28. fejezet - Rob szemszöge

London

Meghoztam a beígért 28. fejezetet, ami a szavazás nyertese lett, és ezúttal Rob szemszögéből olvashatjátok a Londoni kalandot.:) Remélem tetszeni fog, külön ajánlom Nikky figyelmébe, biztos érteni fogja…:D

Most pedig a kicsit rosszabb hír. Mivel nem nagyon gyűlnek a komik a 49. részhez, erősen elgondolkodtam. Tudjátok, nem csak a pozitív vélemények érdekelnek, ha nem tetszett, azt is nyugodtan le lehet írni. Szóval, mondtam, hogy csak 50 komment fölött vagyok hajlandó feltenni, viszont a végtelenségig sem akarom húzni. Valamint, nem szeretném azokat megszívatni, akik írtak nekem. Úgyhogy, elmondom mi lesz. Ha szombatig összegyűlik, a több, mint 50 komi, gond nélkül felrakom az utolsó fejezetet vasárnap este. Ha nem, arra is van egy variáció. Privátba teszem a blogot, és meghívót csak azok fognak kapni, akik komiztak. Ez van! Sajnálom, de ennyi fejezet és folyamatos friss után nem vagyok hajlandó alább adni, és amúgy is az utolsó fejezetről van szó. Szóval, ha mindenki szeretné elolvasni, akkor gyűljenek azok a komik.

Jó olvasást. Puszi, Lady

Éppen csak, hogy beértünk a terminálra, szerencsére mindenféle gond nélkül sms-em jött. Az óriási üvegfal mellé léptem, hogy megnézzem, kinek hiányzom. Meg sem lepődtem, mikor anyám nevét jelezte az üzenet fölött, aki izgatottan érdeklődött, hogy mikor érkezünk Londonba. Már tárcsáztam, mikor Kristen lépett mellém, és érdeklődve tekintgetett a telefon képernyője felé. Rámosolyogtam, majd beleszóltam.

- Szia Anya! ... igen, minden… fél óra múlva indul a gépünk Londonba… fogalmam sincs… végül is, ez nem is rossz ötlet… várj egy másodpercet! – anya ötlete nekem nagyon tetszett, de másik érintetett is meg kellett kérdeznem, ugyanis egyetlen éjszakát sem vagyok hajlandó nélküle tölteni. Mosolyogva fordultam felé, hogy feltegyem neki a kérdést. – Mit szólnál, ha anyuéknál aludnánk este? Persze, nem kötelező…

- De-de! Én szeretnék – bólogatott izgatottan.

- Itt vagyok, akkor rendben… igen? Mind a ketten? Ez remek… figyelj anyu, nem lenne gond, ha Kristen is velem jönne? ... jó, tudom, de azért megkérdeztem!... akkor nemsokára…én is, szia! – letettem a telefont és visszafordultam életem értelme felé, aki idegesen harapdálta ajkait. Olyan édes volt, legszívesebben itt helyben… nem, Rob!

- Na? Mit mondott? – Nem sokáig bírta a válaszomra várva, még jó, hogy nem lát a fejembe…

- Azt, hogy ezt meg sem kell kérdeznem, téged mindig szívesen lát! – feleltem természetesen, mire nagyot sóhajtott, majd egy kis aggodalom ült ki angyali arcára.

- Tudja már? – kérdezte suttogva, és közben körbe is pillantott. Igen, nem csak én vagyok fóbiás.

- Nem, majd ma megtudja! – Olyan szép volt, hogy nem bírtam tovább tartani magam. Egyik előrekandikáló tincsét a füle mögé tűrtem, miközben ajkaimmal felé közelítettem.

- Ne itt! – hajolt el, mire csak egy lemondó sóhaj volt a válaszom.

- Utálom ezt! – morogtam, mire csak megértően bólintott. Mind a ketten gyűlöltük, hogy nem csinálhatunk semmi ilyesmit nyilvánosan. Bár ez a mi döntésünk volt.

- Indulás! – intett a menedzserünk és az ajtó felé terelt minket.

A gép felé haladva Kristen olyat tett, amire nem is számítottam volna. Karcsú keze a karomra siklott. Ez egy normális párnak természetes volt, de nekünk kiváltság. Nyilvánosan mindig figyelnünk kell arra, mit teszünk, de most valahogy nem érdekel a lebukás veszélye sem. Kristen közülünk a paranoiásabb ebből a szempontból, most mégsem érdekelte. Keze egyre lejjebb csúszott, még ujjaink össze nem fonódtak, egyre nagyobbra varázsolva az arcomon lévő vigyort.

A helyünkön ülve megkérdeztem Taylort, hogy nincs-e kedve velünk jönni, és kicsit családiasabb körülmények közt tölteni az estét. Örült az ajánlatnak, de mivel eléggé fáradt volt, inkább a szállodát választotta.

Kristen egyre feszültebbé kezdett válni, ahogy megkezdtük a leszállást. Ismertem, mint a tenyerem, tudtam, hogy a repülésnél mindig izgul, de ez most nem amiatt volt. Másfajta félelem játszott az arcán, azt hiszem, tudom, mi miatt.

- Már így is imád téged, teljesen el lesz ájulva! – suttogtam a fülébe, miközben a kezem külön életet kezdett élni, végigsimítva még a farmer takarásában is izgató combján. A terv bevált, legalábbis Kristen szaggatott légzése erről győzködött. Nem bírtam tovább ellenállni a kísértésnek, és ajkaimmal kényeztetni kezdtem az övéit. Egy percre sem tiltakozott, azonnal szabad utat engedett kutató nyelvemnek, nem is sejtve milyen lavinát indított el bennem. Reméltem, hogy anyáék nem tartanak fel sokáig… Valahol halványan érzékeltem, ahogy a repülő megáll, ezért elhúzódtam szerelmem ajkaitól. Kissé értetlenül nézett rám, ami mosolygásra sarkalt. A mérhetetlen elégedettségről, nem is beszélve. – Leszálltunk!

Gyorsan egy taxihoz siettünk, hogy mihamarabb otthon lehessünk. Már nagyon hiányzott London, és Kristennel együtt itt lenni maga a földi paradicsom számomra.

Miközben kiértünk a városból, és felriadtam gondolataimból, észrevettem, hogy Kristen egyre idegesebben rántgatja magán a kabátot és igazgatja a haját. Kicsit ideges lettem, mert még mindig nem fogtam fel, miért gondolja, hogy a szüleim nem fogják kedvelni. Anya már most rajong érte, pedig még csak a barátomnak hiszi. Bele sem merek gondolni mennyire fog örülni, amint megtudja, hogy Kristen a barátnőm. Felesleges a félelme, olyan nincs, hogy Őt valaki ne kedvelje.

- Kristen, fejezd már be az idegeskedést! Főleg, mert teljesen alaptalan – tettem szóvá a gondolataim, mire kicsit összerezzent a váratlan hang hatására.

- De ha…

- Mégis mi a franctól félsz? – vágtam a szavába, miközben el is nevettem magam.

- Örülök, hogy ilyen kurva viccesnek tartod! – közölte gúnyosan, és az ablakon kezdett kifelé bámulni.

- Igen, elég vicces amit művelsz! Nem harapnak! – folytattam.

- Mi lenne, ha egyszer komolyan vennél, és nem akarnál viccet csinálni belőle? – kérdezte sértetten, amivel azonnal letörölte a mosolyt az arcomról.

- Sajnálom kicsim, nem akartalak megbántani! – Azonnal közelebb húzódtam hozzá, és nem törődve a tiltakozásával, magamhoz öleltem.

- Tudod, hogy utálom, mikor ezt csinálod! – morcoskodott tovább.

- Csak próbáltam oldani a hangulatot, de úgy látom nem jött be a módszer! – suttogtam a hajába bűnbánóan. Mindig megfeledkezem róla, ha ideges, nem lehet vele poénkodni.

- Tudom! Bocsi, amiért ilyen hülyén reagáltam, de kicsit félek! Mi van, ha… ne szólj közbe… szóval, ha nem kedvelnek majd, mint a barátnődet? – Olyan hisztérikusan kérdezte, hogy meglepődtem, alig ismertem rá. Nem tudtam, hogy nyugtassam meg, főleg egy ilyen alaptalan félelem miatt.

- Hát épp ez az… ez nem fordulhat elő! Egy óra múlva már csak nevetni fogsz azon, mennyire féltél! – próbálkoztam.

- Legyen neked igazad! – sóhajtotta még mindig feszülten, de legalább már nem rázkódott. Bíztatóan arcon pusziltam, tovább oldva a feszültségét.

Láttam rajta, hogy nagyon próbál uralkodni magán, miközben kezem megállás nélkül simogatta Őt. Nemsokára a taxi megállt a házunk előtt, bennem meg megjelentek az ismerős érzések. Otthon!

- Megérkeztünk! – mondtam Kristennek, és lassan kiszálltunk a kocsiból. A taxis kipakolta a csomagjainkat, majd miután kifizettem, elhajtott. Kristen még mindig megbénulva állt az utca közepén. – Tetszik? – kérdeztem kíváncsian, egy kis félelemmel. Fontos volt nekem, hogy tetszen neki, hiszen itt nőttem fel.

- Nagyon! Sokkal jobb, mint amilyennek elmesélted – hüledezett, mire megnyugodtam.

- Mehetünk? – Csak egy félénk bólintást kaptam válaszként, imádatom megtestesítőjétől.

Megindultunk az ajtó felé, mire hatalmas csattanással kivágódott. Ha nem néztem volna oda is tudtam volna, hogy a két nővérem közelít felénk.

- Öcsi! – sikkantotta mind a kettő, majd Vic a nyakamban kötött ki. Lizzy pedig egyből szerelmemhez futott. Mióta tudja, hogy vele vagyok, várja, hogy újra láthassa. Aztán másik nővérem is rám vetette magát.

- Kristen! Végre személyesen is – lépett Vic Kristen mellé, és azonnal megölelte.

- Ennek én is nagyon örülök! – felelte szerelmem kedvesen, kicsit talán zavartan.

- Jó lenne, ha elengednéd szegényt! – dorgáltam a nővérem mosolyogva, hiszen legbelül majd ki ugrottam a bőrömből, amiért így fogadja Krist. Viszont nem akartam, hogy esetleg kellemetlen legyen neki, a testvéreim heves üdvözlése.

- Jól van, na! Csak már alig vártam, hogy megismerjem! – kuncogott Vic.

- Na menjünk be, anya már tűkön ül! – vágott közbe Lizzy, és Kristenbe karolt.

- Úgy… velem ne is törődjetek… én majd cipelem a csomagokat – morogtam a csomagokkal megpakolva, miközben a nővéreim Kristenen csüngtek, és nagyon leszarták a fejem.

A házba belépve, anya már rohant is felénk és elsőnek Kristent kapta a karjai közé.

- Jaj, de örülök neked, drágám! – ölelgette, majd hozzám szaladt. – Kisfiam! Már nagyon hiányoztál! – Nekem is hiányzott, jó szorosan magamhoz öleltem, hiszen olyan régen láttam már. Kristen kissé zavartan álldogált egy helyben, mire bátorítóan rámosolyogtam. Halványan, de viszonozta. – Richard, gyere! –Apa jelent meg az ajtóban, aki mosolyogva szemlélte a történéseket. Kristen is megfordult, így szembetalálta magát apuval. – Ő itt Kristen! – fontoskodott anya azonnal, maga után húzva Krist is, hogy bemutassa apának.

- Tudom! Szia, Kristen – ölelte meg apa is, mire Kristen elmotyogott egy „jó estét”, de apa kinevette, és hozzátette: - Kérlek, tegezz, még nagyon fiatal vagyok! – majd hozzám jött, és megölelt.

- Éhesek vagytok gyerekek? – érdeklődött anya, a köszöntés után.

- Te éhes vagy ci… Kristen? – javítottam zavartan, hiszen majdnem a szokásos becenevet használtam, ami most lebukás lett volna. Pedig meg akartam várni, hogy Kristen is felkészüljön a bejelentésre.

- Igen! – mondta gyorsan, mielőtt még bárkinek is feltűnhetett volna a majdnem nyelvbotlás.

- Akkor menjünk a konyhába, aztán elrendezzük a csomagokat! – Apa a konyha felé kezdte tolni anyut, mi pedig engedelmesen követtük őket. Természetesen nem bírtam ki, ahogy Kristen csábosan – bár tudatán kívül – libeg előttem, és kezem a derekára csúszott.

- Mikor mondjátok meg nekik? – kérdezte Lizzy közénk vágva, hiába, mindig tökéletes az időzítése.

- Ma! – nyögtem neki oda gyorsan, mert már a konyhában voltunk.

- Kristen, gyere ide közém és Lizzy közé! – Vic paskolgatta maga mellett a széket, ami azt jelentette, hogy a két nővérem közé fog ülni Kris. Fintorogva ültem le Kristennel szemben, de jelenetet még sem rendezhettem.

- Nos, milyen volt Párizs? És az út? – kérdezte anya, mire Kristennel mesélni kezdtünk.

- Történt még valami érdekes veletek mostanság? – furfangosodott Lizzy, mire Kristennel egymásra néztünk, és szinkronban vágtuk rá:

- Nem!

- Azt hiszem, ezt tisztáztuk is! – közölte apa, aki nem nagyon értette a reakciónkat… még. Lizzy pedig kicsit csalódott volt. Én akár már most elmondtam volna a dolgot, de Kristen még mindig félelemmel tekintgetett rám, amit szóba került, hogy mit csináltunk az elmúlt hónapban.

- Jaj, a csomagok! – csapta össze a kezét anya az előszobában, mikor a nappaliba tartottunk vacsora után. - Vigyük a szobába most? Kristen szívem, előkészítettem neked a vendégszobát! – mosolygott anya. Kristen persze azonnal hálálkodni kezdett volna, ha hagyom. De nem tettem, elég volt.

- Köszönöm, ez nagyon ked…

- Kristen az én szobámban alszik! – közöltem, mire Kristen ijedtem rám kapta a tekintetét.

- Rendben, nekem mindegy! Felőlem te is aludhatsz a vendégszobában – vonta meg a vállát anya, nem nagyon értette, miért fontos ez. Pedig nagyon nem a vendégszobában akartam aludni, sőt, ha már itt tartunk, nem nagyon terveztem aludni az éjszaka…

- Úgy értem Kristen a szobámban alszik… velem! – magyaráztam a meglepett családomnak, majd mosolyogva Kristen felé néztem, és átöleltem. Zavarában a cipője orrát kezdte bámulni. – Vagy ha akar, akkor természetesen aludhat külön is! – Ismét én törtem meg a kínos csendet, senki nem tudott megszólalni. – Akarsz? – nevettem.

- Ne csináld ezt! – nyöszörögte zavartan, és a mellkasomba temette a fejét. Tudtam, hogy most utál, amiért megint poénkodom, de csak a zavarát szerettem volna oldani. Ráadásul majd kiugrottam a bőrömből, hogy most már a családom is tudja, milyen piszok mázlim van.

- Úristen! Ti… ti végre… jaj, ez remek gyerekek! – Ahogy megjósoltam, anyával szinte madarat lehetett volna fogatni, amint leesett neki a dolog. Kristen még mindig nem mert felnézni.

- Én mondtam, hogy oda lesz! – közölte Lizzy mindentudóan.

- Persze, hogy odavagyok… várjunk csak! Te tudtad? – fordult anya a nővérem felé, nem éppen kedvesen.

- Én kértem, hogy ne szóljon! Személyesen akartuk elmondani! – mondtam, mielőtt még Lizzy kapja a fejmosást, mikor csak az én kérésemet teljesítette.

- Értem… szerintem menjünk a nappaliba! – intett felénk anya, mi pedig szó nélkül követtük.

- Most megkapjátok! – nevetett kedvenc nővérem, mialatt befelé tartottunk a nappaliba. Leültem a kanapéra, és Kristent azonnal magam mellé húztam, eszem ágában sem volt elengedni, egy percre sem.

- Szóval, mióta is vagytok együtt? – Nem tudom, hogy csak én éreztem-e ki anyám hangjából, hogy meg van sértve, amiért csak most tudja meg.

- Három hónapja! – felelte Kristen természetesen, mire anya ismét meglepődött.

- Ügyesen titkoltátok! – szólalt meg apa is, akit annyira nem izgatott a dolog. Nyugodtan rágyújtott egy szivarra.

- Mikor Rob születésnapján voltam Vancouverben, már akkor láttam rajtatok. De nem mertem szólni egy szót sem, csak elkönyveltem magamban, hogy ti nemsokára egy pár lesztek! Nem tévedtem sokat. – Miután túl volt az első sokkon, teljesen boldogan idézte fel az emlékeit anya.

- Hogy bírod ki az öcsémet?! – kezdte Vic a kedvességét.

- Be lehet fejezni! – oltottam le gyorsan, nem voltam erre kíváncsi.

- Inkább az a csoda, hogy Ő kibír engem! – közölte Kris értetlenül, mire meghökkentem. Valóban nem voltam egyszerű eset, Ő mégis tökéletesen tudott kezelni. Ebből is látszik, hogy Kristen a megfelelő nő, nekem.

- Cica, veled ki ne bírná?! –kérdeztem ledöbbenve, és nem bírtam elfojtani a hangomban lévő rajongást, amit irányába éreztem. Anya meghatottan elmosolyodott, még Kristen a száját húzta. Jellemző!

- Ezt inkább hagyjuk! – kezdte zavartan, de nem akartam, hogy ezt érezze. Kezem lassan a combjára simult, és nyugtatólag simogatni kezdtem. Nem tudom rá milyen hatással volt, de rám…

- Nem vagy álmos? – kérdeztem kicsit később. Reménykedtem, hogy igen lesz a válasz, mert már nagyon kettesben akartam vele lenni.

- Öhm, de egy kicsit! – bólogatott.

- Ugye nem haragszotok, ha most lefekszünk? – néztem a családom felé, mire a nővéreim röhögni kezdtek. Kissé elvörösödtem, mikor rájöttem, hogy hogyan is hangzott a kérdés, de Kristen arca még sötétebb színt öltött. Anya a szemével próbálta nevelni a lányokat, kevés sikerrel. – Aludni! – próbáltam javítani a helyzeten.

- Aha – prüszkölte Lizzy, köhögésnek álcázva. Kristennel egyre kínosabban álldogáltunk a kanapé előtt, várva, hogy csillapodjanak a kedélyek.

- Viselkedjetek már! – szidta őket anya, míg apa mosolyogva szemlélte a helyzetet.

– Aludjatok jól! – Anya kedvesen megölelt minket, mi meg amilyen gyorsan tudtuk, elhagytuk a kínos szituáció színterét. Kristen biztos léptekkel haladt az emelet felé, bár fogalma sem volt hova menjen. Hírtelen megállt, és kissé kétségbeesetten tekintgetett körbe, mikor rájött, nem tudja hova menjen. Mosolyogva toltam el a szobámig.

- Rég nem voltam már itt! –mondtam, miközben becsuktam az ajtót. Kristen érdeklődve kezdett körbetekintgetni a szobában, de nem nagyon hagytam rá időt. Elég volt csak a fenekére néznem, amire ellenállhatatlanul feszült a farmer, és máris le akartam teperni. Közelebb léptem hozzá, karjaimat köré fontam, és lassan leszedtem róla a zavaró anyagot. Kezem a póló aljára simult, egyre feljebb gyűrve az anyagot azzal, ahogy puha bőrét érintettem. Sóhajtva döntötte fejét a vállamra.

- Nem… nem alvásról volt szó? – kérdezte remegő hangon, amitől biztos voltam benne, hogy neki sem aludni van kedve.

- Nekem jobb ötletem van! – Óvatosan fogaim közé csíptem a nyakán a bőrt, elégedett sóhajt csalva elő szerelmem ajkai közül. Egyenlőre nem tanúsított ellenállást, én pedig ezen felbátorodva a nadrágját kezdtem gombolni.

- Talán nem kéne itt… szóval érted – kezdett hezitálni, de ahelyett, hogy hallgattam volna rá, kezem becsúsztattam a bugyi alá, amitől halkan felsikkantott. A vörös köd leszállt az agyamra, ahogy megéreztem nedvét a vékony anyagon, és azonnal kényeztetni kezdtem Őt. Elégedetten sóhajtottam a nyakába, ahogy ujjaim könnyedén siklottak belé.

- Gyerekek! – A teljes mámorból, anya kopogása rántott vissza. Azonnal be is nyitott, én pedig nem voltam elég gyors, de azért szétrebbentünk. – Bocsánat, csak hoztam még egy takarót, nehogy fázzatok az éjszaka! – letette a pokrócot a sarokban álló székre, miközben Kristen zavartan a pólóját igazgatta.

- Köszi! – nyögtem, miközben idegességemben a hajamba túrtam. Elléptem Kristentől, igazából feleslegesen, hiszen anya nem hülye.

- Akkor jó éjszakát! – mosolygott ránk, mint aki semmit sem látott és kiment.

Amint az ajtó becsukódott, visszaléptem Kristenhez és a fenekénél fogva, húztam vissza magam felé.

- Mit csinálsz? Nem… ezt sürgősen verd ki a fejedből! – mondta, és elhúzódott tőlem.

- Ugyan Kristen… gyere már! – próbáltam ismét elérni, de arrébb lépett.

- Mondom, nem! Hogy képzeled ezek után…? És ha újra eszébe jut valami…hoz egy párnát, mi meg már…nem, ezt nem csináljuk itt! – alig hallottam, amit mond. Nem bírtam elvenni szemeimet az ajakáról. Megőrjített, ahogy izgatóan mozogtak, miközben nekem magyaráz, és úgy éreztem menten belehalok, ha nem kapok egy csókot.

- Te is akarod, tudom… ismerlek. Gondolod, hogy simán tudunk csak feküdni egymás mellett, mikor mind a ketten arra vágyunk? – győzködtem vigyorogva, mikor felfogtam, mit mond. Mellette lenni, mikor ennyire kívánom, és ne érjek hozzá? Képtelenség.

- Kénytelen leszel, vagy megyek a vendégszobába! – közölte elégedetten. Azt hitte, erre majd megijedek és visszakozom. De nem, én most kivételesen előbbre láttam nála, és ördögi tervem támadt.

- Maradj itt, majd én megyek! – feleltem természetesen, és elkaptam egy párnát.

- Ne már Rob! Nem hiszem el, hogy tényleg nem tudsz mellettem aludni, ha nem kapod meg amit akarsz! – közölte feszülten.

- Te sem tudnál! – nevettem, és egy puszit nyomtam a fejére.

- Nem, én megyek, ez a te szobád! Jó éjt! – Olyan hírtelen kapta fel a takarót, hogy időm sem volt megállítani. Mondjuk nem aggódtam, úgyis visszajön. Levettem a pólóm, hogy már az ágyban várhassam, mikor rájön, hogy úgy sem bírja ki. Igazam lett, egy elégedett vigyor terült el az arcomon, mikor benyitott. Ez gyorsabb volt, mint hittem. Egy pillanat múlva azonban lelombozott.

- Ne örülj magadnak, csak mondd meg, hol a vendégszoba! – kérte cseppet sem kedvesen.

- Lent, a nappali melletti szoba! – adtam meg neki a választ csalódottan. Egy ideig még ott állt, és engem nézett, mire kérdően rápillantottam. Csak megrázta a fejét, és már ott sem volt. Kezdtem úgy érezni, hogy a remek tervem befuccsolt. Utána akartam menni, de most maximum elküldött volna melegebb éghajlatra, mert eléggé felhúztam. Befeküdtem az ágyamba, és abban reménykedtem, hogy mégis visszajön. Már tényleg lemondtam arról, hogy visszajöjjön, mikor kinyílt az ajtó. Majd ki ugrottam a bőrömből, hogy a sötétségben megláttam kirajzolódni karcsú alakját. Nem mozdultam, vártam, hogy Ő döntsön. Hírtelen lekerült rólam a takaró, és Kristen mindenféle hezitálás nélkül, a csípőmre ült. Nem bírtam visszafojtani elégedett vigyoromat, miközben kezeim önálló életre kelve simítottak végig, meztelen combján.

- Tudtam, hogy nem fogod kibírni! – közöltem vele, és felültem, hogy jobban hozzáférjek.

- Fogd be! – vigyorgott, aminek örültem, hiszen már nem mérges rám. Megragadta a tarkómat, és magához rántotta a fejem. Egy pillanatig sem hezitáltam, nyelvem azonnal utat tört magának, hogy izgató ajkai közt találjon helyet. Ujjai a hajamban kalandoztak, miközben az én kezem besiklott a pólója alá. Puha bőrét szinte forrónak éreztem az ujjaim alatt, ahogy lassan simítottam végig a hátán. Aztán előre furakodtam, hogy tökéletes melleibe markolva izgassam tovább. Elégedett sóhajok hagyták el a száját, ahogy meredező bimbóit megállás nélkül izgattam. Élvezettel néztem az arcát, ahogy lágy mosoly játszik rajta, és a hangok… Minden egyes nyögése elemi erővel hatott érzékeimre. Kristen valószínűleg eltervezte, hogy a végletekig kínoz, ugyanis miközben ajkaival végigcsókolta a nyakam, kulcscsontomat, majd a mellkasom, csípője lágy ritmusban ringani kezdett rajtam. Hiába volt rajtunk még alsónemű, ahogy ágyéka ritmusosan, kőkemény férfiasságomnak dörzsölődött, azt hittem ott helyben elmegyek. Mindig is tudta, hogy kergessen az őrületbe.

Kezeim a csípőjét szorították, majd a pólóját letépve, magam alá fordítottam. Ahogy végignéztem, már majdnem teljesen meztelen testén, muszáj volt végigízlelnem őt. A nyakánál kezdtem, kíméletlenül szívogattam, majd a mellkasát is végigcsókoltam. A melleinél egyszerűen nem bírtam nem leragadni, olyan kívánatosan ágaskodtak felfelé, hogy ajkaim közé akartam zárni őket. Lassan köröztem rajta nyelvemmel, miközben szerelmem sóhajai és nyögései töltötték be a szobát. A hasát végignyalva kúsztam a lábai közé, ami csak újabb döfés volt a lábaim közt, kínzóan lüktető haveromnak. Azonnal nyelvemmel kezdtem ízlelgetni Őt, ahogy a tanga lekerült róla. Vergődve sikkantgatott nyelvem kényeztetésétől, ujjai elfehéredtek, ahogy a lepedőt szorította. Széjjelebb feszítettem a lábát, hogy nyelvem beléfúrhassam nedvességébe. Kristen nem bírta tovább, és az arcomnál húzva kényszerített vissza maga fölé.

Elégedetten vigyorogva hajoltam rá egy csókért, de miközben ajkai az enyémen voltak, maga alá fordított. Kezét benyomta az alsónadrágomba, megragadva érte lüktető vágyam. Néhány simítás után, elvette a kezét, és az alsónadrágom eltávolítása után, nyelve vette át a főszerepet. Torokhangú nyögés hagyta el a szám, mikor Kristen puha ajkai közé zárt, és ritmusosan fel-le mozgatta rajtam a fejét. Úgy éreztem, ha ezt fojtatja, itt helyben elsülök, ezért inkább újra magam fölé húztam, egyenesen egyre vadabbul lüktető vágyamra. Egyszerre nyögtünk fel, ahogy testünk ismét eggyé forrt. Ahogy forróságába hatoltam, ismét otthon éreztem magam.

Kristen eleinte lassan mozgatta a csípőjét, majd egy gyorsabb ritmust felvéve kergetett az őrületbe. Imádtam, mondhatni a kedvenc pózom volt, mert nem csak tökéletes testére nyílt remek rálátásom, hanem arra a pontra is, hol testünk összekapcsolódott, ami csak még jobban felizgatott. Most is elragadott mosollyal szemléltem, miközben rajtam mozgott. Kezemmel a fenekét markolásztam, majd a csípőjébe kapaszkodtam. Hírtelen elkapta a kezeim, és lassan melleihez vezette őket, majd elégedett nyögésekkel élvezte, ahogy masszírozni kezdtem őket. Kristen egyre jobban elragadtatta magát, ami engem nem zavart, leszarom, ki hallja, de Ő zavarban lenne másnap, ezért felültem hozzá.

- Halkabban cica! – suttogtam a fülébe.

- Jo. Johh… igyekszem! – nyögte, megint hangosan. Elégedetten elmosolyodtam, személyes érdemnek tekintve, hogy nem bír halkabb lenni, majd magam alá fordítottam, és megálltam, ezzel nem kis kínokat okozva magamnak is.

- Utálom, hogy ezt kellett mondanom, hiszen tudod, mennyire imádlak hallgatni! – mosolyogtam rá.

- Tudom, tudom csak folytasd már! – kérte kínlódva, és ösztönzésképpen lábait a csípőm köré kulcsolta, ezzel még jobban magába húzva. Elnevettem magam, de eleget tettem a kérésének, hiszen ezzel magamat is kínoztam. Belecsókoltam a nyakába, és most én diktáltam eszeveszett ritmust. Kristen kínlódva szorította hol a kezét, hol a takarót a szája elé, míg én általában a nyakába temetve arcom, nyomtam el a nyögéseim. Kristen ajkait az enyémekre szorítva nyomta el a sikolyát, miközben éreztem apró összehúzódásait férfiasságom körül, amitől azonnal követtem.

Ernyedten szorítottam magamhoz remegő testét, miközben próbáltunk lebegőhöz jutni. Kicsivel később Kristen morogva próbálta megakadályozni, hogy lemásszak róla, de nevetve folytattam a tervem, mivel nem akartam összenyomni. Mosolyogva húztam magamhoz.

- Gyere te kis vadmacska. – Jól betakargattam verejtéktől nedves testünket, nem akartam, hogy megfázzon.

- Most nem is voltam vad – kuncogott angyalian a mellkasomba.

- Ez igaz! Viszont annál hangosabb – nevettem fel.

- Mi? Nagyon? – kétségbeesetten rám kapta a tekintetét, mire elmosolyodtam.

- Nyugi, időben szóltam és aztán már visszafogtuk magunkat! – nyugtattam.

- Ugye a szüleid tuti nem…

- Nem, nem hiszem, hogy meghallották! – ráztam a fejem – Amúgy meg az sem érdekel, ha igen!

- De engem igen! Nagyon kellemetlen lenne és illetlenség is! Ezért nem akartam – suttogta, majd visszadöntötte fejét a mellkasomba.

- Szerintem nincs miért aggódni, nem hallották! – ismételtem, bár nem voltam benne biztos, de nem is különösebben érdekelt a dolog, főleg egy ilyen élmény után. Én szívesen vállaltam volna még több kört is, de Kristen egyre laposabbakat pislogott, ezért a hátát simogatva, hagytam aludni. Én is hamar követtem.

Mikor felkeltem, Kristen még édesen szuszogott a mellkasosom. Amilyen óvatosan csak tudtam, kimásztam alóla, szerencsére nem ébredt fel.

A szüleim már a konyhában ültek, elsőre félénken néztem végig rajtuk. Nem voltak zavarban, vagyis nem hallatszott ki a tegnap esti tevékenységünk. Leültem melléjük, majd egy kis beszélgetés után apa javasolta, hogy menjünk el a pékségbe. Nagy nehezen beleegyeztem, mert nem akartam itthon hagyni Krist. Anya megígérte, hogy azonnal telefonál, ha felébredt. Nem volt messze, tíz perc séta, és a legjobb pékség, vagyis Kristennek is meg kell kóstolnia.

- Örülök, hogy végre boldognak látlak – kezdte apa, mikor már sétáltunk egy ideje.

- Kristen csodálatos, iszonyat mázlim van – mondtam neki őszintén, mire csak mosolyogva bólintott.

- Ahogy hallottam, szexuális téren is minden rendben van. – Ahogy ezt kimondta, majdnem hasra estem egy kőben, ami normális esetben meg sem kottyant volna, ha a lában alá kerül.

- Tessék? Ugye nem… szóval… Áh, túl hangosak voltunk tegnap este? – kérdeztem zavartan, de igazából azt sem tudtam, mit beszélek. Apa pedig remekül mulatott rajtam.

- Igazából nem, csak vízért mentem éjszaka, és ahogy elhaladtam az ajtótok előtt hallottam, hogy nem éppen alszotok – nevetett.

- Anya…

- Nem, a szobánkba nem hallatszott semmi. Nyugodj meg – nyugtatott mosolyogva.

- Valójában, csak Kristen stresszelt a dolgon – vontam vállat, igazából engem hidegen hagyott.

- Igen, annak idején minket is any…

- Apa! Hagyhatnánk a témát? – kérdeztem idegesen, mert ha valamire nem voltam kíváncsi, az a szüleim szexuális élete.

- Persze, bocsánat. – Innentől kezdve szerencsére nem került sor további kínos témára, csak Kristenről beszélgettünk, ami egy ideje már a kedvenc társalgási témám.

Nem mondhatnám, hogy hamar visszaértünk, ugyanis apa nagyon lassan döntötte el, mit is akar reggelizni. El sem hittem, hogy végre hazaértünk…

Hazaérve Kristent a konyhában találtam, mire kérdőre is vontam anyát, hogy miért nem hívott. Kristen azonnal a védelmébe kelt, hogy még csak most ébredt, és felesleges lett volna hívni. Ebben nem értettünk egyet, de vita helyett, inkább magamhoz húztam, hogy végre megkapjam a reggeli csókom. Szerelmesen simult a karjaimba, kezeit a nyakamra kulcsolta, és várta, hogy megcsókoljam. Egy pillanatig még gyönyörködtem benne, nem bírtam elszakítani szemem a látványtól, ami Ő maga volt. Végül egy puszit nyomtam a szájára, szédelegve engedett utat a nyelvemnek, ha nem tartottam volna erősen, azt hiszem össze is csuklott volna.

Boldog voltam, tudni, hogy valaki ugyanannyira szeret, mint Te Őt, a legcsodálatosabb dolog a világon. Kristennel voltam egész, mi ketten voltunk egyek. Ő volt a világom közepe, a létem értelme, nélküle elvesztem volna. Nem csak én mulattam remekül, mikor Kristen fujtatva fejezte ki a nemtetszését, ahogy ajkaim eltávolodtak az övétől.

Elég hamar délután lett, és nekünk távoznunk kellett, a kötelező programokra. Még ellátogattunk pár európai nagyvárosba, aztán ismét Los Angelesben találtuk magunkat. Kristen haza, én pedig a szállodába mentem, mert MamaStew már látni akarta. Nem baj, holnap megint láthatom.