(Kristen szemszöge)
Egy újabb hétfő… Ráadásul Rob vasárnap elutazott Cannesbe, én pedig még itt szívok egy hétig Vancouverben. Nem beszéltünk többet a dologról, péntek volt az utolsó alkalom, hogy szóba került a majdnem szex. Már volt majdnem csók, most majdnem szex… mi jöhet még? Barátokként váltunk el. Ha neki megfelel, akkor nekem is meg kell, hogy feleljen. Még időben tisztáztuk a dolgot. Még nem késő, túl tudom tenni magam azon, hogy nem lesz belőle semmi.
*
Egyik délután Taylorral Vancouverben sétáltam. A héten a munkával foglalkoztam, elég keveset gondoltam Robra. Eddig. Most viszont kurvára untam magam nélküle. Taylor itt volt, aki aranyos, szeretem őt, de Robbal jobban szeretek lenni. Hiányzik a társasága, a lénye. Ő maga.
- Hé, ezt nézd! Rob becsajozott? – Taylor szakított ki a merengésből. Épp egy újságosstand előtt sétáltunk. Oh, remek megint egy címlap, amin az van, hogy Rob és Kristen mégis együtt?
- Jaj, Taylor hagyd már! Tudod, hogy csak barátok vagyunk! – kezdtem volna mondani a jól betanult szöveget, de Taylor a szemét forgatta.
- Erre gondoltam! – egy újság felé bökött. Először, azt hittem rosszul látok, ezért közelebb is menetem. A címlapon Rob volt karjával egy szőke nő körül. Mi az isten ez? Kikaptam az újságot és idegesen lapozgatni kezdtem.
- Mi a franc? – dünnyögtem, majd végre megtaláltam a cikket. Rob egy modell társaságában töltötte az estét, ami egy szállodai szobában ért véget! Legalábbis a cikk ezt írta. Megdöbbenve nézegettem az újságot és közben dühbe gurultam. Máshol keresi, amit tőlem nem kapott meg? De végül ő mondta, hogy jobb, hogy nem lett semmi. Nem ilyennek ismertem, csalódtam benne. És nem utolsó sorban fájt a tudat, hogy mással volt. Semmi kétség féltékeny vagyok.
- Kristen, minden rendben? – Taylor aggódva simított végig a kezemen. Akkor vettem észre, hogy milyen görcsösen szorítom a magazint. Beletelt egy percbe mire válaszolni tudtam.
- Persze! Mehetünk. – feleltem. Visszadobtam az újságot és gyorsa léptekkel elindultam.
- Sajnálom, nem gondoltam, hogy ez bánt téged! Azt hittem … - megálltam és felé fordultam. Láttam rajta, hogy éppen leesik neki, hogy egy féltékenységi rohamnak volt a szemtanúja.
- Mi? Dehogy bánt! – mondtam egy zavart nevetés kíséretében. Taylor összeráncolta a homlokát, látszott, hogy egy szavamat sem hitte el.
- Én nem gondoltam, hogy köztetek tényleg folyik valami. Mármint jó, tök jóban vagytok és látszik, hogy szeretitek egymást, de akkor sem gondoltam, hogy a pletykáknak lehet valóságalapja! – csak úgy dőlt belőle a szöveg és érezni lehetett, hogy nagyon meglepte az imént tett felfedezése.
- Mert nincs is semmi valóságalapja! – próbáltam ellenkezni.
- Tényleg eléggé érdekesen viselkedtek egymással. Nem is értem miért nem gondoltam rá eddig! – egyáltalán nem figyelt arra, amit mondtam, hogy ellenkeztem. Csak a magáét fújta.
- Elég! – erre megállt. Lehet, hogy kicsit túl erélyesen szóltam. – Téma lezárva, oké? – nem akartam erről beszélni.
- De …
- Nincs semmi de! – tovább indultam. Taylor felfogta és nem is zaklatott tovább a dologgal. Viszont, azt tudtam, hogy világossá vált előtte, hogy részemről nem csak barátságról van szó. De nem forszírozta a kérdést.
Abban biztos voltam, hogy ez után Robbal nem akarok semmilyen kapcsolatot sem. Tudom, hogy nem tartozik nekem semmivel, főleg nem magyarázattal, hogy mit csinált azzal a szőke picsával. Igazából van elképzelésem róla, mit csináltak. Nem sakkoztak, az tuti. Igazából szabad férfi, azzal fekszik le akivel akar. Semmi közöm hozzá.
*
- Kristen, megérkeztünk! – arra ébredtem, hogy Ash rázogat. Így elaludtam volna, hogy azt sem hallottam, mikor bemondták az érkezést Olaszországba? Tény, hogy baszott fáradt voltam. Péntek este még tartottunk egy kisebb bulit, legalábbis annak indult. Aztán átment mértéktelen piálásba és szombaton olyan másnapos voltam, hogy alig bírtam ülve maradni a fodrásznál. Ennek a hatását érzem még ma is.
Chris a kocsiban elmondta, ha Rob megérkezik, elmegyünk egy kis városnézésre Montepulcianoban. Remek, látnom kell Robot. Valahogy most nincs kedvem hozzá. Nem tudom, hogy fogom bírni az egész hetes forgatást vele.
Épp kipakoltam a szobában, mikor jött a telefon, hogy tíz perc múlva legyek a recepción. Ezek szerint megérkezett Mr. „nem bírok a farkammal” Pattinson. Előkaptam egy kék kánikularuhát, és nagyon örültem a közel negyven fokos hőségnek, így Vancouver után.
- Áh, megjött Kristen is! Indulhatunk? – kérdezte Chris. Ezek szerint csak rám vártak. Rob előlépett a recepcióm kialakult embertömegből és mosolyogva megindult felém.
- Szia! – megölelt és arcon puszilt. – Hiányoztál! – na, persze, gondolom mennyire.
- Aha. – Ashley mellé álltam és belekaroltam. Rob furcsán nézett, de azt hiszem nem vette magára a viselkedésem.
A városnézés alatt nem beszéltünk egymással, esélyt sem hagytam rá. Végig Ash mellett mentem és beszélgettünk.
Egy étteremben kötöttünk ki ebédkor. Ahogy leültem Rob mellém ült. Fasza, gondoltam. Biztos nem úszom meg a beszélgetést. Jól gondoltam. Az asztalon könyökölve támasztottam a fejem és unottan szurkáltam a szalvétát a villámmal, mikor megszólalt:
- Fárad vagy? – nem csak, poénból ásítozom. Ilyen hülye kérdést!
- Ja. – válaszoltam unottan.
- Berúgtál a bulin, pénteken? – vigyorgott.
- Ja. – nem veszi észre, hogy nem akarok vele beszélni?
- Akkor jól szórakoztál! – jegyezte meg.
- Aha, ahogy te is! – vágtam vissza közömbösen. Kicsit ráncolta a homlokát, de nem zavartatta magát.
- Nem volt rossz, de nem élveztem annyira! – felelte. Szóval nem élvezte annyira? Hm, mit szólna a kis barátnője, ha hallaná ezt.
- Érdekes! – furcsán nézett rám, de nem szólt semmit. Azt hiszem észrevette, hogy valami nem kóser. Nem is próbált tovább beszélgetni.
Az ebéd után mindenki visszavonult a saját szobájába. Még nem volt késő, fél négy körül járt és én már ötkor aludtam.
*
Hétfőn, reggeli után elmentünk megnézni a helyszínt. Nagyon meleg volt. Örültem is, hogy sortot vettem fel. Chris magyarázott. Főleg arról, hogy hol mi lesz és miként fogjuk csinálni.
- Kris! Dakotával elmegyünk ebédelni. Ugye jössz velünk? – Ash vidáman rohant oda hozzám, mikor Chris befejezte a tájékoztatót.
- Ö, igen! – feleltem egy kis gondolkodás után. Remélem Robot nem hívták…
- Remek, akkor induljunk.
Az étterem tetőkertjében ültünk le. Nagyon jól éreztem magam a lányokkal, kicsit elterelték a gondolataimat. Kiderült, hogy a fiúk máshol ebédelnek. Rettentően örültem neki.
Ebéd után visszamentem a szállodába. Ash rávette Dakotát, hogy menjenek vásárolni, de nálam nem járt sikerrel. Unottan feküdtem az ágyon és kapcsolgattam a tévét, mire találtam egy angol csatornát. Egy érdekes film ment rajta, amit végig is néztem. Pont vége volt, mikor kopogtak.
- Szia! – mondta.
- Szia! – feleltem.
- Páran elmegyünk vacsorázni. Jössz velünk? – kérdezte. Most erre mit mondjak? Miért is ne? Nem kell nekem haragudnom rá, azt tesz, amit akar. És elvileg barátok vagyunk…
- Igen! – mondtam egyszerűen. – Várj, hozom a táskám! – összeszedtem a legfontosabb cuccokat. – Mehetünk.
Mint útközben kiderült a többiek az étteremben várnak minket. Nagyon jó volt a hangulat, mikor megérkeztünk, ami fenn is maradt egész este. Érdekes Robbal, ha két szót váltottunk. Azt is csak akkor, mikor megkínált cigivel, de én mondtam, hogy inkább tekerek magamnak. Pedig már nem haragudtam rá, megemésztettem. Felfogtam, hogy szabad ember, aki azt csinál, amit akar. Ő a barátom. Valahogy mégsem tetszett ez a szó, nem éreztem a barátomnak.
Jobban mondva annak éreztem, de ennél több volt számomra. Még mindig nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de több. Ebben biztos voltam. Ahogy abban is, hogy ezt el kell nyomnom. Mi csak barátok vagyunk! Ezt ismételtem magamnak folyamatosan.
Pár bátrabb rajongó odajött, hogy készítsenek közös képeket velünk. De nem zaklattak túl sokan.
*
A forgatás első napjain Ashleyvel forgattam jeleneteket. Csütörtökön, pedig Robbal. Olyan sokan voltak a téren, hogy nagyon izgultam. És egy csomó rajongó is állt a kordonokon kívül.
- Felvétel! – kiabált Chris, én pedig elkezdtem rohanni Rob felé, aki a kapu alatt állt. Már sokszor felvettük, de biztosra kell menni. Nekivágódtam Robnak, majd Chris szólt, hogy ennyi és elengedtem. Eddig csak annyi volt a dolgom, hogy Rob nyakába kellett ugranom, viszont most a csók következett. Már az ölelkezés is nehezen ment, mi lesz a csóknál.
- Remek, akkor most felvesszük a csókot. Egy olyan igazi Bella-Edward csókot szeretnék látni. Tudjátok, amiben egyszerre van benne a sóvárgás, az egymásra találás öröme ugyan akkor a félelem is. Egy kis szenvedéllyel megspékelve! – Chris nagyon átélte, amit mondott. Közben össze-vissza hadonászott a kezével. – Ugye, nem kérek sokat! – rákmosolygott, mi pedig ráztuk a fejünket. – Helyes, akkor mehet a próba! – összecsapta a tenyerét és hátrébb lépett.
- Próba? – kicsit meghökkentem. Mégis miért kell próba, amikor több ezren vannak körülöttünk.
- Igen! Nem élesben vesszük, kell, hogy hangulatba gyertek! Ennek nagyon hatásosnak kell lennie! – beterelt minket az ajtó mögé. Legalább nem a több ezer kíváncsi rajongó előtt kell megcsókolnom. Chris hátrébb ment, jó hátra tőlünk és várta, hogy kezdjük. Senki nem volt körülöttünk.
- Kész vagy? – Rob közelebb lépett és engem nézett. Azt hiszem nem csak nekem lesz furcsa megcsókolnom. Bólintottam. Átkarolta a derekamat és a másik kezével megfogta az arcomat. Közelebb hajolt, egészen addig, míg ajkaival el nem érte az enyémet. Átkaroltam a nyakát, mialatt óvatosan össze- össze értek ajkaink. Furcsa volt megint így csókolni, igen ezek nem mi voltunk. Nem a mi csókunk volt, legalábbis az elején nem. Nagyon hírtelen rántottam félre a fejem, mikor éreztem Rob nyelvét a számba kúszni.
- Mi a francot csinálsz? – kérdeztem idegesen a fülébe suttogva.
- Bocs, én csak… Fogalmam sincs, csak elragadott a hév… én – zavartan dadogott össze vissza.
- Igen, azt látom! – sóhajtottam. Mégis milyen hév? A barátokat nem ragadja el semmilyen baszott hév!
- Valami baj van? – Chris odalépett mellénk és kíváncsian kutatta rajtunk, hogy mi lehet a probléma.
- Persze, csak valami megzavart! – lopva Robra pillantottam, akinek le volt hajtva a feje. Folytathatjuk. – vettem egy nagy levegőt és Chrisre néztem.
- Rendben. Akkor még egyszer, de most már ne zavarjon meg semmi! – Robra nézett majd visszasétált az előbbi helyére. Talán tudja, hogy mi zavart meg…
Másodszorra sikerült és Chris nagyon elégedett volt a végeredménnyel, annyira, hogy egy új ötlete támadt.
- Itt is felvesszük a csókot! Ez egy nagyon jó helyszín, lehetne azután, hogy Edward elmondja Bellának, hogy miért hagyta el! – Chris látszólag nagyon elégedett volt az ötletével. – De azért megcsináljuk az épület előtt is, aztán amelyik jobb lesz, azt rakom be a vágás során. Hoho, ez remek! – összecsapta a tenyerét és kiment egy pillanatra, de mire feleszméltünk már ott is volt az emberekkel és felszerelésekkel együtt.
-
Vagy tízszer felvettük. Egy csomó szögből, hogy biztos tökéletes legyen. Chris nagyon alapos. Aztán kimentünk és az épület előtt is felvettük a csókot, ami az után lenne, hogy Edward nyakába „ugrom”. Ezt is jó párszor megismételtük, volt, hogy a rajongók miatt kellett, mert belevisítottak. Elég idegesítő volt, hogy annyian vannak ott.
Este búcsú bulit tartottunk már megint… Ez abból állt, hogy lementünk a hotel bárjába és beszélgettünk, meg ittunk.
- Hé Rob! Mi van a szőkével? – Ash viccesen kérdezte.
- Milyen szőkével? – Rob szeme kikerekedett a megdöbbentéstől.
- Jaj ne már. Láttalak! Címlapon volt, hogy becsajoztál Cannesben. – Ash továbbra is jól mulatott. Én meg kíváncsian vártam a végkifejletet.
- Jah, az! Természetesen nem volt semmi, csak együtt vacsoráztam velük. – nagyon őszintének tűnt.
- Na, higgyük is el, hogy nem használtad ki a lehetőséget? – Chris is bekapcsolódott a nevetésbe.
- Egyáltalán nem volt szimpatikus. Ráadásul nem igazán jönnek be a szőkék! – vállat vont, úgy tűnt lezárta a témát. A többiek hittek neki és őszintén szólva én is. Sőt megnyugodtam.
*
Másnap a reptéren természetesen fotósok vártak. Igyekeztünk befelé. A repülőutón Rob mellett ültem.
- Szóval nem volt semmi a szőkével? – próbáltam mosolyogva kérdezni, hátha úgy nem tűnik fel mennyire aggaszt a dolog. Tényleg hittem neki tegnap este, de azért muszáj volt biztosra mennem.
- Persze, hogy nem! Jézusom Kristen, te olyannak nézel, aki fűvel-fával lefekszik? - kicsit sértettnek tűnt.
- Nem, csak ott volt a lehetőség kihasználhattad volna. Végülis nem lenne rossz! – olyan idiótának éreztem magam. Miket beszélek.
- Te is láttad a címlapot! Ezért voltál olyan hűvös velem a héten! – elégedettnek hangozott, mintha lebuktatott volna. Ha úgy vesszük, ez is történt. Ezt nem hagyhattam.
- Jah, de azt csinálsz, amit akarsz! Inkább csak meglepődtem. – mentegetőztem. – Semmi közöm hozzá.
- Féltékeny voltál? – vigyorgott.
- Nem, miért lettem volna az! – keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt és kérdően néztem rá.
- Igaz, a barátok nem féltékenyek! – már nem vigyorgott. Inkább csalódottnak hangzott.
-Pontosan! – helyeseltem. A témát itt le is zártuk. Kimentem a wc-re, hogy kicsit felfrissítsem magam. Egyszer csak kopogtak. Mi a fasz van, nem látják, hogy foglalt.
- Foglalt! – mondtam. Újra kopogtak.
- Én vagyok! – hallottam Rob hangját. Mi a francot akar.
- Mindjárt kész vagyok és jöhetsz! – szóltam ki.
- Nem, most engedj be! – válaszolt és türelmetlenül kopogott.
- Mi van? – kinyitottam morcosan. Nem várt befurakodott mellém és bezárta az ajtót. - Szeretnéd, ha végignézném, ahogy pisilsz? Kösz, de nem vagyok rá kíváncsi! – próbáltam kijutni, de elém rakta a kezét. – Mit akarsz? – sóhajtottam.
- Téged! – mosolygott.
- Oh, így mindjárt más! Majd gondolkozom rajta! – mondtam gúnyosan. – Ne szórakozz, engedj ki! – nem engedett ki.
- Nem szórakozom! – vigyorgott tovább.
- Ha szexhiányod van, akkor hívd fel a szőke barátnődet és feküdj le vele. Biztos szívesen áll a rendelkezésedre! – gúnyolódtam tovább.
- Egyedül veled akarok lefeküdni! – közelebb hajolt és úgy suttogta a fülembe. Igazán meglepett a kijelentése. De engem nem fog kihasználni.
- A barátok nem fekszenek le egymással! – emlékeztettem a megállapodásunkra, miszerint barátok vagyunk.
- Nem érdekel! – elég határozott volt, nem is tudom láttam-e valaha ilyennek.
- Megvolt rá a lehetőséged, de te elszalasztottad. – el sem tudja képzelni milyen nehéz nemet mondani. Nem tudott válaszolni, mert kopogtak.
- Nem lehetnek bent ketten, legyenek szívesek kijönni! – a stewardess hangja elég idegesnek tűnt.
- Engedj ki! – sóhajtva leengedte a karját, így végre kijutottam. Visszaültem a helyemre és azon gondolkoztam, hogy miért csinálja ezt. Miért kéne lefeküdnünk, ha utána nem lesz semmi. Bár hízelgő volt, hogy engem akar. Ráadásul én is akarom őt, nagyon. De a múltkor pont ő mondta, hogy rámehet a barátságunk. Miért gondolta meg magát?
Rob visszaült mellém és elég fancsali képet vágott. Úgy tűnt zavarban van. Nem is nagyon beszéltünk a hátralévő úton.
Egy újabb hétfő… Ráadásul Rob vasárnap elutazott Cannesbe, én pedig még itt szívok egy hétig Vancouverben. Nem beszéltünk többet a dologról, péntek volt az utolsó alkalom, hogy szóba került a majdnem szex. Már volt majdnem csók, most majdnem szex… mi jöhet még? Barátokként váltunk el. Ha neki megfelel, akkor nekem is meg kell, hogy feleljen. Még időben tisztáztuk a dolgot. Még nem késő, túl tudom tenni magam azon, hogy nem lesz belőle semmi.
*
Egyik délután Taylorral Vancouverben sétáltam. A héten a munkával foglalkoztam, elég keveset gondoltam Robra. Eddig. Most viszont kurvára untam magam nélküle. Taylor itt volt, aki aranyos, szeretem őt, de Robbal jobban szeretek lenni. Hiányzik a társasága, a lénye. Ő maga.
- Hé, ezt nézd! Rob becsajozott? – Taylor szakított ki a merengésből. Épp egy újságosstand előtt sétáltunk. Oh, remek megint egy címlap, amin az van, hogy Rob és Kristen mégis együtt?
- Jaj, Taylor hagyd már! Tudod, hogy csak barátok vagyunk! – kezdtem volna mondani a jól betanult szöveget, de Taylor a szemét forgatta.
- Erre gondoltam! – egy újság felé bökött. Először, azt hittem rosszul látok, ezért közelebb is menetem. A címlapon Rob volt karjával egy szőke nő körül. Mi az isten ez? Kikaptam az újságot és idegesen lapozgatni kezdtem.
- Mi a franc? – dünnyögtem, majd végre megtaláltam a cikket. Rob egy modell társaságában töltötte az estét, ami egy szállodai szobában ért véget! Legalábbis a cikk ezt írta. Megdöbbenve nézegettem az újságot és közben dühbe gurultam. Máshol keresi, amit tőlem nem kapott meg? De végül ő mondta, hogy jobb, hogy nem lett semmi. Nem ilyennek ismertem, csalódtam benne. És nem utolsó sorban fájt a tudat, hogy mással volt. Semmi kétség féltékeny vagyok.
- Kristen, minden rendben? – Taylor aggódva simított végig a kezemen. Akkor vettem észre, hogy milyen görcsösen szorítom a magazint. Beletelt egy percbe mire válaszolni tudtam.
- Persze! Mehetünk. – feleltem. Visszadobtam az újságot és gyorsa léptekkel elindultam.
- Sajnálom, nem gondoltam, hogy ez bánt téged! Azt hittem … - megálltam és felé fordultam. Láttam rajta, hogy éppen leesik neki, hogy egy féltékenységi rohamnak volt a szemtanúja.
- Mi? Dehogy bánt! – mondtam egy zavart nevetés kíséretében. Taylor összeráncolta a homlokát, látszott, hogy egy szavamat sem hitte el.
- Én nem gondoltam, hogy köztetek tényleg folyik valami. Mármint jó, tök jóban vagytok és látszik, hogy szeretitek egymást, de akkor sem gondoltam, hogy a pletykáknak lehet valóságalapja! – csak úgy dőlt belőle a szöveg és érezni lehetett, hogy nagyon meglepte az imént tett felfedezése.
- Mert nincs is semmi valóságalapja! – próbáltam ellenkezni.
- Tényleg eléggé érdekesen viselkedtek egymással. Nem is értem miért nem gondoltam rá eddig! – egyáltalán nem figyelt arra, amit mondtam, hogy ellenkeztem. Csak a magáét fújta.
- Elég! – erre megállt. Lehet, hogy kicsit túl erélyesen szóltam. – Téma lezárva, oké? – nem akartam erről beszélni.
- De …
- Nincs semmi de! – tovább indultam. Taylor felfogta és nem is zaklatott tovább a dologgal. Viszont, azt tudtam, hogy világossá vált előtte, hogy részemről nem csak barátságról van szó. De nem forszírozta a kérdést.
Abban biztos voltam, hogy ez után Robbal nem akarok semmilyen kapcsolatot sem. Tudom, hogy nem tartozik nekem semmivel, főleg nem magyarázattal, hogy mit csinált azzal a szőke picsával. Igazából van elképzelésem róla, mit csináltak. Nem sakkoztak, az tuti. Igazából szabad férfi, azzal fekszik le akivel akar. Semmi közöm hozzá.
*
- Kristen, megérkeztünk! – arra ébredtem, hogy Ash rázogat. Így elaludtam volna, hogy azt sem hallottam, mikor bemondták az érkezést Olaszországba? Tény, hogy baszott fáradt voltam. Péntek este még tartottunk egy kisebb bulit, legalábbis annak indult. Aztán átment mértéktelen piálásba és szombaton olyan másnapos voltam, hogy alig bírtam ülve maradni a fodrásznál. Ennek a hatását érzem még ma is.
Chris a kocsiban elmondta, ha Rob megérkezik, elmegyünk egy kis városnézésre Montepulcianoban. Remek, látnom kell Robot. Valahogy most nincs kedvem hozzá. Nem tudom, hogy fogom bírni az egész hetes forgatást vele.
Épp kipakoltam a szobában, mikor jött a telefon, hogy tíz perc múlva legyek a recepción. Ezek szerint megérkezett Mr. „nem bírok a farkammal” Pattinson. Előkaptam egy kék kánikularuhát, és nagyon örültem a közel negyven fokos hőségnek, így Vancouver után.
- Áh, megjött Kristen is! Indulhatunk? – kérdezte Chris. Ezek szerint csak rám vártak. Rob előlépett a recepcióm kialakult embertömegből és mosolyogva megindult felém.
- Szia! – megölelt és arcon puszilt. – Hiányoztál! – na, persze, gondolom mennyire.
- Aha. – Ashley mellé álltam és belekaroltam. Rob furcsán nézett, de azt hiszem nem vette magára a viselkedésem.
A városnézés alatt nem beszéltünk egymással, esélyt sem hagytam rá. Végig Ash mellett mentem és beszélgettünk.
Egy étteremben kötöttünk ki ebédkor. Ahogy leültem Rob mellém ült. Fasza, gondoltam. Biztos nem úszom meg a beszélgetést. Jól gondoltam. Az asztalon könyökölve támasztottam a fejem és unottan szurkáltam a szalvétát a villámmal, mikor megszólalt:
- Fárad vagy? – nem csak, poénból ásítozom. Ilyen hülye kérdést!
- Ja. – válaszoltam unottan.
- Berúgtál a bulin, pénteken? – vigyorgott.
- Ja. – nem veszi észre, hogy nem akarok vele beszélni?
- Akkor jól szórakoztál! – jegyezte meg.
- Aha, ahogy te is! – vágtam vissza közömbösen. Kicsit ráncolta a homlokát, de nem zavartatta magát.
- Nem volt rossz, de nem élveztem annyira! – felelte. Szóval nem élvezte annyira? Hm, mit szólna a kis barátnője, ha hallaná ezt.
- Érdekes! – furcsán nézett rám, de nem szólt semmit. Azt hiszem észrevette, hogy valami nem kóser. Nem is próbált tovább beszélgetni.
Az ebéd után mindenki visszavonult a saját szobájába. Még nem volt késő, fél négy körül járt és én már ötkor aludtam.
*
Hétfőn, reggeli után elmentünk megnézni a helyszínt. Nagyon meleg volt. Örültem is, hogy sortot vettem fel. Chris magyarázott. Főleg arról, hogy hol mi lesz és miként fogjuk csinálni.
- Kris! Dakotával elmegyünk ebédelni. Ugye jössz velünk? – Ash vidáman rohant oda hozzám, mikor Chris befejezte a tájékoztatót.
- Ö, igen! – feleltem egy kis gondolkodás után. Remélem Robot nem hívták…
- Remek, akkor induljunk.
Az étterem tetőkertjében ültünk le. Nagyon jól éreztem magam a lányokkal, kicsit elterelték a gondolataimat. Kiderült, hogy a fiúk máshol ebédelnek. Rettentően örültem neki.
Ebéd után visszamentem a szállodába. Ash rávette Dakotát, hogy menjenek vásárolni, de nálam nem járt sikerrel. Unottan feküdtem az ágyon és kapcsolgattam a tévét, mire találtam egy angol csatornát. Egy érdekes film ment rajta, amit végig is néztem. Pont vége volt, mikor kopogtak.
- Szia! – mondta.
- Szia! – feleltem.
- Páran elmegyünk vacsorázni. Jössz velünk? – kérdezte. Most erre mit mondjak? Miért is ne? Nem kell nekem haragudnom rá, azt tesz, amit akar. És elvileg barátok vagyunk…
- Igen! – mondtam egyszerűen. – Várj, hozom a táskám! – összeszedtem a legfontosabb cuccokat. – Mehetünk.
Mint útközben kiderült a többiek az étteremben várnak minket. Nagyon jó volt a hangulat, mikor megérkeztünk, ami fenn is maradt egész este. Érdekes Robbal, ha két szót váltottunk. Azt is csak akkor, mikor megkínált cigivel, de én mondtam, hogy inkább tekerek magamnak. Pedig már nem haragudtam rá, megemésztettem. Felfogtam, hogy szabad ember, aki azt csinál, amit akar. Ő a barátom. Valahogy mégsem tetszett ez a szó, nem éreztem a barátomnak.
Jobban mondva annak éreztem, de ennél több volt számomra. Még mindig nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de több. Ebben biztos voltam. Ahogy abban is, hogy ezt el kell nyomnom. Mi csak barátok vagyunk! Ezt ismételtem magamnak folyamatosan.
Pár bátrabb rajongó odajött, hogy készítsenek közös képeket velünk. De nem zaklattak túl sokan.
*
A forgatás első napjain Ashleyvel forgattam jeleneteket. Csütörtökön, pedig Robbal. Olyan sokan voltak a téren, hogy nagyon izgultam. És egy csomó rajongó is állt a kordonokon kívül.
- Felvétel! – kiabált Chris, én pedig elkezdtem rohanni Rob felé, aki a kapu alatt állt. Már sokszor felvettük, de biztosra kell menni. Nekivágódtam Robnak, majd Chris szólt, hogy ennyi és elengedtem. Eddig csak annyi volt a dolgom, hogy Rob nyakába kellett ugranom, viszont most a csók következett. Már az ölelkezés is nehezen ment, mi lesz a csóknál.
- Remek, akkor most felvesszük a csókot. Egy olyan igazi Bella-Edward csókot szeretnék látni. Tudjátok, amiben egyszerre van benne a sóvárgás, az egymásra találás öröme ugyan akkor a félelem is. Egy kis szenvedéllyel megspékelve! – Chris nagyon átélte, amit mondott. Közben össze-vissza hadonászott a kezével. – Ugye, nem kérek sokat! – rákmosolygott, mi pedig ráztuk a fejünket. – Helyes, akkor mehet a próba! – összecsapta a tenyerét és hátrébb lépett.
- Próba? – kicsit meghökkentem. Mégis miért kell próba, amikor több ezren vannak körülöttünk.
- Igen! Nem élesben vesszük, kell, hogy hangulatba gyertek! Ennek nagyon hatásosnak kell lennie! – beterelt minket az ajtó mögé. Legalább nem a több ezer kíváncsi rajongó előtt kell megcsókolnom. Chris hátrébb ment, jó hátra tőlünk és várta, hogy kezdjük. Senki nem volt körülöttünk.
- Kész vagy? – Rob közelebb lépett és engem nézett. Azt hiszem nem csak nekem lesz furcsa megcsókolnom. Bólintottam. Átkarolta a derekamat és a másik kezével megfogta az arcomat. Közelebb hajolt, egészen addig, míg ajkaival el nem érte az enyémet. Átkaroltam a nyakát, mialatt óvatosan össze- össze értek ajkaink. Furcsa volt megint így csókolni, igen ezek nem mi voltunk. Nem a mi csókunk volt, legalábbis az elején nem. Nagyon hírtelen rántottam félre a fejem, mikor éreztem Rob nyelvét a számba kúszni.
- Mi a francot csinálsz? – kérdeztem idegesen a fülébe suttogva.
- Bocs, én csak… Fogalmam sincs, csak elragadott a hév… én – zavartan dadogott össze vissza.
- Igen, azt látom! – sóhajtottam. Mégis milyen hév? A barátokat nem ragadja el semmilyen baszott hév!
- Valami baj van? – Chris odalépett mellénk és kíváncsian kutatta rajtunk, hogy mi lehet a probléma.
- Persze, csak valami megzavart! – lopva Robra pillantottam, akinek le volt hajtva a feje. Folytathatjuk. – vettem egy nagy levegőt és Chrisre néztem.
- Rendben. Akkor még egyszer, de most már ne zavarjon meg semmi! – Robra nézett majd visszasétált az előbbi helyére. Talán tudja, hogy mi zavart meg…
Másodszorra sikerült és Chris nagyon elégedett volt a végeredménnyel, annyira, hogy egy új ötlete támadt.
- Itt is felvesszük a csókot! Ez egy nagyon jó helyszín, lehetne azután, hogy Edward elmondja Bellának, hogy miért hagyta el! – Chris látszólag nagyon elégedett volt az ötletével. – De azért megcsináljuk az épület előtt is, aztán amelyik jobb lesz, azt rakom be a vágás során. Hoho, ez remek! – összecsapta a tenyerét és kiment egy pillanatra, de mire feleszméltünk már ott is volt az emberekkel és felszerelésekkel együtt.
-
Vagy tízszer felvettük. Egy csomó szögből, hogy biztos tökéletes legyen. Chris nagyon alapos. Aztán kimentünk és az épület előtt is felvettük a csókot, ami az után lenne, hogy Edward nyakába „ugrom”. Ezt is jó párszor megismételtük, volt, hogy a rajongók miatt kellett, mert belevisítottak. Elég idegesítő volt, hogy annyian vannak ott.
Este búcsú bulit tartottunk már megint… Ez abból állt, hogy lementünk a hotel bárjába és beszélgettünk, meg ittunk.
- Hé Rob! Mi van a szőkével? – Ash viccesen kérdezte.
- Milyen szőkével? – Rob szeme kikerekedett a megdöbbentéstől.
- Jaj ne már. Láttalak! Címlapon volt, hogy becsajoztál Cannesben. – Ash továbbra is jól mulatott. Én meg kíváncsian vártam a végkifejletet.
- Jah, az! Természetesen nem volt semmi, csak együtt vacsoráztam velük. – nagyon őszintének tűnt.
- Na, higgyük is el, hogy nem használtad ki a lehetőséget? – Chris is bekapcsolódott a nevetésbe.
- Egyáltalán nem volt szimpatikus. Ráadásul nem igazán jönnek be a szőkék! – vállat vont, úgy tűnt lezárta a témát. A többiek hittek neki és őszintén szólva én is. Sőt megnyugodtam.
*
Másnap a reptéren természetesen fotósok vártak. Igyekeztünk befelé. A repülőutón Rob mellett ültem.
- Szóval nem volt semmi a szőkével? – próbáltam mosolyogva kérdezni, hátha úgy nem tűnik fel mennyire aggaszt a dolog. Tényleg hittem neki tegnap este, de azért muszáj volt biztosra mennem.
- Persze, hogy nem! Jézusom Kristen, te olyannak nézel, aki fűvel-fával lefekszik? - kicsit sértettnek tűnt.
- Nem, csak ott volt a lehetőség kihasználhattad volna. Végülis nem lenne rossz! – olyan idiótának éreztem magam. Miket beszélek.
- Te is láttad a címlapot! Ezért voltál olyan hűvös velem a héten! – elégedettnek hangozott, mintha lebuktatott volna. Ha úgy vesszük, ez is történt. Ezt nem hagyhattam.
- Jah, de azt csinálsz, amit akarsz! Inkább csak meglepődtem. – mentegetőztem. – Semmi közöm hozzá.
- Féltékeny voltál? – vigyorgott.
- Nem, miért lettem volna az! – keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt és kérdően néztem rá.
- Igaz, a barátok nem féltékenyek! – már nem vigyorgott. Inkább csalódottnak hangzott.
-Pontosan! – helyeseltem. A témát itt le is zártuk. Kimentem a wc-re, hogy kicsit felfrissítsem magam. Egyszer csak kopogtak. Mi a fasz van, nem látják, hogy foglalt.
- Foglalt! – mondtam. Újra kopogtak.
- Én vagyok! – hallottam Rob hangját. Mi a francot akar.
- Mindjárt kész vagyok és jöhetsz! – szóltam ki.
- Nem, most engedj be! – válaszolt és türelmetlenül kopogott.
- Mi van? – kinyitottam morcosan. Nem várt befurakodott mellém és bezárta az ajtót. - Szeretnéd, ha végignézném, ahogy pisilsz? Kösz, de nem vagyok rá kíváncsi! – próbáltam kijutni, de elém rakta a kezét. – Mit akarsz? – sóhajtottam.
- Téged! – mosolygott.
- Oh, így mindjárt más! Majd gondolkozom rajta! – mondtam gúnyosan. – Ne szórakozz, engedj ki! – nem engedett ki.
- Nem szórakozom! – vigyorgott tovább.
- Ha szexhiányod van, akkor hívd fel a szőke barátnődet és feküdj le vele. Biztos szívesen áll a rendelkezésedre! – gúnyolódtam tovább.
- Egyedül veled akarok lefeküdni! – közelebb hajolt és úgy suttogta a fülembe. Igazán meglepett a kijelentése. De engem nem fog kihasználni.
- A barátok nem fekszenek le egymással! – emlékeztettem a megállapodásunkra, miszerint barátok vagyunk.
- Nem érdekel! – elég határozott volt, nem is tudom láttam-e valaha ilyennek.
- Megvolt rá a lehetőséged, de te elszalasztottad. – el sem tudja képzelni milyen nehéz nemet mondani. Nem tudott válaszolni, mert kopogtak.
- Nem lehetnek bent ketten, legyenek szívesek kijönni! – a stewardess hangja elég idegesnek tűnt.
- Engedj ki! – sóhajtva leengedte a karját, így végre kijutottam. Visszaültem a helyemre és azon gondolkoztam, hogy miért csinálja ezt. Miért kéne lefeküdnünk, ha utána nem lesz semmi. Bár hízelgő volt, hogy engem akar. Ráadásul én is akarom őt, nagyon. De a múltkor pont ő mondta, hogy rámehet a barátságunk. Miért gondolta meg magát?
Rob visszaült mellém és elég fancsali képet vágott. Úgy tűnt zavarban van. Nem is nagyon beszéltünk a hátralévő úton.
A Hotel:
Kristen szobája:
Városnézés:
Vacsora:
Forgatás közben:):
Reptéren:
Véleményeket várok!!:)
