44. fejezet

Premier és egyéb katasztrófák...

Lányok, meghoztam a következő fejezetet. Lehet nem fogtok szeretni, de tudjátok, hogy nem bírom sokáig kavarás nélkül.:P Jó hír, hogy a mostanában szokott, új rendszer szerint, ha megvan a 30 komi, csütörtökön kapjátok az új részt, ezután a csúnya függővég után. Addig lehet izgulni, hisz tudjátok, sosem lehet nálam tudni, mi lesz ebből…:D
Jó olvasást a részhez.
Puszi, Lady

- Kicsim…cica…ébresztő! – simogatott Rob, fogalmam sincs mennyi ideje. Fáradtan nyöszörögve felé fordultam, Ő mosolyogva szemlélt. – Jó reggel – adott egy csókot, mire azonnal belé csimpaszkodtam, és lehúztam magamhoz. – Erre most nincs időnk – közölte szomorúan, és lefejtette magáról a karjaimat. Fintorogva vettem tudomásul a visszautasítást, de miután elém tartott egy bögre gőzölgő kávét, mindent elfelejtettem. Azonnal szürcsölni kezdtem, majd kiugrottam az ágyból és néhány ruhát magamra kapva az erkélyre siettem, Robbal a nyomomban.

- Mikor kell indulni? – érdeklődtem, miközben az ölébe fészkeltem magam az erkélyen.
- Hamarosan. Pont van időd még felöltözni – majdnem visszaköptem a kávét.
- Miért nem szóltál hamarabb? – kérdeztem idegesen.
- Én szóltam, de úgy aludtál, mint aki kiütötte magát – mosolyogva a fülem mögé simította a hajam, én meg azonnal ajkaira vetettem magam. A cigi szinte érintetlenül égett el a kezemben. Rob felállított az öléből, majd a fenekemet paskolgatva terelt beljebb.
Elmentem zuhanyozni, hiába szerettem volna mást csinálni helyette, sietni kellett. Gyorsan összedobáltam a cuccaimat, majd lementünk a hotel elé, ahol a taxi már ránk várakozott, benne egy vigyorgó Tommal.

- Nem merem megkérdezni, miért késtetek – mondta rögtön, köszönés helyett.
- Sajnos, nem azért, amire gondolsz – közöltem fintorogva, miközben elhelyezkedtem a taxiban. Erre csak nevetett, Rob pedig vágyakozva megcsókolt, amivel csak még jobban felkorbácsolta bennem a vágyat, amit nagy sajnálatomra nem tudtunk reggel csillapítani.
Viszonylag hamar kiértünk a reptérre, ahonnan fél óra múlva már indult is a gépünk. Tom egy székkel előttünk ült, de néha egy kaján vigyorral a képén hátra fordult. Mivel semmi olyasmit nem csináltunk, csak egymás kezét fogtuk, azt is titokban, csalódottan nézett előre. Egy idő után megunta, és bekapcsolt egy filmet, én meg az út nagy részét alvással töltöttem.

A reptér természetesen nem volt paparazzi mentes, ezért Dean már a kijáratnál várt minket, és igyekezett gyorsan a kocsi felé terelni hármasunkat.
Gyorsan ott voltunk a szállodánál, és a szobáinkat is hamar kiadták. Rob és én egy szobában voltunk, Tom pedig a mellettünk lévőt kapta meg.
Ledobtam a cuccomat az egyik sarokba, szinte körül sem néztem, azonnal Robra vetettem magam. Már reggel óta tervezgettem, hogy fogom elcsábítani, de egy trükköt sem volt szükséges bevetnem. Azonnal visszacsókolt, és a nappaliban lévő kanapé felé kezdett tolni. Mondhatni már remegtem érte, türelmetlenül kezdtem lefejteni a pólóját, és örültem hogy végre megkaphatom. Ahogy lenni szokott, csak, hogy az ember mégse legyen olyan boldog, a telefonja zenélni kezdett. Káromkodva előkotorta a zsebe mélyéről, majd kelletlenül beleszólt.

- Szia…igen…mikor?...rendben…nem tudom, húsz perc, ok? …szia - a hangsúlyból, és abból, ahogy a telefon elhajítása után rám nézett, már tudtam mi a helyzet. Kezdtem beletörődni, hogy ebből ma már nem lesz szex…
- Menned kell – sóhajtottam elkámpicsorodva.
- Igen, de az este csak a miénk – mosolyogva még egy gyors csókot nyomott a számra, majd leszállt rólam, és a fürdőbe ment. Csalódottan ejtettem vissza magam mellé a karjaim. Az este még olyan messze van, és a mi szerencsénket elnézve, akkor is tuti lesz valami.

Kimentem az erkélyre, hogy rágyújtsak, majd a cigi után visszamentem. Amint beléptem, azonnal átkozni kezdtem magam, hogy miért nem szívtam el még vagy tíz szálat, ugyanis Rob egy szál törölközőben szedte elő a ruháit a bőröndből. Ahogy a vízcseppek lassan gyöngyöztek meztelen mellkasán, szinte fizikai fájdalmaim lettek. Felnyögtem, és inkább elmenekültem onnan, egész a fürdőig, hogy én is felfrissítsem magam. Éppen, hogy csak belekezdtem a zuhanyzásba, kinyílt a fürdő ajtaja, és Rob lépett a tükör elé. Persze csak az után, hogy jó alaposan végigmért. Neki is csak a szín tiszta kínt tükrözte a szeme, miközben igyekezett a haját belőni. Legszívesebben én is a kócos tincsei közt turkáltam volna, csak más helyzetben. Mondjuk vízszintesben…Elég legyen, Stewart!
Rob mosolyogva oda lépett hozzám, egy gyors csókot váltottunk.
- Már szóltam Tomnak, hogy jöhet. Tíz perc és itt van – mondta még, aztán már el is ment.

Megtörölköztem, majd felkaptam a ruhákat a szobában. Pont akkor kopogott, mikor kész lettem.
- Szia – nyitottam ajtót, majd levetettem magam a kanapéra.
- Na, mit csináljunk? Menjünk el enni? – kérdezte.
- Nincs kedvem sehova menni. A paparazzik most tuti figyelik a szállodát – fintorogtam.
- Igaz – vakarta meg zavartan a fejét, és látszott, hogy nagyon erőlködik, hogy kitaláljon valami mást. Aztán a hűtőhöz lépett, és elővett két sört. Az egyiket nekem nyújtotta – Akkor csináljuk, amihez a legjobban értünk. Igyunk! – letelepedett a fotelba, majd meghúzta az üveget. Mosolyogva követtem a példáját. Kimentünk cigizi, és azzal szórakoztunk, hogy megszámoltuk egy perc alatt hány taxi halad el az erkély alatt. Aztán a dugóban ücsörgő embereken röhögtünk, de egy idő után meguntuk.
- Rendelek vacsit – jelentettem ki, majd tárcsáztam a szálloda éttermét.
Fél óra múlva már előttünk is volt a kocsi.

- Nem lesz ez kicsit sok? – szemlélte mosolyogva a telepakolt zsúrkocsit.
- Nem tudtam választani – pislogtam ártatlanul. – Úgyis sokat eszel – tettem még hozz, mire csak egy gúnyos pillantást kaptam. Viszont igazam lett, Tom három felnőtt embernek is kielégítő adagot nyomott be. Én fele annyit sem ettem, mégis tele hassal szenvedtem a kanapén.
- Cigi – nyögtem, mire mellém lépett és felhúzott a kanapéról. Két szál cigit is elszívtunk, de én még mindig tele voltam. Viszont Tommal legalább nem unatkoztam, nem csak hülye poénokat nyomott be, amiken persze röhögtem, de normálisan beszélgettünk is. Persze, főleg Rob volt a téma. Akinek már lassan Robnak is ideje lett volna hazaérni. Mikor erre gondoltam valaki kopogtatott. Egy pillanatra megörültem, hogy megjött, de aztán eszembe jutott, hogy neki van kulcsa. Ha csak el nem hagyta a birkája…

- Kinyitnád? Nem bírok felkelni – kértem Tomot, aki azonnal az ajtó felé lépett.
- Szia – kezdte Tom. Tehát valami ismerős…
- Szia. Robot keresem – igen, ismerős…ráadásul az a hang, amit a legjobban utálok a világon. Emilie…mégis mit keres itt? Főleg, miért keresi Robot. Azonnal felültem a kanapén, és szembe találtam magam a szívből gyűlölt személlyel. Azt hittem megrázóbb lesz a találkozás, de amint ránéztem a gúnyos képre, inkább megsajnáltam. Szántam, és utáltam egyben.
- Kristen, hát te is itt vagy? – úgy tett mintha meg lenne lepve, de az arcán látszott, hogy csak játssza. Tom közben ideges pillantásokkal kapkodta a szemeit köztünk. Nem csodálom, a feszültség tapintható volt.

- Mintha meglepne – feleltem. – Mit akarsz itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen.
- Mint mondtam, Robot keresem – lépett beljebb, nem törődve Tom figyelmeztető pillantásával.
- Amint látod, nincs itt. Szóval, akár távozhatsz is – intettem az ajtó felé.
- Pedig azt hittem már Ő is visszaért. Nem baj, majd felhívom telefonon – vont vállat lezseren. – Amúgy örülök, hogy kibékültetek – legszívesebben abban a pillanatban töröltem volna le azt a kibaszott álmosolyt az arcáról, amivel engem méregetett.
- Gondolom mennyire – fintorogtam, majd felkeltem a kanapéról és közelebb léptem hozzá.
- Ne legyél ilyen rosszmájú, Kristen. Én tényleg örülök nektek…

- Akarsz még valamit, vagy végre lelépsz? Gondolom megérted, ha nem vágyom a társaságodra – vágtam közbe, egyszerűen felfordult a gyomrom ettől a cukormázba csomagolt rosszindulattól.
- Hogyne érteném?! De hidd el, nekem már nem fáj a fogam Robra…csak egy éjszakára kellett, és megkaptam – ennél a pontnál volt, hogy a fejem elvörösödött, ráadásul elég feltűnő lehetett, mert Tom azonnal Emilie előtt termett.
- Azt hiszem jobb ha mész, Emilie. Örülünk, hogy boldog vagy, mert ki tudtál játszani Robbol egy érzelemmentes, gyors menetet, mikor hulla részeg volt és a barátnője kidobta. Igazán nagyon büszke lehetsz magadra – tolta Tom az ajtó felé, miközben sértéseit hadarta.

- Tom! – szóltam rá, mire azonnal megállt és felé fordult. – Még egy pillanat – gúnyosan Emiliere mosolyogtam, majd elé álltam. – Nos, Tom már vázolta a helyzetet az imént, de azért én is szeretnélek felvilágosítani. Rob sosem lesz a tiéd, mert engem szeret, csakis engem. És valóban, ha te büszke vagy magadra, hát örülök. Ebből is látszik, hogy milyen ember vagy…egy gerinctelen ribanc, semmi több. Azt mondom, nem fáj rá a fogad? Nem hinném, akkor nem lennél itt és próbálnál minden áron bekavarni. Mert tudom, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy ide jöttél. De hiába. Szeretem Robot és bízom benne. Igazából még köszönettel is tartozom neked, Emilie. Tudod, azóta sokkal erősebb a kapcsolatunk, mélyebb a szerelmünk, sokkal jobban kötődtünk egymáshoz, mert megtapasztaltuk, milyen lenne a másik nélkül. Vagyis, jobb lenne, ha örökre letennél a dologról, és kivernéd a fejedből a pasimat – köpni, nyelni nem tudott, mikor befejeztem. Elégedetten elmosolyodtam, majd távolabb léptem tőle.

- Egyszer úgyis elhagy majd – mondta idegesen. Itt telt be a pohár, nem tudtam tovább türtőztetni magam, és olyan pofont kevertem le neki, hogy meg is ingott.
- Ezzel még tartoztam neked – közöltem vele színtelen hangon. Csak egy pillanatig nem tudta hova tenni a dolgot, majd idegesen megindult felém. Vagyis csak indult volna, mert Tom elkapta a derekát és az ajtó felé vitte, hiába kapálózott.
- Örülök, hogy láttalak Emilie – majd rávágta az ajtót. Aggódva felém sétált. – Jól vagy?
- Persze, azt hiszem ez kellett, hogy végképp lezárjam a dolgot – mosolyogtam Tomra.
- Kemény vagy, te csaj – röhögött, és magához ölelt. Jól esett, meg a pofon is, és az, hogy végre a fejéhez vághattam mindent. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és Rob meglepett arcával találtuk szemben magunkat.

- Valami baj van? – kérdezte rögtön a fejem láttán, és mellém lépett. Kibontakoztam Tom karjai közül, és hozzábújtam Robhoz, egy gyengéd csók után.
- Emilie itt járt, és nem éppen kedves dolgokat vágott a barátnőd fejéhez, de ezt majd Ő elmesélni. Én mentem is – hadarta Tom, majd az ajtóhoz lépett.
- Tom! Köszönöm, hogy itt voltál – mondtam hálásan. Elmosolyodott, majd magunkra hagyott minket.
- Gyere – leült a kanapéra, engem pedig az ölébe vont. – Mondj el, mindent.
Sóhajtva belekezdtem, és elmeséltem neki az egész beszélgetést. A végén, úgy kellett lefognom Robot, hogy ne menjen át, és küldje el melegebb éghajlatra. Nagyon ideges lett, talán idegesebb, mint én voltam.

Helyette csókolni kezdtem, simogatni és nyugtatni. Lassan kezdett felengedni, olyannyira, hogy fél perc múlva már meztelenül feküdtem fölötte a kanapén. Nem mintha ellenemre lett volna, hiszen reggel óta ezt várjuk. Óvatosan simított végig minden porcikámon, mintha porcelánból lennék. Melleimet gyengéd harapásokkal kényeztette, miközben eleinte halk nyögéseim, egyre hangosabbak lettek. Egyik kezem, befúrtam kettőnk közé és kényeztetni kezdtem nekem feszülő kincsét. Igyekezett elfojtani morgásait, de nem nagyon ment neki, én meg amúgy is imádtam hallgatni. Fölé helyezkedtem, majd lassan magamba vezettem, amitől mind a ketten felsóhajtottunk.

Ujjai a csípőmbe mélyedtek, így segítve engem a mozgásban. Hol elakadt a lélegzetem, hol pedig alig kaptam levegőt, miközben Rob egyre sűrűbb nyögésekkel válaszolt, minden mozdulatomra. Keze lecsúszott a mellemről, és lábaim közé nyúlva, lágyan simogatva sodort még közelebb a gyönyörhöz. Percek múlva zihálva rogytam Rob mellkasára, akinek szintén nehézkesen ment a levegővétel. Lágyan csókolgattam ajkait, és éreztem, hogy szemhéjam egyre jobban elnehezül.

*

Reggel az ágyban ébredtem, gyanítom Rob hozott ide, miután elaludtam rajta. Robci még az igazak álmát aludta mellettem, de én nem bírtam volna visszaaludni. Őt viszont hagytam, hiszen ráfér egy kiadós alvás végre, és ma csak valamikor délután lesz kötelező programja. Rendeltem reggelit, hogy mire felkel legyen neki. Sőt, még Tomot is felhívtam, hogy jöjjön át enni.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek – mondtam neki, mikor bejött az ajtón. Szegény, még aludt mikor hívtam.
- Semmi probléma, főleg ha kajáról van szó – mosolygott, és helyet foglalt az asztal mellett. Közben Rob is felébredt, és örömmel látta, hogy gondoskodom a gyomráról.
Rob csak estefelé jött vissza, addig Tom szórakoztatott engem, még a szálloda uszodájába is lerántgatott.

*
Másnap reggel, Rob már hajnalok hajnalán elment, mert jelenése volt egy reggeli showban. Meg még egynek a felvételén, vagyis csak a premieren látom újra. Ahova megmondom őszintén, semmi kedvem menni, mégpedig Emilie-nek köszönhetően.
Viszont kénytelen voltam, miután elkészültünk, Tommal beszálltunk az értünk érkező, fekete kocsiba. Tom látta, hogy ideges vagyok, azt is tudta miért. Próbált nyugtatni, hogy semmi baj nem lesz. Én csak egy dologtól féltem, hogy letépem Emilie fejét.

Érkezésünk után, Tom egyből a terem felé ment. Én Robot kerestem a szememmel, majd besétáltam a vörös szőnyegre, hogy fotókat készítsenek rólam a promóciós plakát előtt. Aztán Rob ügynöke, Steph megmentett. Mosolyogva mellém sétált, és mondta, hogy menjünk be. Mindig is kedveltem a nőt, és szerencsére Ő is engem, támogatta a kapcsolatunkat is, mindenben a segítségünkre volt. Most is láttam, mikor kell közbe avatkoznia, meddig bírom. Megköszöntem neki, hogy „elrabolt”, és követtem a terem felé. Tom már a helyén ült, én pedig a szememmel Clareéket kerestem. Fél perc múlva ki is szúrtam Őt, meg a két szőke lányát. Azonnal hozzájuk siettem, és megöleltem őket.

- Jól utaztatok? – érdeklődtem, hiszen nemrég érkeztek csak meg.
- Jól, kivéve, hogy utálom a repülést – fintorgott Vic.
- Tudom, én sem szeretem. Richard hogy van? – fordultam vissza Clarehez. Úgy volt, hogy Ő is jön, de lebetegedett.
- Jobban, de azért repülőre nem akart szállni. Majd a Londoni premierre eljön – mondta Clare. – Hallom, te nem leszel ott.
- Nem, ezek a mocskok pont arra a napra rakták a Runaways premierjét – fintorogtam.
- Biztos nem véletlen… - jegyezte meg Lizzy.
- Nem – értettem vele egyet. Clare sűrű integetésbe kezdett, mikor oda fordultam, láttam, hogy Rob beszélget valakivel. Úgy tűnt nem tud szabadulni, miközben le sem vette a szemét rólam. Egy idő múlva valaki finoman, és alig észrevehetően végigsimított a csípőmön, nem kellett sokat gondolkodnom, hogy tudjam ki az. Clare és a lányok is megölelgették Robot, majd leültek a helyükre. Mi is a helyünkre indultunk.

- Őrület, milyen jó a segged ebben a gatyában, egyszerűen nem bírom levenni róla a szemem – suttogta a fülembe, miközben a helyünkre ültünk, és mutatóujjával végigsimított rajta. Kicsit belepirultam a bókba, és majdnem ráugrottam ott helyben. Nehezen, de visszafogtam magam.
Miután a film kezdetét vette, mi leléptünk, egyenesen az after party helyszínére. Mi már láttuk a filmet, és Rob nem akarta még egyszer végignézni. A cipőmet már a kocsiban lecseréltem, a mosdóban pedig a nadrágot is átvettem, Rob nagy sajnálatára. Leültünk egy asztalhoz, és rögtön iszogatni kezdtünk. Még én egy sörrel végeztem, addig Tom és Rob kettővel. Kezdtek gyülekezni az emberek. Észrevettem Clareéket is, ezért rögtön hozzájuk mentem. Addig Rob elkezdte leróni a tiszteletköröket, Tom pedig az este elején kinézett pultos lány felé vette az irányát.

Leültem Rob családjához, hogy végre kicsit többet beszélgessek velük. Néha Rob is megjelent, nyomott egy csókot a számra, majd tovább állt. Mindig egyre részegebbnek látszott, mivel minden emberrel ivott egyet. Egyszer csak nem láttam sehol, teljesen kiesett a látószögemből. Keresni kezdtem a tekintetemmel, és végre kiszúrtam, nem éppen a legjobb társaságban. Egy oszlopnak dőlve beszélgetett Emilievel, aki illetlenül közel állt hozzá, néha még a mellkasát is megsimította. Rob nem úgy tűnt, mint akit zavar, csak mosolyogva csevegett vele. Azonnal belém bújt a kisördög, és egy újabb sörrel a kezemben figyeltem őket. Emilie hírtelen Rob füléhez hajolt, miközben a felkarjától a kézfejéig végigsimította, majd összekulcsolta kezeiket. Azt hittem abban a pillanatban esem össze, Rob pedig nem tett semmit. Elnézést kértem, letettem a sörömet az asztalra, majd feléjük indultam.

- Örülnék, ha levennéd róla a kezed – sziszegtem Emilie felé.
- Ahogy akarod…bár nem úgy látom, mintha Robot zavarná – suttogta felém, hogy csak én halljam.
- Te rohadt kis…
- Kristen, mi csak…csak beszélgettünk – kezdett bele Rob.
- Igen, Kristen – kacsintott rám Emilie, egy gonosz mosoly kíséretében.

- Látom, de Emilie nem elégszik meg ennyivel, igaz? – fordultam felé gúnyosan. – Ő téged akar, és nem riad vissza semmilyen mocskos eszköztől, hogy megszerezzen. De tudod mit? Legyen, magatokra hagylak titeket, és ha sikerül becserkészned, a tiéd. Én kiszálltam ebből, elegem van belőled – lehet, hogy csak a sörök beszéltek belőlem, de már nem bírtam mást csinálni. Tehetetlennek, és mérhetetlenül dühösnek éreztem magam. Csak el akartam onnan menni, és bízni Robban, hogy úgy sem tesz olyat, amit nem kéne. – Szeretlek, tudod mennyire, de nem fogok érted harcolni egy ilyen nővel, aki akárhányszor felbukkan, mindig bekavar nekünk. Ideje elgondolkodnod, hogy miért hagyod neki – közöltem Robbal, aki csak értetlenül pislogott rám, majd megfordultam és otthagytam őket.

- Kristen – szólt utánam, de most nem akartam visszafordulni. Nem akartam meghallgatni, itt a szavak már kevesek. Feldúltan mentem a kocsi felé, természetesen a paparazzik még mindig jelen voltak, akárcsak a megérkezésünknél. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket, és arra koncentrálni, hogy ne bőgjem el magam. Ugyan, ezalatt a pár nap alatt, csak kétszer találkoztam azzal a boszorkánnyal, mégis mind a két alkalommal sikerült olyan mélyen belém gázolnia, hogy úgy éreztem végem. Robra fáj a foga, aki pedig olyan naiv, hogy ezt még mindig nem fogja fel. Vagy csak nem akarja…Ez a lehetőség viszont nekem kételyeket okoz. Kezdek kételkedni Robban…

A szállodába érve, végre szabad utat adtam a könnyeimnek. Lerogytam a kanapéra, és hagytam, hogy jöjjenek. Még pakolás közben is sírtam. Úgy gondoltam, hogy Tomhoz megyek, de eszembe jutott, mit tervez a pultos csajjal, vagyis ez a lehetőség kilőve. Arra gondoltam, akkor kiveszek egy szobát itt, holnap délután már úgyis megyek haza. Megfogtam a bőröndöm, és sajgó szívvel az ajtó felé indultam…

Képek:
Érkezés New York-ba:
http://thevampireclub.files.wordpress.com/2010/02/044.jpg
Kristen a premieren:
http://cdn.picapp.com/ftp/Images/2/5/7/7/Kristen_Stewart_poses_029a.jpg?adImageId=10905769&imageId=8147889
Rob a premieren:
http://www.aceshowbiz.com/images/wennpic/robert_pattinson_07_wenn5436976.jpg
After party(Pattinson család):
http://www.twilightdisorder.com/news/wp-content/uploads/2010/03/95.jpg
Kristen elmegy az after partiról:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfSpejldrkgoAisfrSoOvZok5Yfoa9fpfipgKNusATBUBNIVDKhSLpvuXcevMOAN9CkLdC6VtZlyGnJxIvHvpeukSV8qbUycqVb-3_KM71pvzs-F0aTdHB1GVRnpX-8bHdpeA39OC8PdY/s400/Everly_KS_1.jpg