48. fejezet

Látogató

Csajok, meghoztam a következő, és egyben utolsó előtti fejezetet. Nem fűznék, nagyon semmit hozzá, talán csak annyit, hogy egy díjnyertes khm részt is találtok benne!:D Bizony, egyetlen Brianna barátnőm a falat kaparta utána. Csak annyit fűzött hozzá – miután kifejtette, hogy imád -, hogy ez az eddigi legjobb, amit VALAHA olvasott, mert ízléses, mégis ütős! Idézve: „BEST KHM PART EVER!!!” Kíváncsi vagyok, nektek is ennyire tetszik-e majd.;)

Puszi, Lady

- Vége! – kiáltotta a rendező, én meg fellélegeztem. Ez volt a végszó, hogy a mai forgatásnak is vége. Lassan kisétáltam a stúdió elé és elővettem a cigim, hogy káros szenvedélyemnek hódolhassak. Tom sétált felém.

- Végeztél mára? – kérdezte, miközben kivette a kezemből a cigim. Pufogtam egy sort, hogy elvette, amire már három órája vágyom. Tom tegnap érkezett, Ő is szerepet kapott az On he Roadban. Kicsit furcsa, hogy egy barátommal forgatok, de nagyon élvezem. – Mikor jön? – érdeklődött. Meg sem kellett magyaráznia, hiszen három napja folyamatosan a perceket számolom.

- Este – feleltem és rágyújtottam egy újabb méregre, mert a kezében lévőről már lemondtam.

- Helló srácok – jött mellénk egy cigivel a szájában Garrett. – Mit csinálunk ma este? – kérdezte reménykedve. Az utóbbi egy hónapban mióta Kanadában vagy

unk, elmentünk pár este, hogy ne unjuk halálra magunkat.

- Én ma nem tartok veletek – mondtam nekik, elnyomtam a cigit, hogy bemenjek, összeszedjem magam, és végre haza mehessek.

- Miért? - kérdezte meglepetten Garrett.

- Ma jön Rob – közölte mindentudóan Tom, mire nekem levakarhatatlan mosoly terült szét az arcomon.

- Oh – nyögte Garrett meglepetten, majd elgondolkodott. – Gyertek együtt – mondta.

- Azt felejtsd el haver, két napig nem látod őket. Ilyenkor mindig jobb elfoglaltságuk akad – vihogott Tom, én meg legszívesebben képen töröltem volna.

- Nekem is van szám – morogtam neki. Az egy dolog, hogy folyton rajtunk poénkodik, de hogy másoknak is, az már zavaró.

- Csak a tényeket mondom – folytatta, mire ráfintorogtam.

- Majd talán holnap – zártam le a beszélgetést ennyivel, majd sarkon fordultam és visszamentem a stúdióba. Összeszedtem a cuccaimat, hogy végre a szállodába induljak.

Szerettem volna valami kaját rendelni, ha megérkezik Rob biztos éhes lesz, de az étterem folyamatosan foglalt volt. Izgatottan ugrottam a telefonomhoz, mikor meghallottam az sms-t jelző hangot. Mikor Rob neve volt rajta, már egyenesen kalapált a szívem. Viszont az sms elolvasása után, lehervadt a mosoly az arcomról. Két órát késik a gépe valami vihar miatt, ami azt jelenti, hogy éjfél körül ér ide hozzám. A jókedvem és a szépen megtervezett estém képei, egy másodperc alatt foszlottak szét. Nem sok idő, most mégis nagyon rosszul érintett. Egy hónapja nem találkoztunk, és már nagyon hiányzott.

Az elmúlt több mint három hónapban szinte folyamatosan együtt voltunk. Mióta Vancouverben volt az Eclipse néhány jelenetének újraforgatása és visszamentünk L.A.-be, alig váltunk szét. Rob ott forgatta a Water for Elephants című új filmjét, így a közelemben volt. Én ugyan néha utaztam az Eclipse promotálása miatt – ami megjegyezem, Rob nélkül elég unalmas volt -, de azok csak napok voltak. Ráadásul miután hazamentem Londonból, elkezdtem házat nézni magunknak, és a megfelelőt rövid idő után meg is találtam. Robnak is nagyon tetszett, így nem gondolkodtunk sokat, megvettük. Mióta beköltöztünk, ha forgatott is, az estéket együtt töltöttük. Kivéve, ha Rob hajnalban ment forgatni, mert akkor a számára fenntartott hotelszobában aludt, ilyenkor általában én is vele mentem. Kínosan ügyeltünk arra, hogy ne derüljön ki a házunk megléte, így ha egy koncert vagy vacsora után paparazzikba botlottunk, a szállodába mentünk aludni. Nem mondom, hogy kellemes a bujkálás, de a magánéletünk megóvása érdekében még ezt is bevállaljuk. Nekem egy hónapja nagyjából nyugtom van, mert itt, Montrealban nincsenek paparazzik, vagyis még eggyel sem találkoztam. Ezért is várom annyira Robot, nyugodtan tölthetjük az időnket. Szemfüles rajongók néha előkerülnek, bár eddig csak egyszer, az egyik vacsoránk alkalmával találkoztam velük, akkor is csak egy fotó erejéig zaklattak.

Most viszont nem tudom, mivel fogom elütni az időt, míg Rob ide nem ér. Ha itt maradok, megkattanok. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Tomot, hogy a szálloda aljában várjanak meg, mert mégis velük tartok. Gyorsan összekaptam magam, amíg velük vagyok, addig is gyorsabban telik az idő.

- Hogy- hogy jössz? – kérdezte Tom, mikor melléjük léptem a szálloda recepcióján.

- Rob gépe késik, éjfél körül ér ide – sóhajtottam szomorúan.

- Szívás. Addig is tegyük hasznossá magunkat, igyunk – kezdett kifelé lökdösni az ajtón. Taxiba szálltunk és egy étterembe vitettük magunkat, hogy megvacsorázzunk. Nem mondhatom, hogy jó kedvem volt az este folyamán. Nagyrészt unottan lökdöstem a tányéromon lévő hús falatokat, és kortyolgattam a sörömet. Szórakozásképpen az embereket kezdtem nézegetni, mikor észrevettem egy csajt, aki nagyon stírölte Garrettet.

- Hé, a szőke csaj a pult végén nagyon bámul. Bejössz neki – böktem oldalba Garrettet, aki pár másodperccel később feltűnésmentesen odakukkantott.

- Nem az esetem – közölte egykedvűen, majd beleszívott a cigijébe.

- Miért? – kérdezte meglepetten Tom azt, amire én is kíváncsi voltam. – Én tuti nem rúgnám ki az ágyamból – vihogott. Ez a kijelentése valahogy nem lepett meg.

- Jobban szeretem a természetes lányokat, akik magukat adják. Taszít, ha valaki mű – mondta közvetlenül nekem, majd megrántotta a vállát. Ezt nem tudtam hova tenni, kicsit furcsa volt ez a kijelentés, mintha nekem címezte volna. Talán azért is volt fura, mert eddig semmilyen érdeklődést nem mutatott az irányomba, szerencsére. Lehet, most is csak én gondolom többnek. Biztos már csak Rob hiánya láttat velem rémképeket. Az viszont gyanús volt, hogy Tom feltűnően hallgatott, és csak bámulta Garrettet.

- Azt hiszem, én megyek. Rob nemsokára megérkezik, egy percet sem akarok elszalasztani - jelentettem ki, és felkeltem az asztaltól.

- Szerintem mi is megyünk – nézett Garrett Tomra, aki csak bólintott. Rendeztük a számlát, majd kifelé indultunk, hogy taxit fogjunk.

Két férfi feltűnően bámult minket miközben az utcán haladtunk, majd beigazolódott, amitől féltem, és leszólítottak minket, közös fotót szeretek volna. Kedvesek voltak, így teljesítettük a kérésüket, és beálltunk velük egy-egy közös képre.

A szálloda recepciójához lépve meglepetés ért, mikor a kulcsomat kértem.

- Már elvitték a kulcsot – közölte mosolyogva a férfi, mire azonnal heves dobogásba kezdett a szívem, hiszen ez egyetlen dolgot jelenthetett. A fiúkat se szó, se beszéd otthagytam, és mint egy idióta rohantam a lift felé. Majdnem lefejeltem az ajtót, ahogy önkívületi állapotban próbáltam elfordítani a kilincset, ami nem akart engedelmeskedni. Vettem két nagy levegőt, és végre sikerült bejutnom. A szoba közepén ott állt az én személyes, két lábon járó meglepetésem. Egy pillanatra csak végigfutattam rajta a szemeim, jól szemügyre véve meztelen felsőtestének, minden négyzetcentiméterét.

- Szia – leheltem elfúlóan, mikor végre felfogtam, nem csak a szemem káprázik, tényleg itt van.

- Szia – mosolygott, majd felém nyújtotta a kezét. Földbegyökerezett lábaim azonnal elszabadultak, és a nyakába ugrottam. Egy percig csak vadul téptük egymás ajkait, majd zihálva a fülembe suttogott:

- El sem hiszem, hogy végre itt vagyok.

- Mikor érkeztél? Ne haragudj, csak mikor írtad, hogy késel, kellett valami, ami eltereli a figyelmem, ezért elmentem kajálni Tommal és Garrettel – magyarázkodtam.

- Semmi baj, kicsim. Fél órája jöttem csak, és addig lezuhanyoztam – nyugtatott, nem sok sikerrel, mert fél óra! Atya ég, ennyit elvesztegettem. – Szépségem – motyogta, és kihúzta a hajgumit a hajamból. Fejét először a hajamba, majd a nyakamba fúrta és kis puszikkal halmozott el. – Annyira hiányoztál – ölelt szorosabban magához, majd megcsókolt. Két csók között, nehezen – főleg a levegőhiánytól -, én is kinyögtem neki, hogy mennyire vártam már, aztán nem fecséreltük tovább az időt beszédre.

Mondhatnám úgy is, hogy egy szempillantás alatt került le rólam az ing és a póló, de a gatyának sem kellett több. Talán az érzések miatt, amiket Rob érintései, csókjai váltottak ki belőlem, még azt is alig vettem észre, hogy már csak egy fehérneműben élvezem a kényeztetést. Nekem egyelőre nem volt dolgom, hiszen rajta csak egy alsónadrág volt, így könnyedén be tudtam hinteni izgató mellkasát csókjaimmal. Rob sóhajtozva élvezte, ahogy nyelvem egyre hevesebben ízlelgeti bőrét, majd lassan a falhoz nyomott. Egy vérforraló csók közben, elhajította a melltartómat, majd izgató játékba kezdett a mellkasomon nyelvével. Felhevült testemnek csak olaj volt a tűzre, ahogy kezei finoman, mégis határozottan körbeölelték a mellem. A hátát karmolásztam édes kínjaim közepette, majd az alsónadrágja szélén kezdtem kutatni, de hirtelen a fejem fölött, a falhoz szorítva találtam a kezem. Szemérmetlenül nyögtem fel, mikor Rob kínzóan lassan kezdte végigpuszilgatni a felsőtestem, egészen a hasam aljáig, a melleimet gaz módon kihagyva. Felpillantott rám, gyötrődő grimaszom láttán elmosolyodott, majd nyelvét végighúzta az előbb bejárt úton. Levegőt már nem nagyon kaptam, bár tüdőm szinte üvöltött érte. Rob élvezettel legeltette arcomon a tekintetét, miközben egyik mellbimbóm körül körözött nyelvével. Finoman szívogatni kezdte a bőrt, néha becsípte fogai közé, amibe mindig belenyögtem. Kezei elengedték az enyémet, majd az oldalamon végighúzva, egész a tangámig haladt. Megszabadított a felesleges anyagtól, és néhány őrjítő simítás után elhúzta a kezét.

Azt hittem szétrobbanok, felnyögtem a kíntól, ahogy ujjai elszakadtak tőlem, de ismét meglepett. Két ujját a szájába vette, majd visszavezette a lábaim közé, és mélyen belém fúrta. A számat harapdálva viseltem, ahogy egyre gyorsabban mozgatja bennem, és előző tette sem volt rám hatástalan. Leguggolt elém, lábaimat szélesebbre tárta, és ujjait nyelve váltotta fel. Az, hogy élveztem, enyhe kifejezés arra, amit ezekben a pillanatokban éreztem. Legszívesebben azonnal hanyatt döntöttem volna, de ez viszonzást kíván. Éreztem, ahogy testemben a pici szikrák felrobbannak, én pedig remegve csúsztam a padlóra, nem volt erőm tovább két lábon maradni. Rob elégedetten csókolt meg, pedig még nem is számított rá, hogy Ő következik. Izgatóan simított végig rajtam újra és újra, ezzel ismét fellobbantva bennem a pár perce kihunyt tüzet. Nem mintha sokat kéne tennie ezért… Mikor valamennyire biztosnak éreztem a lábaim felkeltem, őt is magammal húzva. Leszedtem róla az alsónadrágot, majd kezem közé fogtam merev vágyát. Elég volt csak picit megmozdítani a kezem, és máris hallottam elfúló nyögését. Most rajtam volt a sor, hogy elégedett legyek magammal, hiszen Rob arcán az élvezet bizonyítékát látva, a gyomrom is beleremegett a gyönyörbe. Nyelvem lassan végighúztam rajta párszor, majd teljesen ajkaim közé fogadtam, amit nem bírt sokáig. Zihálva rántott fel magához, majd a falhoz szorított, és lábaim szélesre tárva hatolt belém. Felnyögtem, ahogy a rég tapasztalt érzés újra megremegtette a gyomrom. Mellkasommal a heves lökés hatására még jobban a falhoz préselődtem, ami most kifejezetten jól esett tüzelő testemnek.

Rob langyos leheletét éreztem a vállamon, nyakamon, vagy éppen a hátamon, mindig, ahol éppen ajkaival kényeztetett. Kétségbeesetten kaparásztam a falat, vagy éppen Rob fenekéhez nyúltam hátra, és markoltam bele. Ilyenkor általában egy harapással lettem gazdagabb, de ez csak még jobban beindított. Kezét végigvezette az alhasamon, egészen a lábam közéig, és már nem csak vad lökéseivel, de ujjai játékával is ingerelt. Fejemet a vállára döntöttem, és a hajába markolva húztam magamhoz ajkait egy csókra. Nyelve, mozdulatainkkal ellentétben gyengéden kényeztette az enyémet, még abban a pillanatban is, mikor az orgazmus hulláma végigsöpört rajtam. Elfojtott sikollyal haraptam Rob szájába, és téptem a hajába. Két határozott lökéssel később, Ő is egy rekedt kiáltás közepette követett engem. Testünk megállt, izzadtan tapadtunk szorosan egymáshoz, mellkasunk vadul emelkedett fel és le.

Zihálva próbáltam kis puszikkal behinteni Rob kisebesedett ajkát, ami vadságom szemmel látható bizonyítékaként rajta díszelgett. Mosolyogva simított végig a hajamon, a melleimen, majd a hasamon, és kicsúszva belőlem, a hálószoba felé terelt. Ott kissé fáradtan rogyott le az ágyra, de nekem még eszem ágában sem volt aludni.

- Ugye nem akarsz aludni? – kúsztam a mellkasához, mire bágyadtan rám mosolygott.

- Eszemben sincs – rázta a fejét.

- Remek. Zuhanyozni készültem, velem tartasz? – kérdeztem egy csábos mosollyal, amitől ismét fény gyúlt a szemében. Az álmosságnak már nyoma sem volt az arcán a továbbiakban.

*

Másnap reggel szólított a kötelesség, ezért nehéz szívvel, de otthon hagytam a drágámat. Még nagyban szuszogott, mikor elindultam forgatni. Ha már este nem, jobban mondva alig hagytam aludni, most nem lehettem önző, és kelthettem fel, mert akarok egy csókot indulás előtt. Gyorsan írtam neki egy cetlit, hogy pihenje ki magát, estefelé jövök.

A fogatás rém lassan telt, talán a tudat, hogy Rob a szobában vár rám, nehezebbé tette számomra a napot. Garrett kedvesen érdeklődött, hogy Rob megérkezett-e, és hogy valamelyik este nem lenne-e kedvünk vele vacsorázni. Még nem feleltem semmit, erről Robot is meg kell kérdeznem. Hazaérve egyetlen szerelmem, vacsorával várt.

*

- Biztos nem fogsz unatkozni? – kérdeztem aggódva ismét, mielőtt a lakókocsimban hagytam volna, hogy forgatni mehessek.

- Már mondtam, hogy nem. Különben is, minden szünetben itt foglak várni, nem sokkal jobb így? – kérdezte mosolyogva, és az ölébe húzott.

- Nekem mindenképpen – bólintottam. Kezem a nyaka köré fontam, ajkait megcirógattam az enyémekkel. Csak egy búcsú puszit terveztem, ami mint szokásunkhoz híven kicsit több lett. Zihálva túrtam a hajába, miközben vad csókunk egy pillanatra sem szakadt meg. Fogalmam sincs, meddig megyünk el, ha valaki be nem kopog az ajtón. Sóhajtva másztam le Robról és vonszoltam magam az ajtóhoz. Garrett volt, akit értem küldtek. Ha már úgyis itt van, remek alkalom, hogy megismerje Robot. Rob kezet fogott ugyan vele, és illedelmesen bemutatkozott, de azért tüzetesen végigmérte filmbéli partneremet. Gyanús pillantásokkal nézett végig rajta, de nem hiszem, hogy ez Garrettnek lejött volna, csak én ismertem ennyire. Neki csupán kíváncsi pillantásnak tűnhetett.

- Remélem, hamar jövök – fordultam Rob felé, aki csak megszólalásom után vette le szemét Garrettről.

- Itt foglak várni – mosolygott rám. Egy puszira nyújtottam felé ajkaimat, de megint sikerült meglepnie. A csípőmet megragadva magához rántott, egyik kezével a hajamba túrt, míg másikkal a fenekembe markolt. Nyelve vadul tört utat magának ajkaim közé, én pedig majdnem összeestem ettől a heves megnyilvánulástól. Mikor kezdtem felfogni, mi is történik, egyik kezem a nyakára csúsztatva, piszkáltam hajának tarkójára logó részét. Fél percig csak faltuk egymás ajkait, majd Rob megszakította a csókot.

- Innen folytatjuk – közölte elégedetten, majd Garrettre nézett, és vigyora még szélesebb lett. Ekkor esett le a tantusz. Ez kedves kollégámnak szólt, hogy még csak ne is próbálkozzon nálam. Nem mintha egyébként ilyet tett volna. Mosolyogva megráztam a fejem, és követtem Garrettet a stúdió felé. Nem szóltunk egymáshoz, úgy látszott, zavarban van Rob előbbi akciója miatt.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy ma csúcsformában voltam, amit annak a félistennek köszönhetek, aki a lakókocsimban vár rám. Ő volt az egyetlen ok, amiért ma egyetlen szót sem rontottam, ellentétben a többiekkel. Mintha a világ összefogott volna ellenem, ma kifejezetten nehezen ment a munka. Főleg Garrett szerencsétlenkedett sokat, amiért a végén már kezdetem igazán kijönni a sodromból. Szerencsére a rendező nem sokkal később, elrendelte az első szünetet. Futólépésben haladtam a kijárat felé, éppen hogy csak kiléptem, Garrett szólt utánam. Morcosan fordultam hátra.

- Ne haragudj, ma nem vagyok formában – kezdett mentegetőzni.

- Semmi gond – nyugtattam, mert már nagyon nem itt akartam állni, és vele beszélni. Motyogott még valamit, de arra már nem igazán figyeltem, mert a Robot kutató szemem, végre kiszúrta Őt. A lakókocsim előtt szobrozott, és, ahogy észrevette, hogy megláttam, felém indult.

- Garrett, majd később beszélünk, most mennem kell – mosolyogtam rá, és otthagytam. Kicsit meglepődött, de remélem, nem vette zokon.

Majd kiugrottam a bőrömből, ahogy egyre közelebb értem hozzá. Ő csak egy szívdöglesztő mosollyal várta, hogy végre oda érjek. Legszívesebben rávetettem volna magam, de voltak néhányan körülöttünk, én meg nem szeretem a közönséget az intim pillanatok közben.

- Kár, hogy nem rövidebb ez a szoknya – célzott arra a rusnya barna szövetre, ami rajtam volt. – Így nem látom a szexi lábaid – suttogta mosolyogva a fülem mellett.

- Még pár óra, és te magad tépheted le rólam – erre jóízűen felnevetett.

- Már alig várom!

- Tudom – kacsintottam rá, majd elvettem a cigis dobozát.

- Már Tomot is sminkelik – jutott eszembe. – Olyan fura, hogy vele játszom egy filmben – jegyeztem meg.

- Legalább szemmel tartja azt a bájgúnárt – fintorgott az ajtó felé. Odakaptam a tekintetem, nem mondhatom, hogy meglepett, kire használta a jelzőt.

- Garrett? – nevettem el magam.

- Ne röhögj, legszívesebben kikaparnám a szemét… ahogy rád néz , az…

- Ne már Rob! Ne akarj olyat belelátni, ami nincs is – dorgáltam könnyed hangon, de csak morcosabb lett.

- Tom mondta, mit mondott a múltkori vacsorátok alkalmával – idegesen elnyomta a cigijét, majd kérdően rám pillantott.

- Azt nem úgy mondta… esküszöm neked, eddig semmiféle érdeklődést nem mutatott felém – bizonygattam az igazam.

- Vagy csak nem veszed észre – dünnyögte.

- Nem mindegy? És ha halálosan belém lenne zúgva, akkor? Nekem akkor sem kéne, Te vagy az egyetlen, aki kell… és Te az enyém vagy. Ez több mint elég – mosolyogtam. Erre kicsit Ő is jobb kedvre derült.

- Akkor sem bírom – tette még hozzá, mire csak lemondóan felsóhajtottam.

- Kit nem bírsz? – lépett mellénk Tom. Rob a fejével az ajtó felé bökött, ahol Garrett még mindig cigizett, két másik szereplő társaságában. – Jah, én sem bírnám, ha a csajomra nyomulna – tett rá még egy lapáttal az a marha.
- Tom! – förmedtem rá. Miért kell emlegetnie? – Félreértitek… és különben is, már Robnak is elmondtam az imént, de akkor veled is tisztáznám. Ha lenne is valami igazság abban, amit állítotok, engem akkor is hidegen hagyna. És én ezzel lezártam a Gerrett témát – néztem rájuk szigorúan, mire csak bólintottak.

- Bár én nem is gondoltam, hogy Te leállnál vele, ne érts félre – bólintottam, hogy értem, na meg azért, hogy most már hanyagoljuk a témát.

- Na, gyere – ragadtam meg Rob kezét. – Már így is túl sok időt fecséreltünk Garrettre – belöktem a lakókocsim ajtaján, és egy ideig nem is szándékoztam onnan kimenni.

*

Azt hittem, sikerült meggyőznöm Robot arról, hogy Garrett nem akar tőlem semmit, de rövid időn belül beláttam, hogy tévedtem. Hiába unta halálra magát, ott gubbasztott a forgatáson velem, és már a lakókocsiban sem volt hajlandó maradni. Minden egyes jelenetnél ott volt, bár állítása szerint nagyon élvezte, és szereti nézni, ahogy játszom. Ráhagytam, ha ez őt megnyugtatja, akkor legyen velem.

Egyik nap sikerült meggyőznöm, mikor Tom sem forgatott, hogy menjenek el ebédelni, meg kicsit mászkálni. Sam, az egyik másik kollégám felesége is itt volt, aki szintén unatkozott a forgatáson, így Ő is velük tartott. Mi pedig dolgoztunk. Mikor végeztem a forgatással, már bőven elmúlt tíz óra. Azonnal hívtam Robékat, akik mint kiderült, még beültek vacsorázni is. Nem volt más választásom, mennem kellett.

Éppen hogy csak letettem a telefont, kopogtak az öltözőm ajtaján. Kiszóltam, hogy szabad.

- Nem zavarok? – dugta be az ajtón a fejét Garrett.

- Nem, bár épp menni készültem – mosolyogtam rá.

- Muszáj? Úgy értem, megihatnánk valamit – huppant le a fotelba.

- Majd máskor. Rob vár rám – hadartam, miközben a szanaszét lévő cuccaimat pakolásztam a táskámba.

- Nem értem, mit eszel benne – közölte egyszerűen, mire megállt a kezem a mozdulatban.

- Tessék? – kérdeztem vissza meglepetten, azt hittem rosszul hallok.

- Te sokkal jobb csaj vagy ennél, Kristen, foghatnál nála ezerszer jobbat – mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.

- Ezt mondjuk, hogy meg sem hallottam – egyre idegesebben nyomkodtam a táskába a dolgaimat, és még mindig reménykedtem benne, hogy csak viccel. Eddig kedveltem…

- Pedig, ez az igazság – folytatta.

- Még csak nem is ismered! Fogalmad sincs milyen ember, párszor láttad, és mégis ilyeneket mondasz – feleltem meghökkenten. – De különben is, ezt nem veled fogom megvitatni – céloztam rá szerényen, hogy semmi köze az életemhez.

- Én csak azt mondom, amit látok – úgy éreztem, komolyan hergel. – Lehetne nála jobb – ismételte, mire furcsa érzés költözött belém, és nem bírtam ki, hogy ne mondjam, ami eszembe jutott.

- Például Te? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire kissé elmosolyodott.

- Például – francba! Robéknak igazuk volt… de hogy nem vettem észre? Nem, nem volt, mit észrevenni, mert nem nyomult eddig.

- Oké, őszinte leszek veled – leraktam a táskám, és leültem vele szemben. – Eddig bírtalak Garrett, egész összehaverkodtunk, de ezzel kicsit elvetetted a sulykot. Szóval vázolom a helyzetet. Két választásod van. Vagy feldolgozod, hogy Robbal járok, mert szerelmes vagyok belé, és továbbra is haverok maradunk, vagy megpróbálsz lecsapni a kezéről, de – feltartottam a mutatóujjam – előre szólok, hogy minden erőlködésed felesleges lesz, és még csak hozzád sem fogok szólni, amint a kamera leáll. Te döntesz – nagy levegőt vettem, és vártam, hogy melyik megoldást választja.

- Te aztán beleestél ebbe a pasiba – csóválta a fejét, de nem tűnt különösebben csalódottnak. Jó, hogy az elején tisztáztuk a helyzetet. – Legyen az első… és nyugi, nem akasztom fel magam – vigyorgott.

- Helyes – csaptam össze a tenyerem elégedetten. – Akkor ezt megbeszéltük. Most viszont indulnom kell – mutattam az ajtó felé. Sóhajtva feltápászkodott, majd két különböző irányba indultunk. Én egy taxival az étterembe vitettem magam, ahol Robék már vártak rám. Fáradtan bújtam hozzá, de máris jobban éreztem magam, ahogy karjai közé fészkelődtem. Jól éreztem magam, annak ellenére is, hogy már csak homályosan észleltem a külvilágot. Rob finoman megcirógatta az arcom, és javasolta, hogy induljunk, ami ellen nem bírtam tiltakozni. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy a szexre gondoljak, még a ruhámat is Rob segítségével sikerült csak levennem. Persze nem szalasztotta el az alkalmat, hogy a felszabadult bőrfelületekre, édes csókokat nyomjon, de én ennek csak örültem. Kicsit ellazultam, és hálát adtam, hogy holnap nem fogok éjszakába nyúlóan forgatni, bár programom lesz, arról a fiúk már gondoskodtak…

Kristen Fan picture:

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7j9_5DndvYZlX3Xihv5NFDo6I5DLz-m_QrxIbfNsFdzRwzRUcyC9q9FqywUtEYKt2OTIGpv1QaVct56nC_KQ-eGpH0-SPDonSazcpWKHAgrJb15zVWpVhqdVCjmtglpM00q-bmDDkDdYJ/s1600/mont2.JPG

Forgatás szünetében:

http://images4.fanpop.com/image/photos/14600000/RobSten-in-Montreal-robert-pattinson-14694158-400-381.jpg