23. fejezet

Édes percek

Lányok, meghoztam az ünnepi fejezetet! Bizony, ünnepi, mert két szülinaposunk is van! Ma(szombat) Briannának van a születésnapja, holnap(vasárnap) pedig Fanninak! Ezért úgy döntöttem, a fejezetet 23:55-kor rakom fel, így ez mind a kettőjük születésnapi fejezete!
Boldog Születésnapot lánykáim!:)
Annyit még hozzá tennék, hogy ez a fejezet tényleg és igazán nektek íródott. Mivel annyi kis(és nagy:P) perverz dolog van benne, csak nektek!:D
Puszillak titeket: Lady


A hangulatomon valamennyit javított Rob jelenléte és a szenvedő fejének látványa. Legalább nem csak én kívánom a pokolba ezt az egész bulizzunk együtt dolgot. Három hónapig leszünk itt együtt…miért nem ér ez rá?

A teraszon kezdtünk cigivel, a kellemes augusztusi időben, majd bementünk a számunkra lefoglalt terembe. Hiába, Ash igazán alapos tud lenni. Egy külön bárrész is volt ott, csak nekünk. Behúzódtam az egyik U-alakú bokszba. Rob leragadt a bárpultnál, ahol Kellanal kezdett egy számukra – számomra kevésbé – érdekes beszélgetésbe. A Jackson - Ashley páros is csatlakozott hozzám, és Jacke egy koktélt tolt az orrom elé, majd közölte, hogy Rob küldi.

Nagyon jó, gondoltam…inkább magát küldené. És miért koktélt? Egy tequilának jobban örültem volna. Csendesen odasétáltam a pulthoz, ahol Rob és Kellan még mindig elmélyült beszélgetésben voltak. Óvatosan végigsimítottam a hátán, mire megakadt a beszédben. Helyes…a hatásom még a régi. Ördögien elvigyorodtam magamban és a füléhez hajoltam.

- Egy koktéllal akarod kiszúrni a szemem? Inkább valami erősebbet küldtél volna… - suttogtam a fülébe, mire rögtön megfordult. Már épp készültem kikérni magamnak valami ütősebbet, ha már itt vagyok, érezzem jól magam.
- Nem, ma este nincs lerészegedés! Józanon akarlak… - nem volt nehéz kitalálni, mi lenne a mondat vége, ha Kellan nem figyel minket.

- Én meg most akarlak! – vágytól teli hangomtól, csak nyelt egye nagyot. Elégedett vigyorral hagytam ott és ültem vissza Ashleyékhez. Ahogy szemem körbejárt a teremben lévő embereken, úgy tűnt Nikkinek nem okoz gondot, hogy mi is itt vagyunk. A bárpult végén nyalták-falták egymást Parissal. Taylor is jól érezte magát, éppen az egyik pultos csajjal flörtöl, visszafogottnak nehezen nevezhető módon. Sóhajtva beleittam a koktélomba és figyelmemet Robra összpontosítottam.

Néztem, ahogy a beszélgetés közben ráncolja a homlokát, néha beletúr a hajába és ahogy nevet. Rájöttem, hogy minden cselekedetét imádom. Ezektől lesz Rob… az én Robom, aki teljesen magába bolondított. Én meg lassan kezdem magam egy nyálas sorozat főszereplőjének érezni.

Annyira el voltam foglalva a hülye gondolataimmal, hogy észre sem vettem, hogy Rob mellém csúszott. Aztán egy mosollyal konstatáltam, hogy keze a combomra csúszik, és kedvesen beszédbe elegyedik Jacksonnal. Magának is hozott egy koktélt… ez tényleg komolyan gondolta, hogy ma este nem rúgunk be. Megörültem a koktélcseresznyéjének és lekaptam a pohara széléről, az enyémet már megettem.

- Hé, azt meg akartam enni! – méltatlankodott, miközben már a számban volt a cseresznye.
- Akkor vedd el! – közöltem vele és csábosan kinyomtam a nyelvemmel a szám elejére. Neki sem kellett több bíztatás. Ajkait már a sajátomon éreztem és egy pillanat alatt kiszívta belőle a kis piros golyót. Elszakadt a számtól és kikapva sajátjából a cseresznyét, ismét az ajkaim után kapott. Ellentmondását nem tűrően nyomta nyelvét a számba, nem mintha szándékomban állt volna tiltakozni.

Boldogan csúsztak kezeim a nyakára, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Na Ő már nem volt ilyen szerény… kezei azonnal a fenekemre simultak, miközben nyelvünk vadul térképezte fel a másik ajkait. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól… kéjes pillantása szinte rabul ejtett. Lassan nyelvem körberajzolta ajkait, tudtam, hogy ez feltüzeli. A várt hatás nem is marad el, hevesen ismét csókot követelt. Készségesen teljesítettem kívánságát.

- Már megint megfeledkeztek a külvilágról? – nehezen elszakadtam Robtól, az ismerős hang hallatán. Persze, hogy Kellan vigyorgott a képembe… eléggé a bögyömben volt már.
- Mi örülünk, hogy minden rendben veletek, de velünk is foglalkozhatnátok! – szólalt meg Ash is. Visszanéztem Robra, ismét a vágytól izzó szemeivel találtam szemben magam. Aztán már nem láttam semmit… úgy tűnt Rob is figyelmen kívül hagyja a letolást, amit kaptunk, mert ismét ajkai ostromoltak.

- Innen folytatjuk… - nehezen, de eltoltam magamtól. Sóhajtva helyezkedett vissza a helyére.
Kellan röhögcsélve visszavonult a pulthoz, úgy tűnt neki esze ágában sincs ma józansági fogadalmat tenni.
Robbal kimentünk egy újabb cigire, de amilyen hamar csak tudtunk visszamentünk. Ketten voltunk kint és a magam részéről majdnem letepertem ott helyben. Így helyes gondolatnak tűnt visszamenni, hátha ott tudunk viselkedni. Bár…

- Mi van nagyfiú? Bejön a pultos csaj? – kérdeztem a vállára támaszkodva.
- Nem rossz, de nem az esetem! És neked ki az eseted? – kuncogott és kezét a derekamra csúsztatta.
- Természetesen te! – feleltem és szexisen beharaptam az alsó ajkamat.
- Helyes válasz! – dünnyögte, miközben keze a fenekemre csúszott és belemarkolt. Ezen jót nevettünk mind a ketten. Máskor is szívattuk már egymást hasonló dolgokkal… ez olyan megszokott volt köztünk. Most viszont megfeledkeztem róla, hogy talán van, akinek ez nem tetszik.

- Vedd le róla a kezed! – morgott mögöttem Rob és a derekamnál fogva maga elé húzott, mint aki védi a tulajdonát. Kellan erre úgy felvihogott, mint egy ötéves. Mosolyogva simultam Robhoz, tetszett a dolog.
- Egyébként ti mióta is… - halkan megköszörülte a torkát – szóval mióta is vagytok így egymással? – kérdezte zavartan, mire a mosolyom még nagyobb lett.
- Egy ideje! – válaszoltam tömören, mire Kellan szeme kikerekedett.
- Fura – jegyezte meg. – Igazából jó rátok nézni! Elcsábított a kis csaj, mi? – Robra nézett, és ismét ott csücsült az a kaján vigyor a képén.

- Ha úgy érted teljesen belezúgtam-e Kristenbe és minden pillanatban rá vágyom-e, akkor a válasz igen! – mondta. Kezei előrecsúsztak a hasamra és még közelebb vont magához. Hátradöntöttem a fejem, hogy megcsókoljon… tudtam, hogy így érez, hiszen nekem már számtalanszor mondta és bizonyította is, de hogy ezt most kimondta valaki másnak, valahogy egész más hatást keltett bennem.
- Nem kell több bizonyíték elhiszem, hogy odavagytok egymásért! – nevetett, mire abbahagytuk a csókot. – Meg ez úgyis egyértelmű volt. – közölte, mintha értenünk kéne és beleivott a sörébe.
- Mi? – kérdeztük egyszerre Robbal. Úgy nézett ránk, mintha valami alapvető dolgot nem vennénk észre.

- Hát ti! Mármint az, hogy együtt lesztek egyszer… ugyan ne mondjátok, hogy szerintetek ez nem volt egyértelmű! Tudtam, már az elején, hogy egymás mellett fogtok kikötni! – magyarázta, mintha fogyatékosok lennénk. Ez eddig fel sem merült bennem. Soha nem gondoltam, hogy valakinek is eszébe jut a dolog, hiszen kezdettől fogva nagyon jó barátok voltunk. Még nekünk sem jutott soha eszünkbe… vagyis nekem nem.
Rob maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. Eddig is tudtam, de most már szinte fájt az, mennyire szeretem.

- Szeretlek! – suttogta, mély férfias hangján, amitől olvadás közeli állapotba kerültem. – Lassan mehetnénk! – mosolygott ördögien. Én is egy hasonló vigyorral néztem a szemébe.
- Talán nem bírsz ott lent valakivel? – fogtam magam, kezem lecsúsztattam a mellkasáról és benyúltam ellenőrizni a nagyfiút odalent. Egy kis visszavágó a koncertes akcióra… gonosz vigyorral a képemen figyeltem, ahogy elakad a lélegzete. – Hm… jó esténk lesz! – tettem hozzá, végső döfésként.

- Ne kínozz! – dadogta, mikor magához tért. Nocsak, úgy tűnik, elértem a megfelelő hatást.
- Ahogy akarod! – kihúztam a kezem a nadrágjából, mire elkapta.
- Kérlek… menjünk! – könyörgő szemeit elnézve, gondolkozni kezdtem. Gonosz húzás volt… húzzam még? Nem, nekem is jobb ha megyünk.

- Most már én könyörgöm, hogy lépjetek le! Kezdem egy pornófilmben érezni magam. Holnap találkozunk – sopánkodott Kellan.
- Ne reménykedj Kellan… holnap tuti nem látsz minket! – nevettem. Robak felcsillant a szeme és Kellan képére is visszatért az elmaradhatatlan vigyor.
- Jó éjszakát. Vagyis inkább jó szórakozást! – nem is Kellan lenne, ha ezt kihagyja.
- Meglesz! – már éppen rángattam Robot, mikor még egy utolsó kacsintással odaszólt Kellannek.

Elköszöntünk a többiektől és futólépésben távoztunk egy taxihoz. Szerencsére így hajnali kettő tájban, nem nagyon van ember az utcán. A kocsi biztonságában és a sofőr árgus szemeivel magunkon haladtunk a hotel felé. Rob ujjai a combomon kőröztek, ezt biztos nem látta a kíváncsi vezető sem.
A pokolba kívántam a liftes srácot, akinek hiába mondtuk, hogy pihenjen csak egy kört, egyedül is be tudjuk nyomni azt a rohadt gombot. A pihenés helyett örömmel jött velünk, mintha tudná, hogy rosszalkodni akarunk a liftben.

Ráztam magam, de most kivételesen nem az ideg hatására. Minden egyes porcikám sóvárgott Rob után. Csak olaj volt a tűzre, mikor kezével végigsimított a hátamon. Szinte beleremegtem. Szegény, biztos azt hitte ideges vagyok és meg akart nyugtatni. De nem ez volt a helyzet és jelen pillanatban csak egyetlen dolog nyugtatna le és az Ő… de nem ilyen formában.

Olyan sok időnek tűnt az a néhány perc, míg a lift felért a szobám emeletére.
Éppen, hogy csak becsukódott a szobaajtó mögöttünk, én már a hátammal nyomódtam neki. Rob meg teljes testével nekem. Puha ajkai már a nyakamon cikáztak fel és le. A kezével sem tétlenkedett…villámgyorsan leszedte rólam a pulóverem és még ennyi időt sem vett igénybe, hogy a pólóm is a földön landoljon. Ujjaimmal végigszántottam a haján és egy határozott mozdulattal magamhoz rántottam a fejét. Belenyögött a vad csókomba.

Nem tudtam elég közel lenni hozzá…levegőt is alig kaptam, úgy egymásnak voltunk nyomódva, mégsem volt elég. Elengedtem kusza tincseit és kihámoztam a pulóveréből, majd a pólójából. Ahogy ajkai végigjárták testem minden kis részletét, ha lehetséges, még jobban elöntött a forróság. Olyan gyengéden csókolgatott, hogy remegtem tőle. Majdnem, hogy ujjongtam magamban, amikor kikapcsolta a melltartómat, hogy ott is csókokkal tudjon elhalmozni.

Fejemet az ajtónak döntve és kezemmel a vállában kapaszkodva nyögtem, ahogy egyre jobban beindult és már nem csak csókolgatta melleimet. Ügyes kezei úgy szedték le rólam a nadrágot, hogy észre sem vettem. Na, én sem maradhatok le. Én is letoltam a gatyáját. Arcát két kezem közé fogtam és visszahúztam az arcomhoz, hogy megcsókoljam. Elsőként az arcát, aztán az orrát és végül ajkait. Lassan elindultam a nyaka irányába és tovább haladtam végig izmos mellkasán. Aztán hírtelen megint szemben találtam magam vele… vágytól izzó szemei nem hagytak szabadulni. Végig a szemébe néztem, miközben ismét csókban forrtunk össze. Nem bírtam levenni róla tekintetem és úgy tűnt Ő sem tud elszakadni. Rob volt nekem a minden… nélküle üres vagyok. Egyre inkább vágytam rá, hogy újra egymáséi legyünk. Végigsimítottam meztelen felsőtestén és az alsónadrágja sem akadályozhatott meg a továbbhaladásban.

Valahogy elbotorkáltunk a kanapéig, amire leült és az ölébe akart húzni, de nem engedtem még. Elé álltam és letoltam a bugyim, mire Ő is észbe kapott és egy kábító mosollyal – amitől a szívem kihagyott egy ütemet- elhajította az alsónadrágját. Ismét értem nyúlt és ekkor már nem ellenkeztem.
Lélegzetem elakadt, ahogy óvatosan leeresztettem a csípőmet. Rob ajkaim után kapott, miközben lágy ritmusra ringott testünk. Én irányítottam, rajta ülve könnyű dolgom volt. Aztán úgy tűnt megunta a helyzetet, mert villámsebesen felemelkedett velem a kanapéról. Azt hittem maga alá gyűr majd, de helyette, a legközelebb eső helyre sietett velem.
Jelen esetben ez az asztalt jelentette. Ráültetett, én meg felnyögtem, ahogy gyorsabb ritmusra kapcsolt. Erősen szorítottam magamhoz és féltem, hogy felébredek.

Ajkaival a nyakamon indult felfedező útra, mire én is követtem a példáját. Óvatosan harapdáltam a nyakát, vállát, amivel egyre hangosabb és igen férfias nyögéseket csaltam elő belőle. Veszett vadként a melleimre vetette magát és csak még jobban feltüzelte, mikor neve egymás után többször is kéjes sikolyok kíséretében hagyta el a számat. Már levegőt is alig kaptunk, azt hittem el fogok ájulni, de legalábbis meggyulladok. De nem. Ahogy elöntött minket a megsemmisítő érzés, még egy utolsó sikolyra futotta az erőmből. Aztán csak Robnak támaszkodva pihegtem.

- Mi lenne, ha ….
- Igen! – mondtam kéjes hangon, még mielőtt befejezhette volna a mondatot. Úgyis tudtam, mit akar, én is ezt akartam. Mosolyogva kapott fel és sietett velem a halóba. Végigdőltünk az ágyon és kezdődött elölről minden. Úgy tűnik ma tényleg nem nagyon fogunk aludni…


*


Előző esti kijelentésem, miszerint ma nem nagyon fogunk aludni, csak viccnek szántam. Nem gondoltam, hogy tényleg így lesz… pedig így történt.
Már nem tudom hányadszorra másztam vissza Robra, még egy kör reményében. Kicsit fáradtan, de annál nagyobb hévvel csókolt meg, immár sokadszorra ezen az éjjelen. Vagyis most már inkább reggelen, ugyanis az óra szerint már kilenc múlt.

- Ha fáradt vagy, akkor inkább hagyjuk. Már így is túlteljesítetted magad! – mosolyogtam bele a mellkasába, amit épp ajkaim fedeztek fel.
- Te csak ne aggódj értem! – közölte durcásan és megfordított, hogy fölém tornyosulhasson. Már éppen kezdtem volna magam teljesen átadni, a kényeztetésnek, mikor szitkozódva lemászott rólam. Az éjjeliszekrényen csörgő telefonjáért nyúlt. Ebben csak az a gáz, hogy én észre sem vettem eddig, hogy csörög…

- Mi van? – szólt bele nagyon durván, majd kihangosította és a takaróra dobta, hogy visszatérhessen hozzám.
- Én is szeretlek öcsi! – jött a durcás válasz a telefonból. – Talán felébresztettelek? Már kilenc is elmúlt! – megismertem, ez Lizzy volt. Igaz, a másik nővérével még nem találkoztam, de Lizzyt jól ismertem.
- Nem, annál sokkal rosszabbat tettél! – nyögte Rob még mindig durva hangnemben.
- Jézus… azért nem kéne lenyelni keresztbe. Csak hiányzott a hangod, rég beszéltünk! – Lizzy hangja most már kedves volt.

- Tegnap előtt Lizzy! – világosította fel Rob szemét forgatva, amitől olyan viccesen nézett ki, hogy elnevettem magam.
- Ki van ott Rob? – hangjából csak úgy sütött a kíváncsiság. Mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, mire Rob a nyakamba csókolt. – Hé, öcsi valami csaj? Ez egy lány nevetése volt! Te becsajoztál? – türelmetlenkedett tovább Lizzy.
- Kristen van itt! – ahogy ezt kimondta elnevette magát.
- Szia, Lizzy! – mondtam neki nevetve.
- Oh… szia Kristen! Azt hittem már… várjunk csak… - Rob és én is abba hagytuk a nevetést. Mind ketten éreztük, hogy lebuktunk. – oh…azt hiszem összeállt a kép! Ti ketten…úgy értem, Úr isten! – visított, de úgy, hogy majd kiszakadt a dobhártyám. – Én tudtam, én megmondtam, hogy össze fogtok jönni! – szinte láttam magam előtt, ahogy körbeugrálja a szobát.

- Nyugi Lizzy… - sziszeget Rob.
- Hogy lennék már nyugodt? Az örök agglegény öcsémnek végre van barátnője… anyuék tudják már? Majd számolok velünk, hogy nem mondták el. Mit szóltak? Örültek, nem? Anya is nagyon szereti Kristent, biztos odáig volt…
- Állj már le egy percre! – szólt közbe Rob, mire Lizzy csöndben maradt. – Még nem tudják… majd, ha megyünk Londonba a promóciós körúton, akkor elmondom nekik. Szóval értékelném, ha tartanád a szád! – mondta neki mézes mázos hangon.
- Jaj, akkor én tudtam meg elsőként a családból! Cuki vagy, Robbie…és persze, hogy nem mondok semmit! – de Rob erre már nem figyelt, ugyanis éppen a szám feltérképezésével volt nagyon elfoglalva.

- Jó! – sóhajtotta, mikor észbe kapott, de egy pillanatra sem tágítottak rólam ajkai, mire a kezem lentebbi fertájakra tévedt. – Holnap beszélünk… most… oh… izé…mennem…mennem kéne …hmm…majd...
- Értem öcsi! – vihogott Lizzy. – További jó szórakozást nektek… és bocsi, hogy megzavartam a… mind egy. Sziasztok! – majd kinyomta a telefont. Robbal egymásra néztünk egy „honnan tudja, mit csinálunk” fejjel. Aztán rájöttünk, de csak elmosolyodtunk és ismét átadtuk magunkat egymásnak.


*


A vasárnapot átaludtuk, hiszen tevékeny éjszaka állt mögöttünk. De hétfőn már elkezdődtek a komolyabb előkészületek a forgatásra. Míg Rob ruhapróbára ment, addig én parókákat próbálgattam. Sajnos nem sikerült megfelelőre, a számomra készített paróka, ezért levették a méreteimet rendesen és azt ígérték két nap múlva kész. Nem értem, miért vesznek fel ilyen pancsereket. Mégis, hogy a francba gondolták, hogy a méreteim nélkül, el tudják készíteni a parókámat. Idióták gyülekezete.

Szóval szerdán már valamivel vidámabban távoztam a szalonból. Már majdnem minden kész… hamarosan elkezdődik a forgatás nekünk is!

Képek
A bár erkélyén:
http://i47.tinypic.com/211pcic.jpg
Rob és Kris hazafelé mennek:
http://i49.tinypic.com/10wlmax.jpg
Paróka próba(1):
http://i50.tinypic.com/nclb83.jpg
Paróka próba(2):
http://i49.tinypic.com/1znykpx.jpg