11. fejezet

Comic Con

Meghoztam nektek ezt az extra hosszú, ünnepi fejezetet! :P Köszönöm a kommenteket, túlléptétek a kitűzött számot! Remélem tetszeni fog, ha már kiharcoltátok! :D
További kellemes ünnepeket, élvezzétek ki, ami még hátra van! Egyetek sok bejglit, én is azt teszem! :P
Puszi lánykáim!!


- Remek! – sóhajtotta és belökött az üres szobába. Egész a szoba közepére. Kicsi szoba volt, nagyon pici. Megkövülve álltam ott, nem bírtam mozdulni. Mégis mit akar? Ez most mi volt? És ehhez hasonló kérdések záporoztak a fejemben.

Kristen gondosan kulcsra zárta az ajtót, már végképp nem értettem semmit. Megfordult, de a tekintetéből sem tudtam semmit kiolvasni. Ott állt az ajtónak támaszkodva és farkasszemet nézett velem.

Furcsa, de már nem tűnt idegesnek. Elmosolyodott, ellökte magát az ajtótól és elindult felém.
- Kristen, minden…- rendben? Hangzott volna a kérdés, de közbe szólt.
- Pofa be! – szólt szigorúan.
- Én ezt nem értem! – sóhajtottam és égnek emeltem a szemem. Kristen nagy levegőt vett és hangosan kifújta, úgy tűnt zavarja az értetlenségem.

- Csókolj meg.– ez igen csak parancsnak hangzott. Hitetlenkedve néztem rá. Fél perce még a leg flegmább hangnemet használta, amit valaha embertől halottam és nem is volt hajlandó beszélni a félreértésről. Most meg azt akarja, hogy csókoljam meg? – Most! – idegesen szólt újra. Kétségkívül zavarta a szerencsétlenkedésem.
Megcsókolom. Eldöntöttem, hogy megteszem. Ennél rosszabb már úgy sem lehet.

Óvatosan csúsztattam kezem az arcára és lassan magamhoz húztam a fejét. Ajkaimmal lágyan érintettem az övét. Hatalmába kerített az érzés. Ez maga a mennyország. Biztosan tudtam, hogy számomra nincs jobb dolog a világon, mint Kristen édes ajkait a sajátomon érezni.
Hírtelen kapott a szám után. Hiába akartam lassú és lágy lenni, nem hagyta. Olyan sürgősen nyomta nyelvét a számba, mintha a következő pillanatban megszűnne a világ. Heves játékba kezdtünk egymás ajkaival, hamar átvettem a követelőző ritmusát.

Már csak arra eszméltem, hogy Kristen a falak présel. Egész testével hozzám simult. Nem mondhatnám, hogy ellenemre volt a dolog. Megmarkoltam tökéletes formával megáldott fenekét és felkaptam. Halk nyögéssel adta a tudtomra, hogy jól cselekedtem. Elégedett voltam, legalább ebben a kedvére tudok tenni.
Most én préseltem a falhoz és keskeny nyakát apró csókokkal hintettem be.

- Rob! Öt perc és kezdés! – kopogtattak az ajtón. Sóhajtva lábra állítottam Kristent, aki szintén olyan fejet vágott, mint akit épp kivégzésre visznek.
- Nem volt semmi köztem és Emilie között! – nem bírtam ki, hogy ne mondjam.
- Elhiszem, nem tudom miért, de el! – sóhajtotta.
- És te azzal a pasival mit csináltál? – ezt sem bírtam ki, tudnom kellett. Forgatta a szemét, de válaszolt:

- Természetesen semmit! Beszélgettünk kicsit, de ennyi. Csak idegesíteni akartalak! – kuncogott angyalian.
- Sikerült. – mosolyogtam. – Egyébként jó a hajad! – súgtam a fülébe. Összerezzen és zavartan a hajához kapta a kezét.
- Tényleg tetszik? – elpirult? Kirsten, tényleg elpirult?

- Igen! Nagyon-nagyon szexi vagy vele! – mondtam mélyen a szemébe nézve. – Őrjítően dögösen áll! – azt sem tudta hova nézzen zavarában. Nagyon tetszett, amit elértem nála. Csak úgy ujjongtam belül, hogy ennyire hatással vagyok rá. Arról nem is beszélve, hogy így még kívánatosabb volt. El sem tudja képzelni, mit hoz ki belőlem azzal, ahogy zavartan beharapja az alsó ajkát.

Egy hosszú és szenvedélyes csókra, megint magamhoz húztam gyönyörű arcát és nagyon nem akaródzott elengedni Őt. Mégis kénytelen voltam, mert megint kopogtak.

Követtem kifelé Kristent, ahol már vártak ránk, hogy elvezessenek az első helyszínre. Kicsit, vagyis nagyon furcsán néztek ránk, ahogy lehajtott fejjel kisuhantunk egymás után, de nem szóltak semmit, csak bekísértek minket a sajtókonferenciára. A „megmétettetés” előtt a summit sajtósa – aki felügyelni fogja az egész konferenciát -, megállított minket pár szóra. Elsőként végigmért minket, majd megszólalt:

- Nem válaszoltok semmilyen személyes kérdésre, nem azért vagytok itt, hogy a magánéletetekről beszéljetek! – Kristennel engedelmesen bólintottunk. – Remek. A fontos dolog, hogy köztetek fog ülni Taylor, mindig! Szeretném, ha Te – Kristenre nézett – Vele foglalkoznál. Lássák, hogy jóban vagytok! – sorolta a dolgokat a nő.
- De minek? – kérdezte Kristen meglepetten.

- Mert, mint már mondtam a film miatt vagyunk itt, és Taylornak nagy szerepe van benne. Őt kell sztárolni, a figyelem középpontjában kell lennie, ahogy Bella és Jacob kapcsolatának is. Ez a koncepció! – felelte a nő ellentmondást nem tűrő hangon. Kristen megint bólintott és a sajtos asszony elégedett mosollyal nyugtázta, hogy felfogtuk a lényeget.

Szép lassan behívtak minket a terembe, ahol mindenkinek megvolt a helye. Ahogy mondták Taylor, köztem és Kristen között ült. Igazság szerint semmi érdekes nem volt, csak a szokásos kérdések érkeztek. Nehezen bírtam rávenni magam, hogy ne bámuljam azt az isteni szépséget Taylor mellett. Néha muszáj volt ránéznem.

Természetesen nem tudtuk kikerülni a kedvenc „mi van köztetek kérdést”, amire Kristennel – legalábbis Ő is bele kezdett valamibe – frappáns választ akartunk adni, de kedvenc summit ladynk leintette a kérdést a sablonos „nem válaszolnak személyes kérdésekre” szöveggel.

Kristennel mind a ketten egyszerre kezdtünk el nevetni. És bennem felmerült a „ha tudnád mi folyik köztünk” válasz. Mi már edzettek voltunk. De Taylor nem, szegény olyan fejet vágott, mint akit tetten értek. Pedig Ő nem is tudja a dolgot és a kérdés nem is neki szólt.
Szép sorjában haladtunk tovább a kérdésekkel. És nem volt több személyes.
Egy gyors fotózással a végén mehettünk is át a következő konferenciára.

Itt már Chris és Ashley is csatlakozott hozzánk. A kérdések özönlöttek és meg kell hagyni Kristen szépen alakította a rá bízott szerepet. Ahol tudta dicsérte Taylort és biztosította az embereket, hogy köztük megvan az a barátság, ami Bella és Jacob között. Végülis igaz volt, jó barátok és Taylor rendes gyerek, Én magam is nagyon kedvelem.

A kedvenc kérdéseim közt dobogós helyet foglalt el a, mit várunk a legjobban a következő filmben. Taylor viccesre vette a formát és közölte, hogy a sátras jelenetet. Oda is súgtam neki, hogy csak lassan a testel, haver. Erre elkezdett nevetni és a vállamat megveregetve közölte, hogy labdába sem rúghat mellettem. Vajon miért nem?

Kristen is hozta a formáját és egy olyan magas labdát dobott fel, amire senki sem számított.
- Várom, hogy valóban terhes legyek! – zavartan vigyorogva hátradőlt, miközben mindenki szakadt a nevetéstől. Láttam rajta, hogy nem tudja, jó ötlet volt- e ezt mondani. Rám nézett és egy ördögi vigyor jelent meg az arcán. Istenem, de szexi volt! Már csak a pletykák miatt is nagyon ott volt és azt sem szabad elfelejteni, hogy tényleg azt hitte terhes. Rajtam volt a sor.

Próbáltam figyelmen kívül hagyni a „teherbe ejteni Őt!” bekiabálásokat és kitalálni valami frappánsat, akárcsak a két előttem szóló.

- Igazából alig várom, hogy császármetszést végezhessek! - nyögtem ki vigyorogva. Nem volt a legjobb, de mindenki nevetett ezen is. Kristenre néztem, az Ő véleménye érdekelt egyedül. Rávigyorogtam és nem vártam, hogy szóljon valamit, de megtette.

- Előbb teherbe kell ejtened! – mondta nagyon halkan és vigyorogva. Én is vigyorral próbáltam leplezni a zavaromat. Nagy nehezen továbbléptünk a dolgot, legalábbis én azt hittem. Éppen nekem kellett válaszolnom egy kérdésre, mikor Taylor valami papírt csúsztatott a kezembe. Nagy nehezen kidadogtam még három mondatot, mialatt kinyitottam az összehajtogatott papírt. Aztán Taylor átvette a szót, így el tudtam olvasni, amit Kristen írt:

Este, a szobádban megmutathatod, mit tudsz nagyfiú! Ránéztem és kihívó pillantást kaptam válaszként. Rámosolyogtam és próbáltunk mind a ketten a visszatérni a való világba, ahol a konferencia zajlik.

A konferencia után szünet nélkül rohantunk egy rajongói találkozóra, ahol mindenféle vicces dolgot kellett csinálni, majd Taylorral, Ashleyvel és persze Kristennel interjút adtunk.

Majd kimentünk a többiekhez, a mozi elé – ahol a rajongókkal néztük meg a Twilight-ot – és fotozkodtunk. Kristen mellé álltam, mellette akartam lenni mindenképpen.
- Hé, ez az én sapkám! – vigyorgott Kristen, mikor észrevette, mi van a fejemen. Még Vancouverben nyúltam le tőle, azt hittem emlékszik. Persze Nikki is bekapcsolódott a dologba. Aztán csak nevettünk rajta.

Beültünk a moziba, nekünk a leghátsó sor volt fenntartva, így nyugodtan bekuporodhattam a fal mellé. Kristen beült mellém, természetesen ennek örültem a legjobban. Vagyis csak addig hittem ezt, míg Kristen keze rá nem simult a combomra a film közben. Figyeltem, hogy a mellettünk ülő kollégák észrevették-e, de szerencsére elég sötét volt és különben is mindenki a filmet figyelte.


(Kristen szemszöge)


Rob sem tétlenkedett, miután a kezem a combjára csúsztattam. Először hagyta, hogy a kezem ott tartsam, majd megfogta és összefonta az ujjainkat.

A film végén mindenki ment haza. Robot egy kocsi vitte Los Angelesbe, a hotelba. Én pedig mentem a saját kocsimmal, mivel azzal jöttem. De még mielőtt meglóghattam volna Ashley letámadott.

- Kris, várj! – megfordultam és bevártam a felém loholó lányt. – Jössz az esti buliba, ugye? – oh, a francba az teljesen kiment a fejemből, hogy ma este az egész csapat együtt bulizik. Egy amolyan Comic Con After Party lesz.

- Öhm, nem is tudom! – fintorogtam, hiszen ez igazán keresztbe húzza az esti terveimet.
- Jaj, ne már! Mindenki ott lesz, el kell jönnöd! – nyaggatott.
- Rendben! – sóhajtva ugyan, de beadtam a derekam. Csak nem tart olyan sokáig.
- Szuper! Akkor most átjössz hozzám és ott összekészülődünk. – ugrándozott örömében.
- Jó! – nem ellenkeztem, mert nem lett volna értelme. Ashleynek nem nagyon lehet nemet mondani.

Erről, akkor is megbizonyosodtam, mikor a szekrényem előtt állt és szépen lassan tudatosult bennem, hogy semmilyen beleszólásom nincs, hogy mit veszek fel este.
Hiába mondtam neki, hogy nem akarom, Ő csak rám erőltetett egy fekete, csillogós és igen kivágott felsőt. Nem csak az eleje volt mélyen dekoltált, de a háta is. Majdnem a hátam aljáig ki volt vágva. Nem is tudom, honnan a francból szedte elő ezt a felsőt. Úgy emlékszem a szekrény aljára suvasztottam. Valami rendezvényre kellett ebben mennem, azóta nem láttam. De most ismét fel kellett vennem.

Mikor előkotort egy miniszoknyát és közöltem, hogy ezt tényleg felejtse el, mert a végén nem megyek sehova, fintorogva előhúzott egy csőszárú, kék farmert. Mikor elővettem a fekete converse cipőmet, szó szerint kiröhögött és benyúlt egy fekete magas sarkúért.
Aztán kisminkelt és a szénakazalhoz is hozzányúlt a fejemen, kivasalta. Majd, mikor végignézett rajtam nagyon elégedetten közölte:

- Tökéletes! – mosolygott.
- Ash, nem gondolod, hogy ez kicsit túlzás? Ez csak egy buli, ugyan olyan, mint akármelyik másik. – húztam a szám. Nem értem miért kellett ezt elszenvednem.
- Ehhez volt kedvem! – vigyorogva vállat vont. Ő már fel volt öltözve, mert mielőtt hozzánk jöttünk volna, beugrottunk hozzá is és felöltözött. Még kisminkelte magát, meg a haját is kicsit megigazította és végre elindultunk. A lépcső alján Taylorba botlottunk:

- Ejha! – mért végig engem és Asht elismerően. – Hódítani készülsz, húgi? – vigyorgott.
- Naná! – vihogott Ashley mellettem és mielőtt én is reagálhattam volna, megragadta a kezem és az ajtó felé húzott.
- Anyának szólok, hogy ne várjon haza! – kiáltotta utánunk Taylor, és ahogy a hangjából hallottam nagyon jól szórakozott.

Nem is csodálkozom, hogy a taxi már a ház előtt várt minket. Amilyen előrelátó nem is vártam mást tőle. Egész hamar megérkeztünk a party helyszínére, ami nem máshol volt, mint a Standard Hotelben. Az after parytra kibérelték nekünk a szállodában lévő bárt egész éjszakára. Csak mi leszünk ott, meg akit viszünk magunkkal. Tehát, abszolút zártkörű lesz.

Marhára idegesített, ahogy a cipőm kopogott a csempén, miközben átvágtunk a szállodán. Ash nagyon magabiztosan vágtatott előre, azt mondta volt már itt és tudja, merre kell menni. Egyszer csak egy nagy ajtóhoz értünk, Ash kinyitotta és betessékelt rajta. Ahogy beléptünk kicsit meglepődtem, eddig nem gondoltam bele, mit jelenthet a bár neve, de ekkor felfogtam. Az egész terem lila fényben pompázott. Meg volt egy kis rózsaszín is, a bár rész azzal volt megvilágítva.
Az ismerős arcok között, azért volt jó pár ismeretlen is. Gondolom, akiket hoztak magukkal a drága kollégák. Nem volt zsúfolt a hely, de éppen elegen voltunk.

Még így is kiszúrtam Robot a tömegben. Kellan oldalba vágta és mikor oda fordult hozzá, Kellan a lépcső felé intett a fejével, vagyis felénk. Rob oda nézett és hírtelen nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Először kinyitotta a száját, majd becsukta – talán ezt nevezik úgy, hogy leesett az álla –, nyelt egyet és végre elmosolyodott. Viszonoztam a gesztust, majd csak arra eszméltem, hogy Ash karon ragad és elindul lefelé, mert még mindig a lépcső tetején álltunk. Nagyon koncentráltam, hogy ne zúgjak le a lépcsőn, a magas sarkú cipőmben.

- Aszta, Kristen! – Kellan elismerően végignézett rajtam, mikor odaértünk az asztalukhoz.
- Ugye? – Ash büszkén kihúzta magát, nagyon elégedett volt az „alkotásával”. Majd leült Jackson mellé és átölelte. Náluk ez megszokott gesztus volt, nagyon imádták egymást. Én kicsit tétovázva álltam még egy ideig. Mikor Rob megköszörülte a torkát és arrébbcsúszott, elindultam felé. Talán ez volt a jel, hogy üljek mellé.
- Nagyon, öhm…. szóval nagyon csinos vagy! – elmosolyodtam, nagyon vicces volt, ahogy kereste a szavakat.

- Köszi. – kuncogtam egy sort, de abba is hagytam, mikor a pincér odajött az asztalhoz. Ash és Én, a két utolsó érkező is rendelni tudtunk. Azt hiszem a harmadik vagy a negyedik koktélon lehettünk túl, mikor Ashley nem bírt magával és elrángatott táncolni. Nikki is nemsokára csatlakozott hozzánk. Sokan táncoltak rajtunk kívül is, szóval nem éreztem magam annyira feszélyezve.

Éppen Nikkivel adtunk elő valami fura táncot, nem tudom mi volt az, csak követtem Őt, mikor észrevettem, hogy Rob engem figyel.
- Már egy ideje, ezt teszi! – hallottam meg Nikki suttogását. Visszakaptam rá a fejem és értetlenül néztem rá.
- Mi? – kérdeztem. Csak sóhajtott:
- Rob! Már jó ideje bámul, pontosan mióta elkezdtél táncolni. – vihorászott Nikki.
- Oh. – csak ennyit nyögtem. Akkor adjunk neki kicsit többet, gondoltam. Odamentem Ashez – magammal húzva Nikkit - meg Elisabethhez és beszálltunk a nem éppen visszafogott táncba.

Fél szemmel Robra sandította, aki kikerekedett szemekkel bámult. Talán, ezt az énemet nem ismerte. Mondjuk Én sem. Rákacsintottam, mire rendezte a vonásait. Elnevettem magam és visszafordultam a lányokhoz. Kis idő múlva két erős kéz nyomódott a csípőmnek. Mielőtt hátrafordulhattam volna, meghallottam a hangját:

- Ezt büntetni kéne! – suttogta lány hangon a fülembe.
- Mit? – mosolyogtam.
- Amit csinálsz. Túl szexi! – a nyakamhoz hajolt és mélyen beleszagolt a bőrömbe.
- Ha szeretnéd, abba hagyom! – feleltem kihívóan és közelebb dőltem hozzá.
- Eszedbe ne jusson! – mormolta és erősebben szorította a csípőmet.

Azzal a lendülettel magához préselt és mozogni kezdtünk a zenére. Körbe néztem, de senki nem figyelt minket, szerencsére mindenki el volt foglalva magával. Egyre erősebben préselődtem Rob ágyékához, mialatt a kezei rajtam kalandoztak. Hol a combomat simogatta, hol a hasamat, nem is akár hogy. Simán benyúlt a felsőm alá, nem zavartatta magát.
Hírtelen felé fordultam, talán jobban is tetszett neki így, mert azonnal a fenekemre helyezte a kezeit.

Egyre jobban forrt a levegő köztünk, úgy éreztem Rob pillantásaitól mindjárt felgyulladok. Ha most ketten lennénk…de tényleg, miért is vagyunk még itt? Nem tudtam, csak annyit, hogy nem lesz elég tűrőképességem és meg fogom csókolni. Ahogy a gondolat végére értem, megéreztem lágy ajkait a nyakam tövénél. Kész, feladtam.

Megragadtam a hajánál és száját az enyémhez préseltem. Tudtam, ezt nem kéne. Túl sokan vannak itt. Miért vagyok ilyen bolond? És miért van, az, hogy nem érdekel, mennyien látják? Csak az érdekelt, hogy Rob nyelve az enyémmel játszik. Más nem. Még mindig mozogtunk a zene diktálta ritmusra, de a csókot nem igazán szakítottuk meg. Úgy tűnt Robot sem zavarják a többiek. Főleg, akkor vontam le ezt a következtetést, mikor a fenekemnél fogva felkapott.

Készségesen kulcsoltam lábaim a csípőjére. A csókok egyre szenvedélyesebbek lettek és az érintések sem voltak szolidnak mondhatóak. Rákényszerítettem magam, hogy ha csak egy fél percre is, de kinyissam a szemem. Megkerestem a többieket. A Jackson és Ashley páros nem messze tőlünk táncoltak, Nikki Taylorral ropta és Elisabeth meg Chriss is a parketten voltak.

Az asztalhoz nézve Kellan vigyorgó fejét láttam meg elsőként. Minket nézett természetesen. Mellette Peter ült, aki szintén minket figyelt, de inkább kicsit döbbent volt. Most már úgy is mindegy. Visszacsuktam a szemem és ismét átadtam magam Robnak.

Rob hirtelen megszakította a csókot és megszólalt:
- Mi lenne, ha ezt máshol folytatnánk? – kérdezte vigyorogva.
- Milyen messze van a hotel, ahol laksz? – kérdeztem zihálva.
- Közel! – vágta rá. Leugrottam az öléből és az asztal felé húztam. Összeszedtem a táskámat és odaköszöntünk a többieknek, majd az ajtó felé siettünk.
- Csak óvatosan, fiatalok! – vihogott Kellan, de nem vettük a fáradtságot, hogy visszaforduljunk.

Őrjítően lassan haladt a taxi, legalábbis nekem úgy tűnt. Valószínűleg már a liftben újra egymásnak estünk volna, ha nem utazik velünk egy másik férfi.
A szobába érve Rob telefonjának a pityegése zavart meg minket, ami az asztalon volt. Úgy tűnik itthon felejtette a drága.
- Majd reggel. – sóhajtotta és meg akart csókolni.
- Ne, nézd csak meg. Ezt a fél percet már kibírjuk. – mosolyogtam.
- Négy nem fogadott hívás és egy hangüzenet! – nyomkodta a készüléket, majd elindította az üzenetet:
„ Szia, Rob! Emilie vagyok és csak azért kerestelek, hogy szóljak én is Los Angelesben vagyok. Ha ráérsz, esetleg összefuthatnánk, és akkor vissza tudnám adni a pólódat is, tudod, amit a múltkor, szóval tudod. Elhoztam magammal, hátha kell. Na, majd hívj!”

Ránéztem a férfire, aki engem ölel és hírtelen ellöktem magamtól. Szóval tévedtem volna és ezek ketten mégis…

Rob, Kristen és Taylor a sajtókonferencián:
http://i48.tinypic.com/j7rwn6.jpg
Megint:
http://i48.tinypic.com/r9mqus.jpg
Flört a mozi előtt: P:
http://i45.tinypic.com/289x8p3.jpg
Az egész cast a mozi előtt:
http://i47.tinypic.com/fe1coz.jpg

Purple Bar:
http://i47.tinypic.com/fnutty.jpg
http://i49.tinypic.com/2n1g9br.jpg