20. fejezet

Fájó szavak

Lányok, ahogy megígértem itt az új fejezet! Csak reménykedni tudok, hogy elnyeri a tetszéseteket és miután elolvastátok nem fogtok nagyon utálni! Viszont nem is húzom tovább az időt, olvassátok csak!:) Kíváncsi leszek, mit gondoltok majd!
Puszillak titeket: Lady


Kiszálltam a kocsiból és a bejárat felé indultam. Már éppen a kulcsot kerestem, mikor meghallottam egy hangot. De nem is akármilyen hangot… azt a hangot, amit már legalább három hónapja nem hallottam.

- Kristen! – megfordultam, alig hittem a szememnek. – Szia!
- Mike? – kérdeztem ledöbbenve.
- Igen. – bólintotta, miközben a korlátnak támaszkodott.
- Mit akarsz itt? – tértem a lényegre.

- Milyen kedves fogadtatás! – vihogott idiótán. Három hónapja nem is beszéltünk, erre megjelenik itt és még azt várja, hogy a nyakába ugorjak? Ez hülye.
- Miért jöttél? – keresztbe fontam a karjaimat és várakoztam, hogy végre valami lényegeset is mondjon.

- Beszélni akartam veled! – közben a kezével a korlátról kezdte vakargatni a festéket. Mindjárt odabaszok egyet. Az anyja korlátját kapargassa…
- Nem tudom, miről beszélhetnénk! - közöltem egy kedves pofa kíséretében.
- Rólunk! – vágta rá gyorsan.

- Michael, olyan már nincs, hogy rólunk! – figyelmeztettem, mielőtt elkalandozik a fantáziája.
- Pont ez a baj! Hiányzol Kris. – na, már csak ez hiányzott nekem.
- Nekem erre nincs időm! – közöltem vele és be akartam menni.
- Várj! – elkapta a kezem és visszafordított maga felé.
- Mégis mire? – sóhajtottam. Egy pillanatig nem válaszolt, így ránéztem. A vállam fölött merengett a semmibe…

- Erre! – ismét rám kapta a tekintetét, elmosolyodott és megcsókolt. A derekamnál fogva közelebb húzott magához és erősen nyomta ajkait az enyémre. Szükségem volt egy pár másodpercre, mire felfogtam mit is csinál éppen. De ahogy eljutott a tudatomig, kezemet az arcára tettem és próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta. Nyelvét erőszakosan a számba nyomta és még közelebb rántotta magához.

További két sikertelen próbálkozás után, nem ellenkeztem tovább, de nem is csókoltam vissza. Előbb vagy utóbb csak megunja. Elégedetten sóhajtott és tovább ostromolta ajkaimat. És én ezzel a pasival voltam együtt. Hihetetlen.
Hmm, Rob mennyivel jobban csókol. Ezzel a gondolattal szórakoztattam magam, mialatt Ő gondolom élvezkedett. Bár Rob nem csak a csókban jobb nála…
Igazam lett, tényleg megunta.

- Befejeztetd? – kérdeztem ingerülten. Mosolyogva bólintott. Helyes, gondoltam és egy akkora pofont lekevertem neki, hogy ott maradt mind a tíz ujjam nyoma. – Remélem megérte! – üvöltöttem neki. Csak fintorogva az arcát dörzsölgette.
- Minden bizonnyal megérte! – ördögien elvigyorodott, mintha ezzel megnyert volna valami csatát.

- Akkor lelépsz végre? – kérdeztem cseppet sem kedves hangnemben.
- Hát nem érted? Nem akarok lelépni. Beszéljük meg a dolgainkat, hozzuk rendbe! Szeretlek Kristen! – rossz volt nézni azt az elszontyolodott fejét. Talán még sajnáltam is volna, ha az előbbi csókjával nem bassza fel ennyire az agyam. Én ezzel már nem tudok mit kezdeni, már akkor sem tudtam, mikor szakítottam vele.

- Mike, én ezt már három hónapja lezártam veled! Nem hozunk rendbe semmit, vége. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy már nem szeretlek! Próbálj meg túllépni rajta. – lassan és tagoltan beszéltem, hátha így felfogja.
- De…
- Nincs de! – bevágtattam az ajtón és bezártam. Az ablakhoz sunnyogtam és néztem, ahogy beszáll az autójába.

Az első dolgom az volt, hogy hívtam Robot. Nem vette fel, aztán hazaért anya és vele kellett foglalkoznom.
Lefekvés előtt még megpróbáltam hívni, de semmi. Biztos feltartják, azt mondta, ha tud jönni hív. Furcsa volt nélküle aludni, már megszoktam, hogy mellettem van.
Reggel összepakoltam mindent és útban a reptér fele hívtam Robot, de nem volt bekapcsolva. A gép indulása előtt negyed órával még sehol sem volt.

- Szia, itt Kristen… Rob merre van?... Későbbi géppel? … Miért rakatta át… Értem… Köszi, szia. – Rob egy későbbi géppel jön és nekem nem is szólt? Ez furcsa és a menedzsere sem tudja miért.

Felszólítottak a beszállásra, így kénytelen voltam engedelmeskedni.
Hamar eltelt az a pár óra, míg a megérkeztünk Vancouverbe. Aztán ismét az ismerős falak közt találtam magam. Ugyan azt a szobát kaptam, amit a New Moon forgatásán is. Bedőltem az ágyba.

Már bánom, hogy nem zártam be az ajtót. Ashley, mint egy hurrikán söpört végig a szobán, majd rám ugrott.
- Én is örülök neked Ash, de talán leszállhatnál rólam. – fészkelődtem.
- Bocsi, csak olyan jó, hogy újra itt vagyunk, mind együtt. Bár mi már itt voltunk a múlt héten is, csak te meg Rob hiányozatok. De megértem, hogy kettesen akartatok lenni. Tényleg, Rob hol van? – körbenézett, mintha dugdosnám valahol.

- Ez engem is érdekelne! – Ash nem nagyon értette, így folytattam. – Úgy volt, hogy ugyan azzal a géppel jövünk és mikor nem jött, felhívtam a menedzserét, aki közölte, hogy egy későbbi géppel jön. Telefonon meg nem érem el. – sóhajtottam.
- Biztos nincs gond! Tudod, milyen szétszórt tud lenni. – vígasztalt.
- Igazad lehet. Majd ha megjön, beszélek vele! – mindenesetre a Mr., tartozik nekem némi magyarázattal. – Na, de mesélj valamit! Mi történt veled? – felültem és kíváncsian vártam valami jó kis történetet.

- Honnan tudod, hogy történt valami? – kérdezte döbbenten.
- Ash, veled mindig történik valami! – nevettem.
- Lefeküdtem Chaceel! – a nevetésem egy pillanat alatt maradt abba és meghökkenve néztem rá. Ilyesmire nem is gondolta.
- Részleteket! – utasítottam.
- Hát jó. Régen mi együtt jártunk egy ideig, aztán mióta szakítottunk nem láttam. Egészen tegnapig. És tudod, hogy van ez… nosztalgiáztunk, aztán pedig megtörtént. – idegesen tördelte a kezét, miközben beszélt.

- Akkor újra együtt vagytok? – Ash felnézett és zavartan elmosolyodott.
- Nem. Kikísért ma a reptérre és közben megbeszéltük, hogy ezzel feltettük az i-re a pontot! – micsoda bonyolult megfogalmazás. Úgy tűnik nem csak az én kapcsolatom fura. Pedig rendes pasinak tűnt.
- De nem vagy szomorú miatta! – érdeklődtem.

- Nem, dehogy. Szép este volt, de nem működött ez köztünk, ezért is lett vége. – tudom, miről beszél. Eszembe is jutott a tegnap esti kis incidensem Mikekal.
Még egy ideig beszélgettünk, aztán Jackson hívta Ashleyt, hogy találkozzunk a szálloda egyik bárjában este nyolckor. Igaz, még csak hat óra volt, de Ash elment készülődni. Végülis neki sok idő kell hozzá.

Továbbra is próbáltam elérni Robot telefonon, de semmi. Mégis miért csinálja ezt? Már biztos itt van, arról pedig Jacksonnak tudnia kell. Majd a bárban kifaggatom, hogy mi van Mr. szarokabarátnőmfejére Pattinsonnal.

Összeszedtem magam és elindultam a bár felé. Ugyan a New Moon forgatása alatt is ebben a hotelben szálltunk meg, de a bárban még sosem voltunk. Legalábbis én nem. Mikor beléptem, nem is értettem miért nem. Ez egy pontosan olyan hely, ami nekünk való.

Az asztalokra néztem, de nem láttam még senkit a csapatból. Egészen addig, míg a bárpultra nem tévedt a tekintetem. Amit ott láttam, az úgy ért, mint a hidegzuhany.
Rob egy csajjal ült a pult előtt, félreérthetetlen helyzetben. A nő keze, Robén volt és az arcuk nagyon közel egymáshoz.
Hogy azt a rohadt gerinctelen tapló mindenit. Ezért nem veszi fel a telefonját… fogtam magam és elindultam feléjük.

- Zavarok? – kérdeztem, mikor odaértem. Úgy rebbentek szét, mintha villacsapott volna közéjük. Nem, én annál is rosszabb vagyok.
- Kristen…

- Igen, Kristen! Úgy látom meglep, hogy itt látsz. Nem mondom engem is meglepett, amit láttam. Nem tudom, mit csinálsz itt ezzel a – végigmértem a kurvát – nővel, de kapsz tíz másodpercet, hogy megmagyarázd. - a nő megbotránkozva nézett rám, majd megszólalt:
- Elnézést, de mégis mi folyik itt? – kérdezte, hülye affektálós hangon. Nem, ez abszolút, de nem Rob esete. De akkor mégis mit csinál vele?

- Neked nem osztottam lapot ribikém. Ahelyett, hogy mások pasijával enyelegsz, kereshetnél magadnak valami jobb elfoglaltságot! – olyan tetű, értetlen fejet vágott, hogy úgy éreztem egyértelműbe célzásra van szüksége. – Most! - a csaj felhúzta az orrát, felkapta a táskáját és elviharzott. Szerencséje, ha még két percig ott ül, én esküszöm nem állok jót magamért és megtépem.

- Mégis mi a franc volt ez? – még mindig vártam a magyarázatát. Csak vállat vont és hátátfordított nekem. – Ahogy gondolod. De ne mond, hogy nem adtam esélyt a magyarázatra! – még mielőtt kimentem volna, fogtam a poharában lévő maradék sört és egy határozott mozdulattal az ölébe borítottam. További jó szórakozást Te mocsok.

Épp a bár előtti kihalt folyosón rongyoltam végig, mikor hallottam, hogy követ. Eszemben sem volt megállni, de egy erős kéz visszarántott.
- Normális vagy? – kérdezte ingerülten.
- Nem, remélem csak megörültem és képzeltem, hogy egy másik nővel ücsörögsz a bárban, miközben én halálra aggódom magam, mert nem veszed fel a kibaszott telefonod tegnap óta és még csak vissza sem hívsz! – üvöltöttem a képébe. Hátrált egy lépést és a kezemet is elengedte.

- Milyen álszent vagy! – a cinikus mosoly, ami a szája sarkában bujkált, végképp érthetetlenné tette számomra, ezt a mondatot.
- Tessék? – kérdeztem egy fokkal higgadtabban.

- Képes vagy nekem arról papolni, hogy mennyire aggódtál értem? Téged nem érdekel, mi van velem. Ha érdekelne, nem játszanál velem, nem használnád ki az érzéseimet irántad és főleg nem tartanál két vasat a tűzbe. Nem csókolóznál Michaellel a házatok előtt. De ilyen vagy, elfogadom. Csak azt mond meg mióta tart? Talán nem is szakítottatok, az is csak egy részlet volt a tökéletes tervben? Akkor gratulálok, mert sikerült. Bedőltem neked, a hazugságaidnak, annak, hogy szeretsz. Valóban remek színésznő vagy. Én meg egy idióta, de ne aggódj, minden erőmmel azon leszek, hogy elfelejtselek. Kitörölni nem tudom az elmúlt két hónapot, pedig megtenném, hidd el. Nem is értem, miért nem vettem észre, mekkora kurva vagy! – lebénulva hallgattam, amiket a fejemhez vágott.

A szavai úgy fájtak, mintha vasszegeket ütnének a testem minden egyes négyzetcentiméterébe. Tényleg ezt gondolja rólam? Ennyire nem ismer. És az a nagy helyzet, hogy én is félre ismertem.
Akkor olyat tettem, amit még soha és nem gondoltam, hogy valaha is megteszem vele. Egy óriási pofont kevertem le neki. A szám összeszorítottam, a könnyek csak gyűltek a szememben, de ezt az egy mondatot még el kell mondanom neki.

- Egyszer és mindenkorra végeztem veled, Robert Pattinson! – az arca döbbent volt, talán nem számított a pofonra. Én sem. Megfordultam és otthagytam.
- Kristen…. – nem érdekelt mit akar. Csak gyors léptekkel haladtam a lift felé. A sírás kitört belőlem, úgy zokogtam, mint egy hároméves, mikor elveszik a kedvenc játékát. Csak én nem a kedvenc játékom veszítettem el, hanem az életem legfontosabb részét…Őt.
Azt hiszi megcsaltam… ha ennyire nem bízik bennem, és még csak magyarázatot sem vár, talán túlértékeltem az érzelmeit irántam. Igen, ez lehet. De már úgy sem számít.

A lift megérkezett, én már semmit sem láttam a könnyektől, így beleütköztem valakibe.
- Kristen, te jó Isten, mi van veled? – oh, ez csak Ash… hála az Égnek. – Hallasz? Válaszolj már… Kristen, megijesztesz! – rázogatott tovább. Csak a nyakába borultam és tovább sírtam, nem bírtam beszélni.
- Vigyük fel. – Jackson is itt van? Észre sem vettem.

Hallottam, ahogy bezáródik az ajtó, majd, hogy Ashley leül velem a kanapéra. Fejemet az ölébe hajtottam és csak sírtam. Fél óra múlva már csak szipogtam. Talán elfogytak a könnyeim?
- Jobban vagy? – kérdezte Ash, aki még mindig a fejemet simogatta.
- Ne… nem! – mégsem fogytak el a könnyek, mert újra rákezdtem. Rémes fájdalmat éreztem, ami ürességgel párosult. A sértettség és megalázottság érzéséről nem is beszélve.
- Talán még várnunk kéne egy kicsit. Nyugi, Ash. – Jackson hangja nyugodt volt.
- Jackson, nem látod milyen állapotba van? Amíg nem tudom, mi okozta ezt nála, addig nem tudok megnyugodni. – Ash hangja viszont igen csak hisztérikusan csengett. Felültem, megtöröltem a szemem, így láttam Ashley arcán a félelmet és az aggódást. Meg, hogy várja, mikor tör ki belőlem a sírás megint.

- Re… rendben… va…vagyok. – megijedtem a saját hangomtól, rekedt volt és gyenge. Arról nem is beszélve mennyire remegett.
- Nem, nem vagy! Még soha nem láttalak ilyen állapotban. Mi történt veled? – erőt vettem magamon és belekezdtem.
- R… Rob történt velem! – fájt kimondani a nevét, szinte égette a torkomat.
- Talán valami baja van? – Ash egyre idegesebb volt.
- Nem! Ő él és virul. – kifújtam az orrom, amit még türelmesen megvártak, de aztán újra rákérdeztek.

- Szóval? – érdeklődött Ashley felvont szemöldökkel.
- Azt hiszi megcsaltam, hogy Mike és én még mindig együtt vagyunk és átvertem Őt. Olyan dolgokkal gyanúsított meg, amit nem viselek el neki. – újra végigcsorgott egy könnycsepp az arcomon, ahogy felidéztem Rob szavait. – Aztán pofon vágtam és közöltem, hogy végeztem vele. – Jackson és Ashley köpni, nyelni nem tudtak.

- De honnan veszi ezt a marhaságot? – szólalt meg végül Jackson.
- Tegnap este Mike átjött és közölte, hogy szeret. Elküldtem melegebb éghajlatra, de az a barom megcsókolt. Valószínűleg Rob ezt látta és ebből született meg az idióta fejében az összeesküvés elmélet. – magyaráztam és már megint sírtam. A kurva életbe, hogy nem vagyok képes abbahagyni.
- Barom állat! Megyek és beszélek a hülye fejével! – közölte Jackson.

- Nem! Nem akarom. Higgyen, amit akar. Én végeztem vele. Ha annyit nem jelentek neki, hogy rendesen utána járjon a vádaskodás előtt, akkor bassza meg magát! – Jackson visszaült a székbe.
- Kristen, talán mégiscsak…
- Ashley kérlek, érts meg. Képzeld magad a helyembe, te is ezt tennéd! – Ash elgondolkodott és csak bólintott, láttam rajta, hogy nem ért teljen egyet velem, de tiszteletben tarja a döntésem. – Robnak egy szót sem! Értve vagyok? – fintorogva ugyan, de mind a ketten bólintottak.

Szerettem volna visszamenni a szobámba és egyedül lenni, de nem engedtek. Azt mondták, jobb ha ma este itt maradok. Így csendesen befeküdtem Ash ágyába, ahol megint rámjött a sírógörcs. Ashley csendesen mellém kuporodott és hagyta, hogy eláztassam a pólóját. Ezen az estén megfogadtam, hogy ezek az utolsó könnycseppek, amit érte hullatok. Nem érdemli meg.

Reggel, mikor kimentem a nappaliba, Jackson és Ashley azonnal csendben maradtak. Várták, hogy mikor kell rohanniuk, mikor tör utat magának megint a sírás. De tegnap este megfogadtam valamit. Egyetlen könnycsepp sem.
- Nem fogok sírni! – közöltem velük, miközben közéjük ültem. – Köszönöm, hogy mellettem voltatok. – megöleltem őket, majd mondtam, hogy hazamennék végre. Vagyis a jelenlegi otthonomba, a szobába.

A szoba üressége rosszabbul érintett, mint gondoltam. Legszívesebben bedőltem volna az ágyba és sírtam volna egész nap. De a fogadalmam kötött, és ma már munka is van.
A tükörbe nézve megrettentem magamtól. A hajam, mint egy csövesé, a szemem meg… vörös volt az egész, akár csak az orrom. A szemem alatt lila, duzzadt karikák voltak. Így nem mehetek emberek közé. Beálltam a zuhany alá, a langyos víz jól esett. Megmostam a hajam is.
Alapjában véve nem kenek magamra alapozót, de most kellett valami, ami eltünteti a sírás nyomait. Így már elviselhetőbb.

A szállodának van több nagyterme. A héten mi ezeket fogjuk használni, mert szövegösszemondás és egyéb megbeszélések lesznek. Ma lesz az egyik ilyen megbeszélés.
Útban odafelé még magamra kaptam a napszemüvegemet is, biztos, ami biztos alapon.
Nem volt kedvem semmihez, főleg ahhoz nem, ami ott várt rám…


Kristen a LAX reptéren:
http://i45.tinypic.com/f2r3h0.jpg
Kristen megérkezik Vancouverbe:
http://i49.tinypic.com/687ec8.jpg
Rob a LAX-on:
http://i48.tinypic.com/2lk6w5w.jpg

Bár:
http://i46.tinypic.com/ru2rtv.jpg

19. fejezet

Teen Choice Awards

Elérkezett a pillanat… Ahogy megszavaztátok, ez a rész Robunk szemszögéből lett megírva! Remélem tetszeni fog! Írjatok sok-sok véleményt! :) És külön köszönet Angyalomnak!:D
Képek a rész végén.
Puszi, Lady


Hmm, nem akarok felkelni. Ma lesz az a rohadt díjátadó, mi is a neve? Oh, tudom. Teen Choice Awards… Még jó, hogy Kristen ott lesz. Kristen! Megfordultam és az üres ágyat tapogattam magam mellett. Üres…hol van Kristen? Felültem és körbe néztem. Tényleg nincs itt.

- Kris? Kristen? – szólongattam, de semmi. Ekkor megláttam egy papírt magam mellett a szekrényen.
Hazamentem készülődni, a díjátadón találkozunk!
Szeretlek: Kristen

Itt hagyott…nem csodálom, én is itt hagynám magam. Még mindig nem hiszem el, hogy szeret és az enyém. Ez lehetetlen, egyszer fel fogok ébredni. De még ne most, könyörgöm csak még egy kicsit had álmodjam tovább!

Nem volt más választásom, fel kellett kelnem és kezdeni valamit magammal. Nélküle, nem könnyű. Robert Te függő vagy… Kristen függő! Elmosolyodtam a megállapításon. Nincs mit tenni, Ő a mindenem.

A délelőtt folyamán magamba diktáltam némi táplálékot, majd elindultam oda, ahol elvileg felöltöztetnek a díjátadóra.
A stylist nagyon kedves volt és hamar sikerült vele megegyeznem. Egy kérésem volt. Semmi öltöny és pingvin jelmez.

Végül egy elég egyszerű öltözéket zsaroltam ki belőle, kicsit ki is volt borulva, hogy nem volt még ilyen makacs „ügyfele”, de a mosolyom segített. Kristen úgy is mindig azzal cikiz, ha rámosolygok valakire, akkor mindent elérek. Lehet benne valami…

Aztán megérkezett a nagy fekete limuzin. Túl korán, még a cigim felénél sem jártam, de be kellett szállnom, hiszen a késés nem megengedett.

A „vörös szőnyegen” végig Kristent pásztáztam a szememmel, de semmi. Vagy már bent van, vagy még nincs itt. Micsoda logika.

Kicsit az őrjöngő rajongókhoz is oda mentem. Adtam pár autógrammot és fényképezkedtem is néhányukkal, majd visszaálltam még a paraván elé, hogy a pénzéhes fotósoknak is jó napja legyen.

Nagyon megörültem, mikor Kellan és Jackson csatlakozott hozzám. Pózoltunk is együtt.
- Mi a helyzet haver? – szűrte a fogai közt Kellan, és közben folyamatosan vigyorgott a kameráknak.

- Semmi! Kristent láttad? – Jackson kuncogni kezdett. Mi van? Még csak nem is hozzá szóltam. Csak egy szigorú tekintetet intéztem felé, mire megszólalt.
- Miért is érdekelne más! – fokozta. Mióta Ashleyvel rajta kaptak minket, nagyon örül magának. Utána jól ki is faggatott, így mindenről tud.
- Fogd be. – utasítottam szigorúan, de közben én is mosolyogtam a kamerának. Jackson nem igazán vett komolyan sőt, még inkább felvidult.

- Mi van veletek ember? Mármint Kristennel? – kérdezte Kellan.
- Ez nem a megfelelő hely erről beszélni! – suttogtam. Kellan csak egy mindent tudó pillantás kíséretében, közölte, hogy be kéne menni. Tényleg így volt. Intettünk egy utolsót a sikítozó rajongóknak és elindultunk befelé.

Kellan és Jackson folytatták útjukat befelé, de nekem még nem volt kedvem hozzá. Végülis azt nem mondták, hogy végig kell ülnöm az egész showt, csak, hogy meg kell jelennem. Ez megvolt.

A zöld szoba felé vettem az irányt, ahol kikértem magamnak egy sört. Elég sokan voltak, így a pult felé fordulva iszogattam a pohárkámból. Csak nem szidnak meg az ivásért.
- Robert Pattinson! – jaj, ne! Ki talált meg? Megfordultam és óriási meglepetés ért.

- Ed? – kicsit meglepődtem, bár nem tudom miért. Hiszen egy tv sorozat főszereplője, várható volt, hogy itt lesz. Mi is a címe? Áh, hagyjuk, fogalmam sincs.
- Azt hittem már csak az újságokban láthatlak! – nevetett és megölelt.
- Te sem hallatsz magadról, ember! – viszonoztam az öletést. Ed-et még Londonból ismerem. Ő is angol és volt, hogy egy társaságban voltunk. Néha, ittunk együtt pár sört. Bírtam, jó arc a gyerek. Már majdnem egy éve, hogy utoljára találkoztunk, egy partin, itt Los Angelesben.

- Tudom, a legtöbbet New York-ban vagyok a forgatások miatt. – közben kikért magának egy sört, Ő is. Persze, a sorozat miatt, aminek nem tudom a nevét. Ciki.
- Hogy-hogy nem élvezed a showt odabent? – érdeklődtem, azt hittem csak én vagyok ilyen antiszociális.

- Kicsit uncsi volt, gondoltam megnézem erre mi a helyzet! A legjobb bulik, mindig a háttérben vannak! – nevetett. Na, ebben egyet értek. Észre sem vettem, de kezdtek gyülekezni az emberek. Már fél órája megy a műsor, biztos szünet van.

Ekkor megláttam, azt a nőt, akiért érdemes élni. Ahogy belépett az ajtón azonnal kiszúrtam. Ő nem látott, valamit nagyon kutatott a szemével. Olyan cuki volt, beharapta az alsó ajkát és kicsit lábujjhegyre emelkedett, hogy jobban lásson. Aztán észrevett. Rám mosolygott és elindult felém. Gyönyörű volt. A haja ki volt vasalva és össze volt fogva. Az a ruha meg őrjítően szexisen állt neki. Az a rövid, tüskés szoknya… csodaszép volt.

- Szóval itt bujkálsz! – mellém állt és megsimította a karom. Mikor feltűnt neki Ed, zavartan elkapta a kezét.
- Ed, ő itt a ba…
- A legjobb barátja! Szia, Kristen Stewart vagyok! – még, jó, hogy Kristen ennyire észnél van. Én a hülye fejemmel simán lebuktattam volna magunkat.
- Ed Westwick. Nagyon örülök! – ráztak kezet.

Pár perc múlva Cathrine és Nikki is csatlakoztak hozzánk. Valahogy teljesen hidegen hagyott a beszélgetés, ami nem látszott rajtam, mert továbbra is aktív részvevője voltam a csevejnek. De teljesen máshol jártam. Nem bírtam levenni a szemem Kristenről. Teljesen elvarázsolt. És nem csak a kinézete, hanem ahogy beszélgetett. Kedves volt és vidám.

Körülbelül tíz perc beszélgetés után vettem csak észre, hogy Kristen milyen közel araszolt hozzám. Aztán megéreztem kezét a hátamon, ami megkereste a ruhám alját és becsúszott alá. Még jó, hogy a sarokban álltunk és mögöttünk nem volt senki. Megrezzentem, ahogy puha kezeit megéreztem meztelen hátamon. Borzongás futott át rajtam és ott helyben kedvem lett volna leteperni.

Nikki, Cathrine és Ed javasolták, hogy menjünk vissza.
- Rob! Én még szeretnélek bemutatni egy kedves ismerősömnek! Bent találkozunk. – fordult a többiek felé, akik bólintottak és bementek.
-
Kristen az ajtó felé kezdett húzni, de nem ami vissza vezet a terembe, hanem egy másikhoz. Ötletem sem volt, hogy mégis kinek akarhat bemutatni… főleg miért erre megyünk?
Mikor kiértünk a hátsó folyosóra, már nagyon nem értettem semmit. Talán az egyik ismerőse a karbantartó?

- Kinek szeretnél bemutatni? – nagyon kíváncsi voltam.
- Mi? Ja, senkinek! – mondta és tovább húzott a semmibe.
- Akkor nem értem. Hova megyünk? – lehet, hogy nagyon fogyatékos vagyok, de nem értem.
- Ide! – megállt a női mosdó előtt és… várjunk csak. Női mosdó?
- Várjalak meg, még pisilsz? Oké, addig én…

- Te nagyon hülye vagy. – közölte és berántott az ajtón. Bezárta és, mikor ajkai már az enyémen voltak felfogtam mit akar. Tényleg itt akarja? Bárki meghallhat minket, ez nem a legjobb hely.

Az agyam egyik részén villogott a píros jelzés, de a másik… az nem foglalkozott vele. Hevesen viszonoztam Kristen csókjait és egyre jobban beleéltem magam a veszélyes játékba.
A falhoz szorítottam, mire egyik lábát a csípőm kőré tekerte és ajkaival bevette a nyakamat.
- Kristen, ezt…. Talán… talán nem… itt…oh… kéne! – ziháltam, mert egyik keze közben becsúszott a gatyámba.

- Egy jó okot mondj, hogy miért ne! – kérdezte.
- Veszélyes! – nyögtem. Csak angyalian elmosolyodott.
- Szeretem a veszélyt! – majd fogott és berántott a wc fülkébe.

Azt is bezárta és újra csókolni kezdett. Annyira szexi volt és olyan meggyőzően folytatta a kint elkezdett akciót, hogy többé nem volt ellenvetésem. Csak érezni akartam minden porcikáját. Soha a büdös életbe nem kívántam még nőt ennyire, mint Kristent. Ha lehetséges lenne egész napra bezárkóznék vele egy szobába… kit akarok hülyíteni?

Nem egész napra, többé ki se jönnék. Furcsa volt ilyet érezni. Még senki iránt nem éreztem ezt, de még hasonlót sem. Olyan voltam, mint egy szerelmes tini. Minden gondolatom Kristen körül forgott. Szerettem ezt a nőt, mindennél jobban.

Kezemmel ott simogattam, ahol értem, ajkaim a nyakán kényeztették. Majd felfedező útra indultam, de a mellkasánál tovább nem jutottam, a ruha megakadályozott. Fogtam és letoltam a vállain a pántokat, így végre hozzáfértem egyik kedvenc területemhez, hangos nyögéseket előcsalva belőle. Visszarántotta arcomat és megcsókolt. Kezeimmel kényeztettem tovább melleit, ha már a számat megfosztotta tőlük.

Kigombolta az ingemet, hogy kezével hozzáférjen mellkasomhoz, aztán megtalálta a nadrágom gombját is. Azzal is szembesült, mennyire kívánom. Elmosolyodott és letolta az alsónadrággal együtt. Tudtam, hogy így jelezte, szeretne a lényegre térni, ezért megemeltem, hogy lábait a csípőm köré kulcsolhassa.

A rövidke kis szoknya teljesen felcsúszott a mozdulatra. Falatnyi tangáját félre húztam, hogy beléhatolhassak. Mind a ketten hangosan felnyögtünk és testünk egy ritmusra kezdett mozogni. Majd Kristen gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét, ezért én is hozzá igazítottam ritmusom. Kéjes nyögések hagyták el ajakainkat, amit sokszor vad csókjaink nyeltek el.

Igyekeztünk halkak lenni, de néha nem sikerült féken tartani kéjünk hangjait. Kristen egyre erősebben kapaszkodott belém, aztán teste megremegett, így ajkaimat gyorsan az övére tapasztottam, elnyelve ezzel a végső gyönyör hangját. Sajnáltam, hogy ezt kell tennem, mert imádtam hallgatni. Fél perc múlva én is követtem Őt.

Zihálva nekidőltem a falnak, továbbra is tartva Kristent. Szorosan öleltünk egymást, hol a nyakam csókolgatta, hol a számat.

Nagy nehezen letettem és elkezdtük rendbe szedni magunkat. Miután ismét normálisnak ítéltük meg a külsőnket, egy levakarhatatlan vigyorral a képünkön kimentünk. Szerencsére senki nem volt ott.

Lassan egymás mögött visszaballagtunk a terembe, ahol óriási hangzavar volt. Jól időzítettünk, mert éppen szünet volt. Leültem Taylor mellé és egy nagyot csapva a combjára közöltem vele, hogy menjen arrébb. De csúszhatott is vissza, mert Kristen helyet foglalt a másik oldalán. Tudtam, hogy csak a biztonság kedvéért, de az előbb átéltek után jól esett volna magam mellett tudni.

Elkezdődött a show és Kristen áthajolt Tayloron. Én is közelebb hajoltam, hogy halljam.
- Köszi az élményt! – mondta és szexisen beharapta ajkát.
- Én köszi! – vigyorogtam vissza. Taylor úgy tűnik hallotta, mert értetlenül kapkodta a fejét köztünk.

Cathrine ült a másik oldalamon és a keze folyamatosan valamelyik testrészemen volt. Jobban örültem volna Kristen kezének. Az bármelyik testrészemen lehetne, főleg… fúj Te perverz állat!

Nem tudom a többiek hogy voltak vele, de én rettenetesen untam az egészet. Ezért a többieket szórakoztattam a hülyeségeimmel. Úgy tűnt élvezik. Éppen egy újabb kretén poént sütöttem el, az egyik felkonferálónak a stílusáról, mikor Cathrine súgott valami.

- Úgy tűnik Kristent csak Te tudod megnevettetni! – mindezt egy mindentudó mosoly kíséretében közölte velem. Nagyot nyeltem és csak elmosolyodtam. Ha tudná még mi mindent tudok kihozni Kristenből…

A Black Eye Peads egy elég jó számmal örvendeztetett meg minket. Mindenki állt, így mi is felkeltünk és kicsit inogtunk a ritmusra. Táncnak elég nagyképűség lett volna nevezni, amit csináltam.

Sean Kingston fellépéséről Taylorral lenyúltunk egy Jamaicai zászlót. Lehet, kiteszem otthon.
A színpadon épp Miley vinnyogott. Istenem, mit tettem, hogy ezzel büntetsz? Oda is súgtam Cathrinenek, hogy talán ezt büntetni kéne, amire csak nevetett. Kellan képét elnézve Ő is egyet értett velem, mikor össze néztünk csak nevettünk.

Mikor a legszexibb színészeknek járó díj átadására került a sor, csak reméltem, hogy nem én kapom. Ne…miért?
És miért pont Megan Fox? Nem is szép…semmi nincs benne, amitől egy nő szexis. Legalábbis nekem.
Megvárt és átölelt, hogy együtt menjünk fel a színpadra. Közben a fülembe súgta, hogy tudta, hogy én kapom. Mi a fasz?

Elmondtam egy nagyon gáz beszédet, majd a háttérben néhány kötelező fotón pózoltam Fox kisasszonnyal. Megint szünet volt, így vissza tudtam menni a helyemre.

Hugh Jackmannal összefutottam, nagyon kedves ember. Kicsit beszélgettünk, aztán Kristen után kezdtem kutatni. Megláttam, amint Ashleyhez és valami ficsúrhoz megy oda. Közelebb mentem, de nem szóltam semmit.

- Kristen had mutassam be egy kedves barátomat, Chace Crawfordot. – mondta Ashley. Persze, ez Chace…
- Szia! Chace Crawford….
- Nagyon örülök! – fogott kezet vele Kristen, félbeszakítva a beszédben. Chace elég meglepett fejet vágott, akárcsak Ashley. – Ash, nem láttad Robot? – fordult Ashley felé. Ash köpni-nyelni nem tudott. Úgy éreztem, itt az ideje közbeavatkozni. Bár nagyon tetszett, hogy Kristent csak én érdeklem. Jót tesz az egómnak!

- Csak nem engem keresel! – léptem mellé. Megpördült és elmosolyodott. – Szia, Robert Pattinson vagyok! – nyújtottam kezet Chace felé. Kedvesen elfogadta és bemutatkozott. Még pár udvariassági mondatot váltottunk velük, majd otthagytuk őket.

Kristen visszaült a helyére, Taylor mellé, amiből nekem már nagyon elegem volt. Mellette akartam lenni.
- Mozdulj! – közöltem Taylorral és mutattam, hogy menjen el az útból. Nevetni kezdett és arrébb csúszott. Kristen rám mosolygott és megsimította a kezem.

A show utolsó felvonása következett. Legalábbis számunkra. Bejelentették, hogy milyen kategóriákban nyert a Twilight és az egész cast felvonult a színpadra átvenni a díjat.
Bevártam Kristent és átkaroltam a derekát. Későn jutott eszembe, hogy tallán ezt nem kéne.
A deszkát Kristennek akarták oda adni, de maga elé húzott és közölte, hogy ne neki, mert még a végén elejti. Nevetve elvettem a díjat, majd sorba álltunk a színpadon.

Elsőként Taylor beszélt, majd én csillogtattam meg nulla tehetségemet a köszönőbeszédek terén és végül Cathrine fejezte be. Kristennel volt pár félreérhetetlen pillanatunk a színpadon. A végén a kulisszák mögé vonultunk és elköszöntünk mindenkitől. Semmi after party!
Holnaptól úgyis Vancouverben lesz az egész csapat, ott lesz időnk bepótolni.

A többiek kimentek előre, ahol még adtak egy- egy interjút. Később én is csatlakoztam. Kristen ott álldogált és kedvesen társalgott a rajongókkal, míg a többiek interjút adtak. Én is lefényképezkedtem az egyik biztonsági őr lányával, majd elindultam az autó felé.
Kristen csatlakozott hozzám és a testőrök a tömegen keresztül eljutattak minket a kocsiig.

A kocsiban már biztonságban éreztük magunkat! Kristen közelebb húzódott és megcsókolt. Nem bírtam ki, az a rövid szoknya, amiből kilógott szinte az egész combja… túl szexi volt. Mintha az életem múlna rajta elkezdtem simogatni a kivillanó, igencsak kívánatos területet. Kristen csak mosolyogva az ölembe ült.

- Most a kocsiban szeretnéd? – motyogtam a csókba és belemarkoltam tökéletes idomokkal megáldott hátsófelébe.
- Nem is tudom! – nevetett és elhúzódott. Már épp akartam mondani, hogy felőlem rendben, csak egy centivel se menjen távolabb. – Inkább majd este! – beletúrt a hajamba. Annyira szerettem, mikor ezt csinálja, teljesen megőrjít. Este… basszus, a menedzserem akar valamit.

- Stephanie akar velem megbeszélni valamit! Ha le tudom rázni, hívlak és átmegyek! De nem garantálom. – közöltem szomorúan.
- Sebaj! Holnaptól úgyis mindig együtt leszünk! – szerettem, hogy ilyen megértő. És tetszett a mindig együtt kifejezés!

Lassan visszamászott mellém, mert megérkeztünk a szállodámhoz. Elsőként engem hoztak „haza”, aztán Kristen következik. Egy utolsó hosszú csókot váltottunk, aztán kiszálltam a kocsiból.

Felhívtam Stepaniet, aki mint kiderült a szobámban várt. Valami abszolút lényegtelen baromságról fecsegett, majd haza ment.

Összepakoltam és elindultam Kritenhez. Már alig vártam, hogy ismét a karjaimban tartsam. Majd meg örültem a csigatempótól, amivel a taxis közlekedett. Aztán el sem hittem, mikor megláttam az ismerős utcát, hogy megérkeztünk. Leparkolta a taxi, én pedig készültem kiszállni, mikor olyat láttam, amitől a lélegzetem is elállt.

Ez nem lehet… ez nem történhet meg. De mikor rájöttem, hogy a valóságban vagyok, hogy az álom most ért véget, csak egyetlen szó visszhangzott a fejemben: idióta. Letisztultak előttem a dolgok. Bedőltem neki. Neki, aki végig csak játszott velem.

- Uram! Megékeztünk! – a taxis hangja a fejemben tompa volt. Visszahelyezkedtem az ülésben és előre szóltam.
- Indítson! – utasítottam.
- Nem jó a cím? De hát ezt diktálta be. Ha eltévesztette nem vállalok felelősséget, azt is ki kell fizetnie. – ne szórakozzon már velem ez a kretén állat.
- A dupláját kapja, ha most azonnal elhúz innen és visszavisz a szállodába! – neki sem kellett több, már indított is, ahogy kimondtam a varázsszót.

Kifordultunk az utcából, magam mögött hagytam az álomvilágot és visszatértem a rideg valóságba. Túl szép volt, hogy igaz legyen…

Rob a TCA-n:
http://i48.tinypic.com/2r4om1f.jpg
Kristen a TCA-n:
http://i49.tinypic.com/2r3l6ys.jpg
Kellan,Rob,Jackson:
http://i45.tinypic.com/14o3u55.jpg
Rob és Ed:
http://i47.tinypic.com/m76jp3.jpg
Twiligh Cast:
http://i49.tinypic.com/2qs2e52.jpg
Cathrine,Kristen,Nikki,Kellan:
http://i46.tinypic.com/2ivdv90.jpg
Átveszik a díjat:
http://i50.tinypic.com/nbc4cn.jpg
http://i45.tinypic.com/24q7p6a.jpg
+pár Robsten kép:
http://i45.tinypic.com/2du06dx.jpg
http://i49.tinypic.com/1zpji9h.jpg
Rob és Kristen távozik a TCA-ról:
http://i48.tinypic.com/2ppbvrs.jpg

18. fejezet

Három és fél nap

Drága olvasók! Itt a megérdemelt 18. fejezet. Sikerült! Összegyűlt a 30 komment, sőt át is léptétek!! Köszönöm szépen! :) Nagyon boldoggá tettetek!
Remélem sikerül viszonoznom valamennyire ezzel a fejezettel! Amit a cím is mutatja, kicsit összesűrítettem a dolgokat, nem nagyon akartam már húzni az időt és két fejezetesre írni, ezt a pár napot! Hiszen a következő a Teen Choice Awards lesz, Rob szemszögéből, ahogy megszavaztátok! Gondoltam szeretnétek minél hamarabb olvasni.
Most nincs komment határ, de nagyon örülnék, ha írnátok sok véleményt, mert vannak kételyeim a résszel kapcsolatban!
Plusz extra sok kép a rész végén!:D
Puszi és remélem, élvezni fogjátok!:)

Csak mert Angyalkával mind a ketten erre gondoltunk!:) Katt!


Úgy surrantunk be a Hotel Cafe-ba, mint a tolvajok. Persze, nem loptunk semmit, de sosem lehet tudni, hogy azok az átkozott paparazzik, hol bukkannak fel.
A teljes biztonság kedvéért a hátsó ajtón mentünk be, ami a színpad hátsó részéhez vezetett.
Rob három mondatban elintézett egy telefont, mire nem sokkal később megjelent két mosolygós férfi. Rögtön tudtam, hogy megérkeztek, akikre vártunk. Olyan angol fejük volt.

Rob köszöntötte őket, nem kis hévvel futottak egymás mellkasának, majd röhögve összeölelkeztek. Kicsit furcsán néztem, de ez biztos valami Brit köszönési forma.
Mosolyogva visszasétált mellém és megfogta a kezem. Kicsit szégyenlősen a két fiúra néztem, akik vigyorogva és egymást oldalba bökdösve várták, mi lesz.

- Ez Marcus, ez meg Bobby! – intett feléjük flegmán. – Ő pedig a barátnőm, Kristen! – szerencséje, hogy ezt már harminckét fogas vigyorral mondta.
A két pasi vigyora még szélesebb lett, én pedig magamban ismételgettem a barátnő szót. Tetszett, nem kicsit. Főleg, Rob szájából volt jó hallani. Robnak egy elégedett mosoly terült el az arcán, majd finoman a fiúk felé lökött.

Bemutatkoztunk. Félelmem, hogy nem lesz oldott a hangulat, alaptalannak bizonyult. Ez már a második mondat során kiderült.
- Szóval igaz lenne? – Bobby játékosan karon vágta Robot.
- Bobby, nem nagyon hitt Robnak, mikor mondta, hogy együtt vagytok! – magyarázott Marcus az értetlen fejem láttán.
- Ja, mert nincs az a nő, aki ezt kibírná! – bökött Rob felé és komolyan folytatta. – Lehetetlen.
- Én egész jól bírom! – jegyeztem meg halkan. Erre Bobby hangosan felnevetett, szinte hahotázott. Rob viszont rám mosolygott.

- Mert még nem tudsz róla mindent! – kacsintott Robra. – De mi beavatunk, minden piszkos kis részletbe Pattinson életének! – Rob mosolya lehervadt.
- Inkább menj és szórakoztasd a közönséged! – Bobby hirtelen észbe kapott, hogy már a színpadon kéne lennie, így felrohant.

Én, Rob és Marcus leültünk a színpad mögötti VIP részbe, egy kényelmes U-alakú kanapéra. Semmi szükség most rajongókra, meg kíváncsi tekintetekre.
Marcus felajánlotta, hogy hoz nekünk némi piát, az alkohol szomjunk csillapítására.
- Nagyon gázok, mi? – fintorgott rám.
- Dehogy! Lazák, bírom őket! – ártatlanul megsimítottam a karját, mire hirtelen rám kapta a tekintetét. Vágytól izzott? Mi az isten, pedig nem is csináltam semmi kihívót. A francba, a francba… tudtam mi jön most! Mikor így néz, nem bírok magammal.

Közelebb kúsztam hozzá és megcsókoltam. A belső hang figyelmeztetett, hogy Marcus, mindjárt visszaér, de tojtam rá.
Rob az ölébe rántott. Kezemmel a hajában kezdtem turkálni, csókunk egyre vadabb és vadabb lett.
- Khm! – Marcus ott állt a kanapé mellett az italokkal. Arcom hasonlított egy jó érett paradicsomhoz, fasza. Rob csak nevetett. Megpróbáltam lemászni ellenállhatatlan Pattinson öléből, de keze nem mozdult a derekamról.

- Öhm, Rob?! – fejemmel a kezei felé intettem.
- Oh, bocsi! – elrántotta őket, így végre vissza tudtam helyezkedni mellé. Szépen bemutatkoztam Marcusnak. Elég ciki… elmegy piáért, aztán mire visszajön én már Rob ölében vagyok. Ügyes Kristen. De a hangulat zavartalan maradt, ugyan úgy beszélgettünk tovább.

Nem mertem többet hozzáérni, még a végén, ha akaratlanul is, de újra elindítom a lavinát.
Aztán nagy meglepetésemre, Rob keze a combomra simult és zavartalanul folytatta, amiről éppen beszélt.

Bobby a koncert végén, csatlakozott szerény kis társaságunkhoz. Onnantól kezdve volt ott minden… de főleg köcsög beszólások és egymás lejáratása. Úgy tűnik Bobby volt a keménymag, Marcus pedig a csendesebb művész típus. Nem tudtam eldönteni, nekem megy-e a cirkusz vagy mindig ilyenek. Bár elég profi szinten csinálták, így azt hiszem ez általános.

Az volt a fura, hogy annak ellenére, hogy így viselkedte, látszott rajtuk, tényleg legjobb barátok. Azt hiszem a leggyíkabb beszólás tulajdonosa címet ma Bobby kapja meg, a hozzám intézett kérdésével, aminek egyértelműen Rob porig alázása volt a célja. Persze csak baráti alapon.
- Én úgy hallottam, Rob nem egy álom az ágyban! Kristen? – majdnem megfulladtam a sörtől. Bobby csak elégedetten nevetett.
- Engem lehet, de Őt hagyd ki ebből! – Rob felháborodottan nézett a barátjára. Hmm, micsoda kis tigris…
- Nyugi! – mosolyogtam és a kezembe vettem combomon lévő kezét. – Nos Bobby, nem tudom kitől hallottad, de az egyértelműen nem volt tisztában Rob képességeivel ezen a téren… szeretnéd, hogy jobban kifejtsem? – magas labda volt, de nem eléggé. Rob szájtátva bámult rám, és a kérdés szülőatyja sem tudott mit mondani. Csak Marcus kuncogott és én vigyorogtam elégedetten.

Az este végén Robbal szó szerint elkommandóztunk a már előre megrendelt taxihoz. Egész este arra vártunk, hogy végre kettesben lehessünk és vakációzhassunk egyet az ágyikóban. Mire fél kettőre haza értünk, ledobáltam a ruháimat, bedőltem az ágyba és vártam, hogy Rob végezzen a zuhanyzással és én is mehessek. De a szemhéjaim egyre nehezebbek voltak és végül feladtam a harcot.

*

Rob még csendesen szuszogott, mikor felébredtem puha mellkasán. Halkan kimásztam mellőle és bepótoltam a tegnap elmaradt zuhanyt. Fel is öltöztem és vártam, hogy Rob felébredjen. Közben telefonált Mandy, aki valami nagyon fontosat szeretne mondani, amit nem lehet telefonon, de nem is várhat tovább. Így megígértem neki, hogy meglátogatom.

Rob délben felébredt, így már csak egy gyors búcsúra volt idő és rohantam is a kocsihoz, ami hazavisz.
Sajnos a paparazzik ma nagyon is észnél voltak. Ott sorakoztak a hotel előtt és elégedetten kattintgattak.

Nagyon jó, akinek van egy kis sütnivalója, annak lejön, hogy nem társasozni voltam Robnál. Úgyis úgy szeretnek a Rob és Kristen egy pár-e témán csámcsogni. Ráadásul már másodszorra kapnak rajta egy hotelben Robbal.

Otthon villám gyorsan lepakoltam és már száguldottam is Mandy felé. Bekopogtam és leesett az állam mikor ajtót nyitott.
A legjobb barátnőm terhes és én az ötödik hónapban tudom meg. Nem kicsit voltam megsértődve, hiszen minden héten telefonálunk. Erre is volt magyarázata. Telefonban nem akarta közölni, mert ez nem telefontéma. Ebben mondjuk igaza van. Mikor június elején meglátogattam, akkor lépett a 3.hónapba, de mondta, hogy akkor még senkinek sem szóltak Briannel.

Jut eszembe, a csávóját, aki most már a gyermeke apja is, még nem is láttam és egy ideig még nem is fogom, hiszen nemsokára megyek Vancouverbe. Esküvőt még nem tudják, mikor tartanak, laza család! Mikor megkérdezte, hogy lenék-e a pici keresztanyukája, tapsikolva ugrottam a nyakába és sikítoztam, hogy igen. A nemét még nem tudják, de én tudom, hogy lány lesz!

Este, mikor haza értem és közöltem otthon, hogy akkor megyek, anyám hisztizett egy sort, hogy egész nap nem voltam itthon és különben is blablabla.

Mikor közöltem a recepción, hogy Robert Pattinson kulcsát kérem, a nő végigmért és fintorogva oda adta. Szívesen kidekoráltam volna a képét, de helyette csak megköszöntem és megkértem, hogy küldjön fel a szobába egy pezsgőt. Ez még nem volt nekem elég…

A biztosítékot az ütötte ki nála, mikor vigyorogva megkérdeztem, hogy a szobához jár-e óvszer. Majd mikor köpni, nyelni nem tudott, úgy döntöttem, nem kínzom tovább… annyira. Így kedvesen közöltem vele, hogy sebaj, hoztam magammal és otthagytam.
Hiába Rob az enyém, egy kis recepció őrző bige, ne is álmodozzon róla.

A pezsgő megérkezett és gondoltam leszólok telefonon új házi kedvencemnek, csak megköszönni. De mégsem tettem… mi van veled Stew?

Aztán Rob is megérkezett, Marcus koncertjén volt. Én is mentem volna, de anya otthon tartott, így esélyem nem volt oda érni, max a végére, de annak nem sok értelmét láttam.
Körülbelül, mint a hurrikán söpört le a lábamról és döntött az agyba. Nagy nehezen még leállítottam, mert a pezsgőt is meg akartam inni.

- Pezsgő? – kérdezte meglepetten, mikor a hűtőhöz sétáltam és kivettem belőle az üveget.
- Baszki, nem ihatunk mindig sört! – méltatlankodtam és a kezébe nyomtam a poharat. – Ránk! – mosolyogtam és koccintottunk.

Elfogyott a pezsgő. Rob olyan sebességgel itt, mintha üldöznék! De már értem miért.
Miután az én torkomon is lecsúszott az utolsó korty, ismét hanyatt fekve, az ágyon találtam magam.
Rob elégedetten mászott fölém és kezdte meg a vetkőztetésemet. Miután már mind a kettőnkről lekerült az összes ruha, végre egész testét be tudtam járni ajkaimmal.

Levegő után kapkodva „szenvedtem” a kéjtől. Még mindig nem értem, Rob hogy képes ilyen érzelmeket kipréselni belőlem.
Szorítottam, csókoltam, ahol értem, miközben testünk egy ritmusra mozgott. Mintha attól félnék, hogy elmegy és elhagy. Furcsa volt, nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak ezt éreztem.
Zihálva dőltünk vissza a lepedőre, és mint mostanában mindig, már megint Rob mellkasán nyomott el az álom!

*


Nem tudom mi van, de már megint én keltem korábban! Megszokott rituáléként siettem a fürdőbe, majd felöltöztem. Nikotin hiányom is jelentkezett, így felkaptam a Ray Bent-t és az erkélyre siettem.

Még jó, hogy vittem a telefonom, mert anyám már vagy húsz különböző hangnemben mondta az üzenetrögzítőmre, hogy jó lenne, ha végre haza húznék.
Felhívtam és az enyhe kifejezés, hogy nem volt túl boldog, mikor közöltem, nem tervezek ma haza menni! Sopánkodott vagy tíz percig, mert hétfőn elutazom, és szerinte nem töltök vele elég időt. Mikor végre leráztam, volt lehetőségem arra összpontosítani, ami jelenleg a legjobban izgatta a fantáziámat.

A jó édes anyjukat! Már megint ott kattintgatják a rohadt gépüket, ezeknek nincs családja? Idegesen vágtattam be az erkélyről, megfeledkezve arról, hogy Rob talán még alszik.
Szerencsére ébren volt.

- Mi a baj? – kérdezte álmos fejjel.
- Kint cigizek nyugodtan, erre látom, hogy a paparazzik már megint itt csöveznek! Ezek nem normálisak! Mi a büdös picsáért nem tudnak leszállni rólunk? Mi a faszom közük van hozzá, mit csinálok és kivel? – dühöngtem.

- Gyere ide! – kinyújtotta a karját, így oda mentem hozzá. – Nyugodj meg. Nem tudunk, mit tenni, szóval felesleges idegeskedni! – magához ölelt és gyengéden a hátamat simogatta.
- Hogy tudsz ilyen kibaszott nyugodt maradni? – egyszerűen nem értettem azt a birka természetét.

- Úgy sem tudnak semmit ránk bizonyítani! Azt tudják, hogy barátok vagyunk… miért ne lehetnénk együtt csak úgy? – igaza volt.
- Jah. És nem is fogom engedni, hogy valaha is olyan helyzetben lássanak minket, ami egyértelmű! Soha, nem fogunk nekik engedni… a magánéletünk tabu, rendben? – kétségbe voltam esve, de Rob simogatása és mosolya lenyugtatott.

- Rendben! Majd óvatosak leszünk! – a teljes relax csak akkor állt be nálam, mikor Rob óvatosan ajkát az enyémhez érintette. Hittem benne, ha ez a mi kis „titkunk” marad, minden rendben lesz!

- Akkor külön? – kérdezte az ajtóban.
- Ott találkozunk! – nyomtam még neki egy csókot, majd elindultam a taxihoz. Rob telefonon figyelmeztetett, hogy a paparazzik is ott vannak. És tényleg, a mélygarázsban a fotósok fogadtak! Mi lesz még itt?

Robék már a Palihouse hotel tetőterén vártak engem. Marcus mosolyogva megölelt és bemutatta a barátnőjét.
Robnak még csak egy csókot sem mertem adni, nehogy lefotózzák, pedig majd meg vesztem érte. És az a majdnem félig kigombolt ing… őrjítő.

Marcus és a barátnője épp egy kellemes emléküket mesélték el és a végén nevetve megcsókolták egymást. Azonnal Robra kaptam a tekintetem, aki már engem nézett. Ugyan azt a vágyakozást láttam a szemében. Tudtam, hogy Ő is arra vágyik a legjobba, hogy megcsókolhasson vagy megfoghassa a kezem.
A legtöbb, amit tehettem, hogy az asztal alatt lábamat a lábához nyomtam. Az asztal alatt csak nincsenek kamerák…

Az ebéd után visszamentünk a hotelba, természetesen külön. Én hamarabb oda értem és vártam Robot. A percek teltek, de még mindig nem érkezett meg. Kezdtem aggódni…
Mikor már egy órája vártam rá, elkezdtem hívogatni, de csak az üzenetrögzítője válaszolt.
Másfél óra után már kibaszott ideges voltam. A telefont szorongattam és másodpercenként hívtam, de semmi.

Egyszer csak nyílt az ajtó, mire idegesen felugrottam.
- Hol a francban voltál? És a telefonod? Van fogalmad róla, mennyire aggódtam? – soroltam a kéréseimet idegesen.

- Sajnálom, én csak… csak összetörtem a bérelt autót! – ereimben meghűlt a vér, ahogy a szavak eljutottak a tudatomig… nyugi Kristen, itt áll és látszólag semmi baja. A szemem előtt lepergett, hogyan sülhetett volna el a dolog. Nem bírtam megszólalni, csak megkövülve álltam ott. Az felfedezés, hogy komolyabb baja is eshetett volna, rosszabb volt mindennél. Valószínűleg, nagyon ijesztő látványt nyújtottam. – Kris, jól vagyok! – elmosolyodott és közelebb lépett hozzám.

Odarohantam és szorosan megöleltem, ott csókoltam, ahol értem.
- Biztos semmi bajod? Sehol egy karcolás… nem fáj semmid? – kérdezgettem aggódva és közben össze-vissza nyomkodtam a testét. – Orvos látott? Most azonnal elviszlek dokihoz…
- Hé-hé kicsim, nyugodj meg! Mondom, hogy semmi bajom! – lefogta a kezeimet és magához ölelt.

- Mond el mi volt! – kértem, nem is, inkább utasítottam. Elmosolyodott, a kanapéhoz vezetett és az ölébe ültetett.
- Mikor beszálltam a kocsiba a parkolóban, a fotósok ott voltak. Nagyon sokáig követtek, én meg próbáltam lerázni őket és nem vettem észre egy stop táblát. Így belementem abba, akinek elsőbbsége volt. Szerencsére a sofőr figyelt, meg én is fékeztem, így kisebb koccanással megúsztuk. Elintéztük a papírokat, elvitték a kocsit, amit majd ki kell fizetnem és vége. – megöleltem, de közben elöntött a méreg.

- Tetves paparazzik, nézd meg mit tettek! Ezeknél tényleg nincs határ… és ha valami komolyabb történik? – ha lehet most még jobban utáltam őket, ezeknek semmi sem szent.
- A lényeg, hogy nem történt semmi! – már megint nyugodt, én ezt nem hiszem el.
- De történhetett volna! – makacskodtam tovább. Felnevetett, úgy tűnik felfogta, hogy nincs értelme vitatkozni! Megsimította az arcomat és lágyan megcsókolt. Kicsit megnyugodtam, ahogy ajkaival az enyémet becézgette, ennél jobb idegnyugtató nem is volt számomra.

- Kicsit lepihenek a koncert előtt! – mondta.
- Rendben. – elballagott a szobába.
Olyan önző vagyok, arra nem is gondoltam, neki milyen lehet… mégiscsak vele történt. Utána mentem és befészkeltem magam mellé, talán jó neki, ha mellette vagyok. Nekem biztosan.
- Köszönöm. – suttogta és megpuszilta a fejem búbját. Még szorosabban öleltem és elnyomott az álom.


Rob ébresztett, hogy indulni kéne. Jól elaludtam, pedig nem is voltam fáradt.
Marcus koncertjét a háttérből néztük végig. Én folyamatosan Rob mellett voltam és valamilyen módon, mindig hozzá értem. Vagy ölelkezve figyeltük a koncertet, de volt, hogy csak a kezét vagy combját fogtam. Éreznem kellett, hogy mellettem van. Azt hiszem engem jobban megviselt a délutáni baleset.

A koncert végén a kijáratnál várakoztunk, hogy megérkezzen a kocsi. Persze belül, mert a rohadékok már megint fényképezőgéppel álltak kint. Nagy volt a kísértés, hogy a képébe nyomjam a gépet, de nem tehettem.
Vezényszóra futottunk ki az épületből és gyorsan bepattantunk a kocsiba.

A szoba a legbiztonságosabb hely számunkra, az már biztos. Ma este valahogy egyikünk sem erőltette a szex dolgot, csak csendben lefeküdtünk és egymást ölelve elaludtunk.

*

Olyan óvatlan voltam, hogy nem kapcsoltam ki a telefonom, így reggel tízkor anya ébresztett. Felöltöztem és kimentem egy cigire, majd vissza a szobába. Rob még szundikált, ezért úgy döntöttem, hagyom és csak egy levelet írok neki.

Hazamentem készülődni, a díjátadón találkozunk!
Szeretlek: Kristen

Otthon anyával beszélgettem egy kicsit, majd elindultam, hogy felkészítsenek az eseményre.
Viszonylag hamar emberi külsőt varázsoltak nekem és indulhattam is.
A kocsi leparkolt, eljött az ideje, hogy kiszálljak. Kicsit ideges voltam, de erőt vettem magamon és kimásztam a védett burokból.

Elindultam a Teen Choice Awards vörös szőnyege felé… várjunk csak ez fű! Mindegy. Aztán végre kiléptem a vakuk kereszttüzébe!



Rob és Kristen távoznak Bobby Long koncertjéről(aug.6.):
http://i48.tinypic.com/mslmh.jpg

Kristen hazamegy Rob hoteljéből(aug.7):
http://i49.tinypic.com/nz54hz.jpg

Kristen reggel dohányzik az erkélyen (aug.8):
http://i49.tinypic.com/qyu9l2.jpg

Kristen megérkezik az ebédre, a Palihouse hotelbe(aug.8.):
http://i50.tinypic.com/10h7zm1.jpg

Az ebéd Marcussal és a barátnőjével:
http://i46.tinypic.com/2qkiljm.jpg

Kristen és Rob távoznak Marcus Foster koncertjéről(aug.8):
http://i50.tinypic.com/k0n1bp.jpg

Kristen reggeli cigi(aug.9.):
http://i48.tinypic.com/2hgtoa0.jpg

17. fejezet

Újra együtt

Csajszik! Hoztam nektek az új részt! Nagyon-nagyon remélem, hogy sikerül megfelelni vele az elvárásoknak! :)
Elöljáróban csak annyit, hogy a romantikus brigád dörzsölgetheti a tenyerét, de a perverz kör tagjai is örülhetnek…:P
Angyalkánknak tegnap volt egy nagyon jó kis ötlete! Most én is alkalmazni fogom, csak kicsit másképp! Szóval azt terveztem, hogy az új részt hétfőn teszem fel… viszont, ha ehhez a részhez összegyűlik 30db, azaz harminc vélemény szombatig, akkor már szombaton olvashatjátok az új részt!
Mit gondoltok? Csak rajtatok múlik!:)
Puszillak titeket:
Lady


Az érzések elárasztottak. Még mielőtt bármit is szólhattunk volna, rávetettem magam. Még szerencse, hogy neki volt annyi lélekjelenléte, hogy betolt minket az ajtón és bevágta, mert rám nem lehetett számítani jelen pillanatban.

Egy pillanatra sem vettem el számat az övéről, sőt az ölébe ugrottam és éhes vadállatként ostromoltam tovább.
- Ez aztán a szívélyes fogadtatás! – kuncogott, de közben egy pillanatra sem hagyta abba a nyakam csókolgatását.

- Baszki, nagyon hiányoztál! – szorosan csimpaszkodtam belé, ha akarna sem szabadulhatna.
- Ez a nyolc nap, volt életem leghosszabb nyolc napja! Majd meg őrültem. – kezei lecsúsztak a derekamról, egészen a fenekemig.
Elmosolyodott és becsúsztatta a kezeit a rövidnadrág szára alá, és így tartott tovább a fenekemnél. Újra lefoglaltam ajkait. Legalább úgy viselkedtünk, mint, akik egy éve nem látták egymást.

- Hé hugi, ingyen pornó? Várj, hozom a kamerát! – ijedten oldalra kaptam a fejem, és a nappali ajtóban megpillantottam Cameron vigyorgó fejét. Nem tudom, mióta állhat ott, de ezért még kap. Rob zavartan kihúzta a kezét a nadrágom alól, és lassan letett.

- Azt hittem elmentél! – néztem újra a bátyámra.
- Igen, azt látom! – krákogott egyet. Megölöm!
- Rob, Cameront még nem ismered. Ő a másik bátyám, akinek elvileg most nem kéne itt lennie! – fintorogtam rá. Bemutatkoztak egymásnak. – És mi az a kezedben? Azt Robnak csináltam Te pofátlan éhenkórász! – förmedtem rá.

- Nyugi, csak kettőt ettem, még egy csomó van! – védekezően maga elé tartotta a kezét.
- Ajánlom is! Gyere. – húztam Robot a konyhába és lenyomtam egy székre.
- Te főztél nekem? – kérdezte meglepetten.
- Igen. A húsgolyó a kedvenced, nem? De ha nem kérsz, nem kell enni! – csak tudnám mi a rákért dolgoztam egész nap, ha ez nem eszik.

Már készültem visszatenni a fedőt a húsra, mikor elkapott hátulról. Persze, majdnem kiesett a kezemből a tető. Jó lenne, ha leszokna a folyamatos ijesztgetésemről.
Nem volt időm semmit mondani, mert felültetett a konyhapultra és megcsókolt. Nem tudom, mi váltotta ki belőle ezt, a hírtelen szenvedélyt, de örültem neki. Nem igazán késlekedett, egyik kezével benyúlt a pólóm alá, és a mellemet kezdte kényeztetni. Belenyögtem a csókba és még közelebb vontam magamhoz, lábaimmal bilincsként fonták körbe csípőjét.

- Oh, basszus. Öt perc alatt, kétszer kapom rajta a húgom, ez durva! – beoldalazott a konyhába és bedobta a tányért a mosogatóba. – Már itt sem vagyok, folytassátok csak! De nem lenne kényelmesebb a hálóban? – körbenéztem, hogy mit vághatnék a fejéhez. Csak a jénai volt elérhető távolságban, de azért anya kinyírna.

- Kifelé! – kiabáltam. Röhögve ugyan, de végre kihúzta a seggét. – Talán igaza van és fel kéne mennünk! – motyogtam két csók között.
- Csak előbb had egyek a húsgolyóból. – otthagyott és visszaült a székre. Persze, majdnem lesetem a kurva pultról.

- Azt hittem nem kérsz! – néztem rá felvont szemöldökkel és leugrottam a konyhapultról.
- Dehogynem! A kedvencem, főleg, ahogy te csinálod. – nem ér, mindig ez a mosoly. Vajon, hogy csinálja?
- Csak azt hittem előbb felmennél és… tudod. – mi a fasz van velem? Én nem szoktam zavarba jönni. Erre is csak ez a majom képes. Ő tud csak zavarba hozni.

- Az csak a hálám jele volt, mert főztél nekem, ráadásul a kedvencemet! Meg egy kis ízelítő, hogy mi lesz a szobádban. – kacsintott.
Igazából azt sem bántam volna, ha kihagyjuk a kaját. Bár Rob olyan édesen ette, és közben folyton dicsérte, hogy milyen finom lett.
- Akkor most jöhet a torna? – érdeklődtem, mikor befejezte.

- Másra nem is vágyom! – megcsókoltam, majd megragadtam a karját és magam után húztam. Kulcsra zártam az ajtómat és újra édes csókban forrtunk össze.
Először csak az ajtónak támaszkodva kóstolgattuk egymás ajkait és közben igyekeztem megszabadítani minél több ruhadarabjától. Ő sem tétlenkedett. Miután leszedte a trikómat, azonnal végigcsókolta meztelen testemet.

Az ágy felé toltam, mialatt türelmetlenül szaggattam le a nadrágját és bokszerét. Az én falatnyi tangámat, művészi ügyességgel távolította el az útból. Már csak a pólója volt zavaró tényező, de ügyes Kristen azt is leráncigálta róla.

Teljesen meztelenül feküdtünk az ágyon, hosszú csókok és lágy simogatások közepette. Rob ölelő karjai, most olyan érzést nyújtottak, mintha valami selyem lenne testem körül. Beleborzongtam minden egyes érintésébe. Lassan megcirógatta az arcom, majd végigsimított minden egyes porcikámon és végül ezt az utat bejárta az ajkaival is. Öngyulladás közeli állapotban jártam, talán még a saját nevemet sem tudtam volna megmondani, ha valaki megkérdezi. De Rob nevét tökéletesen tudták formálni ajkaim, még ebben az eufórikus állapotban is. Zihálva kérte, hogy mondjam még, én meg bármit megtettem volna, csak ne hagyja abba, amit csinál. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki egyszer ekkor hatást gyakorol majd rám.

Óvatosan becézgette ajkaival a melleimet, halk sóhajaim ösztönözték a folytatásra. Nyelvével a mellbimbóm körül kőrözött, de a keze valahol egész máshol ügyködött, meg-megérintve azt a pontot, amitől halk sikoly hagyta el ajkaimat.

Az arcát visszahúztam a sajátomhoz, és egy érzéki csók kíséretében, fölé gördültem. Kezembe vettem férfiasságát, ami nekem legalább olyan élvezet volt, mint, amit az ő arca tükrözött.
Vágytól tüzelő szemeibe néztem és nem volt nehéz kitalálni mire vágyik most a legjobban. Én is arra vágytam. Elhelyezkedtem rajta és lassan mozogni kezdtem. Lehajoltam, hogy meztelen mellkasát csókolgassam. Ahol leheletem súrolta tökéletes felsőtestét, apró libabőrök jelentek meg.

Ahogy a nevem kimondta, az már maga felért egy orgazmussal. Kezei a csípőmre simultak, és gyorsabb mozgásra ösztönöztek. Egyre folyamatosabban és hangosabban nyögtem.
Hírtelen felemelkedett és óvatosan maga alá helyezett. Körmeimmel végigszántottam a hátán és hangosan felsikítottam, mikor gyorsabban kezdett mozogni.
Mikor a fülembe suttogott, azt hittem ott helyben elájulok.

- El sem tudom mondani, mennyit jelentesz nekem, Stew! – halk mormolásába beleborzongtam.
- Bárcsak tudnék erre valami értelmeset felelni! – ziháltam. Erre hangosan felnevetett, mintha az év poénját sütöttem volna el.
- Elég, hogy itt vagy és szeretsz. Ez minden, amire vágyom! – finoman beleharapott a fülcimpámba, ami csak olaj volt a tűzre.
- Szeretlek, jobban, mint gondolod! – nyögtem és megcsókoltam.

Furcsa érzés volt, hogy két hónapja még csak a legjobb barátom volt, most meg Ő jelent nekem mindent. Kicsit úgy érzem magam, mint Bella, Edwarddal kapcsolatban. Ha Ő nincs, akkor az életemnek sincs értelme.

Érdekes, hogy mikor még csak egy barát volt, már akkor is mennyire ragaszkodtam hozzá. Akkor is fontos része volt az életemnek. Lehet, hogy már akkor is többet éreztem? Lehet, hogy igazából, mindig is többet éreztem iránta, csak túl hülye voltam észrevenni?

Ezen majd később gondolkozom, most inkább élvezem, amit kapok. Mert nagyon is sokat kapok, vagy inkább mindjárt sokkot kapok? Az tuti, ha így fojtatja, holnapra nem lesz hangom. Már így is féltem, hogy kitörnek az üvegek. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna rá példa, hogy ilyen hangosan nyögnék és sikítoznék.
Hol Robot szorítottam, hol a lepedőt…aztán éreztem, hogy Rob teste megremeg és egy utolsó kiáltás kíséretében, fejét a mellkasomra hajtja. Egy fél perc múlva már én is a nevét visítottam és követtem Őt. A gyönyör hullámokban öntött el.
Percekig nem bírtam megszólalni. Rob a hátára fordult, de egy percre sem engedett el. Fogott és magára húzott.

Felemeltem a fejem és belenéztem azokba a gyönyörű kék szemeibe. Elmosolyodott és eltűrte izzadságtól nedves hajamat az arcomból. Kezem az arcán játszott. Körberajzoltam a száját, mire megpuszilta a kezem, majd az orrán simítottam végig és végül a kedvenc részem következett. Beletúrtam a hajába és egy csókra húztam a fejét.

Mellkasára hajtottam a fejem és jól magamba szívtam bőrének az illatát. Imádtam ezt az illatot, kár, hogy nincs ilyen parfüm. Biztos sokan vennék. Na, azt már nem. Ezt csak én érezhetem, ez az illat az enyém, ahogy Rob is. Elmosolyodtam a gondolatra, Ő az enyém.

- Min mosolyogsz? – a hangja rekedt volt, akár az enyém. Azt hiszem jól leterheltük a hangszálainkat.
- Csak azon… azon, hogy… - érdeklődve figyelte küszködésemet. Mégis, hogy mondjam… olyan hülyén hangzik. – hogy az enyém vagy! – nyögtem ki végül.
- A tiéd! – mosolygott. – És Te az enyém vagy? – ezt most komolyan kérdezi?

- Hm, ezt még át kell gondolnom! – egy pillanatra leolvadt a mosolya. Jaj, ne. Csak nem elhiszi? – Hé, csak vicceltem, oké? Persze, hogy a tiéd vagyok! – hogy minden kételyét eloszlassam, egy szenvedélyes csókkal erősítettem meg szavaimat.
- Sose gondoltam, hogy egyszer a szobádban, jobban mondva az ágyadban kötök ki veled! – nevetett. Imádom, ahogy nevet.

- Az élet kifürkészhetetlen Mr.! – lemásztam róla, vagyis csak szerettem volna, de ijedten utánam kapott. – Nyugi! Csak megéheztem. Túl sok energiám felemésztetted! – egy féloldalas mosoly kúszott az arcára, valószínűleg elégedett volt magával.

Összeszedtük a ruháinkat, aztán a nikotin éhségünk erősebb volt, így először a teraszra mentünk és csak aztán a konyhába. A lépcső alján összefutottunk, az én kedvenc bátyuskámmal, aki nélkül az életem túl tökéletes lenne.

- Helló megint! Terveztek még valamit? – értetlenül bámultam rá. – Csak mert, ha folytatjátok, akkor beszerzek egy füldugót! Nem tudtam, hogy ilyen hangos vagy hugi. Egy robbanás sem tudta volna elnyomni a sikolyaidat! – nevetett. Éreztem, hogy az arcom színe megváltozik, és gondoltam jól elküldöm a picsába, ahogy szoktam, de eszembe jutott egy szenyább dolog.

- Szerezz egy barátnőt magadnak, és akkor nem csak az én sikolyaimat hallgathatod, bátyus! – nem tudott megszólalni. Vállon veregettem és otthagytam. Rob egy köhögésnek álcázott, kuncogással követett a konyhába.

Degeszre zabáltam magam, de annyira, hogy a lépcsőn alig bírtam felvonszolni magam. Azért, ahhoz volt még erőm, hogy vadásszak pár üveg Heinekent a hűtőből.
Kiültünk a teraszra és elfogyasztottuk a hideg nedűt, kb. fél-fél doboz cigi kíséretében. Valahogy ez a pár sör nem volt elég arra, hogy bebasszuk, csak fáradtak lettünk. Bár ma, nem is ez volt a cél.

Egyet értettünk abba, hogy most inkább ledobáljuk a ruháinkat és alszunk. Én, és a hülye ötleteim…

Ahogy kinyílt a szemem, rögtön eszembe jutott, mi maradt ki tegnap este. Reméltem, Robnak sem lesz ellenére az ébresztő. Megfordultam, de már az Ő szemei is nyitva voltak. Hiába Stew, nem lehet minden tökéletes!

- Jó reggelt! – közelebb kúsztam és hozzábújtam.
- Neked is! – felelte és már hajolt is, hogy megcsókoljon. Csak egy ártatlan kis csóknak indult…de hát mindig így kezdődik. Már csak arra eszméltem, hogy Robon fekszem és vagy öt perce el sem vettem a számat az övéről.
Felültem rajta, nem biztos, hogy rögtön erre vágyik.
- Reggeli? – mosolyogtam.

- Te pont jó leszel! – kezei végigszántották meztelen hátam, majd egy gyors mozdulattal felült Ő is, és megcsókolt. Tehát, nem csak Én vágyom rá már kora reggel. Megnyugtató.
Meztelen mellkasom az Övének nyomtam és nyelvünk vadul mozgott a másik szájában. Rob kezei lágyan simogatták a hátamat. Épp kezdtük volna átadni magunkat egymásnak, mikor olyan történt, amire legrosszabb rémálmaimban sem került sor!

- Kristen, ideje… oh, te jó Ég! – anyám megkövülve állt az ajtóban, pont, mint én Rob ölében. Még jó, hogy a takaró csípő alatt takart minket.
- Anya! – kiabáltam, mikor észbe kaptam.
- Igen, én… sajnálom! – dadogta – A konyhában leszek, ha…

- Anya! – sziszegtem újra, mire végre kiment. Az, hogy égett a fejem, enyhe kifejezés. És anya… nem lehet kellemes ilyen helyzetben találni a gyereked. Csodálom, hogy nem ájult el. De akkor is, nem hallott a kopogásról?
Lemásztam Robról, aki szintén nagyon zavarban volt. Elkezdtem keresni valami ruhát.


- Bassza meg, hogy nem tud kopogni! – cibáltam ki idegesen a kisgatyát az ágy alól. Hírtelen két erős kar fogott át.
- Nyugi! – suttogta a fülembe.
- Könnyű neked! Nem a téged kapott rajta az anyád, hogy épp szexelni készülsz a pasiddal! – morogtam és megpróbáltam elindulni, de nem engedett.
- Furcsa is lenne, ha rajtakapna a pasimmal! – nevetett. Valahogy nem volt kedvem röhögni a poénján.

- Rob, ez most…
- Tudom! Szóval a pasid vagyok? – kérdezte, azzal a tipikus Rob fejjel, mikor próbálja visszafojtani a mosolyt.
- Mond meg te! – felé fordultam és átkaroltam a nyakát.
- Akkor az vagyok! – végre elmosolyodott, amitől már a nevemet sem tudtam. Lehajolt és megcsókolt.
- Megyek, túlesem a beszélgetésen! – egy fintor kíséretében leballagtam az emeletről.

Anya a konyhában tevékenykedett. Gyerünk Stew, voltál már ennél rosszabb helyzetben is.
- Anya, én… – kezdtem.
- Jaj, Kristen! Úgy sajnálom, én nem tudtam, hogy Robert itt van. Miért nem zártad be az ajtót? Most biztos nagyon kellemetlenül érzi magát szegénykém. – az állam valahonnan a földről kellett összeszedni. Azért aggódik, hogy Robnak mennyire kellemetlen? Király, én meg azt hittem jön a fejmosás.

- Igen, kicsit zavarban van! – kapva kaptam az alkalmon.
- Gondolom, én is zavarban vagyok. Egy dolog tudni, hogy felnőttél és … - kicsit elakadt, kereste a szavakat. Úgy tettem, mint aki nem tudja, mit akar mondani, közben meg jót nevettem magamban, ahogy néztem a kínlódását. Gonosz vagy, Kristen. – szóval, hogy csinálsz bizonyos dolgokat, de más szembesülni vele! – zavartan felnevetett.
- Jah. – ennyit bírtam felelni.

- Robert! Szervusz, kedvesem! – az ajtóra kaptam a tekintetem és megláttam azt a félistent. Anya oda rohant hozzá és megölelgette.
- Jó látni, Jules! – Rob tökéletesen kedves volt, mint mindig.
- Maradsz ebédre? – érdeklődött anya.
- Köszönöm nem. Igazából arra gondoltam, hogy Én hívnálak meg titeket ebédre, a hotelbe, ahol lakom! – mi van? Én nem vagyok elég? Anya, mi a francnak kell oda?
- Oh, ez nagyon kedves! Kristent elviszem az eredményekért, aztán oda megyünk! – csak kapkodtam a fejem köztük, miközben ők zavartalanul tisztázták a részleteket.

- Hozzál magaddal ruhát is holnapra! – mondta és közelebb húzott, mikor már az ajtóban álltunk.
- Minek? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Reméltem, hogy velem maradsz éjszakára. – gondolatban homlokon csaptam magam. Idióta Stew, miért vagy ilyen állat?

- Oké. – oké? Legyünk őszinték, ennél értelmesebb választ nem is vártam magamtól.
- Akkor nemsokára! – megcsókolt még egyszer, aztán kisétált az ajtón.
Teljes kábulatban mentem vissza a konyhába.
- Nagyon szeretem Robot! Örülök, hogy végre tisztáztátok az érzéseiteket! – mosolygott.
- Igen, én is! – úgy éreztem magam, mint aki tíz méterrel a föld fölött lebeg.

Összekészültem, hogy végre elindulhassunk az orvosi papírokért. Természetesen a fotósok lesben álltak és majdnem a hotelig követtek minket.
Az ebéd jó hangulatban telt. Valamiért Rob kedveli az anyámat. Anya meg egyszerűen oda van Robért.

- Ideje, indulni! – anya felkelt az asztaltól és várta, hogy én is kövessem. Rob aggódó tekintetétől majdnem elröhögtem magam.
- Én, azt hiszem maradnék! – a hajamat kezdtem tekergetni, nem tudtam anya, mit szól.
- Oh, rendben. Akkor taxival hazajössz? – kérdezte.
- Úgy értem, maradnék éjszakára is. – zavartan köhintettem egyet.
- Persze! – mosolygott. Megölelte Robot és lelépett. Ez könnyebben ment, mint hittem.
Robbal végre felmentünk a szobájába.

- Mit szólnál, ha elmennék egy koncertre este? – kérdezte, mikor mellém dőlt az ágyra.
- Milyen koncertre? – kérdeztem. Más terveim voltak estére, bár azt utána is lehet.
- Bobby fog koncertezni és meghívott, de ha nincs kedved, majd lemondom! – Bobby Long? Az egyik srác, a Londoni falkából? Mesélt már róla, meg a sok marhaságról, amiket együtt csináltak régen.

- Nem, menjünk! – nincs az a pénz, amiért kihagynám. Szeretném megismerni Rob barátait. Sam-et már ismerem, és ezzel Bobby is ki lesz pipálva.
- Egyébként Marcus is jön! – remek, még egy pipa.
- Várom, hogy megismerjem a barátaid! – elmosolyodott és megcsókolt.
- Ők is türelmetlenek. – a kaján vigyorát elnézve, valami azt súgta, hogy gyakran szóba kerülök. Ami nem zavar, sőt, örülök, ha Rob rólam beszél. Az csak jót jelenthet. Akkor ma este koncert, Rob barátaival.


Rob távozik Kristentől(aug.6.):
http://i45.tinypic.com/4ghe2e.jpg

Kristen elhagyja az orvosi rendelőt(aug.6.):
http://i45.tinypic.com/35l6o7n.jpg

Kristen és MamaStew(:P) a Chateau Marmont Hotelba igyekszik Robhoz(aug.6.):
http://i49.tinypic.com/yigbr.jpg

16. fejezet

Rob nélkül...

Lánykáim! Meghoztam a 16. fejezetet! Várom a véleményeteket!
Puszillak titeket!:)


Ébredés után egy ideig csak néztem, ahogy alszik. Úgy döntöttem rendelek valami reggelit, nem szeretném, ha üres gyomorral indulna vissza New York-ba. A telefonhoz igyekezve, jól kiröhögtem magam. Milyen aggodalmas lettem hirtelen. A telefon mellett volt valami étellap, amin reggeli ajánlat is volt. Hm, ez a kontinentális reggeli, egész jól hangzik. Rob úgyis szereti a felvágottakat.

- Jó reggelt. Szeretnék kérni egy kontinentális reggelit két személyre… nem, köszönöm… viszont lesz két kávé is… aha… mennyi idő körülbelül?... az jó…köszönöm! – letettem a telefont és visszanéztem a szobába. Gondoltam, amíg alszik, én elszívok egy cigit. Hupsz, nekem az összes cuccom az én szobámban van. Nem baj, megkeresem Rob cigijét.

Jól sejtettem, a nadrágja az ágy melletti kupacban volt. De a cigi nem volt benne. Mégis hol hagyhatta egy a rendetlen flótás? Viszont ha ki akarok menni az erkélyre nem ártana valamit magamra venni. Bár jó kis címlap lenne belőle.
A kupacból kihalásztam Rob tegnapi pólóját és magamra kaptam. Hm, ez az illat megőrjít.

Mikor abbahagytam a póló szaglászását, folytattam a cigi felkutató hadműveletemet.
A nappaliban sem találtam sehol. Az erkély!
Elkezdtem az erkély felé rohanni, de természetesen béna Stew nem hagyott cserben. Valamire ráléptem, ami még nem is lett volna baj, de a másik lábam már beleakadt előtte. Úgy támaszkodtam meg a kanapéban, hogy ne bukjak orra.

- Mi a fasz? – lenyúltam a lábamhoz, majd szemügyre vettem a veszélyes dolgot.
Picsába a rendetlen fajtájával. Fogtam és a kanapéra hajítottam a széthagyott bokszerét. Ahol kiesik a kezünkből, ott hagyjuk, igaz Pattinson? Jó, én sem vagyok a rend királynője, de azért nincsenek tangák a nappaliban. Mondjuk, ez talán anyának köszönhető. Mivel, akkor szép kis fulladásos halálom lenne, egy tangának és természetesen anya kezeinek köszönhetően.

Sérülésmentesen kijutottam az erkélyre és vigyorogva a Camel cigis doboz után nyúltam. Meggyújtottam és elégedetten szívtam bele az égő pálcikába. Már a harmadik slukknál jártam, mikor két kéz simult a derekam köré. Úgy megugrottam, hogy még a cigi is majdnem kiesett a kezemből.

- Jó reggelt tündérke. – suttogta a nyakamba, nem törődve azzal, hogy kurvára megijesztett. És mi ez a tündérkézés?
- Basszus, halálra rémítettél! – sopánkodtam.

- Sajnálom! – hírtelen maga felé fordított. Átkaroltam a nyakát és csókért sóvárogva közelítettem ajkai felé. Meg is kaptam, amit akartam. Nyelveink négy másodperccel később már régi ismerősként üdvözölték egymást. Én nem bántam volna, ha folytatjuk, de Rob véget vetett az idilli perceknek. – Már attól féltem leléptél, mikor nem találtalak sehol. De aztán megláttam, hogy itt szobrozol és meg kell hagyni jó áll neked a pólóm! – egyik keze elindult lefelé és már a fenekemen volt. Úgy tűnt, mint aki nagyon koncentrál. Megtalálta a póló alját, ami alig ért a fenekem alá.

- Igazán nem akarlak zavarni, de megkérdezhetem, mit csinálsz? – ráncoltam a homlokom, de nem zavartatta magát. Benyúlt a póló alá, és a fenekemet taperolta. Végül elégedetten elmosolyodott.
- Csak kíváncsi voltam, van-e rajtad bugyi. – közölte természetesen.
- Ha megkérdezed is válaszolok.– nem mintha, nem élveztem volna a kis akcióját.

- Az nem nyújt ilyen élményt!– elővette az ellenállhatatlan mosolyát, amit egy kacsintással párosított és finoman belemarkolt még egyet a fenekembe. Be kell látnom, igaza van.
Éppen megint megtaláltuk egymás ajkait, mikor kopogtattak.
- Szívd el! – a kezébe nyomtam a maradék cigit és bementem ajtót nyitni.

A srác nagy vigyorral a képén bejött és lepakolt az asztalra. Öt dolcsival gazdagabban, és egy még szélesebb vigyorral, elrebegett egy „további szép napot” féleséget, majd távozott.
Rob hunyorogva jött be a napsütésről, és mikor meglátta a terülj-terülj asztalkámat, mint egy éhes kutya vetette magát az ételre. Csak mosolyogva néztem, ahogy tömi magába a kaját, aztán én is nekiláttam.

- Menj zuhanyozni, addig én elkezdek összepakolni neked! – mondtam neki reggeli után.
- Nem gond? – kérdezte zavartan.
- Szívesen segítek! – elmosolyodott és megcsókolt, de csak röviden.

Azt sem tudtam hol kezdjem. Igaz, hogy csak négy napot volt ebben a szobában, de az nem akadályozta meg benne, hogy ahány ruhát levett, annyi felé dobja. Mintha atomtámadás lett volna.
Összeszedtem a nappaliból, a hálóból és mindet egy kupacba, az ágyra dobtam. Elkezdtem összehajtani őket, majd a zsákba nyomtam. Bepakoltam a telefontöltőjét meg az ipodját is, de a könyvet elől hagytam. Ő sem szeret repülni, így mindig kell valami, ami leköti.

Végre előkerült Mr. rendetlen is személyesen. A fürdőből még hozott ki pár ruhát, amit elkezdett belenyomni a táskába. Rossz volt nézni, így inkább kivettem a kezéből. Csak mosolyogva belenyomta a neszesszerét a csomagba.
- Kész! – becsatoltam a zsákot és felé fordultam.

- Köszönöm! – magához húzott és megcsókolt. Már éppen kezdtem volna belemelegedni, mikor megszólalt a telefonja. Sóhajtva engedtem el. – Igen?... Rendben, öt perc… köszi. – zsebre vágta a telefont és visszahúzott magához. – Indulnom kell! – ezt nem akartam hallani. Semmi búcsú szex?
Beletörődően bólintottam és elindultunk az ajtó elé. Kiléptünk a folyosóra, persze csak miután ellenőriztük, hogy üres.

Rob nyakába csimpaszkodtam és újra csókolni kezdtem.
- Hívj fel, ha oda értél és vigyázz magadra! Szeretlek! – furcsa volt ezt kimondani, annak az embernek, aki nemrég még a legjobb barátom volt. De ez volt az igazság, tényleg szerettem.
- Te is! Szeretlek, Stew! – mosolygott és magához húzott még egy csókra. Már épp teljesen elmerültem volna érzéki nyelvcsatánkban, mikor meghallottam valamit.

- Én mondtam, hogy itt lesz! – Jackson hangjára, úgy rebbentünk szét, mint akikbe a villám csapott. Lebuktunk. Ezt nem lehet kimagyarázni. Zavartan beletúrtam a hajamba és feléjük fordultam.
- Helló! – nyögtem egy idióta vigyor kíséretében. Robnak is csak ennyire futotta.

- Kristen, tudod mennyire aggódtam! Hívtalak a szobádban, a mobilodon és vertem az ajtódat, mint egy hülye! – zsörtölődött Ashley. – Javíts ki, ha tévedek, de tőled tegnap este, nem a szobád előtt búcsúztam el? – kérdezte homlokráncolva.
- De. Csak aztán… utána…. na, szóval érted! - hebegtem, mint, akit lopáson értek.

- Értjük! – közölte Jack egy mindentudó mosoly kíséretében.
- Nekem mennem kell! – szólalt meg Rob. Persze, itt hagy a szarban. Megölelte Ash-t és Jacksont is, majd elém állt.
- Már úgy is mindegy! – sóhajtottam. Ő meg, mint aki erre várt megcsókolt. Jó, nem csók volt, csak egy szájra puszi. Jackson vele ment, így Ő intézi a Jacksonos részt, nekem meg marad Ash. Vagyis a neheze. Megvártam, míg beszállnak a liftbe, aztán Ashley türelmetlenül a szoba felé lökdösött.

- Ezt nem tudod kimagyarázni! – mondta vidáman és lehuppant a kanapéra.
- Nem is akarom! – leültem vele szemben és megvontam a vállam.
- Ki vele Kris! – olyan izgatott volt, hogy tudtam, nem úszom meg a faggatást.
- Mit akarsz tudni? – hátradőltem és felkészültem a kérdésözönre.
- Mióta tart? – természetesen egyből feltette a legjobb kérdést.
- Már egy ideje megy köztünk a húza-vona, de igazából csak tegnap óta. - Ashnek tátva maradt a szája.

- Mit jelent a húza-vona? – érdeklődött meglepetten. Összefoglalva elmeséltem neki mindent az elejéről. Mindent, kezdve a szakításomtól Michaellel, a tegnap estéig bezárólag. – Örülök, hogy rájöttél az érzéseidre! Örülök nektek. – odaült mellém és megölelt.
- Köszönöm! De Ash, kérnék valamit! – motyogtam.
- Bármit! – mosolygott bíztatóan.

- Számítunk a diszkréciódra. Kérlek, ne beszélj rólunk senkinek, még a kollégáknak se! – azt hiszem látta, hogy ez fontos.
- Ez csak természetes, lakat a számon! Ez a ti dolgotok. – megnyugtatásként megfogta és megszorította a kezem.
Miután Ash elment, én visszamentem a szobámba és összekészültem. Rob pólója nálam maradt, és nem is tervezem neki visszaadni. Már pólótolvaj címet is magadénak tudhatod Stewart.

A forgatás csak délután kezdődött. Furcsa volt újra forgatni, főleg vasárnap. De muszáj volt, mert kimaradt három nap, így ha időben be akarjuk fejezni, kell forgatni ma is.
Dakota számított rá, hogy forgatás után, elmegyünk bulizni, de mondtam, hogy túl fáradt vagyok most hozzá.

Mikor haza értem, anya még ébren volt. Hiába sikerült nagyon halknak bennem, így is meghallott. Komolyan mondom, ennek a nőnek radar fülei vannak.
- Észrevétlenül szerettél volna felsurranni a szobádba? – és még gondolatolvasó is. Hihetetlen.
- Dehogy, csak gondoltam lepakolok, mielőtt bemegyek hozzád, a nappaliba! – mosolyogtam ártatlanul.
- Ott várlak! – visszatopogott a nappaliba, én meg magamban káromkodva felrohantam a szobámba.

- Gyorsan, mert hulla vagyok! – leültem a fotelba és vártam, hogy mehessek aludni.
- Talán keveset aludtál? – áhá, okos, de engem nem húz csőbe.
- Nem. Kifárasztott a forgatás. – ásítottam.
- Csak annyit akartam mondani, hogy holnap este tartjuk apád születésnapját. Vettél már neki ajándékot? – ez igen számonkérésnek hangzott.
- Igen, szombaton délután megvettem. – feleltem.

- Rendben. Aludj jól, kicsim. – odajött és homlokon puszilt.
- Te is anya. – a lépcsőn még együtt mentünk fel, aztán mindenki ment a saját szobájába. Tudtam, én, hogy csak azért volt még ébren, hogy engem faggathasson.

Másnap reggel korán mentem forgatni és szerencsére hamar végeztünk, így haza értem időben, apa születésnapjára. Ha nem így lett volna, anya képes és kirobbantja a harmadik világháborút. Mindenesetre a forgatást tuti leállíttatná.

- Megjöttem! – kiabáltam és becsaptam az ajtót.
- Megjött az én egyetlen drága kislányom? – hallottam a hangot a nappaliból, majd megjelent apám az ajtóban. – Gyere ide, már nagyon hiányoztál apucinak! – mosolygott és széttárta a karját.

- Apu! – a nyakába vetettem magam és össze-vissza puszilgattam. – Te is nekem! – hiába apával, mindig is ilyen volt a kapcsolatom. Neki én voltam az édes kicsi kislánya. Nyilván, mert nem tudta igazán a dolgaimat, mivel engem anya tartott szemmel. Neki, én voltam az ártatlanság megtestesítője, a mintagyerek. Fogalma sem volt, hogy egy alkoholistát nevelt.

Oké, ez azért túlzás.
Ezért is ijedtem meg annyira, mikor anya közölte, hogy apa is átveheti az irányítást, ha szeretném. Mert ha apa rájön, milyen dolgaim vannak, akkor máshogy bánna velem. Csak szeretetből, de a saját módszereivel kínozna, azok meg nem jók. Legalábbis a bátyáim nem voltak túl lelkesek tőle.

Kibontakoztam apai öleléséből és előhúztam az ajándékát.
- Boldog szülinapot apuci! – egy széles vigyorral, átnyújtottam neki az ajándékát. Kibontotta és azonnal óriási mosoly jelent meg az arcán.
- Kicsim, ez gyönyörű! Köszönöm szépen! – rögtön a karjára tette a méregdrága órát és büszkén vizsgálgatta. Telitalálat!

- Ez a legkevesebb! – motyogtam szerényen, majd újra apám ölelésébe bújtam.
- Áh, Kristen is megérkezett! Mehetünk enni! – anya szélesen leviharzott az emeletről és beterelt minket a konyhába.

- Apa még mindig, azt hiszi, hogy ártatlan kis bárány vagy, húgi? Nem hiába lettél színésznő! – nevetett Cameron és oldalba vágott.
- Fogd be! – förmedtem rá.
- Mi van, fáj az igazság? – nagyon élvezte, hogy szívat.
- Camerom, hagyd békén Krist! – szólt hátra apa.
Hiába, vannak előnyei, ha valaki apuci kedvence.
Elégedett vigyorral a képemen helyt foglaltam és kinyújtottam a nyelvem bátyámra, aki csak egy fintorral válaszolt.

Éppen nagyban ettük a levest, mikor megszólalt a telefonom. Kínosan elmosolyodtam és a zsebembe nyúltam. Ránéztem a kijelzőre, amin Rob neve villogott.
- Sajnálom. Majd visszahívom! – 3…2…
- Nyugodtan vedd fel, kislányom! – …1. Tudtam, én, hogy apára számíthatok.
- Szia! – köszöntem kedvesen.

- Szia. Mit csinál az én egyetlen kincsem? – ezekről a gáz becézésekről, mihamarabb le kell szoktatnom.
- Éppen apu szülinapját ünnepeljük és vacsorázunk! – mondtam és közben tovább kanalaztam a levest.
- Boldog születésnapot kívánok neki! Lesz torta is? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. – nem értettem, ez miért fontos.
- Gondolom habos…- vajon részeg? – Eltehetnél belőle. – kuncogott, még mindig.
- Minek? – bármikor elmehetünk sütit enni, ha erre vágyik.

- Hmm, tejszínhab… a testeden… képzeld el, ahogy rákenem, és a végén lenyalom! – túl élénk volta a kép. Prüszkölve köptem ki a levest és, csak kis híja volt, hogy nem fulladtam meg. Mindenki megrettenve nézett rám az asztalnál. Feltartottam a kezem, ezzel jeleztem, hogy jól vagyok. – Kristen? – jött az aggódó hang a telefonból.

- Majd… majd visszahívlak később! – krákogtam és kinyomtam a telefont. – Csak Nikki volt és… és… inkább hagyjuk! – dadogtam.
- Persze, Nikki! – kuncogott Cameron.
- Cameron! – szólt rá apa.

- Egyébként üdvözöl és Boldog szülinapot kíván! – mentettem a menthetőt.
- Ha beszélsz vele, add át neki üdvözletemet! – hál Istennek bevette. Még, jó, hogy apa minden szavamat elhiszi. Anyának már kételkedőbb feje volt, de annyira nem érdekelte, hogy szóljon is valamit. Én meg leszartam, hogy ki mit gondol, apa hisz nekem és ez a lényeg.

A Hawaii-nak hamar vége szakadt, mert apa 31.-én újra elutazott, pont, mikor végeztünk a Runaways forgatásával. Nagy stábpartival ünnepeltünk aznap este. Ekkor örültem, hogy apa már nincs itthon, mert hamar lehullott volna a jó kislány imidzsem, ha meglát részegen hazatántorogni.

Vészesen közeledett Rob hazatérésének a napja. Mikor a bátyámmal elmentünk a kötelező orvosi vizsgálatra 4.-én, már a paparazzik ellenére sem tudtam letörölni a vigyort a képemről. Boldogságban úsztam, hogy Rob holnaptól végre megint levem lesz.

Délelőtt húsgolyót készítettem Robnak, ez volt a kedvence. Amíg csak barátok voltunk, folyton ezért könyörgött. Tudtam, hogy csak késő délután jön, de azért lezuhanyoztam. Nagyon meleg volt, így előkerestem egy rövidnadrágot, amire ha azt mondják bugyi, azt is elhiszem. Mellé egy fehér trikót vettem. Gondoltam, majd később átöltözöm.

Anya már kora délelőtt elment meglátogatni egy barátnőjét és azt mondta, csak holnap reggel jön haza. A testvéreim sem voltak itthon, ők sem tudtak szórakoztatni. A lusta énem arra bíztatott, aludjak egy kicsit.

Már éppen bebújtam volna az ágyikómba, mikor csöngettek. Az idegroham kerülgetett, nem vártam senkit és nem is voltam kíváncsi senkire. Egyedül Robra, de még csak négy óra volt, és Ő azt mondta hat előtt, nem tud jönni.

Káromkodva, leviharzottam a lépcsőn és azon törtem a fejem, miként küldjem el a picsába, aki zargatni mer.

Feltéptem az ajtót, és mikor megláttam ki áll ott, majdnem elájultam…



Kristen az orvos után(augusztus 4.):
http://i49.tinypic.com/23k99og.jpg

Rob megérkezik New York-ból(augusztus4.)
http://i47.tinypic.com/2whfea8.jpg

Kristen nacija:D:
http://i46.tinypic.com/2qktg1y.jpg

15. fejezet

Fő az őszinteség

Lánykáim!! Remélem, elnyeri tetszéseteket az új rész! Szerintem kicsit nyálas lett… szóval a romantika fanok most örülhetnek!XD Jaj, nagyon izgulok, hogy tetsszen nektek!
Írjatok, mit gondoltok!!
Puszi nektek!


- Mit csinálsz itt? – kérdezte meglepetten és kicsit hűvösen. Ezek szerint még élénken él benne az esti hisztim.
- Azt hittem átjössz! – közöltem csalódottan és közelebb léptem. Erre már Ő is felállt a kanapéról és felém sétált.
- Azt hittem nem akarod! – még mindig hűvös volt. Egyre rosszabbul éreztem magam, nem vagyok egy síró pityogó, de most esküszöm a sírógörcs kerülgetett. Ez a hűvösség… Úgy éreztem mindent elrontottam, hogy mindennek vége.

- Mindig akarom, hogy át gyere! – suttogtam magam elé. Ekkor már olyan közel volt, hogy mikor felnéztem rá, majdnem a mellkasába ütközött a fejem.
Nem késlekedtem tovább, megcsókoltam. Nem érdekelt, ha ellök és semmi. Csak szükségem volt rá, jobban, mint bármire. Hogy nem fogtam fel eddig, hogy szeretem? Mert így van, teljesen beleszerettem ebbe a kreténbe.

Neki viszont elég a szex. Több mint elég. Erről akkor is megbizonyosodtam, mikor a falhoz nyomott és még követelőzőbbé vált a csókja. Tényleg csak erre vagyok jó? Egyre inkább hatalmába kerített az érzés és nem bírtam tovább, éreztem, hogy a könnyek mindjárt kibuggyannak a szememből.
Rob is észrevehetett valamit, mert abbahagyta a csókot és elhúzódott, hogy az arcomra nézzen.
- Minden rendben? – kérdezte egy pillanat múlva. Beharaptam az alsó ajkam és bólintottam. Éreztem, hogy mindjárt kitör belőlem a sírás, ezért hírtelen visszarántottam a fejét és szenvedélyesen megcsókoltam.

Ajkaival a nyakamra tévedt és ott kényeztetett. A jelen helyzetben ez volt a legrosszabb, amit tehetett. Ahogy ajkai elhagyták az enyémet, nem bírtam tovább tartani magam és legördült az első könnycsepp az arcomon.

Minél jobban próbáltam visszatartani, annál kevésbé sikerült. A kurva életbe, te örök vesztes, hülye liba. Utáltam magam a gyengeségem miatt. A testem is megrázkódott és Rob megint abba hagyta, amit csinált. Rám nézett és láttam, hogy megint kérdezni, akar, de a szája tátva maradt a döbbenettől.

- Kristen, Te… Te sírsz? – nem hiszem el, miért nem tudom abbahagyni?
- Nem! – nyögtem és ismét a szájára tapasztottam a sajátomat. Egy pillanat alatt tolta el az arcomat.
- De igen! Mi a baj, mi történt? – kérdezte és az egyik ujjával letörölte egy könnycseppet.
- Se… semmi. Gyerünk folytasd már, ezért vagyunk itt nem? Mire vársz? – megfogtam az egyik kezét és a fenekemre nyomtam.

- Tessék? – elhúzta a kezét és értetlen fejet vágott. Most mi van, nem akar több fal szexet?
- Ne kelljen már könyörögni! – ismét kitört belőlem a sírás, de úgy isten igazából és elkezdtem ráncigálni Robot, hogy folytassa.
- Hé, hé Kris! Ssss… gyere, gyere ide. – lefogta a kezem és magához szorított, engem meg rázott a sírás. Néhány perc múlva csitulni látszott a kitörésem és elég erőt éreztem magamban, hogy megszólaljak.

- Oké. Folytathatjuk! – közöltem és felé hajoltam, hogy megcsókoljam.
- Mi van? – elhúzódott. Az rohadt életbe, direkt kínoz?
- Mi, az hogy mi van? Nem ezt akarod? Megdugni és aztán elsétálni? Ez a nyitott kapcsolat, akkor hajrá. Itt vagyok… csináld! – hadartam és közben elkezdtem az övével babrálni.
Megragadta a két karomat és erősen a falhoz nyomott.

- Te azt hiszed, hogy nekem csak erre kellesz? Hogy Én csak dugni akarlak? Nem, ezt Te akarod! – azt hiszem soha nem beszélt még velem ilyen hangon. Nem kiabált, nem emelte fel a hangját, de a hangnem, amiben ezt a fejemhez vágta még annál is rosszabb volt.

A sírás megint erősebb volt nálam.
Ahogy Rob észrevette az arcomon legördülő könnycseppeket, az arcáról eltűnt az indulat. Gyengéd lett és magához ölelt. Arcomat a vállába temettem és a kezeimet szorosan kulcsoltam a nyaka köré. Most már biztos teljesen örültnek néz.

Hírtelen megéreztem, hogy a fenekemnél megemel és a lábaimat a csípője köré tekeri. Szép lassan a kanapéhoz sétált velem és leült rá. Még mindig sírtam, a pólója már teljesen vizes volt tőlem. Nem törődött vele, csak szorosan ölelt és a hátamat simogatta. Türelmesen várta, hogy csillapodjon a kitörés. Lassan elhalkultam. Felemeltem a fejem és ránéztem.

- Sajnálom. Pill… Pillanat és folytathatjuk. – szipogtam.
- Befejeznéd? Nem fogunk semmit folytatni! – közölte erényesen.
- De…
- Nincs de! Te félreértesz! Azt gondolod, hogy nekem csak arra kellesz! – eltűrte a hajamat a szememből, így végre láttam is valamit.

- Mert így van. – suttogtam.
- Nem! – vágta rá azonnal.
- De te mondtad a nyitott kapcsolatot és …és, akkor miért ? Miért csinálod ezt? Én nem értem.– sóhajtottam egy nagyot, mert éreztem, hogy megint a sírás kerülget.

- Mert szeretlek! – elkerekedtek a szemeim ennek a szónak a hallatán. Az nem lehet, biztos csak félrehallottam. Képzelődöm, mert ezt akarom hallani. – Szerelmes vagyok beléd, Kristen! Nem igaz, hogy nem tudtad! És ebbe az egész hülye nyitott kapcsolat dologba is csak azért mentem bele, mert így veled lehettem. Ez az egyetlen módja, hogy veled legyek. És inkább vagyok így veled, mint sehogy. – alig mertem hinni a fülemnek.
Tényleg azt mondta, hogy szerelmes belém? Akkor most tényleg szeret? Úgy, mint Én Őt?
Csak nézett rám. Úgy tűnt várja, hogy mondjak valamit.

- Te hülye vagy! – nyögtem ki az első dolgot, ami az eszembe jutott.
- Hát, ez az! Ezért nem mondtam el, mert tudtam, hogy ez lesz a válasz! Sosem gondoltam, hogy Te meg Én valaha is együtt lehetünk normálisan. – sóhajtotta csalódottan és elfordította a fejét.

- Nem, nem félreértesz! – megfogtam azt az ütődött képét és visszafordítottam magam felé, mielőtt kretén Rob teljesen átveszi az uralmat és nem tudom kiráncigálni az önostorozásból.– Úgy értem azért vagy hülye, mert ezt nem mondtad nekem! Mennyi idióta szerencsétlenkedéstől megkímélhettük volna magunkat, ha ezt tudom! – egy apró és bátortalan mosolyra húztam a szám.
- Tudom… Tudom, mert akkor bele sem mész a dologba, mert szeretsz a barátodként és nem akarsz bántani! – ez tényleg hülye. Tényleg gyógyszert kéne szednie.

- Még mindig nem értesz! – forgattam a szemem. – Szeretlek. És mielőtt kezdenéd nem… nem, mint a barátomat! Szerelmes vagyok beléd, Te hülye majom! – szólásra nyitotta a száját, de egy pillanat múlva megrázta a fejét.
- Kristen, ez nem jó vicc! – felelte gúnyosan.
- Mi? Te… Te azt hiszed viccelek? – meghökkenve ültem az ölében és bámultam rá, mint egy idióta.

- Ha szeretnél, nem mentél volna bele ebbe a hülye kapcsolatba! – közölte.
- Dehogynem! Mivel az elején is vonzódtam hozzád és tudtam, hogy akarlak, de az érzéseimmel akkor még nem voltam tisztában. De rájöttem, hogy belédzúgtam.– magyaráztam. Nagyon értetlen fejet vágott, de végül válaszolt.

- Tényleg szeretsz? – hitetlenkedett tovább. Azon gondolkoztam, hogy az előbb valami más nyelven mondtam-e, amit Ő nem beszél.
- Igen, ezt próbálom az értésedre adni! – elmosolyodott és megsimította az arcomat.
- Remélni sem mertem, hogy egyszer ezt mondod majd nekem! – elengedte az arcomat, de csak, hogy megfogja a kezem. – Szeretlek Stew! – mosolygott. – Istenem, milyen hülyék vagyunk! – nevetett.
- Azok! – helyeseltem.

Az arcom a sajátjához húzta és megcsókolt. Olyan más volt ez a csók. Vagy csak azért érzem, úgy, mert tudom, hogy szeret?
Kezem lassan a pólója aljára simult és elkezdtem feltűrni. Ekkor egy erős kéz a csuklómra tapadt. Megszakítottam érzéki játékunkat és hitetlenkedve bámultam Őt.
- Mi az? – pont annyira volt sötét, hogy azt azért láttam, hogy a szemét forgatja.
- Ma nincs szex! – mosolygott. A megdöbbenéstől alig bírtam megszólalni.

- Miért?
- Mert! – nevetett.
- A mert nem egy válasz! – makacskodtam. Sóhajtva rázta a fejét.
- Mert az előbb teljesen kivoltál, hogy Én csak ezt akarom, azért! – ennyi?
- De az más volt. Most már tudom, hogy szeretsz! Szeretjük egymást. Minek kell itt makacskodni? – megint csak sóhajtott.
- Nincs szex és kész! – úgy láttam komolyan gondolja.

- És meddig? Az esküvő után azért lefekszel velem? – kérdeztem gúnyosan. Elnevette magát. Örülök, hogy ilyen jól szórakozik. Nekem nem ilyen vicces a dolog.
Felállt a kanapéról és elindult, velem a kezében. – Hé, van nekem is lábam! – még mindig csak nevetett és esze ágában sem volt letenni. Hülye Robert Pattinson, akibe mellesleg beleestem, mint vak ló a gödörbe.

A szobába, leültetett az ágyra és valami után kutatni kezdett a táskájában.
- Tessék! – odadobott nekem egy pólót és várakozva nézett rám.
- Mi ez? – kérdeztem.
- Egy póló, Kristen! Vedd fel. Vagy ebben szeretnél aludni? – végignéztem magamon. Miért ne? Vagyis inkább semmiben, sőt nem is akarok aludni.
- Meztelenül szeretek aludni! – feltérdeltem az ágyon és egész a széléig kikúsztam. Oda, ahol Mr. „igen szexi” Pattinson állt. Kacéran végighúztam a mutató újam a felsőtestén. Úgy láttam labilis a dolgot illetően, így magara rántottam és eldőltünk az ágyon.

Végre! Örültem magamban, mikor levette a pólómat és a melltartóm csatjához nyúlt. Tudtam, Én, hogy nem fog neki menni a cölibátus.
Hírtelen fordult a kocka. Felült, magával húzva engem is és a fejemre húzta az azt átkozott pólót.

- Így ni! – mosolygott elégedetten. Miért, Istenem, miért teszed ezt velem? Azt hittem ez az Én estém lesz, erre meg kijátszott. Ráadásul nagyon csúnya módon. Úgy tűnik hoppon maradtam.
- Ahogy akarod! – fogtam magam, letéptem a gatyám, bemásztam a takaró alá és hátat fordítottam ennek a hamiskártyás Pattinsonnak. Néhány perc múlva éreztem, ahogy az ágy besüpped mellettem.

- Nem akarsz idebújni? – kérdezte mézes-mázos hangon.
- Nem! – szóltam hátra szigorúan.
- Na, ne legyél már ilyen Stew! – közelebb jött, mellkasa a hátamnak nyomódott és a kezével a combomat kezdet simogatni. Nehezen, de sikerült rávennem magam, hogy visszanyomjam a kezét az oldalára.

- Nincs tipi-tapi! – ha harc, hát legyen harc. Sóhajtva a hátára fordult.
- Szeretlek makacskám! – puff! Ezt neked félkegyelmű Stewart. Ilyen kretén vagy és mégis szeret. És ahogy mondta… olvadok tőle, mint fagyi a naptól. Akkor mit csinálok még mindig? Lassan megfordultam és a mellkasára húzódtam.
- Én is szeretlek! – motyogtam a mellkasába és Ő szorosan átölelt.


Arra ébredtem, hogy teljesen ki van száradva a torkom. Az órán hajnali kettő volt.
Kimásztam az ágyból és kivánszorogtam a nappaliba egy üveg vízért. Kibontottam és visszaindultam a szobába, de az ajtóban megálltam és onnan néztem az édesen szunyókáló Robot.

Holnap elmegy, és megint nem látom vagy tíz papig… nem Kristen, pihennie kell, nem lehetsz ilyen gonosz, önző dög! Különben is megmondta, ma nincs szex.
Úgy tűnik nem sikerült kialudni a Rob iránt érzett, már szinte fájdalmas vágyakozást. Kell nekem, most!

Újra az ágyban találtam magam és azt vettem észre, hogy a kezemet már nem én irányítom. Lassan simítottam végig a mellkasát, fel és le. Majd megcsókoltam a nyakát és a mellkasán is végigjártak ajkaim. Csak egy elégedett sóhaj hagyta el a száját, de nem ébredt fel.

Na, Pattinson, ha erre nem kelsz fel, akkor semmire. Becsúsztattam kezem az alsónadrágjába és az arcát kémlelve, lélegzetvisszafojtva vártam a hatást. Arra nincsenek szavak, rám milyen hatással volt ez az akció. Hiába, nincs miért szégyenkeznie, de ezt eddig is tudtam már.
Hírtelen kipattantak szemei és rám meredt. Beharapva az alsó ajkam, egy szégyenlős mosoly kúszott az arcomra.

- Látom, nem bírsz magaddal! – halványan elmosolyodott, de nekem ez éppen elég volt.
- Akarlak most! – felültem, lehúztam magamról a pólóját, amit rám erőltetett és a szoba legtávolabb lévő sarkába hajítottam. Meg sem vártam mit válaszol, fogtam magam és a csípőjére ültem. Lehajoltam hozzá egy lány csókra. – Ha akarod, meg sem kell mozdulnod! – mosolyogtam és újból megcsókoltam.

Nyelveink gyors ütemben mozogtak, már ettől a csóktól majdnem elájultam. Jobban vágytam rá, mint eddig bármikor.
Rob keze a csípőmre simult. Lassan elkezdte simogatni a hátamat és valahogy előre furakodott, a hasamhoz. Gyengéden végigsimított a melleimen és innen valahogy nem akart tovább haladni.
A nyakát vettem célba, tudtam, hogy azt nagyon szereti. Nyelvemmel apró köröket írtam le rajta és örömmel hallottam, az elégedett sóhaját.

Megmarkoltam a csuklóját és leszorítottam maga mellé a kezeit. Csak egy aggódó pillantást kaptam válaszul, de egy mosollyal azonnal megnyugtattam.
Ajkaimmal tovább haladtam a hasáig és nem is szándékoztam megállni. Az utamba álló alsónadrágját egy pillanat alatt leráncigáltam róla. Visszamásztam hozzá egy szenvedélyes csókra, majd ismét eltűntem, hogy örömet okozzak neki.

Először csak a kezemmel kényeztettem Őt, majd a nyelvem is beszállt az izgató játékba. Rob nyögései egyre sűrűbbek voltak. Eszerint gyorsítottam én is a tempón. Egy hangos kiáltás kíséretében, teste megfeszült és zihálva hullott vissza az ágyra.

Elégedett mosollyal helyezkedtem fölé újra, de egy heves csók kíséretében maga alá fordított. Úgy tűnik nem él a lehetőséggel, hogy akár mozdulatlanul is feküdhet.
De még mennyire nem. Pillanatok alatt lehúzta a tangámat és eltűnt a lábaim között.
Halk sikkantás hagyta el a számat, amint megéreztem nyelvét odalent. Kezével a combomat markolta, így próbálva egyhelyben tartani remegő testemet. A kezdetben még halk sikolyaim egyre csak erősödtek. Egyre inkább éreztem, hogy a külvilág megszűnik körülöttem, csak egy valamit éreztem, de azt nagyon.

Még akkor is kapkodtam a levegőt, mikor Rob vigyorogva jött a neki kijáró hálacsókért. Megragadtam a tarkóját és olyan hévvel csókoltam meg, hogy belenyögött. Nyelvemmel körberajzoltam ajkait, amitől csak még jobban beindult és megint a számra tapadt.

Sóvárogva fölfelé toltam a csípőmet, amire azonnal reagált és testünk ismét egybeforrt. Olyan hangosan nyögtem fel, hogy kicsit el is szégyelltem magam. Biztos egy nimfomán nőnek tart.. Végülis nem téved olyan nagyot. De ez csak azóta van, hogy először lefeküdtünk. Olyan élmény vele lenni, ami semmihez sem fogható.

Nem csak az én nyögéseim voltak hangosak, amit néha-néha elnyeltek csókjaink. Kezem végigsimította a hátán és belemarkoltam tökéletes hátsófelébe. Valahogy a feneke, mindig is vonzotta a kezem.
Nagy nehezen elértem, hogy fölé kerüljek. A mellkasán támaszkodva, mozgattam a csípőmet. Kezeivel, minden testrészemet feltérképezte, de már megint melleim ejtették foglyul, valahogy onnan nem volt képes tovább haladni.

Szorosan átfogtam a nyakát, mikor felült az ágyon. Először a melleim kényeztette szájával, aztán ajkaink ismét egymásra találtak és szenvedélyes játékba kezdtek.
Egyre gyorsabb ritmusban mozogtam, éreztem, hogy már nincs sok hátra a robbanásig. Leírhatatlan érzés volt így szeretkezni Robbal. Tudtam, hogy Ő is kimondhatatlanul élvezi és, hálát ad, azért mert olyan makacs és kitartó vagyok, hogy kierőszakoltam belőle az együttlétet. Azt is tudtam, hogy csak azért nem akarta, mert nekem szerette volna bizonyítani, hogy nem csak erre kellek.

Felemelő érzés volt, hogy tudtam szeret és én is szeretem Őt. Boldog voltam, el sem lehet mondani mennyire.
Nem tudom melyikünk volt hangosabb, mikor elértük a gyönyört. Talán az én sikításom, talán az Ő morgása. Nem is számít.

- Szeretlek! – zihálta a fülembe. Libabőrős lettem, ahogy ezt kimondta. Ez a szó koronázta meg számomra az egészet.
- Szeretlek! – suttogtam elakadó lélegzettel.

Még akkor is alig kaptunk levegőt, mikor visszadőlt az ágyra, magával húzva engem is. Hosszan csókoltuk még egymást, alig bírtam elszakadni édes ajkaitól. Szerettem minden porcikámmal, és már tudtam, hogy Ő is így érez.