem azt súgta, segítsek neki, hiszen a szándék a lényeg, főleg Rob főzési tudományát ismerve. Viszont a gonosz Kristen élvezte, ahogy szenved.

- Bassza meg – ugrott a tésztához morogva, amit már nem bírtam tovább és elnevettem magam. Erre megpördült, és vigyorogva nézte, ahogy próbálom visszafojtani a még hangosabb nevetést. Innentől kezdve már nem érdekelte a kaja, azonnal hozzám lépett és megcsókolt. A tűzhelyhez léptem, és vigyorogva ráztam a fejem a pusztítás láttán. – Anya diktálta telefonban a receptet, lépésről lépésre elmagyarázta, de így sem megy! – magyarázta, mikor felemeltem a kis papírját.

- Ezt már nem lehet megmenteni – mondtam neki, és a mosogatóba dobtam a fazekat. – Majd én megcsinálom – toltam arrébb, de hátulról körém fonta karjait.
- Én akartam neked ebédet csinálni! – morogta a nyakamba, két csók között.
- Értékelem, hidd el, de jobb lesz, ha én folytatom. Te addig kereshetnél nekem valami gyógyszert, szétmegy a fejem – panaszkodtam, mire azonnal maga felé fordított.
- Fáj? Mitől? Nincs hányingered? – érdeklődött, miközben az arcomat hintette be apró csókokkal. Mondanom sem kell, hogy erre az időre teljesen lényegtelenné vált a fejfájásom, és ajkaim máris az övét ízlelgették. – Talán jobb lenne, ha keresnénk egy orvost! – erre hangosan felnevettem. Értetlenül figyelte a reakcióm, magyarázatra szorult.

- Édes, nem fogok orvoshoz rohanni, mert fáj a fejem. Nem szoktam, és te sem tennéd – még mindig nevettem ezen a képtelenségen.
- Igaz – mosolyodott el Ő is. – Talán túlaggódom, de nem szeretem, ha nem vagy jól – szorosan átölelt, miközben ujjai finoman cirógatták a hátam. Ebben viszont igaza volt, tényleg hajlamos túlaggódni minden kis dolgot. Még az Eclipse-et forgattuk, mikor megfáztam, akkor is rögtön orvoshoz akart rohanni velem, alig bírtam leállítani.
- Tudom, én is hasonlóképpen reagálnék – gondolkodtam el. – De kérlek, mert nagyon fáj – toltam kifelé. Aztán nekiláttam a tésztafőzésnek, és a szószt is befejeztem. Rob hosszú idő múlva tért csak vissza.

- Azt hiszem, nem hoztunk gyógyszereket – vakargatta a fejét tehetetlenül. Ekkor a fejemre csaptam, ami nem volt túl jó ötlet. Persze, csak ezeket nem pakoltuk be. – De elmegyek, keresek egy patikát és hozok neked gyógyszert – mondta. Ellenkezni kezdtem, de meggyőzött, hogy még később is lehet rá szükségünk. Végül elengedtem, addig én befejeztem az ebédet.

A kaja után, be is vettem a gyógyszert, de még fél óra múlva sem akart hatni. Kezdtem ideges lenni, mire Rob meggyőzött, hogy talán jót tenne, ha kicsit lefeküdnék és aludnék egy keveset. Ellenkezni akartam, de olyan kis sunyi volt, hogy egy csók közben az ölébe kapott, és már csak az ágyban fekve fogtam fel, mi történt. Annyira ellenkezni sem volt már kedvem, mivel ő is befeküdte mellém. Percek múlva már aludtam is.

Mire felébredtem, a fejfájásomnak már nyoma sem volt. Talán tényleg csak a kialvatlanság volt az oka, azért nem hatott a gyógyszer. Ébredés után úgy éreztem magam, minta kicseréltek volna, már csak egyetlen dolog hiányzott, az pedig Rob volt. Ez a kis disznó, már megint itt hagyott. Remélem nem megint főzni próbál, még a végén magára gyújtja a konyhát. Kikászálódtam a finom meleg ágyikóból, és a bugyimban, valamint a pólómban, amiben lefeküdtem, a keresésére indultam. A konyhában nem volt, és a nappaliban sem. Kinéztem a kertbe, de ott is hűlt helye volt. Lassan az egész házat végigkutattam, de sehol nem találtam, pedig még a vendégszobákba is benéztem. Kezdtem ideges lenni. Azért nem haragudnék, ha elmegy, de hogy még egy cetlit sem hagyott, felháborító. Benéztem a garázsba, hátha a kocsi sincs itt, akkor legalább tudom, hogy tuti elment valahova. Nagy meglepetésemre a kocsi ott állt a helyén. Puffogva lépdeltem vissza a konyha felé, mikor még valami feltűnt az előszobában.

Egy ajtó, ami önmagában nem meglepő egy házban, de eddig fel sem tűnt, hogy ott van. Kíváncsian kukucskáltam be rajta, de egy lépcsőn, valamint annak az alján, egy újabb ajtón kívül, semmi különöset nem láttam. Gondoltam egy pince lehet, de azért a saját szememmel akartam látni, mit is rejt még ez a házikó. Leballagtam a lépcsőn, majd benyitottam az ajtón, és amit ott láttam, az minden volt, csak nem pince. Vagyis egy pince, ami uszodaként funkcionált. Nagyon meglepődtem, egyrészt, mert Rob ezt nem mondta, másrészt, mert az említett éppen a medencében úszkált. Halkan becsuktam az ajtót, majd lassan közelebb merészkedtem a medencéhez, miközben a szemem körbejárt a helységben. Nagyon szép volt, azt meg kell hagyni, de engem jelen pillanatban jobban letaglózott Rob látványa. Talán ha nem félmeztelenül úszkál éppen, mikor először lépek ide be, jobban felkeltette volna a kíváncsiságom a hely. De így, csak Rob szexi testét láttam fel és alámerülni a vízbe.

A falnak dőltem, és figyeltem, ahogy életem szerelme nekem háttal úszik. Nem sokáig gyönyörködhettem a látványban, mert amint a másik oldalra ért és megfordult, észrevett. Egy csábos mosoly terült szét az arcán, majd gyorsan visszafelé kezdett úszni. A medence széléhez léptem, hogy leguggolva várjam Őt. Fél perc múlva már egy vizes száj falta az enyémet. Mosolyogva toltam el magamtól, mert eszem ágában sem volt csurom vizesnek lenni.

- Jobban vagy már? – kérdezte, miközben elkapta a karom, ezzel megakadályozva, hogy felálljak.
- Igen, már egyáltalán nem fáj a fejem. Szerintem csak fáradt voltam – feleltem neki, mire egy csibészes mosoly jelent meg az arcán.
- Hmm, talán nem kéne ennyire kifárasztanom téged. Majd visszafogom magam – le sem tagadhatta volna, mennyire elégedett.
- Meg ne próbáld – mondtam neki szigorúan, de Ő csak nevetett. – Meg amúgy sem bírnád –nevettem fel én is.

- Nem szívem, te nem bírnád! – közölte teljes bizonyossággal.
- Szeretnéd kipróbálni? – kérdeztem kihívóan.
- Nem – vágta rá azonnal, mire én nem bírtam visszatartani a nevetésem. Nem mintha én kibírtam volna, és ezt Ő is pontosan tudta. – Sokkal jobb terveim vannak, amit már most el akarok kezdeni – vigyorgott, és még mielőtt felfoghattam volna, mit is mond, már a medencében találtam magam.
- Te sunyi dög – lökdöstem arrébb, immár a medencében. Nevetve közelebb vont magához, hiába tiltakoztam.

- Nem árt, ha kicsit lehűlsz – fokozta tovább, mire képen fröcsköltem. Több sem kellett neki, máris a víz alá nyomott. Rosszul járt, mert húztam magammal Őt is. A víz alatt elkapott, magához húzott és egy olyan csókot kaptam tőle, amitől el is felejtettem, mit is kéne visszaadnom neki. Helyette lábaim automatikusan fonták körbe a derekát, még közelebb húzva magamhoz. Még a víz alatt is képes volt belemosolyogni a csókba, és így éreztem, hogy ez az elégedett mosolya. Ördögien elvigyorodtam magamban, a csatát megnyerte, de a háborút közel sem.

Feltornáztam magunkat a víz fölé, és mint, aki jól végezte dolgát, a medence széléhez úsztam. Amint rájött, mit tervezek, azonnal a csípőmre tette a kezét, és nem engedte, hogy kimásszak. Végül is, így is be fog válni a tervem. Felé fordultam, kissé kinyomtam magam a vízből, épp annyira, hogy jól lássa a mellemre feszülő, vizes pólót, és rákönyököltem a medence szélére. Vigyorogva figyeltem, ahogy az alsó ajkát beszívva, szemei azonnal a kívánt területre vándoroltak. Valahogy nagyon sürgős lett neki a csók, azonnal ajkaim után kapott, kezeivel pedig szorosan magához húzott. Lábaim ismét a csípője köré kulcsoltam, izgatottan a hajába túrtam, miközben csípőmet izgatóan az övéhez dörgöltem. Amint megéreztem a dudort a fürdőnadrágjában, az elégedettség felülkerekedett a vágyamon, és elszakadva szájától, elégedetten rávigyorogtam.

- Lehet, inkább neked kéne lehűlnöd – nevettem, és eltaszítva magamtól, kegyetlenül a víz alá nyomtam. Kimásztam, és felültem a medence szélére, várva, hogy ismét felbukkanjon.
- Nem is tudom, mire számítottam – célzott fintorogva az előbbi akciómra, de az én mosolyom csak még szélesebb lett.
- Ugyan édes, már egy kis poénban sem vagy benne? – hecceltem tovább, lábaimmal a vizet rugdosva.
- Inkább másban lennék benne – vad tekintete egy pillanatra elfelejtette velem, min is nevettem az imént. Az ajkaimat harapdálva figyeltem, ahogy lassan felém közeledik, miközben kétértelmű kijelentésén gondolkoztam. Ám hamar feladtam minden erre irányuló törekvést, főleg, mikor puha kezei végigszántottak a combomon, és egy halk sóhajjal el is árultam magam.

Ujjai továbbra is izgatóan köröztek a combomon, és automatikusan hajoltam előrébb, egy csók reményében. Nyelvemmel végigszántottam az alsó ajkán, majd finomam a fogaim közé vettem az érzékeny bőrt. A kellő hatást elértem, a sóvárgó nyögés, amit Rob hallatott, belehasított a csöndbe. Egy laza mozdulattal szélesre tárta a lábaimat, majd közelebb húzódott hozzám, hogy jobban az ajkaimhoz férjen. Nedves hajába markolva húztam a fejét még közelebb, hogy nyelvem minél közelebbről térlépezhesse fel a száját. Vadul viszonozta a csókot, faltuk egymás ajkait. Rob előtt, még a nedves póló sem volt akadály, ami kitartóan tapadt a testemre. Addig ügyeskedett, míg ujjai be nem férkőztek a szűk anyag alá, és kezei el nem kezdték kényeztetni a bőröm. Még csak a hasamnál járt, mikor belőlem már sűrű sóhajok törtek fel, amik nyögéssé változtak, mikor egyik keze ráfeszült a mellemre. Izgatóan becézgette két ujjával a mellbimbómat, miközben ajkaink továbbra is vadul tépték egymást.

Sokként életem meg, mikor Rob morogva elhúzta a kezét, hiányzott az érintése. Hamar felfogtam, hogy csak a pólómat akarja leszedni rólam, ami nem bizonyult egyszerű műveletnek. A nedves anyag úgy tűnt, nagyon ragaszkodik hozzám, miközben én már a pokolba kívántam. Egyre türelmetlenebbül cibálta le rólam, de egyelőre eredménytelenül. Megelégeltem, és én magam húztam át a fejemen, majd vágyakozva Robra néztem. Ő is ugyanezt tette, csak éppen a melleimet fürkészte hasonló tekintettel. Lassan észhez tért, és most ajkaival kényeztette, amit az előbb még a keze birtokolt. Kissé megborzongtam, mikor hideg ujjai megtalálták az utat a bugyimba. Ujjainak cirógatása, most még kéjesebb érzést nyújtott, már nem is próbáltam visszatartani nyögéseim.

Remegve vártam a folytatást, mikor elhúzta kezét, és óvatosan hátradöntött a kőre. Arrébb húzta a bugyimat az útból, hogy nyelvével még közelebb sodorjon a kéj kapuja felé. Szemérmetlenül sikítottam fel, mikor nyelvét egyre beljebb és beljebb csúsztatta. Ilyenkor hálát adtam, hogy ennyire ismer már, hogy tudja mit, hogyan kell csinálnia, hogy féktelenül száguldjak a vég felé. Édes nyelve fáradhatatlanul kényeztetett, ajkaimat egyre hangosabb nyögések hagyták el. Sikítva markoltam bele Rob hajába, mikor megéreztem a remegést, Ő pedig készségesen fúrta mélyebbre a nyelvét. Összeszorított szemmel tört rám a végső hullám, a hátam ívbe hajlott, ajkaim közül egy végső hangos sikoly szakadt fel. Rob utolsó nyelvcsapásai mellett, igyekezett vonagló testemet is egyhelyben tartani, miközben ujjaim bozontos haját markolászták.

Csak percekkel később sikerült magamhoz térnem annyira, hogy felemeljem a fejem. Tekintetem azonnal találkozott Rob elégedett, ugyanakkor szerelmes mosolyával. Felültem, hogy egy köszönöm csókra húzzam magamhoz, ami ellen nem volt kifogása. Leemelt a medence széléről, de közben egy pillanatra sem szakította meg a csókunkat. Jó érzés volt, ahogy a hideg víz körbeöleli túlhevült testemet, de meg is borzongtam, ahogy elmerültem benne. Szorosan hozzábújva fúrtam fejem a nyakába, lágy csókokkal behintve puha bőrét. Kezei lassan simogatták a hátam, kis időt hagyva nekem a teljes lehiggadásra. Aztán egyik keze a fenekemre siklott, míg másik ismét a bugyim felé vette az irányt, újra felkorbácsolva bennem a vágyat.

Finoman kényeztetett ujjaival, miközben én is befúrtam kezem a fürdőnadrág vékony agyaga alá. Ugyan ott már nem sok dolgom volt, bevetésre készen várakozó férfiasságán már nem volt mit izgatni. Mosolyogva csókoltam meg, miközben kezeimmel és lábaimmal összhangban próbáltam lejjebb tolni a nadrágot. Amint sikerrel jártam, Rob is leszedte a bugyimat, az utolsó ruhadarabot, ami még az utunkban állt. Az utolsó másodpercek voltak a legkínzóbbak, mégis a legizgalmasabbak, amik színesebbé tették az együttléteinket. Imádtam ilyenkor Rob vágytól izzó, szürkéskék szemibe nézni. Most sem szalasztottam el, miközben minden másodpercet kiélvezve, lassan a csípője kőré tekertem a lábaim. Finoman markolászta a fenekem, miközben ágyékát nekem dörgölte, tovább korbácsolva az amúgy is feszítő vágyakozásunkat. Nagyokat nyögve élveztem, ahogy csípőnk egymáshoz ér, tekintete egy pillanatra sem engedte szabadon az enyémet.

Csak egy másodpercre csukódtak le a szemeim, mikor Rob egy határozott lökéssel eggyé olvasztotta testünket. Hangos nyögés szakad fel mindkettőnkből, ahogy megéreztem magamban. Lassan kezdett mozogni, amit nem sokáig bírtam, ezért a vállába kapaszkodva kezdtem gyorsabban ringtatni a csípőm. Állatias morgásai még inkább feltüzeltek, amit a vállába harapva igyekeztem csillapítani. Felnyögött a hirtelen érzéstől, majd a fenekembe markolva kapcsolt még gyorsabb tempóra. Heves mozgásunk következtében, a víz is szinte külön életre kelt körülöttünk, ahogy egyre nagyobb mennyiség távozott belőle a medence szélén.

- Kristen – nyögte a nevem, ahogy kezeim végigszántottak a hátán, mikor egy hangos sikollyal elértem a végső gyönyört. Éreztem, hogy Rob még két lökés után megfeszül bennem, és arcát a vállamba temetve próbálja elnyomni férfias kiáltását. Zihálva fontam szorosabbra kezeim a nyaka körül, miközben apró csókokkal hintette be a nyakam, és a vállam.
- Oh, Rob – jelen pillanatban ennyit bírtam kinyögni, többre nem voltam képes. Hallottam, ahogy halkan felkuncog a sóhajom hallatán, de továbbra is ajkaival kényeztetett. Hosszú percekkel később, rám nézett, és tudtam, hogy készül valamire. Nem tévedtem.
- Fogd be az orrod, cica! – nevetett, és már a víz alatt is voltunk. Már megint, még meglepődni sem maradt időm, nem hogy reagálni. Még akkor is vigyorgott, mikor ismét a visszatértünk a felszínre.

- Szeretlek, te barom – mosolyodtam el fáradtan.
- Tudom. Én is szeretlek, kicsim – közölte egy féloldalas mosoly kíséretében, amitől a szívem megint hevesebben kezdett kalimpálni, mikor még csak nemrég állt vissza a normális ütemre.
Lábra állított, de én, mint egy pióca, továbbra is a nyakába csimpaszkodtam, és addig szívogattam a nyakát, míg megelégelte, végül pedig ajkaival kényszerített leállásra. Egy ideig még úszkáltunk a vízben, aztán felmentünk, hogy valami kaja után nézzünk. Az ebédre készített tésztából már nem volt semmi. A hűtőben kezdtem kutatni valami alapanyag után, de Rob elhúzott onnan.

- Mi van? – kérdeztem értetlenül és bevágtam a hűtő ajtaját.
- Nem akarom, hogy folyamatosan főznöd kelljen – összeszűkült szemekkel meredtem rá. Talán nem ízlik neki a főztöm, csak nem meri megmondani.
- Jó, akkor keress magadnak valakit, aki jobban főz, mint én – közöltem vele sértetten, majd az erkély felé indultam volna. Szitkozódva fogtam fel, hogy nincs rajtam, csak egy bugyi, így idegesen felvágtattam a szobába, és magamra kaptam néhány ruhadarabot. Rob még mindig a konyhában állt, nem törődve vele, bevágtam magam mögött az erkélyajtót és rágyújtottam. Nem is értem, miért kaptam fel ezen a vizet, ráadásul lehet, nem is úgy értette. A friss levegő úgy tűnik, kissé kijózanított. Fél perc múlva ijedten ugrottam meg, mikor két kar fonódott a derekam köré.

- Imádom a főztöd, te őrült tyúk – suttogta a nyakamba, majd bele is csókolt.
- Nem va…
- Sss. Még nem fejeztem be! – fordított maga felé, és befogta a számat. – Csak nem akarom, hogy egy percet is mással foglalkozz, amit velem is tölthetnél – vallotta be mosolyogva. Helyes válasz, gondoltam magamban, de mielőtt megszólalhattam volna, feltűnt, hogy ez a nagyon hülye egy szál alsónadrágban áll előttem.
- Normális vagy? Tüdőgyulladást fogsz kapni – kezdtem rémülten befelé tolni, a cigit meg útközben elnyomtam valahol.
- Öltözz át, elmegyünk vacsorázni – nyomott egy csókot a homlokomra, szórakozott mosollyal, mintha mi sem történt volna. Lemondóan megráztam a fejem, majd követtem az emelet felé.

Fél óra múlva már a tengerparti sétányon andalogtunk kéz a kézben. Közben Rob a környékről mesélt, hogy mennyi baromságot csináltak itt Tommal annak idején. A legérdekesebb sztorikat viszont kihagyta, mondván legyen Tommal is mit mesélniük. A sétány végén volt egy kedves kis vendéglő, ide mentünk enni. Egy idős pár volt a tulaj, Robot megismerték, mivel a szüleivel sokszor jártak ide. Kedvesen érdeklődtek a szülők felől is, mire mondtuk, hogy csak ketten jöttünk.

- Oh milyen helyes kis pár, annyira jól mutatnak együtt, igaz Will? – mosolygott a felesége, mire a férfi bólintott. – Emlékszem, mikor még mi is csak jegyesek voltunk. Talán már a dátum is ki van tűzve? – érdeklődött az asszonyka. Majdnem megfulladtam, mikor leesett a tantusz. Rob csak előre meredt.
- Jaj, nem. Mi nem vagyunk jegyesek – ráztam a fejem, mire a néni meglepődött.
- Még – tette hozzá Rob mosolyogva, ami engem újabb sokként ért. Kidülledt szemekkel néztem rá, de Ő csak tovább mosolygott.
- Persze, ráértek még – legyintett a férj, majd a feleségét magával húzva, egyedül hagyott minket. A vacsora néma csendben folytatódott, mondhatni kínos csendben. Én Rob szavait emésztgettem, Ő pedig elgondolkodva falatozott.

- Rob? – hazafelé már nem bírtam tovább.
- Nem láttad, milyen fejet vágott a nő, mikor közölted, hogy nem vagyunk jegyesek? Itt régimódiak az emberek Kristen, csak azért mondtam – hadarta egy szuszra, miközben végig a betont fürkészte.
- Rendben – sóhajtottam, és összekulcsoltam a kezeinket. Úgy éreztem, van itt még valami, de ha magától nem hozza fel, én nem fogom zaklatni. Este pedig főleg semmilyen téma nem került már szóba…

Reggel végre én ébredtem előbb, ezért meglepetem Robot egy kis reggelivel.
- Hánykor jönnek a többiek? – kérdeztem, mikor már a kanapén feküdtünk.
- Nem tudom, még nem hívtak – vonta meg a vállát, miközben kezei a hátamat simogatták. – Menjünk ebédelni – kezdte, és már kelt is volna fel, de visszanyomtam.
- Én nem vagyok éhes – tekintettem mélyen az övébe fúrtam, de úgy tűnt, egyértelműbb célzásra van szüksége. Fogtam magam, megcsókoltam, és közben az ölébe másztam. Esze ágában sem volt ellenállni, azonnal közelebb rántott magához, és kezei máris a pólóm alját keresték. De én most egész más kezdésre vágytam, ezért eltoltam kezeit, mire értetlenül nézett rám.

Megráztam a fejem, egy szenvedélyes csókot leheltem az ajkaira, majd lemásztam az öléből. Kissé széjjelebb tártam a combjait, majd közéjük térdeltem. Nagy nehezen lejjebb rángattam róla az alsónadrágot, és kiszabadítottam férfiasságát.
- Kristen… - kezdte volna, de mikor kezemet mozgatni kezdtem rajta, valahogy már nem ment a folytatás. Mosolyogva figyeltem, ahogy a különböző érzelmek váltják egymást szerelmem arcán, miközben kezeim megállás nélkül kényeztetik. Ahogy vágya lüktetett a kezemben, vad gondolataimnak utat engedtem, és nyelvemmel is ízlelgetni kezdtem. Rob vad morgással válaszolt, és egyik keze belemarkolt a mellette lévő párnába. Egyik kezemmel még mindig férfiasságát simogattam, másikkal pedig a combját karmolásztam.

Nyelvem megállás nélkül dolgozott, és elvezettel hallgattam Rob vadító hangjait, amik egyre gyorsabb ritmusra ösztönöztek, és amiktől én is szinte felforrtam. Teljesen a számba vettem, és kínzóan lassan tűntettem el újra és újra kívánatos testrészét. Rob egyre sűrűbben ismételgette a nevem, amibe beleborzongtam, fejét hátravetve, a kanapé támlájának döntötte. Már nem bírta tovább, egy utolsó vad morgással ernyedt el, majd számat elöntötte élvezetének nedve. Mosolyogva váltam el tőle, amire csak egy bágyadt vigyor volt a válasza. Kisimult arcában gyönyörködve másztam vissza mellé a kanapéra, és vártam, hogy helyre álljon a lélegzése.

- Isteni vagy, csodálatos – suttogta a nyakamba, amitől megborzongtam. Boldog voltam, hiszen, ha neki jó, az nekem is jó. Aztán hanyatt döntött a kanapén és fölém helyezkedett. Izgatottan vártam a folytatást, de éppen hogy csak ajkaink összeértek, valami zajra lettünk figyelmesek. Rob azonnal megdermedt fölöttem, majd egy sor káromkodás közepette, felhúzott magához ülő helyzetbe.

A házi uszoda:
http://i26.tinypic.com/2dsjomu.jpg