6. fejezet

MTV Movie Awards

- Itthon vagyok! – kiabáltam.
- Kicsim, de örülök! Milyen volt Olaszország? – anyám átölelt majd a kanapé felé terelt.
- Nagyon jó! Majd mesélek, de most elmegyek aludni, mert marha fáradt vagyok! – mondtam.
- Persze, aludj jól! – felrohantam a szobámba és bedőltem az ágyba.

*

- Szia Kristen! – köszönt kedvesen Tara. – Gyere, itt a ruhád vedd fel. – a fülke felé irányított.
- Nos, milyen? – kiléptem a fülkéből és vártam a reakcióját.
- Tökéletes. – látszott rajta, hogy nagyon elégedett a választásával. – Hallottam, hogy fáj a bokád. Ehhez a ruhához felvehetsz egy tornacipőt, direkt úgy választottam! – tudtam, hogy legszívesebben egy tíz centis magas sarkút adna rám.
- Köszi! – átterel a fodrászhoz, majd a sminkszobába. Mire kész lettem már várt a kocsi, hogy elvigyen a helyszínre. Baromira nem volt semmi kedvem az egész felhajtáshoz, de a kötelesség, az kötelesség.

A vörös szőnyeges bevonuláson hamar túl voltunk és elfoglalhattuk a helyünket. Az első díjat Rob és Cam kapta a legjobb harcjelenetért. Természetesen Rob nem hazudtolta meg magát, ami a köszönetnyilvánítást illeti. Aztán megkapta a legjobb új színésznek járó díjat is.
A szünet alatt egymás mellé ültettek minket, mondván, hogy most jön a legjobb csókért járó díj átadása és a lehetséges befutóknak egymás mellett kell lenniük.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy nem foglak megcsókolni! – fordultam felé.
- Miért is? Ez a szokás! – furcsán méregetett.
- Szarok a szokásra, nem kell több pletyka! – nem voltam hajlandó ezen vitatkozni. De nem is a pletykáktól tartottam, hanem attól, hogy lebukunk. Ha megcsókolnám, itt mindenki előtt tuti lebukás lenne. Kicsit jobban beleéljük magunkat és máris kész a baj. És én nem tudnám visszafogni magam, ha megcsókolna.

- Ahogy akarod! – ebben a pillanatban kimondták a nyertesek nevét, akik mi voltunk.
Próbáltam mosolyogni, de nem sikerült túl hitelesre azt hiszem. Az összes színész azért drukkol, hogy nyerjen. De én reménykedtem benne, hogy ezt a díjat nem mi zsebeljük be.

(Rob szemszöge)

Felmentünk és átvettük a díjat. Elővettem egy papírt:
- Ki kell vennem a rágómat! – mondtam a mikrofonba. Kristen idegesen dülöngélt mellettem. Én is ideges voltam. Elkezdtünk húzni az időt. Össze-vissza rendezgettük magunkat és lassan kezdtünk egymás felé közeledni, nagyon lassan, borzolva a kedélyeket.

A hangulat forrósodott és már majdnem megtörtént, azt hittem Kristen meggondolta magát, mikor:
- Nagyon szépen köszönjük! – mondta a mikrofonba, én meg mint akit pofára ejtettek bámultam előre. Kristen indult volna hátra, de én nem mozdultam. Nem bírtam. Rám mosolygott és kézen fogott.

- Gyere édes! – és magával húzott a színpad mögé.
- Azt hittem meggondoltad magad! – mondtam mikor beértünk hátra.
- Egy pillanatra én is! – mosolygott.
- Nem szép, hogy így játszol velem! – sóhajtottam, mert tényleg kihasználta a helyzeteket.
- Azt hittem élvezed! – kacéran közelebb állt.

- Nem mondhatnám! – mondtam őszintén.
- Akkor ki kell, hogy engeszteljelek! – beletúrt a hajamba, azzal sem törődve, hogy emberek vannak körülöttünk. Mondjuk nem voltak olyan közel.
- Nem lesz könnyű! – sóhajtottam miközben kezével a nyakamat cirógatta.
- Mindenre képes vagyok az ügy érdekében! – elindult vissza a terem felé.
- Kíváncsian várom, mit találsz ki! – szóltam utána.

- Nem fogsz csalódni! – visszafordult és egy csodaszép mosolyt villantott felém. Remélem nem fog nagyon kínozni, és teljesen megőrjíteni. Csak játszik veled. Szinte láttam, hogy ott villog a fejem fölött az idióta vagy tábla. Mégis miben reménykedem? A repülőn, mikor azt gondoltam, hogy talán mégis másképpen néz rám, akkor is pofára estem. Pedig, akkor nagyon bátran viselkedtem és elé álltam.

Vagy inkább idiótának kéne hívnom magam? Hiszen jól pofára estem. Biztos megint kitalál valamit, amitől majd úgy érzem talán és aztán… jön a szokásos csalódás. Fogd fel Robert, ez a csaj sosem lehet a tiéd!

(Kristen szemszöge)

Elindultam vissza a terem felé és közben azon törtem a fejem, hogy jó ötlet-e kivenni egy szobát magunknak a show utánra. Tegnap elég világosan a tudtomra adta, hogy szívesen töltené velem az éjszakát. Viszont én felvilágosítottam, hogy nem leszek egy éjszakás kaland. Talán ma már nem akarja.

Visszaültem a helyemre és folytatódott a műsor is. Nagyon meglepődtem, mikor kimondták a nevemet és ezzel én lettem a legjobb színésznő. Zavaromban még a díjamat is elejtettem, le is tört belőle egy darab. Nagyon ciki volt.

Aztán a végén a legjobb film a Twilight lett, mind felmentünk a színpadra és megköszöntük.
A show végén interjút adtunk, ahol persze rákérdeztek, hogy miért nem volt csók. Szerencsére ez volt az egyetlen kínos kérdés, amire elég egyszerűen válaszoltunk.

Elmentük együtt ünnepelni egy csendes éterembe. Mondanom sem kell, hogy kurvára untam, de kicsit feltűnő lenne, ha már az elején lelépnénk. Figyeltem is Robot, aki szintén úgy tűnt, hogy nem élvezi a „bulit”. És még nem is tudta, hogy nekem terveim vannak vele. Sokszor találkozott a tekintetünk és olyankor mindig elmosolyodtunk.

Rob kiment a mosdóba, én pedig követtem. Mikor kijött elkaptam a karját és magamhoz húztam.
- Hazamegyek a kocsimért és fél óra múlva visszajövök érted. A hátsókijáratnál várj! – suttogtam, hogy senki ne hallja meg. Nagyon meglepte, amit mondtam. Nem kellett mondania, látszott rajta. Viszont a válasz tetszett:
- Oké! – egy pillanatra számat az övéhez nyomtam, majd ott hagytam.

Beültem egy taxiba és bediktáltam a címet. Amint haza értem felsiettem a szobámba és elraktam a piperémet meg bedobáltam pár ruhát holnapra egy táskába. Igyekeztem nagyon halk lenni, de ez nem jött össze.

- Hova-hova? – mikor leértem a lépcsőn, anyámba botlottam.
- Még van egy kis dolgom! – imádkoztam, hogy ne kérdezzen többet.
- Igazán? És minek a táska? – csípőre tette a kezét és várta a magyarázatom.
- A holnapi ruháim vannak benne! – gondoltam jobb, ha őszinte vagyok.
- Tehát azt tervezed, hogy nem töltöd itthon az éjszakát és nem akartál szólni? – felháborodott. És jogosan.

- Valószínűleg felhívtalak volna! – reméltem ez megnyugtatja.
- Valószínűleg. - ismételt ironikusan. – Hol fogsz aludni? – kérdezte.
- Egy szállodában! – csak ne kérdezzen többet.
- Kivel? – felhúzta a szemöldökét és nagyon morcosnak látszott.
- Anya...

- Azt kérdeztem kivel! – ajaj, elég ideges volt.
- Robbal! – lehajtottam a fejem és vártam, hogy kiokítson.
- Oh, hát üdvözlöm! – anyám hangja meglágyult, így felmertem nézni rá.
- Tessék? – elcsodálkoztam.
- Kérlek, add át neki az üdvözletem! – mosolygott.
- Re… Rendben! – köpni, nyelni nem tudtam.

- Jaj, kislányom felnőtt ember vagy! Ráadásul soha nem szóltam bele a dolgaidba, miért most kezdeném el? – nagyon nyugodt volt.
- Tudom, én csak azt hittem… igazából nem tudom mit hittem! – motyogtam zavartan.
- Szórakozzatok jól! – csak képzelődtem vagy anyám tényleg rám kacsintott. Jézus, bele gondolni is rossz, hogy mikre gondolhat most. Főleg, hogy nem is téved.
- Szia! – rövidre zártam és eljöttem. Beültem a kocsimba és kihajtottam a garázsból.

Rob már kint volt, mikor megérkeztem az étterem elé.
- Szia!
- Szia!
- Szóval hova viszel? – kíváncsi, gondoltam, hogy az lesz.
- Az meglepi! – vigyorogtam. Megértően bólintott egyet és nem is kérdezett tovább. Leparkoltam a szálloda parkolójában, rámosolyogtam és kiszálltam a kocsiból.

- Oh! – csak ennyit nyögött. Ezek szerint erre nem számított.
- Jó estét! A Charlie Chaplin házat foglaltam le ma éjszakára, Kristen Stewart névre. – a recepciós bólintott és odaadta a kulcsot.
Rob kívül várakozott rám. Mellé léptem és a kezemet nyújtottam felé. Mosolyogva fogadta el és elindultunk a ház felé.

- Szép hely! – mondta zavartan.
- Az! – rámosolyogtam, még mindig elég zavart volt.
- Szóval ezzel akarsz kiengesztelni? – egy huncut vigyor jelent meg az arcán.
- Igen! – közben kinyitottam az ajtót és beléptünk. – Gondoltam beszélgethetnénk, megnézhetnénk egy filmet … - nem bírtam folytatni, mert amint becsuktam az ajtót és megfordultam nem késlekedett tovább.

Nagy hévvel az ajtóhoz nyomott és vadul csókolni kezdett. Elég nehezen, de kihúztam a kezem a hajából és a mellkasára támasztottam.
- Szóval mi van azzal, hogy nem tudjuk majd kezelni! – kíváncsiskodtam, bár nem tudom miért. Egy pillanatra abbahagyta a nyakam csókolgatását és a szemembe nézett.
- Nem érdekel! – helyes válasz, gondoltam. Már hajolt is volna a számhoz, de megint megszólaltam.
- Akkor tudjuk majd kezelni? – kérdeztem.
- Mindenképpen! – megcsókolt, de úgy, hogy még a saját nevemet is elfelejtettem nem, hogy azt amit mondani akartam.

Igazából nem is volt már mit mondani, a tettek beszéltek helyettünk. Leszedtem a zakóját, amit az ingje követett. És akkor elragadott minket a hév. Villám gyorsan a nappaliban álldogáló asztal felé vettük az irányt. Rob megragadta a derekamat és felrakott rá. Az asztalon lévő váza, hangos puffanással jelezte, hogy padlót ért, de egyikünk sem vette a fáradtságot, hogy megnézze egyben van-e még. Rob sokkal jobban el volt foglalva azzal, hogy a ruhámat minél feljebb gyűrje.

Alig bírtuk fékezni magunkat, egyre hangosabb zihálásaink törték meg a csendet. Tetszett ez a fajta vadság. A mindig szerény és visszafogott Rob most sehol sem volt. És ez a hevesség engem is csak még jobban beindított. Leugrottam az asztalról és megragadtam a kezét, magammal húztam a hálóba. Az ágy előtt ismét magához rántott. Belemarkolt a fenekembe, amit összekötött a ruhám lehámozásával.

- Gyönyörű vagy! – ott álltam előtte egy szál bugyiban és zavaromban azt sem tudtam, hogy takarjam magam. Elmosolyodott a reakcióm láttán és beletúrt, a már általam összekócolt hajába. Kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Aztán végre kinyögte:
– Biztos akarod? – micsoda hülye kérdés ez.
- Nem elég egyértelmű? – azt hiszem közben fülig pirultam. Elmosolyodott és megsimította az arcomat. Zavarban voltam, ahogy Ő is.

A hevességet felváltotta valami más. Gyengédség, igen ez a megfelelő szó arra, ahogy egymással bántunk. Finom csókokkal ajándékoztuk meg a másikat. Elkezdtem kigombolni a nadrágját és letoltam róla. A mellkasát végig csókolva tértem vissza a szájához, hogy ismét megcsókoljam. Teljes testemmel hozzá simultam, éreztem, ahogy a mellkasa egyre gyorsabb tempóban emelkedik fel és le. A bőröm mindenhol bizsergett, ahol puha ajkaival és hosszú ujjaival megérintett. Egyre többet akartam.

Megkapaszkodtam a vállában és elrugaszkodtam a földtől, hogy lábaimat a csípője köré fonhassam. Készségesen tartott meg a fenekemnél és csókolt tovább, míg ledőlt velem az ágyra. Elhúzódott tőlem én pedig rémülten kaptam a karja után. Mosolyogva csókolt meg és egyre lejjebb halad ajakival.

Végigcsókolta a combomat, a vádlimat és a lábam belsején haladt vissza. Zavartan a szám elé kaptam a kezem, valamennyire elnyomva a nyögést, amit előcsalt belőlem, azzal, hogy a lábaim között elidőzött. Erősen szorítottam egy párnát és már nem tudtam kontrolálni a nyögéseimet. Rob szép lassan újra fölém tornyosult és megint érzéki játékba kezdtünk. Szavakkal nehéz lett volna leírni, amit éreztem. Mosolyogva fordítottam a hátára, hogy az időközben szűkké vált alsónadrágját lerángassam róla. Szerettem volna viszonozni az élményt, amit az imént kaptam tőle.

Mélyről jövő nyögései biztosítottak róla, hogy jól csinálom. Visszarántott magára és érzékien megcsókolt. Már nem bírtam tovább, mindennél jobban akartam Őt. Egyszerre nyögtünk fel, mikor lassan a csípőjére ereszkedtem. Egy percig mozdulatlan maradtam és hagytam, hogy egész testem átjárja a kellemes bizsergés. Hol a mellkasán támaszkodtam, hol a feje mellett miközben lágy ritmusban mozogtam. Az ő keze a melleimet kényeztette, de ahogy gyorsultam a csípőmet szorított, tartva vonagló testemet.

Egy hangos nyögés kíséretében lehajoltam, hogy megcsókoljam, megint. Maga alá fordított és gyorsabb ritmusban kezdett mozogni. „Rob” - nyögtem és erősebben kapaszkodtam a karjába. Nem bírtam volna elviselni, ha ebben a pillanatban csak fél centivel is távolabb lenne tőlem. Élveztem a közelségét. Mosolyt csaltam az arcára, azzal, ahogy a neve elhagyta a számat. Megcsókolt, vadul és szenvedélyesen. És ekkor következett a robbanás, egész testemben remegtem és egy hangos sikoly hagyta el a számat. Rob sem panaszkodhatott, hangos torokhangú nyögéssel jelezte, hogy akárcsak én, ő is célba ért.

Szorosan öleltük egymást és lágy csókokat váltva vártuk, hogy lehiggadjunk. Ami nem ment könnyen. Mellém gurult és a mellkasára húzott, továbbra is szorosan ölelt. Megint úgy éreztem, hogy belehalnék, ha nem ölelne magához. Ha tudná, hogy most mit érzek… Tudtam, vagyis reméltem, hogy jó lesz. De ennyire? Soha életemben nem éreztem még így, soha nem élveztem még a szexet ennyire, mint most. Abban a pillanatban ráébredtem, hogy nem fogom kibírni enélkül. Nekem kurvára szükségem van erre. Vele!

A kezemmel simogattam a mellkasán és felnéztem az arcára, ami kiskimúlt volt és egy elragadó mosoly játszott rajta. A szeme csukva volt és a hátamat simogatta. Ahogy megmozdultam csak, hogy megcsókoljam, kinyitotta a szemét. Talán ő is pont erre gondolt, vagy csak látta, hogy mire készülök, mert az arcomat a sajátjához húzta. Belemarkoltam kócos hajába és körberajzoltam nyelvemmel a száját. Mosolyogom kellett, ahogy sürgősen hozzá nyomta ajkát az enyémhez és nyelveink megtalálták egymást. Egy kis ideig még játszottunk egymás ajkaival.

Kihúztam magam a körém font karjaiból.
- Hova mész? – kérdezte és úgy tűnt, mintha megrémült volna.
- Szívjunk el egy cigi! – kimásztam az ágyból és felvettem Rob ingjét a földről. Alig bírtam begombolni a gombokat, mert Rob le sem vette rólam a szemét, míg öltöztem. Kicsit feszengtem tőle. – Nem jössz? – kérdeztem, mikor készvoltam. Nem válaszolt csak felkelt és előhalászta az alsónadrágját. Nem bírtam nem odanézni, mezetlen teste mágnesként vonzotta a szememet. Felvette a ruhadarabot, aztán mellém sétált.

- Szexi vagy az ingemben! – suttogta a fülembe és rácsapott a fenekemre.
- Te pedig nélküle vagy az! – odahajoltam a füléhez és óvatosan beleharaptam a fülcimpájába. – Na, menjünk. – zavartan beletúrta a hajába és lenézett. Túl szerény volt és nem bírta, ha valaki „dícséri”. Előhalászta a cigijét és egy öngyújtót a gatyája zsebéből. Az erkélyen leült egy székre. Egy pillanatig haboztam, hiszen volt még három szék, ahova leülhettem volna. Helyette viszont befészkeltem magam Rob ölébe és úgy tűnt, nincs kifogása ellene.

Meggyújtotta a cigijét és felém tartotta a dobozt.
- Csak a tiédből kérek! – ledobta az asztalra a cigis dobozt és amelyik kezében nem a cigi volt, azzal átkarolt. Én is átkaroltam a nyakát és közelebb húzódtam hozzá. Szívott még két slukkot és felém nyújtotta. Átvettem és én is beleszívtam. Csendben ültünk és hallgattuk a cigi sistergését. Még mindig nem hittem el, ami ma este történt. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet visszacsinálni. Örökre megpecsételte a kapcsolatunkat. Bárhová is tart, ami köztünk alakul. Ráadásul, legalább egy hónapig nem látjuk majd egymást, de lehet, hogy még annál is hosszabb ideig. Én itt fogok forgatni és Ő pedig New Yorkban. Ráadásul egy másik nővel.

- Szép? – suttogtam és nem néztem rá.
- Ki? – biztos tudja, kire gondolok. Nem válaszoltam csak vártam. – Bárkire is gondolsz biztos nem szebb nálad! – mondta egy perc csönd után. Csak reméltem, hogy komolyan gondolja. Ránéztem és Ő egy kábító mosolyt küldött felém. Elnyomta a cigit a hamutálban és megsimogatta az arcomat. Lehunytam a szemem és szerettem volna, ha ez az este soha nem ér véget. Hogy, ha soha nem kell visszamennünk a való világba. Óvatosan a számhoz érintette a sajátját és gyengéd csókban forrtunk össze.

- Gyere, aludnod is kéne valamennyit. – felálltam az öléből és a kezét megfogva húztam vissza a házba.
- Nem muszáj! – mondta és kigombolta a legfelső gombot az ingen.
- De! Holnap utazol, és nem venném a lelkemre, ha miattam lennél hulla! – visszanyomtam a kezét az oldalához.
- Soha nem vetném a szemedre. – egy kaján vigyort megeresztve, várakozóan leült az ágyra. Csak a szememet forgattam.

- Feküdj le és aludj. Mindjárt jövök én is! – bementem a fürdőbe, hogy igyak egy pohár vizet, aztán visszamentem Robhoz, aki engedelmeskedett és már az ágyban volt.
- Jó kisfiú! – rámosolyogtam és azon gondolkoztam, hogy nyilván nem az ingben kéne aludnom. Akkor megláttam Rob alsónadrágját a földön, így én is ledobtam az inget. Villám gyorsan bemásztam mellé, a takaró alá és elhelyezkedtem. Egy percig csak bámult rám, aztán fogta magát, közelebb húzódott és simogatni kezdett. – Akkor aludjunk! – javasoltam.
- Rendben! – utoljára megcsókolt és visszafeküdt a saját oldalára. Vagy öt percig vitatkoztam magammal, mire odabújtam hozzá és átöleltem.

- Jó éjt! – suttogtam és megpusziltam a mellkasát.
- Neked is. – megpuszilta a fejem tetejét. Tudtam, hogy holnap nem ússzuk meg és beszélnünk kell. De ezt az estét még nyugodtan akartam tölteni vele. És mivel Rob sem erőltette a „beszéljük meg” dolgot, egyértelmű volt, hogy Ő is ezt szeretné, egy nyugodt estét.


MTV Movie Awards:

Kristen:
http://i50.tinypic.com/k1s760.jpg

Rob:
http://i48.tinypic.com/ibb9mw.jpg

Robsten:):
http://i49.tinypic.com/1zp5yk3.jpg

The Chaplin Hotel:
Chaplin ház
Nappali:
http://i50.tinypic.com/6fqp3n.jpg

Hálószoba:
http://i45.tinypic.com/14b5ao4.jpg