49. fejezet

Teljes bukta

Csajok, meghoztam a 49. fejezetet, ami egyben az utolsó előtti rész is(tudom, a múltkor rosszul írtam:D). Nagyon nehezemre esik felrakni, mivel ez azt jelenti, hogy már csak egy van hátra. Igyekeztem nektek érdekesre megírni, hiszen ezzel a fejezettel majdnem napjainkban tartunk a Robsten történettel. De csak majdnem, és még van egy!:)

Most jön a dolog kevésbé örömteli része, legalábbis rátok nézve. Mivel egy szép kerek számmal zárom le, ezért a komi határ is egy is az lesz. :D Bizony, az utolsó fejezetet nem vagyok hajlandó felrakni 50 komment alatt, csak azon túl! Úgy érzem, ez 156 rendszeres olvasónál nem lehet probléma, simán mondhatnék még többet. Kérem, a névtelen kíméljenek, írjatok nevet, szeretem tudni, kitől kapom. Valamit, aki bejelöli a „nem tetszett” lehetőséget, jó lenne, ha megindokolná.

Jövő héten pénteknél előbb(max később)nem tervezem felrakni a fejezetet, mivel ez az utolsó, szeretném, ha lenne időm, hogy minél jobban sikerüljön. Ugyan a fele már kész van, de akkor is van még rajta mit javítani, és hozzá írni. Azt hiszem, ennyi lenne.:)

Addig is, hogy ne unatkozzatok, ajánlok nektek egy új blogot, ami nekem nagyon megtetszett, érdemes, sőt kötelező elolvasni: http://robstenficforever.blogspot.com/És Briannám nagyszerű történetét se hagyjátok ki, bár tudom, hogy ezt mondanom sem kell, hiszen nem csak az én kedvencem: http://youremylittlesecret.blogspot.com/Jó olvasást.
Puszi, Lady

Reggel alig bírtam felkelni, vagy háromszor nyomtam ki a telefonom ébresztőjét. Mivel nem akartam, hogy Rob is felébredjen, a negyedik csörgésnél már véglegesen kapcsoltam ki, és kimásztam az ágyból. A sminkes kénytelen volt, kicsivel több alapozót kenni a szemem alá, mert igen csak látszott rajtam a fáradtság. Nem baj, már csak két nap és hazamegyünk, lesz lehetőségem pihenni. Már éppen indultam volna a jelenet felvételére, mikor a telefonom sms-t jelzett. Rob volt, jelezte, hogy ébren van, és utánam szeretne jönni. Gyorsan felhívtam és lebeszéltem a dologról, bár nagyon nehezen ment. Még jó, hogy nem mondtam el neki a Garrett-el történteket, mert akkor, nem hogy azt megakadályozni nem tudtam volna, hogy ide jöjjön, de a kollégám baját is ellátta volna.

Garrett mosolyogva köszöntött, mintha mi sem történt volna. Mondjuk, valóban nem is történt semmi, azt hiszem még éppen időben - mielőtt még belelovalta volna magát a lehetőségbe, hogy ő és én majd összejövünk - elbeszélgettem vele. Az egyik szünetben rá is kérdezett, hogy elfelejthetjük-e a dolgot, amire örömmel mondtam igent. Kedves srác volt, jó volt a kapcsolatunk, nem szerettem volna rosszban lenni vele.

A fogatásnak, ahogy tegnap a rengedező megígérte, valóban hamar vége lett számomra. Hatkor már a szálloda felé vitt a kocsi.

- Megjöttem – kiabáltam, amint beléptem az ajtón. Rob egy törölközővel a dereka köré csavarva lépett ki, a hálóból, nem éppen visszafogottnak mondható mosollyal az arcán. – Nocsak, valaki nélkülem ment zuhanyozni – közeledtem felé fáradt mosollyal.

- Bármikor lezuhanyozom újra, veled – zárt a karjaiba, és gyengéden végigcsókolta a nyakam, majd a számra tért át.

- Hmm. Csábító ajánlat, de ha ma este el akarunk menni, jobb, ha egyedül megyek. Mit is terveztek Tommal? – kérdeztem, miközben a fürdő felé vettem az irányt. Rob nyelt egy nagyot, mikor ledobtam a nadrágom majd a pólóm a szobában, és vágyakozó tekintettel nézte, ahogy bevonulok a fürdőbe.

- Nos, Sam felesége hívott meg minket egy házibuliba. Valami barátnője tartja, aki itt lakik. Persze, ha nem akarsz, nem kell menni – kukucskált be utánam a fürdőbe, én pedig már a zuhany alatt álltam.

- Menjünk csak, egy kis kikapcsolódás nem fog ártani – feleltem, miközben fáradt izmaim kicsit felengedtek a forró víz alatt.

Miután kész voltam, kimentem Robhoz, és már rajtam is csak egy törölköző volt. Idő közben rendelt vacsorát, és egy érzéki csókot követően az asztal mellé terelt, mondván, nem túl nagy az akaratereje, főleg, ha csak egy törölközőben szambázom előtte. Elnevettem magam, pedig jobban értettem miről beszél, mint gondolná.

Szerencsére el tudtunk anélkül indulni, hogy egymásnak estünk volna. Nem mondom, hogy könnyű volt, de sikerült. Kicsit meglepődtem, mikor a kezébe vett egy óriási bevásárló szatyrot, mire elmagyarázta, hogy a buliba vett néhány dolgot. Örültem, hogy erre is figyelt, mert nekem ilyenekre már nem volt energiám gondolni. Tom a szálloda előterében várakozott ránk, és meg is lepődött, hogy milyen pontosak voltunk, sőt szóvá is tette, hogy biztos kimaradt a kufirc, csak, hogy az Ő szavaival éljek. Robbal fintorogva elkezdtük kifelé lökdösni, mert a taxi a végén még itt hagy minket. Pár szemfüles rajongó éppen a szálloda előtt sétálgatott, és amint megláttak minket, azonnal odajöttek. Fényképezkedtem velük, Rob is, de ennyi nem volt elég. Szerettek volna egy közös képet velünk, amit nem utasítottunk vissza. Tom unalmában már a mobilján netezett, mire végre elindultunk.

A taxis alig negyed óra alatt a helyre vitt minket, ahol Tom tanácstalanul nézelődni kezdett. Igazából csak az utca nevet tudtuk, azt is emlékezetből, mert a papírt otthon hagyta a marha, vagyis valahol elhagyta.

- Biztos megint a recepciós csajjal flörtölt – gúnyolódott Rob.

- Pofa be, mindjárt megvan – morgott Tom, miközben már a harmadik kapu csengőjét nézegette.

- A végén kidobnak minket a hotelból, mert Tom az összes mozgó nőt meghúzza – nevettem, mire csak egy csúnya pillantást kaptam a célszemélytől. Tom még mindig a neveket leste, én meg kezdtem egyre jobban unni, már nem is volt kedvem.

- Nem megyünk inkább haza? – kulcsoltam a karjaimat Rob nyaka köré.

- Felőlem – mosolygott rögtön szenvedő arcom láttán.

- Helyes, sokkal jobb ötleteim vannak – motyogtam, miközben ajkaim egyre inkább a nyaka felé közeledtek.

- Felejtsétek el! – hallottuk Tom hangját a háttérből, de most valahogy nagyon nem érdekelt a hisztije. Ajkaim lassan Rob csábos szájára kúsztak, és onnantól kezdve a külvilág megszűnt létezni körülöttünk. Nyelvem mohón vette birtokba ajkait, miközben egyik kezével finoman cirógatta a nyakam tövét. Sóhajtva hagytam, hogy az érzés teljesen elárassza testem, és most már tényleg nem vágytam másra, mint visszamenni vele a szállodába.

- Megvan! – kiáltott győzelemittasan Tom, mire nehezen, de elváltunk egymástól. – Gyerünk, gyerünk. Az éjszaka úgyis a tietek – nevetett, és az ajtó felé integetett.

Nos, a pariról nem tudnék túl sok érdekességet mondani. Az idő többségében, Robbal ültem az erkélyen, sörrel és cigivel a kezemben, és vihogtam azon, ahogy Tom minden nővel flörtölni próbál. Nem mondom, volt aki bedőlt az ultragáz szövegének. Egyre laposabbakat pislogtam, ami Robnak is feltűnt. Tom nem sértődött meg, mikor ott hagytuk, éppen az egyik csajnak nyomott valami szöveget, aminek a fele természetesen hazugság volt.

Robbal gyorsan elkértük a kulcsot a recepción, majd a szobában kötöttünk ki.

Másnap ugyan csak késő délelőtt kellett forgatnom, de egész késő estig ott voltam megint.

Este pedig egy nem éppen megnyugtató telefont kaptunk, Steph volt a hívó.

- Nem láttunk semmilyen fotóst a környéken – motyogta Rob, majd értetlen tekintetem láttán, végre kihangosította a telefont.

- Ebben biztos voltam, különben nem csináltátok volna. Csak szólni akartam, hogy máskor legyetek óvatosabbak, ha titokban akarjátok tartani - sóhajtotta Steph.

- Most is azok voltunk, vagyis azt hittük. Eddig nem voltak paparazzik, Kristen egy hónapja itt van és csak rajongókkal találkozott – folytatta Rob.

- Igen, ezt is tudom. Csak gondoltam szólok, hogy mi a helyzet, mivel úgysem nézitek magatokat a neten – ennél a kijelentésnél, Robbal egymásra néztünk, és alig bírtuk visszatartani a nevetést. Még a mai napig sem tudtunk dűlőre jutni abban a vitában, Robbal, hogy melyikünk nézeget magáról több marhaságot a neten.

- Köszi Steph, de ne idegeskedj sokat – mosolygott Rob.

- Ha lenne sajtósod, akkor nem kéne. Nem tudom, hogy az új ügynököd ezt hogy viseli majd, nem mindenki olyan, mint én – nevetett.

- Te egy kincs vagy, nem is akarok másik ügynököt – durcáskodott, Rob. Olyan édes volt, hogy legszívesebben most azonnal ráugrottam volna.

- Na elég, én majd keresek neked egy jót. Most viszont szórakozzatok jól, aztán ha hazaértetek beszélünk – mondta Steph végszóként, aztán Rob kinyomta a telefont és felém fordult. Nem telt bele két perce, és már semmilyen ruha nem volt rajtunk.

*

A következő nap volt az utolsó forgatás nekem, legalábbis egy ideig. Délelőtt még felvettünk egy jelenetet, aztán Robbal a reptérre indultunk. Ha azt hittük, hogy a legutóbbi képekkel a paparazzi veszélynek vége, tévedtünk. A reptéren is vártak minket, mint az éhes oroszlánok, úgy vetették magukat ránk, és kattintgatták a gépeiket. Annyira siettem, hogy sikerült megcsúsznom a kövön, gondolom ezzel, pár vicces percet okozva Robnak. El tudom képzelni, ahogy röhögött rajtam, mindig ezt csinálja. Szerencsére, mire beértünk a terminálra, már csak pár percünk volt az indulásig.

Miután elfoglaltuk a helyünket, felkészültem néhány óra dög unalomra. Már éppen az mp3 lejátszómat vettem elő, hogy a szokásos módon üssem el az időt, mikor Rob keze lassan a combomra simult. Egy pillanatra összerezzentem, de mosolygós arcára nézve azonnal nekem is jobb kedvem lett. A gép megkezdte a felszállást, én pedig ajkaihoz hajoltam egy csókra. Aztán viszonylag nyugodtan ültünk egy helyben, egészen addig, míg már nem bírtam egy helyben maradni. Gondoltam elmegyek pisilni - annak ellenére, hogy nem kellett - hogy kicsit teljen az idő. Éppen hogy csak bezártam az ajtót, kopogásra lettem figyelmes. Hát nem látják, hogy foglalt. Unottan kiszóltam, hogy egy perc.

- Én vagyok az – suttogta Rob az ajtón keresztül. Volt egy sejtésem, hogy nem sürgősen wc-re kell jönnie, ezért mosolyogva elfordítottam a zárat. Pillanatokon belül már mellettem állt.

- Nem bírod ki hazáig? – kérdeztem elégedetten vigyorogva, mire csak egy fejrázást kaptam válaszként. Elég kevés volt a hely, ezért mióta Rob belépett mellém, én a falra kenődve álldogáltam. Így is elég közel volt, de még ez a kis távot is sikerült áthidalnia, ahogy ajkait az enyémekre tapasztotta. Nem igazán volt szükségem ennél több bíztatásra, azonnal a hajába markolva szorítottam fejét magamhoz.

- Úgy látom, nem csak én nem bírom ki – közölte vigyorogva, mikor egy pillanatra elhúzta a fejét, majd villám gyorsan újra megcsókolt, pont még mielőtt visszavághattam volna. Nyelve egyre vadabbul térképezte fel a számat, miközben keze a fenekemet markolászta, nem éppen visszafogott sóhajokat kicsalva belőlem. Már kusza érintéseitől is remegtem, a vérem forrt. Majd meg őrültem, ahogy Rob pici harapásokkal tarkította a nyakam, de annyi erőm még volt, hogy visszavágjak.

- Én ki…kibírtam volna – nyögtem, miközben már az övcsatjával bíbelődött kezem. Nevetve elhúzta a fejét a nyakamtól, majd komolyan a szemembe nézett.

- Igazán? - kérdezte, majd a válaszomat sem várva benyúlt a gatyámba. Elvörösödve haraptam be az alsó ajkam, mikor megérintette vágytól nedves alsóneműmet. Lebuktam. – Én nem így érzem – húzta fel a szemöldökét vigyorogva. Kínomban inkább visszarántottam magamhoz a fejét, nem akartam az önelégült mosolyát bámulni. Éreztem, hogy még a csókunk közben is vigyorog, de már nem érdekelt. Igaza volt, eszméletlenül kívántam, itt és most. Nem volt kedvem igazán húzni az időt, mind a ketten készen álltunk már a dologra. Vetkőzni úgysem nagyon szándékoztunk itt, ezért mindenféle hezitálás nélkül letoltam Rob nadrágját, az alsójával együtt, miközben Ő hasonlóképpen cselekedett az enyémmel.

Fel akart emelni, de a nadrágtól sehogy sem sikerült a dolog, a cipőmet meg nem szándékoztam itt levenni. Hátat fordítottam neki, és amennyire a nem túl nagy helység engedte, kissé kidugtam a fenekem, és kezemmel a mosdó szélére támaszkodtam. Rob finoman végig simított a fenekem, majd benyúlt a lábaim közé, és ott folytatta. Hangos nyögések hagyták el a számat, ahogy egyre gyorsabban masszíroztak ujjai. Igyekeztem halk lenni, de Rob nem volt éppen kegyes hozzám.

- Gyere…gyere már – nyögtem, mire felhajtotta a pólóm és meztelen hátamat végigcsókolta, közben pedig egy határozott lökéssel belém hatolt.

Nagyon nehezemre esett, hogy ne sikoltsak fel, a számat majdnem véresre haraptam az erőlködéstől. Rob hevesen mozgatni kezdte csípőjét, én meg minden egyes lökésnél, egyre erősebben szorítottam a mosdót. Egyik keze a csípőmet markolta, másikat pedig a előre csúsztatta, addig ügyeskedve, míg kezeit be nem fúrta a melltartóm alá. Ettől csak még jobban sikoltozni támadt kedvem, de amennyire tudtam visszafogtam magam, ahogy Rob is. A következő pillanatban, szinte áramütésként dübörgött végig rajtam az élvezet hulláma, és most szó szerint megnémultam tőle. Csak egy gyenge nyöszörgés hagyta el ajkaimat, miközben testem megvonaglott Rob karjai között, lábaim pedig összébb zártam, amivel elértem, hogy a következő lökés után, Ő is kövessen engem.

Fejét a vállamba temetve nyögött fel, ahogy elélvezett. Hátranyúltam, és ujjaim kócos hajába fúrva húztam fejét az enyémhez. Zihálva, és teljesen kifulladva csókoltuk egymást percekig. Rob kihúzódott belőlem, gyorsan rendbe szedtük magunkat, majd mint két bűnöző kilestünk az ajtón. Nem volt senki a környéken, ráadásul két mosdó is volt egymás mellett, úgyhogy egy rövid csók után előre mentem, és visszaültem a helyemre. Fél perccel később Rob is jött, mosolyogva helyt foglalt mellettem. A testöröm a mellettünk lévő sorban ült, és egy pillanatra elszakította szemeit a könyvéről, csak, hogy egy vigyorral kísért fejrázással ajándékozzon meg minket. Erre picit elpirultam, majd zavartan az ablakon kezdtem kifelé bámulni.

Miután megettem a kaját, amit elénk raktak, lehunytam a szemem és a fejemmel Rob vállán, bealudtam.

Csak arra ébredtem, hogy Rob csókokkal próbál keltegetni, mert megérkeztünk. Úgy tűnik a hírünk előbb ért ide, mint mi magunk, ugyanis kedves fotós barátaink már megint a reptér előtt vártak minket. Igyekeztünk gyorsan beszállni a kocsiba, hátha lerázzuk őket, de nem. Egész úton követtek.

- Vigyen a Four Seassonsba – kérte a testőröm a sofőrt, mire kitörtem.

- Nem! Nem akarok a szállodába menni a fenébe is. Haza akarok menni – mindenki megdöbbenve nézett rám, kivéve Robot, aki csak nyugtatólag magához ölelt.

- Álljon meg itt – utasította a sofőrt, majd kitessékelt minket a kocsiból.

- Rendőrség? – kérdeztem döbbenten.

- Haza akarsz menni, nem? – kérdezte szekrény méretű alkalmazottam, mire csak bólintottam. – Akkor csak menjetek be, mindjárt jövök – lökdösött minket az ajtó felé.

Ugyan segíteni nem tudtak nekünk a paparazzi ügyben, mivel állításuk szerint semmi törvénybe ütközőt nem tesznek, és addig nekik meg van kötve a kezük. Mindezek ellenére felajánlották, hogy a hátsó ajtón, amiről rajtuk kívül senki nem tudja, hogy létezik, távozhatunk. Még egy taxit is rendeltek nekünk, mert idő közben a kocsival elküldtem a testőröm. Szerencsére biztonságban sikerült elhagynunk az őrsöt, és fél óra múlva már a házunk előtt tett ki a kocsi. Még mindig pillangók repestek a gyomromban, ahogy arra gondoltam, hogy ez a mi házunk. Több mint egy hónapja nem voltam itthon, és komolyan mondom hiányzott. Meglepett, ami belépve fogadott. Ez nem más volt, mint a rend. Azt gondoltam, hogy Rob míg egyedül volt itthon, kissé lelakta a házat, de kellemesen csalódtam.

- Azt hittem kupi lesz – fordultam felé mosolyogva, és megöleltem.

- Néhány napja Stephanie-val küldettem egy takarítónőt – vallotta be.

- Ügyes vagy – nyomtam egy csókot a szájára. – Jó itthon lenni. – Fejem a mellkasára hajtottam, de aztán meggondoltam magam. – Gyere, szerintem az ágyunknak már hiányzunk – vigyorogtam, majd az emelet felé kezdtem húzni.

- Vagy pont ellenkezőleg. Lehet, örül, hogy pihenhetett egy kicsit – viccelődött, miközben a karjába kapott.

- Végülis csinálhatjuk máshol is, mondjuk amit még nem avattunk fel …

- Kicsim, ugyan még csak három hónapja van meg a ház, amiből te másfelet nem voltál itthon, de már most nincs olyan helység a házban, amit ne avattunk volna fel – nevetett, majd letett az ágyra.

*

- Olyan kevés volt ez a hat nap – fintorgott Rob az ágy közepén, mialatt én az utolsó ruhadarabot is begyömöszöltem a bőröndbe.

- Tudom – sóhajtottam, majd mellé huppantam, és belé csimpaszkodva csókra nyújtottam a szám.

Igaza van, mintha csak most jöttünk volna haza Montrealból, pedig annak már hat napja is van. Most pedig újra utaznom kell, méghozzá Argentínába. Nem szívesen hagyom itthon megint, de annak is örülhetünk, hogy ennyi szabad napot kaptam, amit végre teljes egészében együtt tölthettünk.

Az idő legnagyobb részében itthon voltunk, ami minden szempontból kielégítő volt számunkra. Egyik este átjött pár barátunk, és anyáék is meglátogattak minket, akikhez mi is elmentünk, de inkább kettesben szerettünk volna lenni. Túl hamar vége lett a hawaiinak.

- Mikor is jössz vissza? – kérdezte reménykedve, miközben keze már a pólóm alatt voltak.

- Hat napig leszünk ott, az tuti. Azt nem tudom, hogy utána vissza tudok-e jönni, vagy egyből megyünk New Orleans-ba. Amint megtudom, úgyis szólok és ahhoz igazítjuk a dolgokat. De amíg Argentínában vagyok, mindent intézz el, ha esetleg nem tudnék hazarepülni, tudjál jönni utánam – cirógattam meg a borostás arcát, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Mikor kell indulnod a reptérre? –mormolta a nyakamba.

- Két óra múlva jön értem a kocsi – sóhajtottam a kényeztetés hatására.

- Tökéletes – mosolygott, majd egy édes csókkal maga alá fordított. – Ezt minimum hat napra kell beosztanunk – mondta nevetve, majd a következő pillanatban ismét egy szédítő csókban részesített.

Legszívesebben magammal cipelném Argentínába is, de nem lehet, hiszen neki is van dolga, amit direkt nem ezen a héten intézett, hogy velem tudjon lenni. Már most hiányzik, pedig még mellettem van. Kész kínszenvedés lesz ez a hat nap, de jobb nem arra gondolni. Inkább azzal kéne foglalkoznom, ami majd utána következik…

Képek:

Rajongókkal:

http://pics.livejournal.com/brandnewluv/pic/00a0rdfs/

Csók Montrealban:

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFivoGZDLKpeg7fmNFUVHTOjSpr9uCIrbqj-wWepTmPVL_1I-vU5LH7dlExZDQD350bSMwXmQqwOTJORZSN7D0WhTETiI4o-WtWrROhMhUBiAJlIJpaLjuxnr_R9vvth1w8Z_lOWZC_gU/s1600/msg-128197558151-3.jpg

Robsten visszamegy a szállodába:

http://www.imagebam.com/image/b6e76f93401203

Távozás Montrealból:

http://www.imagebam.com/image/c8f69193553922

Érkezés a LAX-ra:

http://www.imagebam.com/image/5d0ddc93586959

Robsten ház:

http://images.dailyfill.com/4585dbf70ea34946_b8c2b662ad7be8b2/o/robsten_house_300.jpg

http://www.twilighthooked.com/wp-content/uploads/2010/06/robsten-house.jpg

http://kristenstewarttwilight.com/revealed-robert-pattinson-and-kristen-stewarts-remote-romantic-lovenest-15277/revealed-robert-pattinson-kristen-15277-2-jpg/