17. fejezet

Újra együtt

Csajszik! Hoztam nektek az új részt! Nagyon-nagyon remélem, hogy sikerül megfelelni vele az elvárásoknak! :)
Elöljáróban csak annyit, hogy a romantikus brigád dörzsölgetheti a tenyerét, de a perverz kör tagjai is örülhetnek…:P
Angyalkánknak tegnap volt egy nagyon jó kis ötlete! Most én is alkalmazni fogom, csak kicsit másképp! Szóval azt terveztem, hogy az új részt hétfőn teszem fel… viszont, ha ehhez a részhez összegyűlik 30db, azaz harminc vélemény szombatig, akkor már szombaton olvashatjátok az új részt!
Mit gondoltok? Csak rajtatok múlik!:)
Puszillak titeket:
Lady


Az érzések elárasztottak. Még mielőtt bármit is szólhattunk volna, rávetettem magam. Még szerencse, hogy neki volt annyi lélekjelenléte, hogy betolt minket az ajtón és bevágta, mert rám nem lehetett számítani jelen pillanatban.

Egy pillanatra sem vettem el számat az övéről, sőt az ölébe ugrottam és éhes vadállatként ostromoltam tovább.
- Ez aztán a szívélyes fogadtatás! – kuncogott, de közben egy pillanatra sem hagyta abba a nyakam csókolgatását.

- Baszki, nagyon hiányoztál! – szorosan csimpaszkodtam belé, ha akarna sem szabadulhatna.
- Ez a nyolc nap, volt életem leghosszabb nyolc napja! Majd meg őrültem. – kezei lecsúsztak a derekamról, egészen a fenekemig.
Elmosolyodott és becsúsztatta a kezeit a rövidnadrág szára alá, és így tartott tovább a fenekemnél. Újra lefoglaltam ajkait. Legalább úgy viselkedtünk, mint, akik egy éve nem látták egymást.

- Hé hugi, ingyen pornó? Várj, hozom a kamerát! – ijedten oldalra kaptam a fejem, és a nappali ajtóban megpillantottam Cameron vigyorgó fejét. Nem tudom, mióta állhat ott, de ezért még kap. Rob zavartan kihúzta a kezét a nadrágom alól, és lassan letett.

- Azt hittem elmentél! – néztem újra a bátyámra.
- Igen, azt látom! – krákogott egyet. Megölöm!
- Rob, Cameront még nem ismered. Ő a másik bátyám, akinek elvileg most nem kéne itt lennie! – fintorogtam rá. Bemutatkoztak egymásnak. – És mi az a kezedben? Azt Robnak csináltam Te pofátlan éhenkórász! – förmedtem rá.

- Nyugi, csak kettőt ettem, még egy csomó van! – védekezően maga elé tartotta a kezét.
- Ajánlom is! Gyere. – húztam Robot a konyhába és lenyomtam egy székre.
- Te főztél nekem? – kérdezte meglepetten.
- Igen. A húsgolyó a kedvenced, nem? De ha nem kérsz, nem kell enni! – csak tudnám mi a rákért dolgoztam egész nap, ha ez nem eszik.

Már készültem visszatenni a fedőt a húsra, mikor elkapott hátulról. Persze, majdnem kiesett a kezemből a tető. Jó lenne, ha leszokna a folyamatos ijesztgetésemről.
Nem volt időm semmit mondani, mert felültetett a konyhapultra és megcsókolt. Nem tudom, mi váltotta ki belőle ezt, a hírtelen szenvedélyt, de örültem neki. Nem igazán késlekedett, egyik kezével benyúlt a pólóm alá, és a mellemet kezdte kényeztetni. Belenyögtem a csókba és még közelebb vontam magamhoz, lábaimmal bilincsként fonták körbe csípőjét.

- Oh, basszus. Öt perc alatt, kétszer kapom rajta a húgom, ez durva! – beoldalazott a konyhába és bedobta a tányért a mosogatóba. – Már itt sem vagyok, folytassátok csak! De nem lenne kényelmesebb a hálóban? – körbenéztem, hogy mit vághatnék a fejéhez. Csak a jénai volt elérhető távolságban, de azért anya kinyírna.

- Kifelé! – kiabáltam. Röhögve ugyan, de végre kihúzta a seggét. – Talán igaza van és fel kéne mennünk! – motyogtam két csók között.
- Csak előbb had egyek a húsgolyóból. – otthagyott és visszaült a székre. Persze, majdnem lesetem a kurva pultról.

- Azt hittem nem kérsz! – néztem rá felvont szemöldökkel és leugrottam a konyhapultról.
- Dehogynem! A kedvencem, főleg, ahogy te csinálod. – nem ér, mindig ez a mosoly. Vajon, hogy csinálja?
- Csak azt hittem előbb felmennél és… tudod. – mi a fasz van velem? Én nem szoktam zavarba jönni. Erre is csak ez a majom képes. Ő tud csak zavarba hozni.

- Az csak a hálám jele volt, mert főztél nekem, ráadásul a kedvencemet! Meg egy kis ízelítő, hogy mi lesz a szobádban. – kacsintott.
Igazából azt sem bántam volna, ha kihagyjuk a kaját. Bár Rob olyan édesen ette, és közben folyton dicsérte, hogy milyen finom lett.
- Akkor most jöhet a torna? – érdeklődtem, mikor befejezte.

- Másra nem is vágyom! – megcsókoltam, majd megragadtam a karját és magam után húztam. Kulcsra zártam az ajtómat és újra édes csókban forrtunk össze.
Először csak az ajtónak támaszkodva kóstolgattuk egymás ajkait és közben igyekeztem megszabadítani minél több ruhadarabjától. Ő sem tétlenkedett. Miután leszedte a trikómat, azonnal végigcsókolta meztelen testemet.

Az ágy felé toltam, mialatt türelmetlenül szaggattam le a nadrágját és bokszerét. Az én falatnyi tangámat, művészi ügyességgel távolította el az útból. Már csak a pólója volt zavaró tényező, de ügyes Kristen azt is leráncigálta róla.

Teljesen meztelenül feküdtünk az ágyon, hosszú csókok és lágy simogatások közepette. Rob ölelő karjai, most olyan érzést nyújtottak, mintha valami selyem lenne testem körül. Beleborzongtam minden egyes érintésébe. Lassan megcirógatta az arcom, majd végigsimított minden egyes porcikámon és végül ezt az utat bejárta az ajkaival is. Öngyulladás közeli állapotban jártam, talán még a saját nevemet sem tudtam volna megmondani, ha valaki megkérdezi. De Rob nevét tökéletesen tudták formálni ajkaim, még ebben az eufórikus állapotban is. Zihálva kérte, hogy mondjam még, én meg bármit megtettem volna, csak ne hagyja abba, amit csinál. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki egyszer ekkor hatást gyakorol majd rám.

Óvatosan becézgette ajkaival a melleimet, halk sóhajaim ösztönözték a folytatásra. Nyelvével a mellbimbóm körül kőrözött, de a keze valahol egész máshol ügyködött, meg-megérintve azt a pontot, amitől halk sikoly hagyta el ajkaimat.

Az arcát visszahúztam a sajátomhoz, és egy érzéki csók kíséretében, fölé gördültem. Kezembe vettem férfiasságát, ami nekem legalább olyan élvezet volt, mint, amit az ő arca tükrözött.
Vágytól tüzelő szemeibe néztem és nem volt nehéz kitalálni mire vágyik most a legjobban. Én is arra vágytam. Elhelyezkedtem rajta és lassan mozogni kezdtem. Lehajoltam, hogy meztelen mellkasát csókolgassam. Ahol leheletem súrolta tökéletes felsőtestét, apró libabőrök jelentek meg.

Ahogy a nevem kimondta, az már maga felért egy orgazmussal. Kezei a csípőmre simultak, és gyorsabb mozgásra ösztönöztek. Egyre folyamatosabban és hangosabban nyögtem.
Hírtelen felemelkedett és óvatosan maga alá helyezett. Körmeimmel végigszántottam a hátán és hangosan felsikítottam, mikor gyorsabban kezdett mozogni.
Mikor a fülembe suttogott, azt hittem ott helyben elájulok.

- El sem tudom mondani, mennyit jelentesz nekem, Stew! – halk mormolásába beleborzongtam.
- Bárcsak tudnék erre valami értelmeset felelni! – ziháltam. Erre hangosan felnevetett, mintha az év poénját sütöttem volna el.
- Elég, hogy itt vagy és szeretsz. Ez minden, amire vágyom! – finoman beleharapott a fülcimpámba, ami csak olaj volt a tűzre.
- Szeretlek, jobban, mint gondolod! – nyögtem és megcsókoltam.

Furcsa érzés volt, hogy két hónapja még csak a legjobb barátom volt, most meg Ő jelent nekem mindent. Kicsit úgy érzem magam, mint Bella, Edwarddal kapcsolatban. Ha Ő nincs, akkor az életemnek sincs értelme.

Érdekes, hogy mikor még csak egy barát volt, már akkor is mennyire ragaszkodtam hozzá. Akkor is fontos része volt az életemnek. Lehet, hogy már akkor is többet éreztem? Lehet, hogy igazából, mindig is többet éreztem iránta, csak túl hülye voltam észrevenni?

Ezen majd később gondolkozom, most inkább élvezem, amit kapok. Mert nagyon is sokat kapok, vagy inkább mindjárt sokkot kapok? Az tuti, ha így fojtatja, holnapra nem lesz hangom. Már így is féltem, hogy kitörnek az üvegek. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna rá példa, hogy ilyen hangosan nyögnék és sikítoznék.
Hol Robot szorítottam, hol a lepedőt…aztán éreztem, hogy Rob teste megremeg és egy utolsó kiáltás kíséretében, fejét a mellkasomra hajtja. Egy fél perc múlva már én is a nevét visítottam és követtem Őt. A gyönyör hullámokban öntött el.
Percekig nem bírtam megszólalni. Rob a hátára fordult, de egy percre sem engedett el. Fogott és magára húzott.

Felemeltem a fejem és belenéztem azokba a gyönyörű kék szemeibe. Elmosolyodott és eltűrte izzadságtól nedves hajamat az arcomból. Kezem az arcán játszott. Körberajzoltam a száját, mire megpuszilta a kezem, majd az orrán simítottam végig és végül a kedvenc részem következett. Beletúrtam a hajába és egy csókra húztam a fejét.

Mellkasára hajtottam a fejem és jól magamba szívtam bőrének az illatát. Imádtam ezt az illatot, kár, hogy nincs ilyen parfüm. Biztos sokan vennék. Na, azt már nem. Ezt csak én érezhetem, ez az illat az enyém, ahogy Rob is. Elmosolyodtam a gondolatra, Ő az enyém.

- Min mosolyogsz? – a hangja rekedt volt, akár az enyém. Azt hiszem jól leterheltük a hangszálainkat.
- Csak azon… azon, hogy… - érdeklődve figyelte küszködésemet. Mégis, hogy mondjam… olyan hülyén hangzik. – hogy az enyém vagy! – nyögtem ki végül.
- A tiéd! – mosolygott. – És Te az enyém vagy? – ezt most komolyan kérdezi?

- Hm, ezt még át kell gondolnom! – egy pillanatra leolvadt a mosolya. Jaj, ne. Csak nem elhiszi? – Hé, csak vicceltem, oké? Persze, hogy a tiéd vagyok! – hogy minden kételyét eloszlassam, egy szenvedélyes csókkal erősítettem meg szavaimat.
- Sose gondoltam, hogy egyszer a szobádban, jobban mondva az ágyadban kötök ki veled! – nevetett. Imádom, ahogy nevet.

- Az élet kifürkészhetetlen Mr.! – lemásztam róla, vagyis csak szerettem volna, de ijedten utánam kapott. – Nyugi! Csak megéheztem. Túl sok energiám felemésztetted! – egy féloldalas mosoly kúszott az arcára, valószínűleg elégedett volt magával.

Összeszedtük a ruháinkat, aztán a nikotin éhségünk erősebb volt, így először a teraszra mentünk és csak aztán a konyhába. A lépcső alján összefutottunk, az én kedvenc bátyuskámmal, aki nélkül az életem túl tökéletes lenne.

- Helló megint! Terveztek még valamit? – értetlenül bámultam rá. – Csak mert, ha folytatjátok, akkor beszerzek egy füldugót! Nem tudtam, hogy ilyen hangos vagy hugi. Egy robbanás sem tudta volna elnyomni a sikolyaidat! – nevetett. Éreztem, hogy az arcom színe megváltozik, és gondoltam jól elküldöm a picsába, ahogy szoktam, de eszembe jutott egy szenyább dolog.

- Szerezz egy barátnőt magadnak, és akkor nem csak az én sikolyaimat hallgathatod, bátyus! – nem tudott megszólalni. Vállon veregettem és otthagytam. Rob egy köhögésnek álcázott, kuncogással követett a konyhába.

Degeszre zabáltam magam, de annyira, hogy a lépcsőn alig bírtam felvonszolni magam. Azért, ahhoz volt még erőm, hogy vadásszak pár üveg Heinekent a hűtőből.
Kiültünk a teraszra és elfogyasztottuk a hideg nedűt, kb. fél-fél doboz cigi kíséretében. Valahogy ez a pár sör nem volt elég arra, hogy bebasszuk, csak fáradtak lettünk. Bár ma, nem is ez volt a cél.

Egyet értettünk abba, hogy most inkább ledobáljuk a ruháinkat és alszunk. Én, és a hülye ötleteim…

Ahogy kinyílt a szemem, rögtön eszembe jutott, mi maradt ki tegnap este. Reméltem, Robnak sem lesz ellenére az ébresztő. Megfordultam, de már az Ő szemei is nyitva voltak. Hiába Stew, nem lehet minden tökéletes!

- Jó reggelt! – közelebb kúsztam és hozzábújtam.
- Neked is! – felelte és már hajolt is, hogy megcsókoljon. Csak egy ártatlan kis csóknak indult…de hát mindig így kezdődik. Már csak arra eszméltem, hogy Robon fekszem és vagy öt perce el sem vettem a számat az övéről.
Felültem rajta, nem biztos, hogy rögtön erre vágyik.
- Reggeli? – mosolyogtam.

- Te pont jó leszel! – kezei végigszántották meztelen hátam, majd egy gyors mozdulattal felült Ő is, és megcsókolt. Tehát, nem csak Én vágyom rá már kora reggel. Megnyugtató.
Meztelen mellkasom az Övének nyomtam és nyelvünk vadul mozgott a másik szájában. Rob kezei lágyan simogatták a hátamat. Épp kezdtük volna átadni magunkat egymásnak, mikor olyan történt, amire legrosszabb rémálmaimban sem került sor!

- Kristen, ideje… oh, te jó Ég! – anyám megkövülve állt az ajtóban, pont, mint én Rob ölében. Még jó, hogy a takaró csípő alatt takart minket.
- Anya! – kiabáltam, mikor észbe kaptam.
- Igen, én… sajnálom! – dadogta – A konyhában leszek, ha…

- Anya! – sziszegtem újra, mire végre kiment. Az, hogy égett a fejem, enyhe kifejezés. És anya… nem lehet kellemes ilyen helyzetben találni a gyereked. Csodálom, hogy nem ájult el. De akkor is, nem hallott a kopogásról?
Lemásztam Robról, aki szintén nagyon zavarban volt. Elkezdtem keresni valami ruhát.


- Bassza meg, hogy nem tud kopogni! – cibáltam ki idegesen a kisgatyát az ágy alól. Hírtelen két erős kar fogott át.
- Nyugi! – suttogta a fülembe.
- Könnyű neked! Nem a téged kapott rajta az anyád, hogy épp szexelni készülsz a pasiddal! – morogtam és megpróbáltam elindulni, de nem engedett.
- Furcsa is lenne, ha rajtakapna a pasimmal! – nevetett. Valahogy nem volt kedvem röhögni a poénján.

- Rob, ez most…
- Tudom! Szóval a pasid vagyok? – kérdezte, azzal a tipikus Rob fejjel, mikor próbálja visszafojtani a mosolyt.
- Mond meg te! – felé fordultam és átkaroltam a nyakát.
- Akkor az vagyok! – végre elmosolyodott, amitől már a nevemet sem tudtam. Lehajolt és megcsókolt.
- Megyek, túlesem a beszélgetésen! – egy fintor kíséretében leballagtam az emeletről.

Anya a konyhában tevékenykedett. Gyerünk Stew, voltál már ennél rosszabb helyzetben is.
- Anya, én… – kezdtem.
- Jaj, Kristen! Úgy sajnálom, én nem tudtam, hogy Robert itt van. Miért nem zártad be az ajtót? Most biztos nagyon kellemetlenül érzi magát szegénykém. – az állam valahonnan a földről kellett összeszedni. Azért aggódik, hogy Robnak mennyire kellemetlen? Király, én meg azt hittem jön a fejmosás.

- Igen, kicsit zavarban van! – kapva kaptam az alkalmon.
- Gondolom, én is zavarban vagyok. Egy dolog tudni, hogy felnőttél és … - kicsit elakadt, kereste a szavakat. Úgy tettem, mint aki nem tudja, mit akar mondani, közben meg jót nevettem magamban, ahogy néztem a kínlódását. Gonosz vagy, Kristen. – szóval, hogy csinálsz bizonyos dolgokat, de más szembesülni vele! – zavartan felnevetett.
- Jah. – ennyit bírtam felelni.

- Robert! Szervusz, kedvesem! – az ajtóra kaptam a tekintetem és megláttam azt a félistent. Anya oda rohant hozzá és megölelgette.
- Jó látni, Jules! – Rob tökéletesen kedves volt, mint mindig.
- Maradsz ebédre? – érdeklődött anya.
- Köszönöm nem. Igazából arra gondoltam, hogy Én hívnálak meg titeket ebédre, a hotelbe, ahol lakom! – mi van? Én nem vagyok elég? Anya, mi a francnak kell oda?
- Oh, ez nagyon kedves! Kristent elviszem az eredményekért, aztán oda megyünk! – csak kapkodtam a fejem köztük, miközben ők zavartalanul tisztázták a részleteket.

- Hozzál magaddal ruhát is holnapra! – mondta és közelebb húzott, mikor már az ajtóban álltunk.
- Minek? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Reméltem, hogy velem maradsz éjszakára. – gondolatban homlokon csaptam magam. Idióta Stew, miért vagy ilyen állat?

- Oké. – oké? Legyünk őszinték, ennél értelmesebb választ nem is vártam magamtól.
- Akkor nemsokára! – megcsókolt még egyszer, aztán kisétált az ajtón.
Teljes kábulatban mentem vissza a konyhába.
- Nagyon szeretem Robot! Örülök, hogy végre tisztáztátok az érzéseiteket! – mosolygott.
- Igen, én is! – úgy éreztem magam, mint aki tíz méterrel a föld fölött lebeg.

Összekészültem, hogy végre elindulhassunk az orvosi papírokért. Természetesen a fotósok lesben álltak és majdnem a hotelig követtek minket.
Az ebéd jó hangulatban telt. Valamiért Rob kedveli az anyámat. Anya meg egyszerűen oda van Robért.

- Ideje, indulni! – anya felkelt az asztaltól és várta, hogy én is kövessem. Rob aggódó tekintetétől majdnem elröhögtem magam.
- Én, azt hiszem maradnék! – a hajamat kezdtem tekergetni, nem tudtam anya, mit szól.
- Oh, rendben. Akkor taxival hazajössz? – kérdezte.
- Úgy értem, maradnék éjszakára is. – zavartan köhintettem egyet.
- Persze! – mosolygott. Megölelte Robot és lelépett. Ez könnyebben ment, mint hittem.
Robbal végre felmentünk a szobájába.

- Mit szólnál, ha elmennék egy koncertre este? – kérdezte, mikor mellém dőlt az ágyra.
- Milyen koncertre? – kérdeztem. Más terveim voltak estére, bár azt utána is lehet.
- Bobby fog koncertezni és meghívott, de ha nincs kedved, majd lemondom! – Bobby Long? Az egyik srác, a Londoni falkából? Mesélt már róla, meg a sok marhaságról, amiket együtt csináltak régen.

- Nem, menjünk! – nincs az a pénz, amiért kihagynám. Szeretném megismerni Rob barátait. Sam-et már ismerem, és ezzel Bobby is ki lesz pipálva.
- Egyébként Marcus is jön! – remek, még egy pipa.
- Várom, hogy megismerjem a barátaid! – elmosolyodott és megcsókolt.
- Ők is türelmetlenek. – a kaján vigyorát elnézve, valami azt súgta, hogy gyakran szóba kerülök. Ami nem zavar, sőt, örülök, ha Rob rólam beszél. Az csak jót jelenthet. Akkor ma este koncert, Rob barátaival.


Rob távozik Kristentől(aug.6.):
http://i45.tinypic.com/4ghe2e.jpg

Kristen elhagyja az orvosi rendelőt(aug.6.):
http://i45.tinypic.com/35l6o7n.jpg

Kristen és MamaStew(:P) a Chateau Marmont Hotelba igyekszik Robhoz(aug.6.):
http://i49.tinypic.com/yigbr.jpg