2009. december 7., hétfő

Egy kis részlet a 7.fejezetből...

Akkor a beígért részlet a holnapi fejezetből! Tudom nem árul el semmit, de pont ez a lényeg, hiszen nem lőhetem le a poént! :)
Holnap felrakom az egész 7. fejezetet. Az már csak egy nap! :D
Addig is élvezzétek ezt a kis részletet!


Arra ébredtem, hogy Rob a hátamat puszilgatja. Kinyitottam a szemem, de abban a pillanatban vissza is csuktam. Nem akartam, hogy rájöjjön, ébren vagyok és abbahagyja.
- Tudom, hogy ébren vagy! – végigsimított az arcomon és várta, hogy reagáljak. Kelletlenül, egy halk nyögéssel felé fordultam és láttam, hogy mosolyog.

- Oh, pedig olyan jó volt, amit csináltál. – mosolyogtam.
- Így is folytathatom. – végigcsókolta a karomat és folytatta a nyakamnál, majd a mellkasomnál. Már majdnem teljesen átadtam magam az élménynek, mikor észrevettem, hogy ruhában van.

- Hé, te már felöltöztél? Mennyi az idő? – kérdeztem.
- Fél tizenkettő! – felelte.
- Istenem! Miért nem hallottam az ébresztőt? – hírtelen felültem és azt sem tudtam mit csináljak.

- Gyorsan kinyomtam, hogy tudj még aludni! – közölte természetesen.
- A francba, most, hogy fogok elkészülni? – kérdeztem idegesen.
- Minek? – csodálkozott.

- Hogy- hogy minek? Kikísérlek a reptérre. – mondtam és elkezdetem kimászni az ágyból.
- Nem kell, maradj és pihenj! – ránéztem és úgy láttam komolyan gondolja.
- Azért a kocsiig kikísérhetlek? – kérdeztem. Mosolyogva bólintott. – Rob, ő…- tudtam, hogy beszélnünk kell, de nem tudtam hogyan kezdjem.

- Igen? – várta, hogy folytassam.
- Azt… azt hiszem meg kéne beszélnünk, ami történt. – kezdtem. Nagy levegőt vett és lehajtotta a fejét.

2 megjegyzés:

  1. óóóóóóóóóóóóóóóóó! ez nem ér! kellett nekem könyörögni! én és az a nagy szám! igazam lett. egész éjjel ezen fogok gondokozni!!! basszus! de azért megért! :) :)

    VálaszTörlés
  2. én is egész nap ezen fogok gondolkozni:D:D
    szval siess vele.délután rakd fel lécci:)
    már nagyon várom az egészeet:D
    pusziih.

    VálaszTörlés