37. fejezet

Előkészületek

Csak, mert annyira szeretlek titeket, meghoztam a 37. fejezetet. Remélem, ezzel sem okozok csalódást!:D
Gondolom már mindenki megcsodálta, a gyönyörűséges új fejlécemet, ami Fanni érdeme. Én teljesen bele vagyok szerelmesedve ebbe a műbe!
Aztán még egy ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Ezentúl a kommenthatár 25. Ugye, nem sokkal több!:) Szóval vasárnap jön a folytatás.
Puszi, Lady

Pislogva nyitottam ki a szemem. Rob ujjaival a karomon cirógatott, ajkai a mellkasomon kényeztettek. Felkuncogtam a csiklandós érzéstől, amit a hajával, a nyakam tövénél okozott. Erre felemelte a fejét, és egy csábos, ugyanakkor bűnbánatos mosollyal ajándékozott meg, aztán a nyakamra vándorolt. Az óra hajnali kettőt mutatott.
- Ne haragudj – motyogta a nyakamba, gondolom, az ébresztésért kért bocsánatot.
- Aludtál egyáltalán valamit? – kérdeztem, miközben kezem a nyakára kúszott, simogatva őt.
- Nem sokat – felemelte a fejét, és mélyen a szemembe nézett. – Nagy önuralmamba került, hogy legalább eddig hagyjalak aludni – suttogta ismét a mellkasomba egy-két csók között. – Eszméletlenül kívánlak! – közölte fojtott hangon, és folytatta a puszilgatást. Nyelvét végighúzta a kulcscsontomon, nekem meg jóleső sóhaj szakadt fel ajkaim közül.

Mosolyogva gondoltam végig, hogy nem is pasi lenne, ha az éjszaka közepén nem ébresztene fel a szex miatt. Ellenvetésem nem volt, mert ahogy lejjebb tolta a takarót, és a melleimen éreztem ajkait, bennem is felébredt a vágy. A jól ismert fojtogató érzés, ami szinte megölne, ha nem kapnám meg. Száját az enyémhez húztam, hogy nyelvem vad táncba csábítsa az övét. Közben kezével folytatta azt, amit az imént még a szája csinált. Finoman masszírozta kezeivel a melleimet, újabb nyögéseket eredményezve ezzel. Hirtelen teljesen ledobta rólam a takarót, és fölém kerekedett. A nyakamtól indult, és végigcsókolta az egész testemet, sokáig elidőzve a mellemnél. Szépen haladt egyre lejjebb, végigsimított a combomon, majd a térdemnél fogva, feltolta mind a két lábam. Önkéntelenül tártam még szélesebbre, hogy rendesen közéjük férjen. Halk sóhajokkal viseltem, ahogy őrjítően lassan, újabb és újabb nyelvcsapásokkal izgat a végtelenségig. Türelmetlenül mozgattam a csípőm, de csak vigyorogva rám emelte a tekintetét, majd folytatta. Nyelve mélyen belém fúródott, a levegőm vészesen fogyni kezdett, halk sikkantással jeleztem neki, hogy abba ne hagyja. Testem remegni kezdett, de ekkor olyat tett, hogy majdnem elkáromkodtam magam.

Ajkaival felcsúszott a hasam mentén, és egy vad csókot követelt tőlem. Abban a pillanatban utáltam, amiért kielégítetlenül hagyott. A haragom azonban egy másodperc alatt foszlott szét, mikor megemelte csípőm, és belém csúszott. A fenekébe markolva, kényszerítettem még mélyebbre. Elégedett nyögés hagyta el a számat, mikor mozogni kezdett bennem. Faltam ajkait, miközben minden lökésénél hangosan felnyögtem. Aztán jött a hullám, egy pillanatig minden eltompult körülöttem, csak Rob elhomályosult tekintetét láttam tisztán. A hátam ívbe feszült, ahogy végigsöpört rajtam a megsemmisítő érzés. Lihegve öleltem át Robot, és csókokat követeltem. Mosolyogva simított végig, verejtéktől nedves arcomon, majd különvált tőlem és visszakúszott a lábaim közé. Fogalmam sem volt, mit tervez még, de lassan ki fog nyírni. Nyelve ismét megállás nélkül becézgetett, aztán a hajába markolva eltoltam magamtól. Úgy éreztem, túl sokáig tartja vissza magát, most már én akartam őt kényeztetni. Értetlenül nézett rám, de én csak felültem, és minden magyarázat nélkül a hátára fordítottam. Inkább megmutatom, gondoltam. Nyelvem végighúztam lüktető vágyán, aztán a számba véve próbáltam neki megadni minden tőlem telhetőt. Vad morgásai egyre jobban feltüzeltek, és gyorsítottam a tempón.

Rob hirtelen felült, és elrántotta a fejem magáról. Ismét hátradőlt, engem magával húzva. Fölé helyezkedtem, és magamba vezettem, amitől mind a ketten hangosan felnyögtünk. Lihegve fúrtam tekintetem az övébe, miközben csípőm mozogni kezdett. A mellkasán támaszkodva diktáltam lassú tempót, és megpróbáltam elnyomni a zavaromat, amit Rob elragadott tekintete okozott, amivel a testem nézte. Még mindig képes zavarba hozni azzal, ahogy ilyenkor rám néz. Egyre gyorsabb ritmust diktáltam, a nyögéseink egyre sűrűsödtek. Rob most csak egy pontot nézett, szinte áhítattal, ott, ahol testünk összekapcsolódott. Kezei a fenekemről felcsúsztak a melleimre, hogy lágy érintéseivel teljesen elvegye az eszem. Ajkaimat egyre sűrűbben hagyta el a neve, amitől vadul a csípőmbe markolt, hogy még gyorsabb mozgásra ösztönözzön. Hangos sikollyal köszöntöttem az újabb orgazmust, aztán éreztem, hogy egy hangos üvöltéssel Rob is megfeszül a testem mélyén. Remegve borultam a mellkasára, végigcsókolva, ahol éppen értem. Rob szüntelenül a nevemet ismételgette, és közben a nyakamat hintette be apró csókokkal. Nem bírtam tovább, éreztem, hogy a szemem egyre nehezebben tartom nyitva, aztán már nem is küzdöttem az álmosság ellen, hagytam, hogy magával ragadjon.

Reggel olyan kipihenten ébredtem, mint már rég nem. A fárasztó este, majd éjszaka ellenére, frissnek és üdének éreztem magam. Robnak háttal feküdtem, és Ő szorosan ölelt magához. Az óra szerint, még csak tíz óra volt, mégsem bírtam volna tovább aludni. Óvatosan kimásztam Rob karjai közül, majd egy lágy csókot lehelve a szájára, kikeltem az ágyból. Mivel a ruháim a vendégszobában voltak, Rob szekrényéhez léptem, hogy magamra kapjak valamit. Jut eszembe, a ruháink! Valahol szanaszét vannak a házban, azokat is össze kell szednem, mielőtt Clare-ék hazaérnek. Közben lementem a konyhába, hogy valami reggelit összedobjak, most már igencsak éhes voltam. Ezalatt pedig tovább járt az agyam. Most, hogy Robbal kibékültünk, eszem ágában sem volt hazamenni, a ma délutáni géppel. Vagyis visszatértünk az eredeti terveinkhez, miszerint itt töltöm a karácsonyt. Remélem, Rob is ezt szeretné, és Clare-nek sem lesz kifogása ellene. Bár ezt magam sem hittem, hiszen két napja még könyörgött, hogy maradjak. Akkor nem úgy álltak a dolgok, de két nap alatt sok minden megváltozott. Kissé elpirultam, ahogy észrevettem a szétdobált ruháinkat a konyha kövén.

Gyorsan összeszedtem, miközben a gyomrom is beleremegett a tegnap esti képek felidézésébe. A saláta maradványai a mosogatóban voltak, kiszedtem és kidobtam őket. A nappaliba siettem, megigazítottam a kanapén a párnákat, és a takarót is összehajtottam. Kivittem a borosüveget, meg a poharakat is a konyhába, már csak a mécsesek maradtak. Azt inkább Robra hagyom, Ő is csináljon valamit. Hozzáláttam a bundás kenyér elkészítéséhez, közben pedig felhívtam a repteret és visszamondtam, a jegyfoglalásom. Aztán anya következett. Elmeséltem neki, hogy kibékültem Robbal, mire örömujjongásban tört ki, alig bírtam leállítani. Azon sem bánkódott, hogy mégis Londonban maradok az ünnepekre. Kértem, hogy küldje el valami expressz csomagküldő szolgálattal Rob ajándékát, mivel azt otthon hagytam, mondván, hogy úgy sem lesz rá szükség. Bevallotta, hogy ez már megtörtént, mert titkon remélte, hogy mégis rendbe jönnek köztünk a dolgok, és szükségem lesz rá. Fejmosás helyett, most csak hálásan megköszöntem neki.

Már éppen kész volt a reggeli, és egy tálcán vittem volna fel magunknak, mikor csöngettek. Magamra kaptam a nadrágom, és ajtót nyitottam. A postás volt, és Rob ajándékát hozta. Gyorsan aláírtam amit kellett, majd sietve elrejtettem a vendégszobában. Ismét az emelet felé indultam, hogy felébresszem életem egyetlen értelmét.
Mikor beléptem, már az ágyon ült, és a szemét dörzsölgette. Amint meglátott, egy elkápráztató mosoly terült szét az arcán. Odalibbentem mellé, a tálcát leraktam az éjjeliszekrényre, és egy csókot nyomtam a szájára. De neki nem volt elég, végigdőlt velem az ágyon, és tovább ostromolta ajkaimat. Nagy nehezen rávettem, hogy együnk is, mire bevallotta, hogy eddig fel sem tűnt neki a kaja, csak engem látott. Mosolyogva megráztam a fejem és elé toltam a tálcát.

- Még mindig haza akarsz ma menni? – kérdezte kissé félénken, mikor eltüntette az első bundáskenyeret.
- Igazából reggel lemondtam a jegyfoglalást. Szeretnék itt maradni, veled – mondtam neki, és ittam egy korty kávét. Erre elmosolyodott, és megcsókolt.
- Reméltem, hogy így lesz – felelte. Miután befejeztük a reggelit, Rob előállt az aznapi tervével. – Cica, sajnos el kell rángatnom téged vásárolni. Még semmit sem vettem karácsonyra. Te meg segíthetnél, mert nem vagyok túl jó az ajándékokat illetően. Ráadásul a családom többsége nő – nézett rám boci szemekkel.

- Persze – vágtam rá egyből, majd eszembe jutott valami. – De várj. Eddig még nem tudják, hogy itt vagyok… nem fogunk lebukni? – kérdeztem kissé idegesen, mire keze rögtön az arcomra csúszott, és megnyugtatóan megcirógatta.
- Tudod, hogy London a legbiztonságosabb hely ebből a szempontból. Ráadásul, azt sem tudják, hogy én itt vagyok – nevetett fel. – Nem lesz gond, tudod, hogy Londonban nem foglalkoznak annyira a hírességek magánéletével – nyugtatott. Igen, ez ki is ment a fejemből.

Levittem a tálcát a konyhába, majd visszaindultam a szobába, de Rob már nem volt ott. A folyosóra lépve hallottam, hogy a fürdőben folyik a víz. Gondolkodás nélkül léptem be, és Rob mosolygós arcával, na meg meztelen testével találtam szemben magam. Ledobáltam magamról a ruhát, és azonnal mellé léptem. Lassan mosdatott végig, miközben ajkai izgatóan szívogatták a nyakam. Túl hamar lett vége a fürdésnek, mert már így is a fél nap elment. A tükör előtt igyekeztem magamnak normális fejet vágni, mikor feltűnt valami a nyakamon.
- Hé!!! Te kiszívtad a nyakam? – fordultam felé, de Ő csak kajánul elvigyorodott. – Megjelöltél – suttogtam hitetlenkedve, miközben ismét a tükörben vizsgálgattam az egyelőre még piros, nem túl kicsinek nevezhető foltot.

- Szeretlek – hátulról átölelt, gondolta ezzel kiengesztel. Bár nem is voltam mérges, tetszett a dolog. De ha Ő, akkor én is.
- Én is téged – megfordultam, fejem a nyakába fúrtam. Most rajtam volt a sor, Rob nevetve tűrte, hogy én is „megjelöljem”, majd a tükörben felmérte, mit okoztam.
- Szép – mosolygott. Igazából kicsit nagyobb lett, mint, amit én kaptam, de nem érdekelte. Egy csókra húzott magához, majd elindultunk felöltözni.

London tényleg halál-nyugodt volt, senkinek sem tűnt fel, hogy mi sétálgatunk az utcákon, mondjuk nem is voltak igazán zsúfoltak. Próbáltuk kitalálni, mégis mivel lepjük meg a családját. Egy utazási iroda mellett elhaladva, eszembe jutott, az én szüleimet, mi fogja várni tőlem a karácsonyfa alatt.
Felvetettem Robnak, hogy talán Clare és Richard is örülnénk egy utazásnak. Elgondolkodva bólintott, és közölte, hogy pont ezért hozott magával. Nem akarta őket a trópusokra, a dög melegbe küldeni, ezért egy párizsi utazásra esett végül a választás. Öt napot fognak a romantikus városban tölteni, egy ötcsillagos luxusszállodában.
Rob cselesen január közepére tetette, mert azt mondta, addig úgysem enged haza, és akkor lesz még egy pár napunk, csak kettesben. Végül is a legközelebbi programom, már majdnem január végén van, addig nem szándékozom elhagyni Londont. De ezt majd később közlöm vele.

Már csak a nővéreinek kellett kitalálnunk valamit. Victoria végül egy szépségkúrát kapott, London leghíresebb szépségszalonjában, amiben minden benne volt. Lizzyről köztudott, hogy imád mindent, ami sporttal kapcsolatos, ezért Őt egy éves fitnesz bérlettel leptük meg, egy hírhedt konditerembe. Rob még egy mikrofont is vett neki, mert amint elhaladtunk egy zenebolt előtt, nem bírta ki, hogy nem menjen be, aztán, hogy ne vegyen valamit. Azt mondta Lizzy már amúgy is régóta akart egy ilyet. Már három óra felé járt az idő, mikor beültünk egy étterembe, hogy ebéd gyanánt, valami táplálékot vegyünk magunkhoz. Egész sokáig ültünk ott, és csak beszélgettünk.

Mikor hazaértünk, Robnak megint egész más tervei voltak, ami ellen nem is volt kifogásom. Már a gatyámat is lecibálta rólam a hálóban, mikor eszembe jutott, hogy ma jönnek haza a szülei. A konyha szinte romokban állt, és még Robnak is akadt egy feladata. Összeszedni a mécseseket a nappaliban.
- Nem lehetne később? Nekem most máshoz van kedvem! – a pólómat kezdte felgyűrni, én meg igyekeztem lefogni a kezét, kevés sikerrel. Szerencsére a telefonja félbeszakította. Ismét Tom kereste, mire fintorogva beleszólt. Egy ideig csak hallgatott, majd közölte, hogy változtak a tervek, és kisietett a szobából. Fogalmam sem volt, mire értette, de furcsa volt, hogy így kiviharzott. Azt hittem nincsenek titkaink egymás előtt… Mindenesetre kapóra jött a telefon, lementem a konyhába, hogy kicsit emberibb környezetté varázsoljam.

Útközben benéztem a nappaliba, telefonnal a fülén, mécseseket szedegető Robhoz. Helyes, gondoltam magamban, majd elkezdtem a konyhában a dolgom. Nem mintha akkora kupi lett volna, de mégsem akartam egyetlen mosatlan poharat sem a mosogatóban hagyni. Clare szereti, ha rend van, miattam meg nem fog a fejetetejére állni a ház. Éppen az utolsó foltot töröltem le a konyhapultról, mikor két kéz font körbe hátulról.
Puha ajkai azonnal rátaláltak a nyakamra, kezeivel, pedig már megint a pólóm kezdte felfele gyűrni. Nagyon zavarta, hogy rajtam van. Felé fordultam, és a szemében lévő vágy ugyanolyan intenzíven lobogott, mint nemrég a hálóban. Egyik keze a fenekemre csúszott és közelebb vont magához. Ajkaim a mellkasára csúsztattam, és lágyan csókolgatni kezdtem. Még szerencse, hogy csak egy alsónadrág volt rajta. Az állam alá nyúlt, és számat az övére vezette, de nekem eszembe jutott valami, ezért elhúztam a fejem.

- Mit akart Tom? – érdeklődtem két csók között, mert nem volt hajlandó abbahagyni.
- Semmit – felelte, majd újabb csókért hajolt, de megtagadtam tőle.
- Azt mondtad neki, változott a terv… talán keresztülhúztam valamilyen férfias programtervet, azzal, hogy itt maradtam? – kérdeztem követelően, még a karomat is keresztbe fontam a mellkasom előtt, hogy komolyabbnak tűnjek. Nem jött be.

- Meglepetés – közölte mosolyogva, és megpuszilta az arcom.
- Micsoda? – tudakoltam meglepetten.
- Majd megtudod… de még nem akard tudni. De esküszöm, semmi rosszban nem sántikálok – mondta, egy csibészes mosollyal, amitől a szívverésem megzavarodott. Még a kezét is a szívére rakta, úgy próbált meggyőzni. Elnevettem magam, és egész a székig toltam, majd lenyomtam rá.

- Nem szeretem a meglepetéseket, RPattz! – szigorú tekintettel az ölébe ültem, vele szembe.
- Ezt szeretni fogod, KStew! – közelebb rántott magához egy ellenállhatatlan mosollyal, és még mielőtt felelhettem volna, ajkait az enyémre tapasztotta. A csók hevében, és közelségének köszönhetően a vér felforrt az ereimben.

Még közelebb akartam lenni hozzá, és ahogy előrébb csúsztam az ölében, ágyékunk szorosan egymásnak dörzsölődött. Mind a kettőnk ajkát egy izgatott nyögés hagyta el, majd Rob a fenekemet markolászva buzdított rá, hogy ringassam a csípőm. Egyik kezével ráfogott a mellemre, és izgató masszásba kezdett rajta. Én belenyögtem, míg Ő belemosolygott a csókba. Furcsa zajra lettem figyelmes, de mikor el akartam húzódni, hogy megnézzem, mi az, Rob az ajkaim után kapott, és olyan csókot adott, hogy a nevemet is elfelejtettem, nemhogy ezt a kis apróságot. Az ereimben szó szerint meghűlt a vér, mikor valaki halkan megköszörülte a torkát az ajtóban.

Robbal egy emberként fordítottuk arra a fejünket, ahol nem más állt, mint Richard. Éreztem, hogy arcom elönti a vér, de Richard csak kedvesen mosolygott. Ott ültem Rob ölében, egy szál pólóban, meg egy bugyiban, míg Robon csak egy alsónadrág volt. Ráadásul nem éppen illedelmes helyzetben. Rob egyik keze a fenekemen, míg a másik még mindig a pólóm alatt tapadt a mellemre. A legrosszabb az volt, mikor Clare is belépett. Rob hátravetett fejjel nyögött fel, és végre kihúzta a kezét a pólóm alól. Az én arcom, ha lehetséges, még vörösebb lett, miközben kínosan igyekeztem lejjebb húzni a pólóm, de ezt is csak zavaromban tettem. Ez az egész fél perc alatt zajlott le, majd Clare meglepettségét felváltotta az öröm.

- Nézd Richard, kibékültek – ölelte meg a férjét. Fel akartam kelni Rob öléből, de a csípőmnél fogva visszahúzott.
- Ne – suttogta. Persze, zavaromban megfeledkeztem a nekem nyomódó kisfickóról. Clare felénk kezdett rohanni, aki csak így tudott minket megölelni, de úgy tűnt, nem zavarja.
- Annyira boldog vagyok. Gyorsan kipakolok, aztán jövök vissza – mondta, majd Richardot kézen fogva eltűnt.

- Jó, hogy nem később jöttek – sóhajtottam, és Robra borultam.
- Igazán jöhettek volna egy órával később – morogta. Most már felkeltem róla, és a szoba felé kezdtem húzni. Mire felkapkodtuk a ruháinkat, Robnak is sikerült lenyugodnia, így kézen fogva visszamentünk a konyhába. Clare már természetesen ott volt, és valami papírokat szedett elő az egyik szekrényből.

- Áh, itt vagytok, remek. Rob menj, segíts apádnak behozni és feldíszíteni a fát! – mutatott az ajtó felé. Rob felnyögött, mire óvatosan megszorítottam a kezét, és rámosolyogtam. – Kristen, te meg segíthetnél nekem – mosolygott rám. Bólintottam.
- Nem tudod, mire vállalkozol – suttogta a fülembe Rob, majd megcsókolt. Csak egy ártatlan szájra puszinak indult, de szenvedélyes csók lett belőle.
- Rob, menj már. Ne tarts fel minket – Rob belenyögött a csókba, az anyja hangja hallatán, és elgyötört arccal elvált tőlem.

Clare mellé léptem, aki elmondta, milyen süteményeket fogunk készíteni, majd hozzá is láttunk. Olyan volt, mint egy energiabomba, most már értettem, hogy miért mondja Rob, hogy ilyenkor a feje tetejére áll a ház. Clare az egyik percben ideges volt, de a másikban ismét vigyorgott. Igazából, hozzá voltam ehhez szokva, mert az én anyám is hasonlóképpen szokott viselkedni az ünnepek alatt.

Clare közben sokszor nézte meg a fával szenvedő fiúkat, és vagy hatszor átpakoltatta velük, mert sehol sem volt jó helyen. Mikor meglestem a fiúkat és Rob meglátott engem, otthagyta a fadíszítést, és egy csókra magához húzott. Clare kiakadt, hogy miért tart fel engem – mikor igazából, én tartottam fel őt! -, és visszazavarta az apjához. Már vagy a harmadik féle süteményt vettük ki a sütőből, és Clare végre berakta az utolsót. Fellélegeztem, hogy lassan kész vagyunk. Közben Rob is belépett a konyhába, persze azonnal a karjaiba zárt, de most Clare nem szidta le érte, hanem mosolyogva nézte, ahogy Rob megcsókol.

- Na jó, menjetek. Ez már egyedül is menni fog. Köszönöm a segítséget, szívem – megölelt. – Annyira örülök, hogy mégis velünk maradsz – mondta mosolyogva. Megsimította a fia arcát, majd kilökdösött minket a konyhából. A lépcső felé tartva, Richarddal találtuk szemben magunkat.
- Elengedett titeket? – kérdezte meglepetten. – Ajaj, mi vár még rám – motyogta. Ebben a pillanatban hallottuk, hogy Clare a férjét szólítja a konyhából. Rob csak felkuncogott, mire Richard sóhajtva elindult a hang irányába.

Mi folytattuk utunkat a szobába, én szinte hullaként dőltem be az ágyba. Rob szintén így cselekedett. Egy pillanatra összerezzentünk, mikor megcsörrent a telefonja, de miután felvette, kiderült csak jó híreket kaptunk.
Kate hívta Robot, hogy ígéretéhez híven, beszámoljon a barátja állapotáról. Az orvosok azt mondták nekik, hogy túl van az életveszélyen, és teljesen fel fog épülni. Mind a ketten fellélegeztünk, aggódtunk érte.
Rob a mellkasára húzott, és Clare kiképzésének köszönhetően, már egyikünknek sem volt ereje a szexre. Egy hosszú és édes csók után, elnyomott minket az álom.