8. fejezet

Mi lesz, ha...

Remélem tetszeni fog a 8. fejezet! :) Kicsit izgulok, hogy milyen lett, szóval visszajelzéseket szeretnék! Sok-sok véleményt! :D


- Mehet? – mosolygott kedvesen a fodrász.
- Aha. – bólintottam és Ő belevágott a hajamba. Mikor tegnap közölték velem, hogy nem lesz jó a paróka, mert a hosszú hajam nem fér be alá, kicsit kiborultam. És a legviccesebb az, hogy nem is arra gondoltam, milyen érzés lesz nekem. Sajnálni fogom-e, esetleg nem fog tetszeni. Nem, ez nem érdekelt. Robtól féltem, hogy neki nem fog tetszeni. Mindig is azt mondta, hogy imádja a hosszú hajamat. Ez már beteges.

Természetesen a paparazzik vártak rám a stúdió előtt. Így megjelenhetnek az első képek rólam és az új hajamról. És mikor este távoztam, már a végleges rövid fekete változattal, szintén ott voltak.

Ígérd meg, hogy nem nézel rólam képet a neten és az újságokban. Messziről el kell kerülnöd őket! - írtam egy sms-t Robnak.

Mi? Miért, mi van? - jött a kérdés.

Csak ígérd meg. – válaszoltam.

Nem! Vagy megmondod, miért vagy most azonnal felmegyek a netre és megnézem az utolsó rólad készült képeket. Megcsinálom, tudod, hogy meg! Megijesztesz. – persze, hogy tudom.

Új a hajam, de nem akarom, hogy lásd. Majd, ha személyesen találkozunk. Kérlek, ez fontos nekem. – próbáltam bevetni a mézes mázos stílust, bár nem tudom, így sms-ben mennyire fogja.

Jah, csak ennyi? Én már azt hittem verekedésbe keveredtél vagy valami… :) Rendben, kivárom még találkozunk. – nagy kő esett le a szívemről. Remélem, igazat mond, és nem megy most azonnal a netre és nézi meg.

Köszönöm! Valamikor jössz Los Angelesbe, vagy csak a Comic Con-on találkozunk? – kérdeztem.

Valószínűleg csak a Comic Con-on. Bár szívesen mennék, de elég szoros a menetrend. Ugye tudod, hogy hiányzol? – a szívem csak úgy kalapált, ahogy az utolsó mondatot olvastam.

Te is nekem Spunk Ransom!


(Rob szemszöge)

Szóval hiányzom neki. Annyira biztos nem, mint Ő nekem. Egyszerűen rémesen érzem magam New York-ban. Vele akarok lenni Los Angeles-ben.
Tegnap Tommal voltam napközben és az valamennyire jó volt. Ma pedig egymagam sétálgattam az utcákon.

Mióta eljöttem, folyton az jár az eszemben, hogy jó ötlet volt-e ez a nyitott kapcsolat. Úgy érzem Kristen még nem akar komolyabb kapcsolatot senkivel, amit megértek, hiszen csak most szállt ki egy négy éves kapcsolatból. Tudom, hogy vonzódik hozzám. Ez egyértelműen kiderült, de én nem fogok rákényszeríteni semmit.

Tényleg csak végső kétségbeesésemben csúszott ki a számon ez a dolog és nagyon meglepődtem, hogy belement. Barátok vagyunk, akik lefekszenek egymással. Végülis nem rossz. De én sokkal jobban szeretem ennél és csak remélem, hogy esetleg idővel több is lehet, majd a dologból.


*

Egy sörrel a kezemben szívtam a cigit, ebben az unalmas hotel szobában. Ekkor valaki kopogott.
- Szia! – mosolygott Emilie az ajtóm előtt.
- Szia. Bejössz? – kérdeztem udvariasan.
- Köszi. Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e kedved vacsorázni. – még mindig mosolygott.

- Igazság szerint egy kedves barátom itt van és vele vacsorázom, de ha téged nem zavar a dolog velünk tarthatsz! – ajánlottam fel a lehetőséget.
- Ha nem zavarok. – mondta lehajtott fejjel.
- Persze, hogy nem. Azért mondtam. – nevettem.
- Mikor indulunk? - kérdezte.
- Ö… most! – felvettem a kabátom és kiléptem a szobából.

Az étteremben már ott volt Elizabeth. Bemutattam őket egymásnak. Kiraktam a telefonom az asztalra és végig azt vártam, hogy mikor csörög. Kristen, azt ígérte, hogy felhív, ha végez.
Kimentem a mosdóba, azt hiszem sok sört ittam és majd bepisiltem. Mikor visszaértem Elizabeth nagyon mosolygott.

- Rob, csörgött a telefonod és mikor láttam, hogy Kristen az felvettem. Ugye nem baj? – kérdezte.
- Nem! – biztosítottam – Kristen volt? Mit mondott? Egész nap vártam, hogy hívjon, erre pont akkor kell neki, mikor egy pillanatra nem vagyok a telefon mellett. – csak úgy áradt belőlem a szöveg és magamban átkozódtam, hogy nem vittem magammal a klotyóra.
- Csak annyit kért, hogy hívd vissza, ha ráérsz. – mosolygott. Bólintottam és visszaültem az asztalhoz. Folyamatosan a telefonom néztem és ezt Elizabeth is észrevette. – Rob, rossz rád nézni. Hívd vissza, mi nem haragszunk meg. – ennyire feltűnő. Ajaj, akkor kicsit vissza kell fognom magam.

- Nem, majd ha hazaértem. – feleltem és letettem a telefont. Elizabeth már biztos tudja, hogy mit érzek. Legalábbis Ő elég jól ismeri az embereket és látja rajtuk a dolgokat. Emilie meg… igazából az nem is érdekel. De azt hiszem neki is világossá vált, hogy Kristen mennyit jelent nekem.
Nem is késlekedtem tovább, amint taxiba szálltam hívtam is.

- Szia! – szólt bele.
- Szia. Most végeztél? – kérdeztem mosolyogva.
- Nem. Egy órája, mikor hívtalak. – felelte.
- Sajnálom, hogy nem én vettem fel, csak pont akkor mentem a mosdóba. – folytattam kedves hangon, figyelmen kívül hagyva a szemrehányó hangnemét.
- Mindegy. Jó volt a vacsora? – kérdezte.
- Igen. Nagyon örültem, hogy Elizabeth ott volt. – mondtam.
- És Emilie? Ő is ott volt, nem? – nem értettem miért beszél így, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele.

- Igen, ott volt és jól érezte magát. Legalábbis úgy tűnt. - feleltem.
- Azt gondolom. – szisszent fel. Lehetséges, hogy Kristen féltékeny? Mielőtt eljöttem is kérdezte, hogy szép-e Emilie. Nagyon tetszett az elméletem, miszerint féltékeny.
- Tudod, mire vágyom most a legjobban? – kérdeztem mosolyogva, hátha kicsit elterelem a figyelmét és két normális mondatot is tudunk váltani.
- Mire? – a hangja türelmetlen volt. Ez bejött.
- Arra, hogy ha most visszaérek a hotelba, te meglepetésként ott legyél a szobámban. – mosolyogtam.

- Arra én is. – nevettet fel. Imádtam, ahogy nevet, főleg ezt a fajta nevetést. Ez a zavart nevetése volt.
- Nem vagy olyan messze. – célozgattam.
- Persze, reggel 6-ra oda is érnék. – horkant fel.
- Az teljesen jó. – vigyorogtam.
- Hidd el, ha lenne szabad fél napom már a gépen ülnék. – sóhajtotta.
- Tudom, csak hiányzol. – panaszkodtam.
- És még csak 10 nap telt el. – tudtam mire gondol. Csak tíz nap és már nem bírjuk. És még legalább egy hónap van, ha minden jól megy. Ha nem, akkor több. – Na, leteszem, mert a végén még repülőre szállok és kirúgatom magam. – keserűen felnevetett.
- Jó éjt. – mondtam, bár ott még csak este kilenc van.
- Neked is. – és letettük.

A szobába érve, majdnem átestem egy dobozon, amit Vancouverből hozattam ide. Nem szarakodtam, konkrétan dobozokból életem. Ebben voltak a szennyes ruhák, ha jól tudom. Meg a földön persze. Bebújtam az ágyamba és megpróbáltam túlélni az éjszakát.

(Kristen szemszöge)

Az elmúlt napokban egy csomó gitár és ének órám volt. Aztán próbáltunk is, ami nagyon jól sikerült. Az új hajammal már egész kibékültem. Teljesen csak akkor fogok megnyugodni, ha Rob majd azt mondja, tetszik neki.

Végre Joan Jett-el is próbáltam. Nagyon sok dolgot segített nekem és megígérte, hogy a forgatáson is mindig jelen lesz és, ha bármire szükségem van, segít. Szerettem volna jól megcsinálni ezt a filmet. Kicsit nagyvolt a nyomás, hogy egy olyan embert kellett eljátszanom, aki él és virul. És ráadásul ott fog állni a kamera túloldalán. Ez csak még jobban inspirált.

Sok anyagot adott az életéről és mesélt is rengeteg mindent.
A másik, aminek nagyon örültem, hogy Dakotával játszom megint egy filmben. Sok időt töltöttünk együtt.
Gyorsan telet az idő, már csak azt vettem észre, hogy a temérdek sok próba és előkészület után, végre felvesszük az első jelenetet.

Nagyon izgultam, tudtam, hogy kurva jól kell csinálnom. Joan nagyon elégedett volt a munkámmal és megdicsért a nap végén, hogy nagyon jól csináltam.
Tegnap beszéltem Robbal. Kiderült, hogy őt is elengedték a Comi Con-ra, így ott végre találkozhatunk, de az is még egy hónap. Épp Dakotával reggeliztem, mikor pityegett a telefonom.

Nem normálisak az emberek New York-ban! Kristen, én kezdek félni a rajongóktól. Alig bírták a testőrök leszedni rólam a sikítozó nőket. Kiborít ez a hisztéria. – nagyon megijesztett az sms.

Nyugodj meg! Tudom, hogy rémisztő, de nem lehet semmi baj. Nem őrültek, csak nagyon elhatározottak! :) Vegyél két nagy levegőt és gondolja arra, hogy nemsokára megint itt leszel, ahol nincs akkora nyüzsi! – gyorsan válaszoltam neki.

Igazad van! Sajnálom, hogy ilyenekkel zaklatlak, tudom, hogy neked is ezer már gondod van! – ne, ezt nem mondja komolyan.

Ugye, csak viccelsz? Nehogy már elnézést kérj. Tudod, hogy én mindig itt vagyok neked és emlékszel mit beszéltünk meg, mikor ez az egész őrület elkezdődött? Úgy tűnik nem! Majd segítek. Azt, hogy együtt csináljuk végig és, hogy mindig itt leszünk egymásnak! Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! – emlékeztettem az egyességünkre. Már akkor is jó barátok voltunk, mikor ezt beszéltük.

Emlékeztem, de köszi, hogy kimondtad! :) Igyekszem. Te is magadra, mert egyben van rád szükségem! :D – persze, majd ha végre megint találkozunk. De hol van az még…

Este szerettem volna csak bedőlni az ágyamba és aludni, de anya valami fontosat akart.
- Olyan fáradt vagy mostanában. Nagyon leterhelő a forgatás? – kérdezte. Basszus, ez az a fontos dolog?

- Igen, fárasztó. Viszont nem fárasztóbb, mint a többi. – feleltem.
- Biztos? Mert nekem sokkal fáradtabbnak tűnsz! – aggodalmaskodott anyu.
- Pedig nem érzem úgy! – mondtam és szerettem volna végre lefeküdni. Tényleg fáradt voltam, de mindig ilyen szoktam lenni, egy- egy forgatás után. Valamit még mondott, de már nem nagyon figyeltem. Letusoltam és elaludtam.


*

Másnap Dakota aggódva szalad be az öltözőmbe.
- Oh, Kristen! Te vagy az utolsó reményem. Kérlek, mond, hogy van nálad tampon! – olyan kétségbeesett volt, hogy elnevettem magam.

- Persze! – nevettem és konyítottam a táskámat. Elővettem a bontatlan dobozt és a kezébe nyomtam. Várjunk csak!
Bontatlan…
Jézusos, hányadika van. Annyira el vagyok foglalva, hogy azt sem tudom, mi a dátum. A falon lógó naptárra néztem, amin június 25.-e volt. A rohadt életbe, három napja meg kellett volna jönnie. Mindig pontos volt a menstruációm, sosem késett. Nem az nem lehet…

- Jól vagy Kirsten? Úgy lesápadtál. – Dakota aggódva fürkészte az arcomat.
- I…igen, persze. Csak otthon hagytam valamit és vissza kell mennem érte! – hazudtam és kitoltam az öltözőmből.
- De az ebédszünet végére visszaérsz? – kérdezte.
- Persze! – feleltem és becsuktam az ajtót és gondosan bezártam, hogy még véletlenül se jöjjön be senki!

Előszedtem a pipere táskámat és a fogamzásgátló után kutattam benne. Ahogy elnéztem a bontatlan levelet, a sírógörcs kerülgetett. Mégis, hogy lehetek ilyen hülye? Miután Michaellel szakítottam, feleslegesnek láttam szedni.

Csakhogy közben Robbal…nem, az nem lehet! Nem lehetek terhes! Leroskadtam a padlóra, nem bírtam felfogni, hogy lehettem ilyen hülye. Hogy felejthettem el, hogy már nem szedem a fogamzásgátlót. Jó, egy csomó más dolog volt közben, ezer felé álltak a gondolataim, de mégis.

- Szereznem kell egy terhességi tesztet! – remek, már hangosan beszélek magammal, gondoltam. Felálltam a földről, felkaptam a kocsi kulcsot, meg a hitelkártyám és elrohantam. Hálát adtam, hogy olyan baszott mázlim van, hogy egy paparazzi sincs a környéken.


Ritka esetek egyike, pedig micsoda cikk lehetne abból, ha meglátnának tesztet venni.
Idegesen néztem az utcákat és kerestem egy boltot. Végre. Leparkoltam, elég kicsinek tűnt, biztos nincsenek sokan.

Berohantam és megkerestem a gyógyszeres polcot. Megvan. Leguggoltam a tesztek elé és próbáltam kiválasztani melyik lehet a legjobb.
- Kristen? – nem, ez nem lehet. Pont most kell összetalálkoznom valakivel, amint épp a terhességi tesztek előtt guggolok? Felnéztem és majdnem szívinfarktust kaptam.

- Lizzy. – nyögtem. Ekkora balszerencsét. Mosolyogva megölelt, majd ránézett a polcra, ami előtt álltam. – Te mit csinálsz itt? – próbáltam elterelni a figyelmét.
- Én épp Robhoz tartok New York-ba. Volt egy kis dolgom itt és holnap reggel repülök hozzá. – mosolygott. Remek, egyre jobb. – De megyek is, mert egy találkozóm van. Majd találkozunk még, gondolom!
- Persze, biztos! – megölelt és elment a kasszához. Valahogy nem volt jó előérzetem.
Levettem a legjobbnak tűnő tesztet és megvettem.

Szerencsére gond nélkül visszaértem a stúdióba, nem voltak fotósok. Azonnal bezárkóztam az öltözőm fürdőjébe és kinyitottam a dobozt. Elolvastam a használati utasítást és tettem a dolgom. Leraktam a mosó szélére azt a kis dolgot, aminek az eredményétől a további életem függ…


Kristen az új hajával:
http://i47.tinypic.com/2hwdnb.jpg
Rob New York-ban Tommal:
http://i48.tinypic.com/2v8gvut.jpg
Rob hívja Kristent a taxiban:
http://i49.tinypic.com/2nheziu.jpg