29. fejezet

Premier

Lányok, meghoztam a legújabb fejezetet, vagyis a 29.-et! Nem is tudom, mit mondhatnék még róla…gondolom inkább azt olvasnátok, mint a szövegem!:D Ja, még annyit, hogy Angyalkám ott egy meglepi kép neked a fejezet végén! Tudni fogod, melyik az!:)
Következő fejezet jövő hét vasárnap, ha megvan a 20 komment!
Puszi, Lady

Délelőtt Rob nevetve hívott fel és miután elmesélte, mi dobta fel ennyire, szinte hülyének néztem!
- Hogy lehet valaki ekkora kretén? – tettem fel a költői kérdést anyámnak, miközben tett-vett a konyhában. Leültem egy székre és belekezdtem: - Most hívott és teljesen boldog volt! Ez a marha elment egy gyorsétterembe, ami közel van a ma esti premier helyszínéhez és megnézte, hányan vannak ott. Természetesen már egy csomón várakoznak, Ő meg elsétált előttük és senki nem ismerte fel. Most meg örül magának! – a végére már én is nevettem. Be kell látnom tényleg vicces, hogy nem ismerik fel rajongásuk tárgyát. Annyira koncentrálnak rá, hogy észre sem veszik. Anya is viccesnek találta a történetet, de nem hagyott igazán kibontakozni. Tíz perc múlva felküldött a szobámba, hogy kezdjem el összeszedni magam, mert nemsokára indulnom kell, hogy kicicomázzanak az estére.

- A premieren találkozunk, kicsim! – szinte kilökött az ajtón, egy gyors ölelés után. Sóhajtva szálltam be a taxiba. Mikor megérkeztem, Tara szinte lesöpört a lábamról. Izgatottan mesélte, hogy mennyire tökéletes ruhát talált nekem az alkalomra. Szemeimet forgatva követtem a befelé és közben imádkoztam, hogy nehogy valami extrém darabot akarjon rám aggatni! De ahogy felemelte a ruhát, majd elájultam. Komolyan mondom gyönyör volt…nagyon tetszett. Örömmel kaptam ki a kezéből és vettem fel. Tara elégedetten nézte, hogy mennyire oda vagyok a ruciért. Eligazgatta rajtam, majd a kiegészítőkért nyúlt. Rám agatatot néhány karkötőt, meg gyűrűt. A sajátjaim rajtam maradhattak, ám egyet le akart szedni rólam.

- Nem, ezt nem veszem le! – elkaptam a kezem és hevesen ráztam a fejem.
- Miért? – kérdezte döbbenten.
- Ezt Robtól kaptam és szeretném, ha rajtam lenne! – ártatlan kiskutya szemekkel néztem rá, hátha meghatom.
- Milyen édes! Volt valami alkalom, vagy csak úgy? – mosolygott.
- Három hónapja voltunk együtt és azért! – közöltem büszkén, miközben megigazítottam a kis ékszert. Sajnos a gyűrűs ujjamról félő volt, hogy elhagyom, kicsit nagy volt, ezért a mutatóujjamon hordtam.
- Rendben, akkor ez marad! – mondta kedvesen és átterelt a sminkszobába, majd a fodrászhoz.

Már majdnem elaludtam a székben, mikor sms-t kaptam:
„Már nagyon hiányzol…alig várom, hogy lássalak! Találkozunk a premieren! Szeretlek.” – hát én is babám.
„Éppen a hajamat sütik és majd elalszom a fodrász székben! Ott találkozunk, szeretlek!” – pötyögtem gyorsan a választ.
„Hmm…biztos gyönyörű leszel! Remélem nem túl rövid a ruhád, mert akkor megint nem látjuk a filmet…;) – felnevettem a sms hatására. A fodrász nem értette, mi bajom van. Hát azt hiszem, nincs miért aggódnia…a ruha a földig ér!
Lassan késznek bizonyultam, így Tara betuszkolt a fekete kocsiba és sok szerencsét kívánva becsukta az ajtót.

Hamar oda értünk és én már a vörös szőnyeg közepén találtam magam a kamerák kereszttüzében. Készítettek rólam jó pár fotót, majd odaengedtek a rajongókhoz, hogy kiosszak néhány aláírást és fotózkodjak velük. Aztán visszarángattak a szőnyeg közepére és Taylor felé löktek, azzal az utasítással, hogy pózoljak vele. Kedvesen mosolyogtunk egy ideig, majd közölték, hogy mehetek interjúkat adni. Micsoda kegy… Miután mindenki kifaggatott, végre bemehettem. Egy nagy terem felé vezettek, ahol elvileg a már ott lévő kollégák vannak, meg akik minket kísértek. Ahogy beléptem, azonnal Robot kezdtem kutatni a szememmel, elvileg Ő már itt van.
Meg is láttam a terem egyik sarkában, de nem volt egyedül. Ott volt Emilie De Ravin is! Azonnal felment bennem a pumpa és nem értettem, hogy ez a ribanc mit keres itt. Rob felém fordult és küldött felém egy mosolyt, de olyat, hogy a lábam is beleremegett. Nagyot nyelve viszonoztam és elindultam felé.

- Gyönyörű vagy…szóhoz sem jutok! – suttogta a fülembe miután maga mellé húzott és egy kis puszit nyomott a számra – persze csak miután alaposan körbe nézett -.
- Te sem panaszkodhatsz! – mosolyogva megrángattam a zakóját. Nagyon szexi volt.
- Kristen drágám, milyen csodásan nézel ki! – Clare mosolyogva közelített felém és mikor oda ért örömmel bújtam a karjaiba.
- Köszönöm! – feleltem, majd én is megdicsértem a ruháját. Aztán Richardnak is köszöntem és a két lánynak is. Már csak Emilie volt hátra és tudtam, hogy nem lehetek bunkó!

- Nahát Emilie, micsoda meglepetés! Nem gondoltam, hogy itt találkozunk! – kedves mosollyal az arcomon fordultam felé és úgy tettem mintha most vettem volna észre.
- Én számítottam rád! – vigyorgott vissza. Hmm… milyen szellemes ma valaki. – Amúgy gratulálok nektek! – mutatott rám és Robra.
- Köszönjük! – felnéztem Robra. Az elégedett és büszke tekintete, amivel szembe találtam magam, nem hagyott nekem más választást, meg kellett csókolnom. Finoman megsimítottam az arcát, ahogy ajkaink egymáshoz értek és hagytam, hogy nyelve felkutassa az enyémet.

- Milyen meglepő kép fogad minket, nem igaz srácok? – a hangra sóhajtva elváltunk egymástól. Bobby volt az, ki más lett volna. – Mi van galambocskák, nem bírjuk a szállodáig? – nevetett és megölelte Robot majd engem is. Így tett Sam és Marcus is. Örültem nekik, főleg mert tudtam, hogy Robnak sokat jelent, hogy ezen az estén a legjobb barátai támogatását is élvezheti! És volt ott még valaki…képről már ismertem, de még nem találkoztam vele. Rob azonnal odahívta és bemutatta nekem.
- Kristen, ez itt Tom! Őt még nem ismered… - kezet nyújtottam neki, de kiröhögött és megölelt.
- Ő pedig…

- Igen, Kristen! Tudom, már elég sokat hallottam róla…komolyan már alig vártam, hogy megismerjelek, mivel ez a majom folyton rólad beszél! – nevetett Tom felém fordulva, mire Rob karon vágta. – Most mi van? Ha ilyen csajom lenne, én is folyton róla beszélnék! – dörzsölgette a karját ciccegve Tom.
- Na jó, elég lesz te kretén! – mordult rá Rob végül.
- Tom nem arról híres, hogy féken tudja tartani a nyelvét! – magyarázta nekem Lizzy.
- Viszont marha jó fej vagyok! – húzta ki magát elégedetten az említett személy. Csak nevetni tudtam rajta. Úgy érzem, kedvelni fogom! Emilienek már nem kellett bemutatni Tomot, hiszen már nyáron találkoztak New Yorkban. De a többi srácot és a családját bemutatta. Clare és Richard úgy döntöttek eleget hallottak és bementek a vetítőtermébe. Emilie is végre lelépett, hogy elfoglalja a helyét, így az én kedvem is jobb lett.

- Nem tudom, de nekem valahogy nem szimpatikus ez az Emilie! – mondta Lizzy fintorogva. Mélységesen egyet értettem vele, serény bólogatással erősítve meg szavaimat.
- Szerintem jó csaj… nem rúgnám ki az ágyamból! – közölte Tom és úgy tűnt komolyan mondja.
- Haver, itt inkább az a kérdés, kit rúgnál ki! – rázta a fejét Sam, mire mindenki nevetésben tört ki.
- Igazán elcsábíthatnád, hátha akkor leszáll Robról! Egy életre leköteleznél vele! – vetettem fel az ötletet.
- Rajtam nem múlik! – Tom szeme szint felcsillant.

- Azt mindjárt gondoltuk! – jegyezte meg Marcus nevetve. Rob odasúgta nekem, hogy reméli nem leszek megint féltékeny Emiliere, mire csak megráztam a fejem. Ám legbelül mást éreztem. Valahogy nyár óta nem múlt el a rossz előérzetem Emilievel kapcsolatban.
- Most miért…kell valakinek? – körbenézett, de senki nem jelentkezett. Sőt mindenki felvont szemöldökkel figyelte, az igen csak jó kedvű Tomot. – Akkor Emilie lestoppolva! – jelentette ki elégedetten és megdörzsölte a tenyerét, mint akinek máris nyert ügye van. Rob sóhajtva a terem felé kezdett húzni, mivel a vetítés hamarosan kezdetét veszi.

Elfoglaltuk a helyünket a teremben, ahová már néhány méterrel Rob mögött érkeztem, figyelve a látszatra. A helyünk egymás mellé szólt, de ez nem privát vetítés volt, szigorúan tartottuk a távolságot. Néha egymáshoz értünk, vagy csak egymásra mosolyogtunk, de igyekeztünk tartani magunkat a film alatt. Óriási tapssal gratuláltak nekünk a film végén, miközben mi igyekeztünk minél hamarabb kislisszolni a teremből.
A kocsik már kint sorakoztak, nekünk nem volt más dolgunk csak beülni egybe és autó egész az after party helyszínéig szállított minket.
Robbal beslisszoltunk az öltözőszobába, hogy elsőként vehessük le a díszruhát. De ő nem nagyon igyekezett.

- Lehúznád? – kérdeztem és odatartottam a hátam. Mielőtt hozzá kezdett volna, belecsókolt a nyakamba, amire elmosolyodtam. De nem számítottam arra, hogy ez még nem a vége. Ahogy lassan lefelé húzta a cipzárt, úgy csókolta végig a hátam. Minden egyes csókba beleremegtem, ahogy az lenni szokott. Lehúzta rólam a ruhát és maga felé fordított. – Majd este! – eltoltam magamtól és előszedtem a pólómat. Mikor ismét felé fordultam, csalódottan a falnak dőlve nézett. Megsajnáltam és oda mentem hozzá, hogy megcsókoljam. – A többiek is várnak az öltözőre, nem lenne szép dolog sokáig elfoglalni! Viszont este azt csinálsz velem, amit akarsz! – kezem lecsúsztattam a formás fenekére és belemarkoltam.
- Helyes! – halványan elmosolyodott és megcsókolt. Felvettem a ruháimat és vártam, hogy Ő is elkezdjen öltözni, de nem mozdult.
- Te nem öltözöl át? – kérdeztem csodálkozva, mire csak megrázta a fejét. – Akkor minek jöttél be?
- Hogy nézzem, ahogy te átöltözöl! – közölte egy kaján vigyor kíséretében és megindult felém. – Semmi pénzért nem hagytam volna ki, ezt az élményt! – megcsókolt, majd még a fenekemre is rácsapott egyet és nevetve kifelé indult. Jellemző…

A helyszín inkább hasonlított egy vámpír múzeumra, mint egy after partyra, de vicces volt. Egy időre szétváltunk, mert mind a kettőnket letámadtak. Majd mikor megszabadultam az utolsó embertől is, Rob mellé siettem és megkerestük a családját, akik az egyik asztalnál üldögéltek. Körbenéztem, az én családom után kutatva, ugyanis őket még nem láttam ma este. Aztán felfedeztem anyát az egyik asztalnál, amint éppen Nikkivel beszélget. Odasúgtam Robnak, hogy megyek, ide hozom anyuékat. Drága anyám nevetve fogadott és mikor mondtam neki, hogy Rob szülei is itt vannak, azonnal elnézést kért Nikkitől és karon ragadva apát az asztal felé sietett.

Felvette a legkedvesebb arckifejezését és azonnal bemutatta magát Calrenek és Richardnak, majd a lányoknak is. Úgy tűnt rám nincs is szűkség, kicsit fura volt, úgy gondoltam majd én mutatom be. De hát mit is vártam tőle…Rob mosolyogva megsimította a kezem, jelezve, hogy ne aggódjak már. Aztán néhány perc múlva kiderült, hogy valóban feleslegesen voltam ideges. Anya egy széket húzott Clare mellé és, mint akik ezer éve ismerik egymás, beszélgetni kezdtek. Közben apa egy szivarral kínálta meg Richardot és elhúztak a bárpult felé. Be kellett látnom, én itt teljesen felesleges vagyok. Mikor közöltem anyával, hogy akkor kimegyek cigzni, csak legyintett és fel sem nézett rám.
Megragadtam Rob kezét és az erkély felé kezdtem húzni, persze nem tiltakozott. Kint sötét volt, csak egy kis fény szivárgott ki a helyről. Felnéztem a mellettem ácsorgó Robra, miközben meggyújtottam a cigimet. Csillogott a szeme, nem is kicsit. Úgy tűnik lecsúszott már néhány pia a torkán ennek a jómadárnak. Én még mindig csak egy kólásüveget szorongattam…Mikor észrevette, hogy nézem rám vigyorgott és azonnal szorosan mellettem termett.

Nem telt bele sok időbe és ajkait máris a nyakamon érezhettem. A szívem a már megszokott módon reagált a kényeztetésre. Hol kihagyott egy ütemet, hol pedig a háromszorosára ugrott a pulzusom. Sajnos nem tudom titkolni, milyen hatással van rám és most megint növeltem az egóját, mivel Ő is észrevette a reakciómat. Elmosolyodott és ajkait az egyénekre illesztette, miközben a kezei felfedező útra indultak a pólóm alatt. Elsőként kezét a szívemre helyezte és éreztem rajta, hogy még mindig mosolyog. Viszont nem bírta sokáig egy helyen tartani a kezét…ahogy mellemre tévedt, belenyögtem a csókba.
- Rob…neh – kértem sóhajtva és szavaimat megerősítéseként, eltoltam magamtól.
- Oké… - hátrébb lépett – De az egómnak nem tesz túl jót, hogy ma már másodszorra állítasz le! – valóban csalódottan hangzott.
- Szerintem te is tisztában vagy azzal, hogy miért! Nem alkalmas helyeken próbálkozol… - alig tudtam titkolni, milyen jól szórakozom a kínlódásán. Tudom gonosz dolog, de ez van!
- Tehát este? – érdeklődött izgatottan.
- Este! – bólintottam, bár én is úgy voltam, mint Ő! Legszívesebben itt helyben letepertem volna. A kis légyott helyett azonban, visszamásztunk a terembe, hogy ellenőrizzük a szülőket.

Még mindig felszabadultan beszélgettek, pont úgy, ahogy hagytuk őket. Rob a barátaihoz ment beszélgetni, miközben engem is betalált egy régi ismerős. Vagy fél órán keresztül hallgattam az életének a történetét, aztán sürgős pisilésre hivatkozva leráztam. Robot sehol se láttam, majd észre vettem, hogy a szüleivel beszél. Majdnem szívinfarktus kaptam, mikor anyám hátulról elkapott és közölte, hogy mennek. Meg, hogy holnap után Clare és Richard nálunk ebédelnek. Csak azért szólt előre, mert tudta, hogy holnap a Knoxville-i jótékonysági vetítésre Robtól indulok és valószínűleg oda is érkezem majd meg.

- Tudom, hogy nem fogsz otthon aludni, de örülnék ha tizenegykor azért tiszteletedet tennéd és segítenél kicsit! – engedelmesen bólintottam, mire anya elégedetten elmosolyodott. Apa és Ő is homlokon pusziltak és elmentek haza. Én meg elindultam Rob felé, de az éppen kifelé induló szüleibe botlottam, akik jó éjszakát kívántak és, akár az én szüleim kimentek az ajtón. Folytattam az utat Rob felé, hogy javaslatot tegyek a haza menetelre. Már majdnem elértem, de ekkor észrevettem, hogy kivel beszélget. Emilie közel, nagyon közel állt hozzá és éppen valamit nagyon magyarázott. Nem zavartattam magam, oda mentem és Robnak szegeztem a kérdést, aki csak annyit válaszolt, hogy még maradna egy kicsit. Meglepetten közöltem vele, hogy márpedig én megyek, mire csak annyi volt a válasz, hogy:”jó”. Emilie rám mosolygott és jó éjszakát kívánt, én meg feldúltan kibattyogtam.
Mérgemben fogtam a telefonom és egy sms-t pötyögtem Robnak: „További jó szórakozást! Én ma inkább otthon alszom…” – idegesen bevágtam a mobilt a zsebembe, azzal sem foglalkoztam, kapok-e választ és fogtam egy taxit. Aztán eszembe jutott Emilie elégedett mosolya, mikor Rob nélkül távoztam. Kis ribi! Miért cseszném el a jónak ígérkező estémet, emiatt a szőke liba miatt? Szóltam a taxisnak, hogy inkább mégis a szállodába vigyen…Nem húzom fel magam. Azért majd kicsit kiosztom Robot. Különben is neki volt sürgős a leteperésem…
Gyors léptekkel haladtam a szálloda felé, de a recepción nem akarták oda adni a kulcsot. Végül abba bele egyeztek, hogy felkísérnek és visszahozzák a kulcsot. Fintorogva bele egyeztem a hülye majmok feltételébe.

Nem lepett meg túlságosan, hogy egy lakosztályban találtam magam, hiszen általában ilyenekben szállásolnak el minket. Gondoltam lezuhanyozom, jót fog tenni a frissítő fürdő. Aztán a zuhanyozás ötletét elvetettem, ugyanis megláttam a jacuzzi méretű kádat és rögtön nagyobb kedvem lett egy óráig ázatni magam. Mialatt folyt bele a forró víz, én kimentem az erkélyre cigizni! De előtte még lerúgtam a cipőm és levettem gyorsan a nadrágom is. Két cigi után és kicsivel nyugodtabban mentem vissza a szobába, de a fürdőig nem sikerült eljutnom, mert nyílt az ajtó. Néhány másodperc múlva már Rob meglepett arcával találtam szemben magam!

- Kristen, te hogy-hogy itt? – úgy tűnik megkapta az sms-em. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, mikor megjelent mögötte még valaki. Tom egy cseppet sem zavartatta magát. Megállt Rob mellett és elismerően végigjáratta rajtam a szemét, miközben ott álltam egy pólóban és bugyiban a két srác előtt.
- Aszta hétszentségit…nem semmi! – füttyentett kaján vigyorral a képén, mire Rob cseppet sem kedvesen odaszólt neki:
- Rohadt gyorsan vedd le a szemed a barátnőmről, ha csak nem akarod, hogy beverjem a képed! – mordult rá idegesen. Tom arckifejezése, egy pillanat alatt komoly lett.
- Bocsi. Akkor én megyek is…jó éjt nektek! – olyan gyorsan slisszolt ki a szobából, hogy csak egy elsuhanó árnyat láttam.
- Miért nem vetted fel, mikor hívtalak! Azt hittem tényleg haza mész! – sóhajtotta idegesen.
- Úgy is volt…de aztán meggondoltam magam! Szarul esett, hogy nem jöttél velem haza, mivel főleg neked volt sürgős eljönni korábban, de túltettem magam rajta! – feleltem vállat vonva és táskámhoz léptem.

- Örülök, mert elpazarolni egy veled töltött éjszakát…már a gondolattól is rosszul vagyok! – szája szélén megjelent egy huncut mosoly, ami engem is mosolygásra ingerelt. Amint észrevette, hogy nem fog kikapni, azonnal megindult felém. Mikor elérhető távolságba került tőlem, azonnal a derekam után kapott és magához húzott. – Cigi? – kérdezte a nyakamba suttogva.
- Én most szívtam el. Megvárlak itt! – gyors csókot nyomtam a szájára és miután kiment eszembe jutott a víz. Már eléggé tele volt a kád, így elzártam és belemásztam a kellemes meleg vízbe. Éppen hogy csak beültem már hallottam is Rob aggodalmas hangját, amint kint keres.

- A fürdőben! – kiáltottam neki. Fél perc múlva már be is lépett zavart tekintettel. Aztán mikor meglátott a vízben, azonnal felderült az arca. Fél perc alatt ledobálta a ruháit, amitől elállt a lélegzetem…az élmény, amit Rob meztelen teste nyújt számomra, szinte leírhatatlan. Mikor észrevette, hogy képtelen vagyok levenni a róla szemem és kb., mint egy idióta tátott szájjal bámulom őt, lassan elhelyezkedett a kádban, egy elégedett mosollyal a képén. Percek teltek el így…kitartóan néztem a szemébe, de kezdtem egyre idegesebb lenni. Én nem váltok ki belőle ilyen hatást? Hogy lehetséges, hogy még nem próbálkozik? Na megállj csak…
Fogtam a tusfürdős flakont és a kezembe nyomtam egy picit a tartalmából, majd a lábam –igyekeztem minél szexisebben művelni a dolgot- a kád szélének támasztottam és elkezdtem simogatni a bőröm. Lassan csináltam, közben fel-felpillantottam Robra. Most neki maradt tátva a szája. De ennyivel én nem érem be… most a karomat kezdtem mosni, majd folytattam a mellkasomon a műveletet. Rob a száját harapdálva és nagyokat nyelve figyelte a kis akciómat. Valamivel elégedettebb voltam, ám még korántsem végeztem.

Kezeimmel egyre lejjebb haladtam, átsiklottam a melleimen és a hasamon is, mire Rob már fészkelődött a sarokban. Elégedett mosollyal nyújtottam felé a tubust, amit olyan gyorsan kapott ki a kezemből, hogy majdnem vízbe esett. Megfordultam és hallottam, ahogy felsóhajt, majd megéreztem puha kezeit a hátamon. Finom mozdulatokkal és teljes odaadással simogatta a hátam. Megvallom nem lepett meg, hogy kezei a hasamon kötöttek ki és lassan egyre feljebb csúsztatta őket, míg el nem érte a melleimet. Lágy masszírozásba kezdett, amitől az én ajkaimon kikívánkozott egy nyögés. A vállára hajtottam a fejem, hogy a szemébe nézzek.

- Ott már megmostam! – suttogtam a fülébe, majd egy lágy csókot nyomtam a nyakára.
- Sosem lehet eleget mosni! – közölte és folytatta a műveletet. Nem akartam leállni vitatkozni vele, hogy ez már nem mosás…inkább csak élveztem a kényeztetést, főleg miután ajkai a nyakamtól indulva bejárták a hátamat. Bizsergető érzést kiváltva bennem, mikor nyelve is besegített az ajkainak. Úgy döntöttem én is kegyes leszek hozzá. Lassan felé fordultam és ismét tusfürdőt folyattam a tenyerembe. Elkezdtem simogatni vele a mellkasát, majd a hátát és végül kezeimnek képtelen voltam megálljt parancsolni, így egyre lejjebb merészkedtem. Nem csak szemei, de férfiassága is izgalmáról tettek tanúbizonyságot. Ahogy megérintettem, szemei elködösültek a vágytól. Enyhítésképpen belekezdtem az előre megfontolt műveletbe. Alig néhány érintés kellett csupán és meghallottam az oly annyira szerettet hangokat a szájából. Szemei hol lecsukódtak, hol tágra nyíltak és csillogtak. Ismertem már annyira, hogy tudjam a tekintetéből, mi jön most és nem is tévedtem. Megragadta a csípőmet és egy határozott mozdulattal az ölébe rántott.

- Akarlak! – nyögte kéjtől érdes hangon.
- Akkor mire vársz még? – érdeklődtem, szintén vágyakozva utána. Ajkait az enyémekre nyomta és szenvedélyes csókunk közben, megemelte csípőjét. Remegés futott át a rajtam, ahogy testünk eggyé olvadt. Lágyan mozogtunk, a víz selyemként ölelte körbe ringatózó testünket. Egy pillanatra sem engedtek szabadon a szemei, mintha bilinccsel láncolnák magukhoz az enyémeket. Elfúló nyögései és szép szavai zene volt füleimnek. Ő is elégedetten mosolyogva hallgatta sikolyaimat, amiket az egyre intenzívebben mozgó csípőjével sajtolt ki belőlem.

Szerettem volna még nyújtani a pillanatot, de képtelen voltam rá. Testem ívbe feszült, miközben sikítva kiáltottam Rob nevét. Ernyedten a vállára hajtottam a fejem és néhány pillanat múlva éreztem, hogy egy vad morgás közepette, Ő is megállt. Szorosan magához ölelt. Én is hasonló képen tettem, karjaimat a nyaka köré fontam és olyan közel húztam magam hozzá, amennyire csak lehetséges volt. Arcát a nyakamba fúrta és finom puszikat lehelve rá megszólalt:

- Szeretlek! – olyan gyengéden és érzelemmel teli hangon mondta, hogy már a torkomban éreztem a gombócot. Szerettem, minden porcikámmal és teljes szívemből. Ő volt az én kis világom közepe. Lassan felemeltem a fejem és megcsókoltam. Ez a csók is olyan volt, amiben minden érzelem benne volt. Tudattuk a másikkal, hogy nincs nála fontosabb.
Nem tudom mennyi ideig ülhettünk ott, összeölelkezve, néha finom csókokkal megédesítve a pillanatot. Talán órák is elteltek közben.

Egyszer csak arra eszméltem, hogy Rob megmozdul alattam és azt javasolja, hogy most már menjünk az ágyba, mert a víz jég hideg és meg fogok fázni! Átcipelt a hálószobába – miután gondosan megtörölgetett -, majd betakart és szorosan magához ölelt, hogy simogatásával altasson el.

Tízre állítottam be az órámat tegnap este. Mikor a megadott időben megszólalt, legszívesebben kivágtam volna az ablakon.
Rob nyöszörögve szorosabbra fonta a karjait körülöttem, mikor megpróbáltam felkelni. Hosszú csókokkal és egy ígérettel később már öltöztem is, hogy a megadott időre haza érjek.
Rob is felkelt, hogy átmenjen a szüleihez és együtt reggelizzenek és utána velük töltse a napot. A liftben nagy nehezen elváltunk egymástól. Még is így nehéz volt az elszakadás, hogy tudtuk, két óra múlva ismét együtt leszünk.
Ha tudtam, szívesen jótékonykodtam. Most sem volt ez másként. Taylorral együtt mentünk, de csak az eseményen voltunk ott, a vetítést már nem kellett végignéznünk, így haza mehettem Robhoz.

- Végre! – rohant le a lépcsőn Mrs. Stewart másnap, mikor haza értem.
- Neked is jó reggel anya! – mondtam morcosan.
- Reggelt? Már nyolc óta talpon vagyok…reggelt…chh – közölte fintorogva és besuhant a konyhába.
Tíz perccel később már engedelmes kislányként pucoltam a krumplit. Közben anya felsorolta az ételeket, amiket el fogunk készíteni. Egy csepp kétségem sem volt afelől, hogy szeretné a legjobb benyomást kelteni Rob szülei előtt. Persze ez ellen nem volt semmi ellenvetésem.

Anya különösen oda volt Robért, ugyan úgy szárnyalt a boldogságtól, mint Clare, mikor megtudta, hogy együtt vagyunk. Annyira elkalandoztam, hogy csak az éles fájdalomra emlékszem ami a csuklómba nyilallt. Felszisszentem, ahogy megláttam mit okoztam. Anya sápítozva rohant felém egy zsebkendővel, majd a csaphoz küldött lemosni a kés okozta sebet. Nem volt mély, se nagy. A kés éppen, hogy csak megvágta a mutatóujjam. Igazából már elég rég nem történt velem semmi, épp ideje volt! Ráraktam egy ragtapaszt és folytattam a pucolást, de most már figyeltem is.
Nemsokára kész terülj-terülj asztalkám díszelgett az ebédlőben, amit anya elégedetten szemlélt. Szerencsére Cameron elutazott, Taylor – amit sajnáltam – meg dolgozott, így ők nem lehettek itt.
Gyorsan felmentem a szobámba, hogy illedelmes külsőt varázsoljak magamnak, mielőtt megérkeznek Robék.

Alig, hogy elkészültem már hallottam is a csengőt, majd a földszintről felszűrődő hangokat. Még csak a lépcső tetejénél jártam, mikor megláttam Rob boldog mosolyát, amint azt figyeli, ahogy felé haladok. Senkivel sem törődve vetettem magam a nyakába, mikor leértem. Gyengéd csókot váltottunk, majd a szüleit is köszöntöttem. Egy üveg jó minőségű francia bort hoztak apának, anyának meg egy csodálatos virágcsokorral kedveskedtek.
A Pattinson család nem győzte dicsérni anyám remekműveit, nagyon ízlett nekik, amit csinált. Be kell valljam, tényleg finom volt.
Rob szülei egész sokáig maradtak. Már tegnap este kiderült, hogy a szülők nagyon hamar megtalálták a közös hangot. Ez ma sem volt másképp. Richard és apa legtöbbet a politikáról beszéltek, amibe néha anya és Clare is beleszólt. Főleg angol és az amerikai politikát hasonlították össze. Én nagyon untam a témát és Rob is csak unottan játszadozott egy hajtincsemmel. Néha anya és Clare áttértek a főzésre vagy egyéb női dolgokról beszélgettek. A búcsúzásnál Clare megígértette velük, hogy hamarosan vendégül láthatják őket Londonban. .
Nagyon megkedveltem Őket, és szerencsére ők is a szívükbe zártak engem. Clare egy érdekes ajánlattal fordult hozzám, mikor búcsúzkodtunk.
- Kristen szívem, nem tudom, hogy szeretnéd tölteni az ünnepeket! Mi nagyon örülnénk neki, ha Robbal és velünk Londonban ünnepelnéd a karácsonyt! Tudom, ez nehéz, biztos te is szeretnél a családoddal lenni…csak egy ötlet, ami engem és azt hiszem a fiamat is boldoggá tenne! – kedvesen megsimította a karomat. Úgy tűnt, mit aki nem várja azonnal a válaszomat, pedig nekem már megvolt. Ezen nincs mit gondolkozni… eszemben sincs Rob nélkül lenni, ha vele is lehetek!
- Igazából Én ott szeretnék lenni, ahol Rob…tehát köszönöm a meghívást és akkor legkésőbb karácsonykor találkozunk! – mosolyogva kitárta a karjait és megölelgetett. Majd elköszönt Robtól is, ahogy a család többi tagja is tette.

Mikor már csak ketten voltunk Robbal, megszólalt:
- Biztos ezt szeretnéd? Úgy értem, ha inkább a te családoddal szeretnéd ünnepelni a karácsonyt, akkor maradhatunk itt is! – kérdezte, miközben karjaiba zárt.
- Nem, én szeretnék menni Londonba! Olyan aranyosak a szüleid, és szeretnék ha otthon lennél…és még amúgy sem volt fehér karácsonyom! – óvatosan lágy ajakira helyeztem az enyémeket és elmerültünk egy hosszú és szenvedélyes csókban. A kérdés nem az volt, hogy együtt töltjük-e a karácsonyt, hanem az, hogy hol. Már szóba került köztünk korábban is a téma, de ráérünk még dönteni címszóval elhalasztottuk a helyválasztást. Tudtam, ha azt mondanám itt akarok maradni, mindenféle akadékoskodás nélkül bele menne! De nem akartam… London volt a megfelelő hely számunkra. Remélem anya nem lesz nagyon kiakadva, bár nem hiszem.
De ezzel még ráérek foglalkozni, most a holnapi nap lebeg a szemem előtt. Ismét érdekes dolgok elé nézünk…

New Moon Premier:
Kristen:
http://i43.tinypic.com/10xhxea.jpg
Rob:
http://i43.tinypic.com/m7rlz6.jpg
Kristen gyűrűje:
http://i44.tinypic.com/14m894h.jpg
After Party:
http://i40.tinypic.com/11249ra.jpg
http://i43.tinypic.com/s1u5ap.jpg
Knoxville:
http://i39.tinypic.com/13z7ofm.jpg