16. fejezet

Rob nélkül...

Lánykáim! Meghoztam a 16. fejezetet! Várom a véleményeteket!
Puszillak titeket!:)


Ébredés után egy ideig csak néztem, ahogy alszik. Úgy döntöttem rendelek valami reggelit, nem szeretném, ha üres gyomorral indulna vissza New York-ba. A telefonhoz igyekezve, jól kiröhögtem magam. Milyen aggodalmas lettem hirtelen. A telefon mellett volt valami étellap, amin reggeli ajánlat is volt. Hm, ez a kontinentális reggeli, egész jól hangzik. Rob úgyis szereti a felvágottakat.

- Jó reggelt. Szeretnék kérni egy kontinentális reggelit két személyre… nem, köszönöm… viszont lesz két kávé is… aha… mennyi idő körülbelül?... az jó…köszönöm! – letettem a telefont és visszanéztem a szobába. Gondoltam, amíg alszik, én elszívok egy cigit. Hupsz, nekem az összes cuccom az én szobámban van. Nem baj, megkeresem Rob cigijét.

Jól sejtettem, a nadrágja az ágy melletti kupacban volt. De a cigi nem volt benne. Mégis hol hagyhatta egy a rendetlen flótás? Viszont ha ki akarok menni az erkélyre nem ártana valamit magamra venni. Bár jó kis címlap lenne belőle.
A kupacból kihalásztam Rob tegnapi pólóját és magamra kaptam. Hm, ez az illat megőrjít.

Mikor abbahagytam a póló szaglászását, folytattam a cigi felkutató hadműveletemet.
A nappaliban sem találtam sehol. Az erkély!
Elkezdtem az erkély felé rohanni, de természetesen béna Stew nem hagyott cserben. Valamire ráléptem, ami még nem is lett volna baj, de a másik lábam már beleakadt előtte. Úgy támaszkodtam meg a kanapéban, hogy ne bukjak orra.

- Mi a fasz? – lenyúltam a lábamhoz, majd szemügyre vettem a veszélyes dolgot.
Picsába a rendetlen fajtájával. Fogtam és a kanapéra hajítottam a széthagyott bokszerét. Ahol kiesik a kezünkből, ott hagyjuk, igaz Pattinson? Jó, én sem vagyok a rend királynője, de azért nincsenek tangák a nappaliban. Mondjuk, ez talán anyának köszönhető. Mivel, akkor szép kis fulladásos halálom lenne, egy tangának és természetesen anya kezeinek köszönhetően.

Sérülésmentesen kijutottam az erkélyre és vigyorogva a Camel cigis doboz után nyúltam. Meggyújtottam és elégedetten szívtam bele az égő pálcikába. Már a harmadik slukknál jártam, mikor két kéz simult a derekam köré. Úgy megugrottam, hogy még a cigi is majdnem kiesett a kezemből.

- Jó reggelt tündérke. – suttogta a nyakamba, nem törődve azzal, hogy kurvára megijesztett. És mi ez a tündérkézés?
- Basszus, halálra rémítettél! – sopánkodtam.

- Sajnálom! – hírtelen maga felé fordított. Átkaroltam a nyakát és csókért sóvárogva közelítettem ajkai felé. Meg is kaptam, amit akartam. Nyelveink négy másodperccel később már régi ismerősként üdvözölték egymást. Én nem bántam volna, ha folytatjuk, de Rob véget vetett az idilli perceknek. – Már attól féltem leléptél, mikor nem találtalak sehol. De aztán megláttam, hogy itt szobrozol és meg kell hagyni jó áll neked a pólóm! – egyik keze elindult lefelé és már a fenekemen volt. Úgy tűnt, mint aki nagyon koncentrál. Megtalálta a póló alját, ami alig ért a fenekem alá.

- Igazán nem akarlak zavarni, de megkérdezhetem, mit csinálsz? – ráncoltam a homlokom, de nem zavartatta magát. Benyúlt a póló alá, és a fenekemet taperolta. Végül elégedetten elmosolyodott.
- Csak kíváncsi voltam, van-e rajtad bugyi. – közölte természetesen.
- Ha megkérdezed is válaszolok.– nem mintha, nem élveztem volna a kis akcióját.

- Az nem nyújt ilyen élményt!– elővette az ellenállhatatlan mosolyát, amit egy kacsintással párosított és finoman belemarkolt még egyet a fenekembe. Be kell látnom, igaza van.
Éppen megint megtaláltuk egymás ajkait, mikor kopogtattak.
- Szívd el! – a kezébe nyomtam a maradék cigit és bementem ajtót nyitni.

A srác nagy vigyorral a képén bejött és lepakolt az asztalra. Öt dolcsival gazdagabban, és egy még szélesebb vigyorral, elrebegett egy „további szép napot” féleséget, majd távozott.
Rob hunyorogva jött be a napsütésről, és mikor meglátta a terülj-terülj asztalkámat, mint egy éhes kutya vetette magát az ételre. Csak mosolyogva néztem, ahogy tömi magába a kaját, aztán én is nekiláttam.

- Menj zuhanyozni, addig én elkezdek összepakolni neked! – mondtam neki reggeli után.
- Nem gond? – kérdezte zavartan.
- Szívesen segítek! – elmosolyodott és megcsókolt, de csak röviden.

Azt sem tudtam hol kezdjem. Igaz, hogy csak négy napot volt ebben a szobában, de az nem akadályozta meg benne, hogy ahány ruhát levett, annyi felé dobja. Mintha atomtámadás lett volna.
Összeszedtem a nappaliból, a hálóból és mindet egy kupacba, az ágyra dobtam. Elkezdtem összehajtani őket, majd a zsákba nyomtam. Bepakoltam a telefontöltőjét meg az ipodját is, de a könyvet elől hagytam. Ő sem szeret repülni, így mindig kell valami, ami leköti.

Végre előkerült Mr. rendetlen is személyesen. A fürdőből még hozott ki pár ruhát, amit elkezdett belenyomni a táskába. Rossz volt nézni, így inkább kivettem a kezéből. Csak mosolyogva belenyomta a neszesszerét a csomagba.
- Kész! – becsatoltam a zsákot és felé fordultam.

- Köszönöm! – magához húzott és megcsókolt. Már éppen kezdtem volna belemelegedni, mikor megszólalt a telefonja. Sóhajtva engedtem el. – Igen?... Rendben, öt perc… köszi. – zsebre vágta a telefont és visszahúzott magához. – Indulnom kell! – ezt nem akartam hallani. Semmi búcsú szex?
Beletörődően bólintottam és elindultunk az ajtó elé. Kiléptünk a folyosóra, persze csak miután ellenőriztük, hogy üres.

Rob nyakába csimpaszkodtam és újra csókolni kezdtem.
- Hívj fel, ha oda értél és vigyázz magadra! Szeretlek! – furcsa volt ezt kimondani, annak az embernek, aki nemrég még a legjobb barátom volt. De ez volt az igazság, tényleg szerettem.
- Te is! Szeretlek, Stew! – mosolygott és magához húzott még egy csókra. Már épp teljesen elmerültem volna érzéki nyelvcsatánkban, mikor meghallottam valamit.

- Én mondtam, hogy itt lesz! – Jackson hangjára, úgy rebbentünk szét, mint akikbe a villám csapott. Lebuktunk. Ezt nem lehet kimagyarázni. Zavartan beletúrtam a hajamba és feléjük fordultam.
- Helló! – nyögtem egy idióta vigyor kíséretében. Robnak is csak ennyire futotta.

- Kristen, tudod mennyire aggódtam! Hívtalak a szobádban, a mobilodon és vertem az ajtódat, mint egy hülye! – zsörtölődött Ashley. – Javíts ki, ha tévedek, de tőled tegnap este, nem a szobád előtt búcsúztam el? – kérdezte homlokráncolva.
- De. Csak aztán… utána…. na, szóval érted! - hebegtem, mint, akit lopáson értek.

- Értjük! – közölte Jack egy mindentudó mosoly kíséretében.
- Nekem mennem kell! – szólalt meg Rob. Persze, itt hagy a szarban. Megölelte Ash-t és Jacksont is, majd elém állt.
- Már úgy is mindegy! – sóhajtottam. Ő meg, mint aki erre várt megcsókolt. Jó, nem csók volt, csak egy szájra puszi. Jackson vele ment, így Ő intézi a Jacksonos részt, nekem meg marad Ash. Vagyis a neheze. Megvártam, míg beszállnak a liftbe, aztán Ashley türelmetlenül a szoba felé lökdösött.

- Ezt nem tudod kimagyarázni! – mondta vidáman és lehuppant a kanapéra.
- Nem is akarom! – leültem vele szemben és megvontam a vállam.
- Ki vele Kris! – olyan izgatott volt, hogy tudtam, nem úszom meg a faggatást.
- Mit akarsz tudni? – hátradőltem és felkészültem a kérdésözönre.
- Mióta tart? – természetesen egyből feltette a legjobb kérdést.
- Már egy ideje megy köztünk a húza-vona, de igazából csak tegnap óta. - Ashnek tátva maradt a szája.

- Mit jelent a húza-vona? – érdeklődött meglepetten. Összefoglalva elmeséltem neki mindent az elejéről. Mindent, kezdve a szakításomtól Michaellel, a tegnap estéig bezárólag. – Örülök, hogy rájöttél az érzéseidre! Örülök nektek. – odaült mellém és megölelt.
- Köszönöm! De Ash, kérnék valamit! – motyogtam.
- Bármit! – mosolygott bíztatóan.

- Számítunk a diszkréciódra. Kérlek, ne beszélj rólunk senkinek, még a kollégáknak se! – azt hiszem látta, hogy ez fontos.
- Ez csak természetes, lakat a számon! Ez a ti dolgotok. – megnyugtatásként megfogta és megszorította a kezem.
Miután Ash elment, én visszamentem a szobámba és összekészültem. Rob pólója nálam maradt, és nem is tervezem neki visszaadni. Már pólótolvaj címet is magadénak tudhatod Stewart.

A forgatás csak délután kezdődött. Furcsa volt újra forgatni, főleg vasárnap. De muszáj volt, mert kimaradt három nap, így ha időben be akarjuk fejezni, kell forgatni ma is.
Dakota számított rá, hogy forgatás után, elmegyünk bulizni, de mondtam, hogy túl fáradt vagyok most hozzá.

Mikor haza értem, anya még ébren volt. Hiába sikerült nagyon halknak bennem, így is meghallott. Komolyan mondom, ennek a nőnek radar fülei vannak.
- Észrevétlenül szerettél volna felsurranni a szobádba? – és még gondolatolvasó is. Hihetetlen.
- Dehogy, csak gondoltam lepakolok, mielőtt bemegyek hozzád, a nappaliba! – mosolyogtam ártatlanul.
- Ott várlak! – visszatopogott a nappaliba, én meg magamban káromkodva felrohantam a szobámba.

- Gyorsan, mert hulla vagyok! – leültem a fotelba és vártam, hogy mehessek aludni.
- Talán keveset aludtál? – áhá, okos, de engem nem húz csőbe.
- Nem. Kifárasztott a forgatás. – ásítottam.
- Csak annyit akartam mondani, hogy holnap este tartjuk apád születésnapját. Vettél már neki ajándékot? – ez igen számonkérésnek hangzott.
- Igen, szombaton délután megvettem. – feleltem.

- Rendben. Aludj jól, kicsim. – odajött és homlokon puszilt.
- Te is anya. – a lépcsőn még együtt mentünk fel, aztán mindenki ment a saját szobájába. Tudtam, én, hogy csak azért volt még ébren, hogy engem faggathasson.

Másnap reggel korán mentem forgatni és szerencsére hamar végeztünk, így haza értem időben, apa születésnapjára. Ha nem így lett volna, anya képes és kirobbantja a harmadik világháborút. Mindenesetre a forgatást tuti leállíttatná.

- Megjöttem! – kiabáltam és becsaptam az ajtót.
- Megjött az én egyetlen drága kislányom? – hallottam a hangot a nappaliból, majd megjelent apám az ajtóban. – Gyere ide, már nagyon hiányoztál apucinak! – mosolygott és széttárta a karját.

- Apu! – a nyakába vetettem magam és össze-vissza puszilgattam. – Te is nekem! – hiába apával, mindig is ilyen volt a kapcsolatom. Neki én voltam az édes kicsi kislánya. Nyilván, mert nem tudta igazán a dolgaimat, mivel engem anya tartott szemmel. Neki, én voltam az ártatlanság megtestesítője, a mintagyerek. Fogalma sem volt, hogy egy alkoholistát nevelt.

Oké, ez azért túlzás.
Ezért is ijedtem meg annyira, mikor anya közölte, hogy apa is átveheti az irányítást, ha szeretném. Mert ha apa rájön, milyen dolgaim vannak, akkor máshogy bánna velem. Csak szeretetből, de a saját módszereivel kínozna, azok meg nem jók. Legalábbis a bátyáim nem voltak túl lelkesek tőle.

Kibontakoztam apai öleléséből és előhúztam az ajándékát.
- Boldog szülinapot apuci! – egy széles vigyorral, átnyújtottam neki az ajándékát. Kibontotta és azonnal óriási mosoly jelent meg az arcán.
- Kicsim, ez gyönyörű! Köszönöm szépen! – rögtön a karjára tette a méregdrága órát és büszkén vizsgálgatta. Telitalálat!

- Ez a legkevesebb! – motyogtam szerényen, majd újra apám ölelésébe bújtam.
- Áh, Kristen is megérkezett! Mehetünk enni! – anya szélesen leviharzott az emeletről és beterelt minket a konyhába.

- Apa még mindig, azt hiszi, hogy ártatlan kis bárány vagy, húgi? Nem hiába lettél színésznő! – nevetett Cameron és oldalba vágott.
- Fogd be! – förmedtem rá.
- Mi van, fáj az igazság? – nagyon élvezte, hogy szívat.
- Camerom, hagyd békén Krist! – szólt hátra apa.
Hiába, vannak előnyei, ha valaki apuci kedvence.
Elégedett vigyorral a képemen helyt foglaltam és kinyújtottam a nyelvem bátyámra, aki csak egy fintorral válaszolt.

Éppen nagyban ettük a levest, mikor megszólalt a telefonom. Kínosan elmosolyodtam és a zsebembe nyúltam. Ránéztem a kijelzőre, amin Rob neve villogott.
- Sajnálom. Majd visszahívom! – 3…2…
- Nyugodtan vedd fel, kislányom! – …1. Tudtam, én, hogy apára számíthatok.
- Szia! – köszöntem kedvesen.

- Szia. Mit csinál az én egyetlen kincsem? – ezekről a gáz becézésekről, mihamarabb le kell szoktatnom.
- Éppen apu szülinapját ünnepeljük és vacsorázunk! – mondtam és közben tovább kanalaztam a levest.
- Boldog születésnapot kívánok neki! Lesz torta is? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. – nem értettem, ez miért fontos.
- Gondolom habos…- vajon részeg? – Eltehetnél belőle. – kuncogott, még mindig.
- Minek? – bármikor elmehetünk sütit enni, ha erre vágyik.

- Hmm, tejszínhab… a testeden… képzeld el, ahogy rákenem, és a végén lenyalom! – túl élénk volta a kép. Prüszkölve köptem ki a levest és, csak kis híja volt, hogy nem fulladtam meg. Mindenki megrettenve nézett rám az asztalnál. Feltartottam a kezem, ezzel jeleztem, hogy jól vagyok. – Kristen? – jött az aggódó hang a telefonból.

- Majd… majd visszahívlak később! – krákogtam és kinyomtam a telefont. – Csak Nikki volt és… és… inkább hagyjuk! – dadogtam.
- Persze, Nikki! – kuncogott Cameron.
- Cameron! – szólt rá apa.

- Egyébként üdvözöl és Boldog szülinapot kíván! – mentettem a menthetőt.
- Ha beszélsz vele, add át neki üdvözletemet! – hál Istennek bevette. Még, jó, hogy apa minden szavamat elhiszi. Anyának már kételkedőbb feje volt, de annyira nem érdekelte, hogy szóljon is valamit. Én meg leszartam, hogy ki mit gondol, apa hisz nekem és ez a lényeg.

A Hawaii-nak hamar vége szakadt, mert apa 31.-én újra elutazott, pont, mikor végeztünk a Runaways forgatásával. Nagy stábpartival ünnepeltünk aznap este. Ekkor örültem, hogy apa már nincs itthon, mert hamar lehullott volna a jó kislány imidzsem, ha meglát részegen hazatántorogni.

Vészesen közeledett Rob hazatérésének a napja. Mikor a bátyámmal elmentünk a kötelező orvosi vizsgálatra 4.-én, már a paparazzik ellenére sem tudtam letörölni a vigyort a képemről. Boldogságban úsztam, hogy Rob holnaptól végre megint levem lesz.

Délelőtt húsgolyót készítettem Robnak, ez volt a kedvence. Amíg csak barátok voltunk, folyton ezért könyörgött. Tudtam, hogy csak késő délután jön, de azért lezuhanyoztam. Nagyon meleg volt, így előkerestem egy rövidnadrágot, amire ha azt mondják bugyi, azt is elhiszem. Mellé egy fehér trikót vettem. Gondoltam, majd később átöltözöm.

Anya már kora délelőtt elment meglátogatni egy barátnőjét és azt mondta, csak holnap reggel jön haza. A testvéreim sem voltak itthon, ők sem tudtak szórakoztatni. A lusta énem arra bíztatott, aludjak egy kicsit.

Már éppen bebújtam volna az ágyikómba, mikor csöngettek. Az idegroham kerülgetett, nem vártam senkit és nem is voltam kíváncsi senkire. Egyedül Robra, de még csak négy óra volt, és Ő azt mondta hat előtt, nem tud jönni.

Káromkodva, leviharzottam a lépcsőn és azon törtem a fejem, miként küldjem el a picsába, aki zargatni mer.

Feltéptem az ajtót, és mikor megláttam ki áll ott, majdnem elájultam…



Kristen az orvos után(augusztus 4.):
http://i49.tinypic.com/23k99og.jpg

Rob megérkezik New York-ból(augusztus4.)
http://i47.tinypic.com/2whfea8.jpg

Kristen nacija:D:
http://i46.tinypic.com/2qktg1y.jpg